Zalamegye, 1909 (28.évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-03 / 1. szám

XXVIII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1009. Január 3. I. szám. Előfizetési tílj: l'gász ívre 10 K - f Fái évre . . 5 l( Negyed évre . 2 1< 5G ! Egyei s*Ani ár.n 20 filli'i Hirdetések : - Megállapodó szerint. Nyilttér Horonként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZAL Politikai és társadalmi hetilap. L fik IP iögjeieník minden vasárnap. 1909. Ismét elmúlt egy év, amelynek legnagyobb áldása az. hogy immár elmullolt. Nem sok jót 'hozott, csak csalódásainkat szaporította meg, a nyomorúságunkat növelte; uj terheket rakott a vállainkra 8 nagy küzdelmekre való kilátást "nyitott. Beszámolót kellene tartanunk az év történektől s fel kellene sorolnunk azokat az uj alkotásokat, amelyek haladásunkat mutatják; rá kellene mutatnunk azokra az i uj erőforrásokra, amelyekre jövendő küzdelmeinkben támaszkodhatunk; fel kellene jegyeznünk acoktt az eseményeket, amelyek nemzetünk függetleuségét és felsyabadulá- i sát jelzik. Mert dolgoztunk és küzdöttünk egy éven keresztül, joggal keressük tehát a munka és úüzdelein eredményét. De hiába keressek! Nagy alkoLiíttai, nagy eseményei nincsenek az elmúlt esztendőnek. Eltünk és hitünket erősítgettük, hogy el ne vesszen a csalódások által felkeltett kétkedésben ; a reményeinket ébresztgettük, hogy el ne hagyjon bennünket a lelkesedés, a munkakedv s bízzunk még a szebb jövőbeu, jobb esztendőben. Egy rosz gazdasági év nyomorúságát nyögjük. Nagy Széchényi a gazdasági erő biztosítását tekintette a nemzetek legfontosabb feladatának. Vajon tettünk-e egy lépést előre gazdasági erőink gyarapítása felé? Földművelő állam vagyuuk s jólétünk forrása a föld. Ezidén pedig mostoha volt a természet; sok millió értéket perzselt el a szárazság s az aszott mezők, sinylődő rétek sivár talajából csak a gazda és munkás szegénysége sarjadt ki. Fellendült állattenyésztésünket válsággal fenyegeti a takarmányinség; a keresetforrások megcsappanása nélkülözés elé állította a szegény embereket; a drágaság sanyargatja az egész országot. Értékeink devalválódnak ; a háború réme fenyeget bennünket s amikor minden vonalon panasz hallatszik, közterheink folytonosan szaporodnak. Iparunk küzd a létért. Kereskedelmünk összezsugorodik. A középosztály jogos igényeinek leszorításával kénytelen segíteni nagy szegénységén. Vállalkozási szellem nincs; a tőke bizalmatlan s a magyar iparpolitika úgyszólván csak a hazai ipar pártolására való buzdításig terjed. Nem volt elég, hogy ,espedésre kárhoztatott bennünket az az áldatlan közjogi helyzet, amely századok óta felemésztette legjobb erőinket; hanem ebben a szegénységgel teljes esztendőben a bölcs osztrák diplomáciának is míg kelletL mozdítania mind a két balkezét, hogy belenyúljon az európai darázsfészekbe s háborús bonyodalmak elé állítsa a monarchiát. Van-e Magyal országon egyetlen egy osztály, amely a mostoha viszonyok miatt nem panaszkodik? Vau-e olyan része ennek a szerencsétlen nemzetnek, amely erősbödött volna s nem ölte volna bele erejének javát a rosz esztendővel folytatott küzdelembe ? Az előző évek alatt legalább a parasztság gyarapodott s ha a középosztály küzködött és vergődött is, megvolt az a vigasztasása éa reménye, hogy az uj erőre kapott parasztság alapja lesz a kedvezőbb viszonyok kialakulásának. A mult esztendő azonban ezt a folyamatot is megakasztotta. Most már csak depressio van minden vonalon, ami annál súlyosabb, mert a hitelviszonyok is megromlottak. Nem részletezünk. Úgysem szorul bizonyításra, hogy gazdasági viszonyaink züllöttek, ugy idebenn a hazában, mint nemzetközi vonatkozásokban. A kormány hiába sietett üdvös törvényekkel és a gazdasági élet irányításával segíteni. Fájdalomcsillapító orvosságcseppeket adhatott, a betegséget azonban csak gazda-ági erőink felszabadulása, közjogi helyzetünk megváltozása gyógyíthatja meg. Immár axiómává erősödött a nemzetben az a tudat, hogy bajaink legfőbb forrása a gazdasági függés, amely miatt nem tudjuk magunkat felszabadítani az egyoldalú gazdálkodás hátrányai alól. Amikor politikai életünk a függetlenségi párt többségre jutásával uj forduló ponthoz ért; amikor a gazdasági önállóság, a teljes függetlenség hazafias óhajtásból a gyakorlati politika irányeszméjévé változott, ujjongva üdvözöltük az uj hajnal hasadását s nagy reményekkel tekintettünk a jövendőbe. Mennyi reményt és lelkesedést veszítettünk el azóta ! Látjuk a nemzet vezéreit a gyakorlati politika rögös utjain, amint erőik kimerülnek a meddő küzdelemben ; látjuk a sorsunkat irányító idegen befolyás érvényesülését s a legjobb akarat letörését; látjuk az elernyedést, amely a hazafias hevület helyét elfoglalta; látjuk a politikai, gazdasági és társadalmi züllést, amelybe belefullad minden jóravaló törekvés. És semmivel sem leszünk gazdagabbak, csak nyomorgunk, sínylődünk, várunk és temetjük a reményeinket. De nem maradhat így sokáig. A táasadalom lelkében átalakulás muukája folyik. A nézetek, a felfogás megváltoznak s ez a lassú szellemi munka olyan, mint a folyton hulló vizcseppekké, amelyek keresztül ássák a követ, alámossák a fundamentumokat s hiába építenek elébük sáncokat és töltéseket. A társadalom elvei érvényesülésre törekesznek a politikában is. Nem respektálják a pártokat és pártok megállapodásait, mert a pártokat is hatalmukba kerítik. A társadalom követelőleg lép fel s radikális irányokat sürget. A megalkuvásból, az opportunizmusból épen elég volt öt évtizedig. A közvélemény immár kialakult meggyőződése napról-napra erősödik, tért hódít, átcsap a pártok keretein s uj politikai alakulások bekövetkezését sejteti. Az uj alakulás csak a nemzet függetlenségének kedvező irányban mehet végbe, i £2 rémet? m öfi használják a hölgyek előszeretettel a zsírtalan Ibolya Mert teljesen ártalmatlan s kiváló hatású. Eltávolítja a szeplőt, pattanást és már rövid ideig tartó használat után üdévé, finommá teszi a bőrt, Kapható: Kocsuba Emii gyógyszertárában Zalaegerszegen. ÜL JI . SS I Mai szállunk 10