Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)
1909-04-04 / 14. szám
XXVIII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1909. április 4 14. szám Előfizetési díj: Kgi-sr. évre 10 K — f Fél évre . i K - I Negyed évre . 2 K 50 f Kjrye* szám ára 20 lillír Hirdetések i - Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat uem küldünk viasza ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Bonyodalmak. A külső veszedelem elült, a háborús zaj elcsitult. Az európai diplomácia napirendre tért az annexió felett s a szerbeknek ki kellett ábrándulniok abból a gondolatból, hogy az orosz cár segit nekik a Balkánról kiverni a Monarkiát. Egyelőre tehát lezárultak a Balkán ügy aktái s Boszniára majd csak akkor kerül a sor, ha az annektált tartományok közjogi helyzetét végkép rendezni kell. Ez pedig még messze van. Egyelőre Magyarországnak Ausztriával lesz néhány szava, néhány erős küzdelme, amelybe uem szólhat ugyan bele az európai diplomácia, sem a muszka, sem az angol, hanem beleszól a két fél fölött álló hatalom és ez fogja kimondani az utolsó szót. De még ezt megelőzőleg is a házi bajainkat kell elintézni. Pedig ez is akad bőven. Benne gázolunk a válságban és még senki sem látja a bonyodalmak végét, a kibontakozás útját, csak várjuk a szentlelket, az áldott véletlent, amely újra meghozza a néhány évig tartó treuga dei-t, hogy a lelkiismeretünk elcsitításával, az elvek konzerválásával megalkudhassunk az adott helyzettel s biztosítsuk ideig óráig a békességet. Ebben a jelben jött létre a koalíció, amely bomladozóban van. Az összetákolt épület roskadozik, az újnak a fundamentumait pedig még nem ásták meg. Sőt még a helyét sem tudtuk megtalálni. Egyik csoport a néptelenné vált hatvanhetes mezőkön, a másik a negyvennyolcas tájékon keresi az alkalmas talajt. A hatvanhetes termőföldön azonban keresztülcsapott az árviz. Harminc esztendő sok iszapot hagyott maga után, amely alól alig lehet már előkotorni azokat a köveket, amelyeket Deák Ferenc nagy bölcsessége rakott le. Sok kontár dolgozott azóta a falakon, amelyeket bemeszeltek feketesárgára és ráfogták, hogy a haza bölcsének uyomdokain jártak. Pedig ha az a nagy bölcs, akiben a magyar lélek minden erénye testet öltött, látta volna: hogyan koptatják el az ő nevében azt az alapot, amelyet a nemzeti fejlődésnek rakott; ha látta volna: hogyan csökevényesedik el minden gondolat a félreértett és szándékosan elmagyarázott közösség révén, bizony nem vállalta volna a vezérséget lelkes híveinek táborában. Deák Ferenc nagy művét nem az idő kezdte ki, hanem követői ingatták meg. De azért mégis ott kell elkezdenünk a tovább fejlődést, ahová ő tűzte le a határjílzőt és az utmutatót. És vaksággal verte meg a végzet azt, aki nem látja, hogy az az utmutató a negyvennyolcas eszmények felé mutat. Hiszen Doák Ferenc maga is igy akarta! Alapot teremteni s a függetlenség felé haladni. Visszafelé nincs fejlődés. A nemzetek életében a visszaesés az elvénülést, az energia csökkenését, az elernyedést jelenti. Előre pedig a teljes önállóság felé van. i Az tehát kétségtelen, hogy a haladás utja a függetlenség felé vezet s egy tökéletesebb fejlődési állapotból visszatérni nem lehet. Mert a nemzetek életében is bekövetkezik a nagykorúság s az erő, értelem és akarat lerázza a korlátokat. Már most akármilyen jelszó és cim alatt alakul is ki az uj helyzet; akármilyen pártok ragadják is magukhoz a kormány hatalmat, azt a fejlődési processust, amely a nemzeti öntudat felébredésétől 48-ig és a kiegyezéstől a koalícióig vezetett, visszacsinálni nem tudja semmiféle hatalom. És bár Deák Ferenc alkotásának alapján állunk s indulunk el, oda kell érnünk a függetlenségi eszmékhez és törekvésekhez, mert ez a fejlődés természetes rendje, magasabb foka. Arnig a függetlenségi párt csak ellenzék volt s a merev negáció álláspontján állott, addig mindez csak elméleti igazság volt. Amióta azonban többségre jutott éa részt vesz a kormányzásban, azóta gyakorlati értéket nyert az az elv, amelynek érvényesüléséhez a 67-es kiegyezés az utat egyengette. A kiegyezés egy időleges nyugvó pont volt. Pihenő, erőt gyűjtő állomás, amelyről a nemzetnek el kell indulnia magasabb céljai felé. Mert még nem indult el. Csak készülődik. De a nyugvó pontot el kell hagynia s csak előre törhet, mert a háta mögött már vízözön van: egy elmúlt korszak kihasznált, kitermelt, beiszapolt talaja. Ezen a ponton is lehetnek még harcok, folyhatnak küzdelmek, de végre az eleven erő, amely ezt a nemzetet ezer ére a haladás irányában mozgatta, előre visz bennünket. A jövő a függetlenségi eszméké s azok hiveié. Ez bizonyos. Még azok szemében is, akiket a változott viszonyok leszorítottak a közélet]porondjáról és még azok előtt ia, akik a gyakorlati politikában még ezideig nem tartoznak a függetlenségi párthoz, de nem apró-cseprő pártszempontok szerint igazodnak s nézeteiket nem alkalmazzák a vezérek szájaizéhez. Ezért nagy nemzeti érdek, hogy a függetlenségi párt végleg kormányképessé váljon, mert ezzel, ha máról-holnapra nem ülnek is diadalt a függetlenségi eszmék, de biztosítva leszünk arról, hogy a nemzeti törekvések nem sikkadnak el. Ha a koalíció felbomlik s a többségből nem tud kormányképes párt alakulni, hova jutunk? Ez olyan probléma, amelytől menekülni kell. A radikálizmus pedig nem alkalmas menedék. Bölcsesség és önmérséklet kell a kibontakozáshoz s ezeket a nagy tulajdonságokat nem is kell messze keresnie a függetlenségi pártnak, amely Kossuth Ferencet vallja vezérének. iiimmimiiiimimimmiimiimimmimm^ TÍQ7+aupríi 1 1 f L 1 r ~ ~ 1 darabonként isztdveru Ai^m^An " ÍAinA A§ 7 40 fillérért kaphatók a Misefai gazdaságban. U. p. Nagykapornak (Zalamegye). mttmmffmmiftfmimfmfmm^^^ Mai számunk 12 oldal*
