Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-11 / 15. szám

1909 április 11. » Zalamegye, Zalavármegyei Hittap* ő amely nélkül el nem képzelhető a boldog házasság, iiírrt ez adja a tisztelet és rokonszenv alapját. Ha » tapasztalatokat a theoriában hangoztatott felfogással összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy sem az ideálistáknak, sem a reálistáknak nincs igazuk, mert sok köleő és belső tényezőnek kell egyesüluie, ha a kivánt oélt ei akarjuk érni. A kiilső tényezők korántsem bírnak itt olyau horderővel, mint az általános, raateriálista felfogások hangoztatják. Befolyásukat jelentékenyen csökkentik a belső tényeaó'k. E szerint a „házasság iránti tehetség" mindenkor a legfontosabb kelléke lesz a családi boldogságnak. Aki Ilimen lánoait magára ölti, igyekezék elaősorban ennek titkát megismerni — férfi és nő egyaránt. Aktualitások. (Fiaci gonosztevők.) Szinte unalmassá vált már nz élelmiszerek drágaságáról való folytonos beszéd. Evek óta közkézen forgó aktuális tíma ez és szonuiruan tapasztaltuk, hogy segíteni nem lebet rajta. Ha a hus ára némileg osökkenik, drágább lesz a kenyér. Mihelyt pedig beüt a termés, vagy olcsó a főzelék, a hus ára szalad fei annyira, hogy a szegényebb embereknek fényűzési oikké válik. A drágaság mellett még növeli a panaszt az élelmiszerek hamisítása, amely nemcsak a nagy városok élelmiszer gyáraiban, banem immár vidéken is folyik. Igaz, hogy nálunk csak néhány élelmiszert hamisítanak, a nagy városokban pedig minden elképzelhető ennivalót, de azért akad itt is bőven hamisított portéka. Mert Magyarország a tisztességtelen verseny klassikus földje. Évtizedeken keresztül szabadon garázdálkodott itt mindenféle visszaélés, amelyet most már csak következetes munkával és vasszisjorral lehet kiirtani. Hiszen kérem még a legjobb családokban ia megesik, hogy az élelmiszerek hamisításán rajta csipuek valakit. A vizezett tej olyan közönséges porléka, hogy alig érdemes róla beszélni. Megtörtént már Zalában is, hogy kocsiezámra öntögették ki a tejet. A széltében folyó hamitítás jellemzésére a legeredetibb annak a budapesti légynek az esete, iimely lejet akarva enni, naphosszat hiába kóválygott a piaoon, sehol se talált egy oseppnyi valódi, bamisilatlan tejet. Az egyik kofánál a tej szalioilos volt, a másiknál szódás, azonkívül valamennyi meg volt keresztelve vizzel. Vajból akart hát nyalakodni, de timsós volt a fagygyuja. A lisztes boltba repült, de ott is gipszes volt a liszt. A cukorban krétát talált, az ecetben vitriolt, a bor pedig, melyet a korcsmában szopogatott, lukszinos volt. Erre aztán teljesen megundorodott a légy ettől a csalfa, hamis világtól és elkeseredésében öngyilkossági szándékkal a légyölő papírra feküdt. De az öngyilkosság nem sikerült, a légyölő papír is meg volt hamisítva, méreg helyett téglaporral volt behintve. Ennek a mesebeli légynek a történetét éljük mi boldogtalan halandók. A kereskedelmi forgalomba kerülő zsírról nem tudja sein a kereskedő, sem a fogyasztó, hogy miféle keverékből áll. A tejről pedig immár nem lehet általánosságban elmondani, hogy azt a tehén adja. Kiszámíthatatlan milliókat zsarolnak ki nálunk a vízből, amelyből már nagyon sokan meggazdagodtak. Ezek a szomorú állapotok már nagyon tűrhetetlenek ; itt már osak a legszigorúbb törvények alkalmazása segíthet valamit. Csak a törvényhozás szüntetheti meg ezt a lelketlen népcsalást, mert az emberek milliói semmit sem tehetnek közös nyomorúságuk enyhítésére. A törvényhozásnak kötelessége, hogy gátat vessen az élelmiszeruzsoráaak és veszedelmes kinövésének, az élelemhamisításnak. Módosítani kell az erre vonatkozó enyhe törvényszakaszt. Hi egy szegény éhes embert, aki egy darab kenyeret lop, félévi fogházzal büntetnek, akkor a péket, aki százak gyomra és zsebe ellen követi el a legbünösebb merényletet, csupán kihágás óimén Ítélik el néhány korona pénzbüntetésre. A törvényhozásra vár tehát a fontos feladat, hogy ezeknek a gonosztevőknek végleg elvegye a kedvét az élelmi..zerhainisítástól és a törvény minden szigorával sújtson le rájuk. Ha néhány ezer korona pénzbüntetéssel vugy börtönnel fogja sújtani őket minden egyes hamisítás alkalmával, ugy rövidesen véget érnek az élelmiszerhnmisítások és végre elérhetjük, hogy drága pénzünkért legalább valódi élelmiszert kapunk. (Az örök ifjúság.) Hölgyeim, r.mit most mondok, ez nem kis je'entősétrü aprólékos dolog. Tessék tehát elolvasni és megszívlelni. Hi meg is tartják, egyszerre beüt a nagy családi békesség és annyi lesz a boldog férj, hogy sok. Emellett még az a nyereségük is meglesz a hölgyeknek, hogy késő öregkorukig ifjak és szépek maradnak. Régi dolog az, hogy az ifjúság és szépség fentartásának leghatalmasabb szere a nyugodt élet, a jó kedély, a szertelenségektől való tartózkodás. A közmondás is azt tartja, hogy a harag árt a szépségnek. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy legtovább maradnak ifjak és üdék azok, akik vidámak, de nyugodt s kevésbbé izgékony természetűek. Egy francia orvos tudományos alapon is kimutatta, hogy a nők minden szépítőszer nélkül is szépek mar'tdnak, csuk néhány szabályt kell — Mintha arcul ütöttek volna. Akkor ébredtem fel teljesen. Akkor láttam meg, hogy ki ez az ember, akit én Megváltóként imádtam. Rendkívüli asszonynak tartasz Ila, nagyuak és erősnek, ilyen volt a szerelmem is, elképzelheted, milyen volt a fájdalmam . . . Én is sirtam, csakhogy véres könnyeket. Imádkozta o és átkozódtam egyszerre és bűnös testem kínjában fetrengett a sárban. Öngyilkos akartam lenni és még se lettem az. Elhitettem magammal, hogy azért, nehogy a másik örüljön diadalának; valójában pedig mert nem tudtam nála nélkül meghalni. Azzal tisztában voltam, hogy az övé többé nem leszek. Szerettem, de megvetettem. Megpróbáltam felemelt fejjel, mosolyogva járni előtte. Valahogy ez a mosoly megkövesült az arcomon, azóta folyton mosolygó arccal láttok. Mikor észre vettem, hogy ez bántja, még vidámabb lettem, udvarlókat szereztem, s ime ő is közéjük állott. Mikor meg se láttam, hid^g, gőgös lettem hozzá, őrülten megszeretett, szakított az asszonyával és engedelmes, bíí rabszolgám akart lenni. Csakhogy az én szivem akkor már másodszor lett összetörve. Az elsőt kibírta, mert az törte össze, akit szerettem és mert megtudta gyógyítani az, akit szerettem, de a második halálos seb volt, ennek már nem volt orvosa. Ilyenek a férfiak Ila — fejezte be az asszony fáradtan elbeszélését — nem érdemes bánkódni utánuk. Most már láthatod, hogy megnyugodtam én is, elvonult felettem a vihar és újra mosolyog a nyájas kék ég, szivemben a béke honol . . . A leány könytelt szemekkel fogta meg barátnője kezét. — Edith te nem fejezted be őszintén a történelet, a te halavány arood, fájdalomtól remegő hangod mást mondanak nekem ... Te szakítottál Zsolnayval, mert büszke vagy és erős, de a szivid az vérezni fog örökké, mert szegény Edithem, te még mindig . . . — Ila hallgass — sikoltott fel az asszony s kis kezeivel már be is fogta a leány száját. De azért szép büszke feje lassan-lassan meghajolt és a másik pillanatban ott zokogott keserves ezivtépő sírással a leányka keblén, ki elfeledve saját bánatát, szerető szavakkal igyekezett vigasztalni, csendesíteni a nagy, a rendkívüli és az erős asszonyt . . . Pallerné Török Irén. betartaniok. Csak az a baj, hogy a szabályok között egy nagyon súlyos is van. És ezen alighanem megtörik a francia tudós elméletének gyakorlati haszna. Mert amit a szépségorvos megkövetel, az a hallgatás. A beszéd megerőlteti az arovonásokat, fárasztja a bőrt s ezáltal keletkeznek a gyűlöletes, kellenaetlen ránook, amelyek a vénüléit jelzik. Az asszonyoknak, ha szépek akarnak maradni, a felesleges és hangos nevetéstől ia tartózkodniok kell. Nem szabad szeszes italokat inniok, mert a siesz zavarja az arovonások ny*galmát. Az uj szépséggyógymód feltalálója esküt tesz a sikeres eredményre, mely szerint minden nő, aki tanácsát követi, nagymama korában is szép és ifjú marad. De most jön a tanáos gyakorlati ertéke ! Egy kisded társasághoz tartozó hölgyek megfogadták, hogy az utasításokat betartják. És meg is cselekedték — egy negyed óráig. Azután lemondtak az örök ifjúságról. Egerszegi krónika. Rovatvezető : Publ. Azok a váltók! Ezen a héten egyik biharmegyei községben öngyilkossá lett az öreg Mocsáry Sándor, aki szürszubó mester volt. A legjobb módú embernek tartották a faluban ... és az öreg 70 óv terhével a vállain nem akart koldusbotra támaszkodva ballagni nem messze sírjáig. Mert hát koldusbotra juttatta őt az az ősi magyar szokás, a mit eleink tán még Szittyiából hoztak magukkal, hogy jó barátaink elénk teritenok egy hosszú zöld papirost és azt nekünk alá kell írnunk — és később ki is fizetnünk. S jaj annak, a ki a kezességet megtagadja, — de jaj annak is, a ki elvállalja! Mert az első esetben örök haragot von magára a szivtelenségéért, amiért megszorult felebavátjain segíteni nem akar; másodsorban pedig legtöbb esetben neki kell azt az adósságot fizetni, amiért más élvezett esetleg pezsgőt, kártyát és szerelmet . . . Az öreg szürszabó nem birta elviselni a kezesek e mindennapi tragédiáját — és főbe lőtte magát. Mi pedig szomorúan bólintgatunk e hir felett: — Hej be jó, hogy nem minden embert vert meg az Isten ilyen érzékeny szívvel, mint azt a jámbor szürszabót 1 Hiszen ha mindenki főbe durrantaná magát, a ki tisztelt felebarátjáért már fizetett: hányan maradnának életben ? Az biztos, hogy itt Zalaegerszegen is rögtön megszűnne — a lakásínség; a társadalom fele örök lakást találna az illatos fügyökér alatt. Mert ugyancsak divat ám a kezesség; hiszen a tömérdek pénzintézet, a mely ugy szaporodik nálunk, mint a tengeri nyúl, ugyancsak felvirágoztatta ezt az ipart. Én zsírálok neked, te zsirálj nekem. És aztán te fizeted a te adósságodat, de én nem fizetem az enyémet, — fizesd te ! Tömérdek sokan vannak, akiknek egy pehely súlyával sem esik lelkiismeretükre, ha helyettük m is izzadja ki keservesen, sokszor éveken keresztül a súlyos váltó törlesztéseket. Hogy szegény családapákat a megőrülés szélére juttat a gyötrő gond - mi közünk nekünk ahhoz? De ebben a tekintetben a társadalom morálja is szörnyű laza és könnyelmű. Ha valaki adósságban lubiokol — azt teljességgel nem tekinti becatclenségnek. Sőt! Még virtusnak tartják, ha valaki zseniálisan be tudja csapni a világot. Pedig hát ón ki merem mondani, hogy a ki tovább nyújtózik, mint ameddig a takarója ér; a ki kényszerítő körülmények, a könyörtelenül parancsoló szükség nélkül adósságot, csakhogy még pillanatnyi kedvteléseinek is eleget tudjon tenni, adósságra halmoz: az hitvány ember ! És hányan járnak ilyen gazfickók emelt fővel a világban, befogadva a legelőkelőbb társaságokba! A kik miatt álmatlanul forgolódik ágyában a szegény tönkretett kereskedő, a ki nekik jóhiszeműen hitelezett; a kik színleg másokkal foglaltatják le a fizetésüket, hogy a hitelezőjük foga koppanjon; a kik előkelően berendezkednek és azután árverést tartatnak, hadd nézzen a bútorkereskedő sirva a portékája után ! . . . És a kik ezeket a körmönfont gazeágokat elkövetik, még nagyrabecsült, sőt szerepvivő tagjai is lehetnek a társadalomnak. No igen, mert nem