Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-28 / 13. szám

1909 március 21. •Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* Zalavármegye selyemtenyésztése. Az országos selyem tenyésztési felügyelőség jelentése szerint Zala vártnegyében 1881. évben csak 16 klgr. selyemgubót termeltek s 1908. évig a termelés 6485* kgra emelkedett. 1881 -1908. években a selyemtenyésztők 114 007 K kaptat-. Elenyésző osekélység ez Bács-Bodrog vár­megye eredméuyéhez képest. El)ben a várme­gyében ma már 27.000 ember foglalkozik selyem­tenyésztéssel s 1881 év óta közel 25 millió K keresett. Nálunk nagyon lassan halad a selyemtenyésztés emelkedése, aminek főoka a szederfalomb csekély volta. Ami van, az is nehezen hozzátérhető. A tenyésztők sokszor több kilométer távolságból szerzik be a szederfalevelet. A községek nem fordítanak gondot a szederfaültetésre s ami már megvan, azt is elhanyagolják. A legtöbb eeiyemtermelő a Muraközben van, a leienyei járásban pedig egyáltaljában nem akadt egyetlen ember sem, aki selyemhernyót tenyésztett volna. Elenyésző osekély az ered­mény a zalaegerszegi, novai, sümegi, tapolczai, keszthelyi, baktoniüredi és alsólendvai járá­sokban is. A selyemtenyésztők száma 1907. évről 1908. évre emelkedett: Muraszentmárton, Muriszerdt­hely, Keszthely, Kiskomárom, Baktütiős, Nemes­szer, Buc-uszentlászló, Pölösko, Muravid, Perlak, Szv-boticí, Gyömörő, Lesenceistvánd, Besenyő, S/epeik, Z ilaszentgrót községekben. A mostani szederfaáiloroány mellett emelni lehet a tenyésztők számát: Belica, Csáktornya, Drávaszent iván, Drávavásárboly, Muraszerda­hely, Nagyfalu, Nyirvölgy, Őrség, Ráckanizsa, ZaiíHíjvár, Zrinyifalva, Rezi, Kiskomárom, Ma­gyarszerdaholy, Nagykapornak, A'SÓdomboru, Drávaegyház, Kotor, Muravid, Stefanec, Tüs­keszentgyörgy, Csabrendek, Gyömörő, Mihályfa, Sárosd, Sümeg, L isenceistvánd, Tapo'cza, Söjtör, Zalaistváud, Butyk, Zalaszentgrót és Zalaeger­szeg községekben. Egy-egy selyemtenyésztőnek átlagos keresete jelentékenynek mondható Baktüttősön, Poloskán, Szabaron, Murakirályon. A selyemtenyésztők között a hernyók jó gon­dozása folytán egy tenyésztőnek legtöbb kere­sete volt, nevezetesen: a csáktornyai járásban Belicán Berzehalsky Antal 87, Bottornyán Koósz Antal 80, Csáktornyán Morandini Rimán 137, Drávavásárhelyen Vreszk Jenő 105, Muraazent­mártonon Percsics József 66, Zalaujváron L:>rbert Mária 87; a nagykanizsai járásban Fityeházán Roboda Károly 75, Kiskomáromban Hajdú István 122; a novai járásban özv. Kulcsár Istvánná 98; a pacssi járásiban F< lsőhahóton Horvá>h János 82, Pölöskén Kovács Lajos 164, Szabar m Nagy József 72; a perlaki járásban Alsódomborun Feletár István 86, Rotorban Szrnerk Márton 90, Murakirályon Vuk András 79, Perlakon Holonya Elek 66, Podbreszten Dolencsik Mátyás 86; a Sümegi járásban Gyömörőn Domonkos Károly 52, a tapolczai járásban Tapolczán Dus Kálmán 85, a zalaegerszegi járásban Besenyőn Gerenosér Gábor 102, Szepetken Szakonyi János 127, Zalaistvándon Tibula Zsófi 75; a zalaszont­gróti járásban Türjén Nádasdy Zsófi 85, Zala­béren Singer Sándor 51 ; Zalaegerszeg városban Kalmár József 79 koronát keresett. A Csáktornyái járásban Belica 400, Dráva­vásárhely 3000, Muraszentmárton 1600, Nyir­völgy 800 és Zalauj vár 800 Q-öl; a perlaki járásban Srobotioa 1200 •-öl nagyságú szedres­kertet létesítettek. Zidavármegyében^ öj^szakember 50 községben 6.384 hallgató előtt tartott előadást; nevezete­sen : a csáktornyai járásbau Drávaóhidon 40, Drávaszentivánon 73, Drávavásárhelyen 52, Nagyfalun 35, Nyirvölgyön 40, Zalaujváron 191 ; a füredi járásban Felsőőrsön 30; a keszthelyi járásban Alsópáhokon 120, Keszthelyen 500, Reziben 70, S^entgyörgyváron 80; a nagyka­nizsai járásban Bajosán 85, Balatono.agyaródon 250, Fityeházán 89, Gelsén 90, Kiskomárom­ban 300, Mura'ereszturon 82; a pacsai járás­ban Bucsuszentlászlón 160, Felsőhahóton 60, Nagykapornakon 120, Pötrétén 50, Rádon 150, Szabaron 180, Tilajon 120, Z ilaszentmihályon 180; a perlaki járásban Murakirályon 105, Perlakon 98, Podbreszten 125, Szoboticzán 49; a sümegi járásban Bszsiban 200, Csehiben 100, Gyömörőn 60, Mibályfán 50, Sümegen 200; a tapolczai járásban Lesenczeistvándon 200, Tapolczán 200; a zalaegerszegi járásban Almá­son 80, Alsóaranyódon 40, Alf-ónemesapátiban 120, Besenyőn 90, Szepetken 150; a zalaszent­gróti járásban Batykon 200, Felsőkuatányon 60, Tilajszőllős pusztán 120, Tüskeszentpáteren 200, Udvarnokon 300, Zalabéren 150, Zalaszetgróton 200; Zalaegerszeg városban 100 hallgató előtt "tartottak előadást. A selyemtenyésztési felügyelő a mult évre vonatkozó jelentésében köszönetet mond Gróf Batthyány Pál főispánnak, Árvay Ltjos alis­pánnak, a vármegye hatóságainak és az állam­építészeti hivatalnak hathatós támogatásukért; továbbá Festetich Tasziló grófnak, Festetioh Jenő grófnak, Thassy Imre felsőrajki földbir­tokosnak, Pecsurnik Rezső nyirvölgyi földbir­tokosnak, Szalmay József csáktornyai főszolga­bírónak, Dénes Béla csáktornyai községi nyug. jegyzőnek, Petrics Ignác ottani községi birónak, Morandini Bálint és Morandini Román osáktor­nyai gyárosoknak, Pál Elek rezii tanítónak, Sáringer Károly magyarszerdahelyi főtanítónak, Horváth Imre zalaszentgróti birónak, Vendler Viktor udvarnoki tanítónak, Balogh József gyömörői tanítónak, Nemsics Ignácz podbreszti vendéglősnek, Török Pál beliczai kántortanító­nak, Pintér László tüskeszentgyörgyi kántor­tanítónak, kik részint a birtokukon lévő szeder­fák lombozásának megengedésével, részint a aelyemtenyésztés és a szederfatenyésztés lelkes felkarolásával közreműködtek a jó ügy fejlesz­tésénél. Zalavármegye községei nevének meg­állapítása. A belügyminiszter Zalavármegye községeinek, valamint egyéb lakott helyeinek nevét az 1898 évi IV. tc. alapján megállapította. Sok község neve a belügyminiszter erre vonatkozó rendelete folytán megváltozik, az idegen hangzású község­nevek megmagyarosíttattak. A helységnevek Írás­módjára nézve az az általános szabály, hogy a nevek mind egy szóba iratnak, még az egyesí­tett községeknél is. Alább közöljük járásonként azon községek neveit, amelyek nevében változás történik. A ! zárjelben levő nevek az ujak. Az alsólendvai járásban: Adriáncz (Adorján­falva); Alsó-Bisztricze (Alsóbesztercze); Alsó­Lendvalakos (Alsólakos) ; Baksa és Győrfa (Zala­baksa); Barabás (Kerkabarabás); Bratoncz (Mura­baráti); Brezovicza(Lendvanyires);Csente (Csente­völgy); Cserencsócz (Cserföld); Dedes (Lendva­dedes); Deklezsin (Murahely); Dobraföld (Magyar­föld) ; Dobronak (Lendvavásárhely); Felső-Biszt­ricze (Felsőbesztercze); Felső-Lendvalakos (Felső­lakos); Gáborjaháza (Gáborjánháza); Ganicsa (Lendvarózsavölgy); Gumilicza (Lendvaszent­józsef); Gyertyános (Zalagyertyános); Hidvég (Lendvahidvég) : Hosszufalu (Lendvahosszufalu); Hoticza (Murarév); Izsakócz (Murasziget); Jakabfa (Lendvajakabfa); Jósecz (Szentistván­lak) ; Kebele (Kebeleszentmárton); Kerka-Kálócz­fa (Kálóczfa); Közép-Bisztricze (Középbesztercze); Lippa (Kislippa); Lippahócz (FIársliget); Mellincz (Muramelencze) ; Puszta-Kozmadombja (Kozma­dombja); Renkócz (Lendvaerdő); Strelecz (Őr­szentvid); Szombatfa (Zalaszombatfa); Turnischa (Bántornya); Zala-Iváncz (Zalaivánd). A balatonfüredi járásban: Arács (Balatonarács); Balaton-Kisszőllős (Balatonszőllős). A csáktornyai járásban: Ferencfalva-Mikófa (Alsóferencfalva); Jánosfalu (Jánosfalva); Magya­ród (Kismagyaród); Mihályfalva (Kismihály­falva); Nagyfalu (Drávanagyfalu); őrség (Mura­gárdony); Réthát (Muriréthát); Stridó (Stridó­vár); I. Hegykerület (Robádi hegy); II. Hegy­— Nini, a papa kanalat vesz! — Mit, te béka? — kiáltott a nagymama. Hol van a papa? — Ott ... ott .. . A nagymama benézett a nagy ablakon s még erősebbet kiáltott. — Jaj, a gazember ! Hát nem megmondtam ? Kasziruőknek kurizál és arra veri el a drága pénzt. Ó isten, isten, mit kell megérnem I A mama is odafordult. — Hátha nem is ő az ? Hiszen csak a hátát látjuk. A nagymama azonban az ölébe kapott s a mamát is maga után húzta. — Gyerünk haza, azonnal gyerünk haza. Ott hagyod rögtön. Lásd I Mindig mondtam ón, hogy a szeme sem jól áll. O isten, isten, hogy egy ártatlanságnak kell egy ilyen gazságot észrevenni I A mama elkezdett sírni és szaladtunk, atnig hazaértünk. Mikor felértünk a lakásba, a mama lámpát gyújtott, aztán sietve a diványra ájult. Alig tért magához, a sírásomra bejött a papa. — Mi az, mi történt? Én oda simultam hozzá — Papa, vettél kanalat? — Miféle kanalat? A mama a papa elé állt és megfenyegette, mint engemet, ha rosszat csinálok. — Csak semmi képmutatás I Mindent tudunk I Rájöttünk a gazságodra! Nagymama az én kis 6zékeinre ült, az ölébe vett és biztatta a mamát. — Ugy, ugy, szedd ki a szemét a gazember­jének ! — Válni fogunk, itt hagylak rögtön ! — Csak erélyesen, lányom ! A papa a mamához sietett és átakarta ölelni, de a mama ellökte magátói. — Vissza, te kigyó, akit a keblemen melenget­tem idáig. Itt hagylak, már pakolok is? — De hát mi lelt benneteket, azt a kutya­fáját? Huj, a nagymama felugrott. — Jaj, megöli a virágszálamat! Maga hóhér I Maga pokol fajzatja 1 Pakolj, lányom, hiszen összemarcangol. — Hát jó, pakoljon, ón tőlem ugyan ítélet napig pakolhat. A mama pedig csak sirt, sirt és kinyitogatta a szekrényeket. — Hol van a tollas kalapom? A púderem ? ó istenem, istenem. A nagymama toppantott. — Holnap mindenért eljövünk, csak ki innen, ki ebből a Sodomából! Sirva mentünk el és a nagymama nagyon becsapta maga után az ajtót. Az utcasarkon megint megálltunk, mert ismét sok kocsi ment i el előttünk. Én besiettem a fényes szobába, j vájjon ven-e még kanala a szép néninek ? És a papa, megismertem a szürke kalapjáról, ismét ott beszélgetett vele. — A papa! A papa éppen akkor fordult meg, de mire meg­fordult, már nem volt a papa, hanem egy bácsi, akit én nem ismertem. — Hiszen ez nem az apád! kiáltott a mama. A nagymama cibálni kezdte a mamát. — Jöjj, azért ő mégis gazember! Ha meg nem csalt, majd megcsal holnap. Ez lesz a vége. A. mama megint sirni kezdett. — Mama, én . . . visszamegyek . . . ós . . . elhozom tőle ... a ... a haj fürtömet . . . És ott hagytuk a nagymamát, aki utánunk kiáltott. — Ugy menj vissza hozzá, hogy engem többé ne;n látsz ! De mi azért felsiettünk a papához, aki fel­alá járt a szobában. Elibénk jött. — Micsoda komédia ez már megint ? A mama sirt és megcsókolta a papát. A papa nagyon haragudott és vieszacsókolta. Aztán azt mondta: — Te Ilon, ha még egyszer . . . Érted ? Ha még egyszer az anyád ide dugja az orrát, én, én .. . összetöröm a befőttjeidet ! Sárándy István.

Next

/
Thumbnails
Contents