Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-10 / 2. szám

XXVIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1909. Január 10 2. szám. Előfizetési díj: Kgési ávre 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f ügyes szám ára 20 tilléi Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk VÍHSZH ZALAVARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — lílegjelenik minden vasárnap. Visszapillantás. Amikor az utas elhagyva a kikötőt, az ó-hazára visszatekint, egész önkénytelenül felélednek benne a régi emlékek, vágyak és sorsa, mely őt arra kényszerítette, hogy egy uj hazában keressen vigaszt, boldogulást. Nem kellemes emlékek egyrészről, reményteljes jövő másrészről, ami az utas lelkivilágát teljes mértékben leköti. És vájjon nem így vagyunk-e a most befejezett ó-esztendővel is? Most, hogy uj reménységek, vágyak közepette beléptünk az újba, nem gondolunk-e vissza ez elmúlt esztendő lefolyására, szomorú vagy kibékítő eredményére? Mint az utas, ki kénytelen volt hazáját elhagyni szükségből, épen ugy nem lehetünk megelégedve mi sem az elmúlt esztendővel. Hiába keresünk egyetlen békítő mozzanatot, nem találunk. Pedig joggal várhattuk, hogy a nehéz 1907 után egy produktív 1908 következik. Csalódtunk. A vállalkozási szellem még 1907-hez képest is erősen csökkent. De nem is csoda. A bizonytalanság, mely a monarchia életében uralkodik, a tőkéket visszavonulásra birja. Csupa kétséges problémák előtt állunk. Az általános választójog kérdése még nincs megoldva; a közös illetve az önálló bank ügye kinosan vajúdik; az annexió miatt háború küszöbén állunk ; a Balkán bojkottálja áruinkat, termékeinket; a tőzsdét reformálni akarják; az uj végrehajtási novella a kis emberek életében idéz elő jelentős változást. Egyszóval 1908-bán sok minden forr az üstben, de alig találunk kész, megnyugtató eredményt. Bátran mondhatjuk tehát, hogy 1908 a tervezgetések és eredménytelenségek esztendeje volt. Egyetlen kiemelkedő mozzanatot sem tudunk megrögzíteni sem a politikában, sem a gazdas-.ági életben. Hogy némi tájékozódást szerezzünk a fontosabb gazdasági eseményekről, dióhéjban összefoglaljuk a mult esztendő közgazdasági történetét. Még 1907-ben történt, hogy az OsztrákMagyar Bank és a többi hatalmasabb bankok megtagadták a visszleszámítolási hitelt a szövetkezetektől. Ennek rendkivül káros hatása csuk 1908-ban mutatkozott, mert ekkor csak magában a fővárosban 31 intézet számolt fel, 14 millió korona hiteltől fosztván meg a főváros szegényebb sorsú polgárságát. Dacára, hogy a pénzviszonyok kedvezők voltak, alig találkozunk uj pénzintézetek alakulásával. Budapesten két uj pénzintézet alakult 550.000 K, a vidéken 14 (köztük nyolc román) 10,000.000 K alaptőkével. Felemelte alaptőkéjét hét pesti intézet 7,300.000 K és 44 vidéki (köztük 8 román) 12 millió tőkével. Ezzel szemben felszámolt 4 fővárosi bank 1,800.000 és 8 vidéki 2,2^0.000 K tőkével, ugy, hogy a pénzintézeti tőkeszaporodást mindössze 26 millió koronára becsülhetjük. (Mi ez az előző évi 89 millióval szemben!) Nem állunk jobban az ipari vállalkozások terén sem. Stagnációról ugyan nem panaszkodhatunk, de viszont erőteljes ipari fejlődéssel sem dicsekedhetünk. 53 uj gyári vállalat alakult (igen sok a fa-ipari), mintegy 63,700.000 K tőkével és 25 régi gyár (részben részvénytársasággá való átalakulás következtében) kerek 27 millióval szaporította tőkéjét. így tehát a legproduktívabb foglalkozási ág 90 milliónyi tőkével gyarapítja az ország gazdasági vérkeringését. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy a kormány 1908-ban 4,051.000 K tőkével támogatta a nagyipart. 1891-ben mindössze 111.652 K-val. Micsoda szédületes fejlődés rövid másfél évtized alatt. Iparról lévén szó, örömmel állapíthatjuk meg azon tényt, hogy a munkásosztály az ipari életben nem okozott annyi kárt, mint az előző években. Hogy ebben része van a kormány szociál-politikai tevékenységének is, ezt természetesnek találjuk. Vagy hogy egyik közgazdászunk szavaival éljünk: >megállapíthatjuk, hogy az államszociálisztikus irányzat rendkívüli erővel nyomul előtérbe, ami már magában néve is figyelemre méltó bizonyítéka a jövedelemeloszlás egyenetlen fejlődési menetének. Ez tehát már nemcsak a politikai befolyás birtoklása, hanem a gazdasági rend fentartása tekintetében is kétségkívül forduló pontot jelző folyamat, melynek fejlődési iránya és végleges kialakulása a jövő homályában vész el.« A kereskedelmi világ nagy harcok küszöbére lépett az elmúlt esztendőben. Mintha egy ujabb áramlat a merkantil szellemet meg akarná fojtani! Pedig az az ország, ahol nincs kereskedelem, az nyomorult, szegény. Vért, pezsgő életet csak egyedül a kereskedelem ad minden országnak. Az antimerkantilismus eredménye aztán az, hogy már eddig is számtalan existentia tönkrement és hogy a kereskedelmi vállalkozásokhoz vajmi csekély a kedv. Mindössze 10 jelentékenyebb vállalat alakult csekély 9 millió korona tőkével. A mezőgazdasági termelés aránylag kedvező volt. Egyedül a burgonyatermelésben volt feltűnő csökkenés, mintegy 31 millió mm. A kormány mindent elkövet, hogy a mezőgazdák helyzetén segítsen, különösen hogy erőteljes középbirtokos osztályt teremtsen. A mezőgazdasággal .kapcsolatban 6 vállalat emelte tőkéjét (4 gőzmalom, egy mezőgazdasági cukorgyár és egy növényzsir gyár,) mindössze 3,200.000 K tőkével. Uj, figyelemre méltó vállalkozásról nem tudunk. Agrár államban bizony ez szomorú eredmény. Okát abban látom, hogy nagybirtokosaink még mindig főleg gabona termeléssel foglalkoznak; nem akarnak áttérni az ipari növények termelésére. Mig külföldön (Ausztriában is) a nagyobb földbirtokosok földjein gyárkémények hirdetik a fejlett mezőgazdasági ipart, addig nálunk szégyenkezve húzódik meg egy-egy árva mezőgazdasági gyáracska. Az összes látható tőkebefektetés 1908ban 130 millió K-ra becsülhető, szemben t

használják a hölgyek előszeretettel a zsírtalan Ibolya Krémet? Mert teljesen ártalmatlan s kiváló hatású. Eltávolítja a szeplőt, pattanást és már rövid ideig tartó használat után üdévé, finommá teszi a bőrt. Kapható: Kocsuba Emil gyógyszertárában Zalaegerszegen. íf I m SS3 raí-S m Mai számunk 12 olctel*