Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-14 / 11. szám

4 »Zalamegye, Zsil a vármegyei Hírlap* 1909 február 28. betegségek, viszont megszűntek 21 községben, u

gy hogy a hó végén 30 volt az összes fertőzött községek száma, azaz 5-tel kesebb, mint a megelőző hónapban. Ezen hivatalból jelentendő betegségek előfordulásáról, elterjedéséről és az e tekintetben a hó folyamán történt változásokról a kevetkezők adnak felvilágosítást : lépfenével a hó elején fertőzve volt a község, a hó folyamáu megállapittatott 4 községben, megszűnt 5-ben, fertőzve maradt 3 kózség ; veszettséggel fertőzve volt 1 község, a hol a betegség megszűnvén, nem maradt fertőzve egy község sem ; ivarszervi hólyagos kiütéssel fertőzve volt 1 község, megállapittatott és megszűnt 1—1 községben, fertőzve maradt 1 község; rühkórral fertőzve volt 1 község, megállapittatott 2 községben, fertőzve maradt 3 község; sertésorbánccal fertőzve volt 12 község, megállapittatott 5 községben, megszűnt 6-ban, fertőzve maradt 13 község. Azon betegségek közül, a melyek nem képezik katósági beavatkozás tárgyát, előfordult szarvasmarhákon a sercegő üszök, továbbá a fertőző hüvelyhurut, lovakon pedig az influenza és a mirigykór, mely utóbb nevezett két betegség azonban meglehetős enyhe alakban jelentkezett. Védőojtások 6 gazdaságban eszközöltettek, részben lépfene, részben sercegő üszök ellen. Az állatvásárok forgalma általában gyenge, egyeseké közepes volt ; egészben hasonló volt a marharakodó állomások forgalma is. Az I fokú hatóságokhoz beosztott állatorvosok február hónapban a rendes szolgálatokon kivül a köztenyésztésre engedélyezendő apaállatok vizsgálatával is el voltak foglalva, a hónap vége falé pedig 2 járásban már a tavaszi állategészségügyi vizsgálatokat Í3 megkezdték. A laikus husvizsgálók kiképzésére Nagykanizsán szervezett első tanfolyam február 23-án megnyílt és azon ezúttal 10 husvizsgáló-jelölt vesz részt. Aktualitások. (Háború.) Nem lesz háború. Egészen bizonyos, hogy nem lesz. A szerb kormány ugyan még kertel, de a nagyhatalmakkal közölt jegyzékének minden sorából kiri, hogy azt a muszka diktálta, tehát nem tükrözi hiven vissza a szerb álláspontot. De elvégre ez már mindegy. Szerbia kijelentette, hogy a monarkiától nem kiván sem területi, sem politikai, sem gazdasági kártalanítást. Eközben folytatja ugyan a katonai készülődéseket, de azért háború mégsem lesz. Nem akarja azt sem a magyar, sem az osztrák, sem a szer!); még kevésbbé az orosz. Örül mindegyik, hogy él, nem hogy még egymásra rohanjon. A háborús híreknek egészen más forrása van. Egyrészt a dinasztiák érdeke, mászrészt a börzék kívánják a háborús birokét. A cár birodalma forrong. Rettenetes sok erő gyülemlett fel a hatalmas birodalomban s ezek az erők most befelé explodálnak. Lázadás, merényletek, anarchizmus: mind oly ellenség, a melyhez képast tizannyi külső ellenfél is kismiska. És miután az orosz cár félti a fejét — egv van csak szegénynek — hát levezető csatorna kellene neki, mert tudvalevőleg a harci készülődés egy kissé lelohasztja a nemzetek türelmetlenségét. A szerb nagyon hasonló célzattal ugratja a paprikajancsi tábornokokat. Végtére is nem utolsó élvezet fej nélkül kiröpülni a konak ablakán és miután Sándor király pipogyaságának esett áldozatul, meg kell mutatui, hogy a Karagyorgyevics dinasztia nem olyan puha, mint az Obrenovicsok. Sőt! íme Györgye trónörökös mennyire veri a mellét és kiabál, szóval nagyfokú bátorságban leledzik. Mindez azonban mellékes lenne, ha nem tetszett volna a bécsi udvarnak is a szerb gabalyodás. De mikor ez annyira alkalmas a magyar követelések leszerelésére, holmi katonai követelések hangoztatásának elhallgattatására, sőt hasznos az még a bankszabadalom meghosszabbításának szempontjából is. Hiszen, amint az oszi rákok mondják, még a legszélsőbb elemeknek is be keli látniok, hogy az idő épen nem alkalmas a bankügy megbolygatására. No persze, épen most, amikor annyi finom pénz kell katonára, hadi szerekre, most fogunk mindenféle veszedelmes kísérletezésekbe bocsátkozni! Hiszen ez egyszerűen nazaárulás ! Nem, a lovagias magyar nemzet ilyent nem követelhet. A börzéknek meg azért van szükségük a háborús hírekre, mert ezek nagyon alkalmasak arra, hogy egyik spekuláns a másik bőrét lenyúzhassa és a nagy halak elnyelhessék a kis halakat. Mert az már a világ rendes folyása, hogy a milliárdok nyernek a háborúval, nyernek a békével, a kis embernek azonban csak a béke jó. Annyi hazugság röpköd igy háborús világban, hogy az igazságot kiválogatni az ördög sem tudja. A nagyobb huncutok becsapják a kisebbeket s valamennyien ráesnek a háborús hírekkel agyon rémítgetett országra. A börzék körül kel szárnyra a háborús hangulat s a közönség hisz a börzének, mert a pénz érzékeny s a tőke előrelátó. Pedig manapság már az egész háború ügy svindli. Még akkor is sviudli, ha igazán vér fog folyni, mert a nyomorult osztrák szellem ból ordította: — Előre! Irány az ellenség ! Pokoli zűrzavart keltett az ellenséges táborban a Coronideszék rettenetes lármája. Zavarba hozta őket az ágyuk borzasztó bömbölése, de még jobban a huszárok állandó roham-fuvása. Nem tudták elképzelni, mi lehet. Ugy vélték, hogy egész hadsereg támadt ellenük, mely elől is, hátul is tűzbe kergeti őket. Mert az adott jelre Guyon csapatai is eiőre törtek s hogy a lelkesülés el ne hagyja a sereget, a tábori pap Erdőssy Imre buzdította őket. Kezében a magasra tartott feszülettel bátorította a katonákat tót nyelven : — Előre fiaim! Nem hagy el bennünket az Isten. Mienk lesz a győzelem. A Mikovényi-féle zászlóaljnál mutatkozott csak a bomlás, de az ismert Görgei-féle recipével gyorsan segített a bajon. Kartáccsal közéjük lövetett. Tiz közlegény és egy tiszt halva maradt a harcmezőn. A tótoknak most mégis eszükbe jutott, hogy mégis jobb lesz a dupla lénung, mint a kartáos, nem is gyáváskodtak többé. A branyiszkói hegy csúcsáig egy rendkívül hosszú szerpentin ut vezetett, mely épen 22 kanyarulatot tett a hegy csúcsáig. Hozzá kell még venni, hogy a hegy hóval és jéggel befagyva, sikamlós lejtőkkel a támadóknak majdnem lehetetlenné tette a rohamszerű előnyomulást, a védőnek ellenben a legkedvezőbb helyzetet biztosította. A császáriak a legnagyobb mértékben ki is használták e tekervényes ut nyújtotta előnyöket. Minden kanyarulatnál védőcsapatok állottak s ha gondoltak is kemény küzdelemre, arra épen nem számítottak, hogy ideálisan kedvező pozíciójukat elveszthetik. Pedig elvesztették, mert a h invédek rohama, különösen az első három kanyarulatuál oly erős volt, hogy a menekülő csapatok a többieket is megzavarták. Innen kezdve a sikamlós ut miatt nehezebben ment ugyan az üldözés, hanem ott voltak segítségül az ágyuk, ezek is hajtották az osztrákokat. A harc további része köztudomásu A honvédek kiverték az osztrákokat, elfogták ágyúikat ós egy csomó katonájukat s most már akadály nélkül vonulhattak Eperjesre. Február 10-én megtörtént aztán ennek a kalandos manőverezésnek a tulajdonképpeni célja: a feldunai hadtest Kassára j érve, egyesülhetett a tiszai hadtesttel. A Görgei által véghezvitt hátrálás nemosak Kossuthot és a kormányt lepte meg, mely nem tudta jó ideig, hogy merre tünt el, hanem rendkívül meglepte az osztrákokat is. Olyan zseniális-in siklott ki veszélyes helyzetéből, hogy ezzel a téli hadjáratával a hadi történet egyik legkiválóbb fegyver| tényét hajtotta végre, melyet katonai iskolákban ma is tanítanak. inkább vért áldoz, csakhogy nagyhatalmi hóbortja csorbát ne szenvedjen. Ez egyezer azonban — ugy látszik — nem sikerül u beugratás. Hiába a sok fejedelemlátogatás, vendégjárás ; a komázó uralkodók trösztje nem lehet erősebb a népek akaratánál. Veszedelmes kísérlet lenne egy lelkesedés nélküli hadsereggel tűzbe menni. Az pedig kétségtelen, hogy egy Balkánháboru nem keltene valami tomboló lelkesedést. A bosnyák okkupáeiri is eléggé kifosztott bennünket ahhoz, hogy ne kérjünk további B ilkán kalandokból. * * * (Mihúlovich Géza.) Szomorú szenzációnk volt a mull hét végén. A fővárosi lapok hírül hozták, hogy a hadbíróság négy és fél hónapi fogházra s lefokozásra ítélte Mihálovicb Géza honvédhuszár századost. Mindnyájan ismertük, mindnyájan szerettük az eszes, képzett, daliás katonát, akinek nagy jövendőt jósolt mindenki s ima most mint közhuszár fogva vau a rideg katonai börtönben. Hogy mi volt a bűne az elitélt huszártisztnek, ezt a hivatalos tudósításokból magtudjuk ugyan, de civil ésszel megérteni nem vagyunk képesek. Azt mondják, hogy megsértette a királyi ház egy tagját, József főherceget és függelemsértést követett el. A sértés abban állott, hogy amikor röviden kiadták az útját a főhercegi udvarból, mélységesen elkeseredett s azt merte mondani, hogy leleplezi azokat, akik ellene intrikáltak. A fegyelmi vétség pedig az volt, hogy nem utazott azonnal ezredéhez, hanem Bécsbe ment, ahol mint bolondot el is fogták. Ezt mondja a hivatalos tudósítás. Tehát ezért kellett elvenni egy tiszt rangját és kenyerét. Ezért ül most börtönben, ahonnét talán mint testben, lélekben összetört ember kerül ki az élet forgatagába, hogy önmagával meghasonlott lélekkel uj pályát törjön magának. Azok a bírák, akik ítéltek bajtársuk felett, lelkiismeretük ós esküjük szerint Ítéltek — egy elavult, kegyetlen katonai törvény alapján, amelyet alkalmazniok kell. Talán vérző szivvel mondták ki a szigorú Ítéletet, mert nekik is érezniük kellett, hogy azért, amit Mihálovioh Géza elkövetett, a mai kor felvilágosodott és és humánus felfogása szerint nem járhat rangvesztés és börtön. Azt, hogy a királyi ház tagjainak bántalmazása és megsértése bűn, megérti a civil agy is. Hogy a katonaságnál a fegyelem fontos, tudja mindenki. Csak a sértés ós a f'egye'cm fogalmának meghatározásában nem vagyunk egyek. Az önérzet kifakadása, ameiy — a hivatalos értesítés szerint is — egyetlen sértő kifejezést sem tartalmazott, nem lehet sértés, nem lehet engedetlenség. Az lehet heveskedés, lehet fegyelmi vétség, de nem büntetőjogi megtorlást igényelő cselekmény. Legalább a civilük törvénye szerint nem az. De ugy látszik, a modern jogi felfogás nem tud utat torai raig.4nak a középkori sötétségből ránk maradt rendeletekbe, párte.nsekbe, amelyek alapján elveszik még ma is az emberektől a tisztességet és a kenyeret. Odaállítanak hat, nyolc katonát, bajtársat, akik egy ódon törvénykönyvre esküsznek és kénytelenek Ítélni esküjük szerint, a szivük ellenére. Nem a hadbíróság a hibás; netn a.; eljáráiban van a hiba, han^m abban a kegyetlen felfogásban, abban a makacs ragaszkodásban, am^ly a középkori szellemben akarja mi is fenntartani a hadsereg fegyelmét. Ennek esik áldozatul ma Mihálovioh Géza, holnap egy második, holnapután a harmadik; a bajtársak pedig szomorúan néznek a távozó után, mert érzik, hogy nem bünt ért a megtorlás, hanem talán csak egy botlást, talán csak gyarlóságot, vagy egy fellobbanást, amelyet a katonai fegyelem sem tudott visszaszorítani a lélekbe. Hiszen csak emberek vagyunk s az attilla alatt is szenvedélyek, öaérzet, vágyak, remények élnek, férfi szivek dobognak és egyformák a természet törvényei, ha bármennyire eltérő kódexeket gyártanak is a törvényosináló urak és hatalmasok. Teljes részvéttel fordulunk a szerencsétlen fogoly felé s ól a hitünk, hogy lesz még boldog napja is, amikor elégtételt fog adni neki a polgári társadalom. Nagy szenvedések edzik meg a lelket s acélozzák meg a férfiú szivét.