Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-30 / 35. szám

1908 augusztus 30. - Zalamegye, Zalavármegyei Kirlap* Veszprém körül a jövő hónapban. Milliókba kerülő játék lm ez. Igy gondoljuk mi civilek. A harcképesig fejles/, léséin?/, szükséges munka. Mondják a katonatudÓBok. Lehet, hogy igy van. Hiába vitatnánk az ellenkeíőt, azért a Í;:

!.tonasa'u; csak gyakorlatozna tovább, mert igy kivánjn :: hndur én ;i reíflem^nt. Ebbe tehát beles/óláMiuk nir'es. iSeut iá sok közünk volna hozzá, ha n.'in nel<>"fnk civileknek kellene megfizetni a mulatságot; Még pedig duj .íu. Először cserigőpengő pénzben, másodszor azoknak a károknak az elviselésében, amelyet egy átvonuló li >dsereg okoz. Arról ne is szóljunk, hogy ilyen Ínséges, kenyérben, takarmányban szűkölködő esztendőben miért kell felvonultatni százezer embert egy agyoDperzselt, kiaszott vidékre. Miért bocsát ránk az tJr egyszerre két csapást ? Elismerjük, hogy a katonaságnál nagy a rend és íegyelen s hogy a zsarolás, pusztítás nem megy ugy, mint hajdan, amikor a falvakat valósággal felették a katonák. Aláírjuk az' is, amit a közgyűlésen Csertá.i Károly mondott, hogy a hadvezetőség szigorúan őrködik a polgárok vagyona és nyugalma fölött. De a fegyelemnek megvannak a határai ; a legtuizottabb szigor mellett is az ember nagy tömegekben ellenőrizhetetlen. Pusztít és rombol ott is, ahol nem akar. A műveletien katona pedig akar is. Ezért bizony örömmel vettük tudomásul, hogy a Balatonhoz felvonuló hadtestből Zalaegerszeg csak a teherszállító automobilokat, a szekerészeket és a tüzérek egy részét kapja. Sokan szomorkodnak, hogy az a bizonyos 81)00 ember, akit kilátásba helyeztek, nem jön hozzánk. Kávéház, korcsma, szat.icsbolt neui haragszik a sok katonára. A város lakosságának azonban még élénk emlékezetében van az 1893 ik esztendő, amikor mind o udvarban 20 — 30 horvát baka tanyázott, a szőlőket idő előtt leszüretelték a »sétá!ó« katonák s akkora volt a közbiztonság, hogy civil ember neoj igen mert a korcsmába bemenni. Nem kérünk a mulatságból. Jobb nekünk a csendes nyugodalom, mint a nagy manőver. A városok segélyezése. (Dr II. I.) Ugy hírlik, hogy a miniszterelnök a városok segélyezése s a városoknak adandó kedvezményes kölcsön biztosítása tárgyában ankétet fog összehivni. Az ankét máskülönben politikai nyelven valamely ügy megvalósításának ad graecas calendas való elhalasztását szokt a jelenteni, ez esetben azonban oku nk van remélni, hogy komoly lépés lesz a megvalósulás felé. E reményünket arra az általános érdeklődésre alapítjuk, amely a városok felé ugy a honatyák, mint a kormány jóindulata, valamiut a polgármesterek kongresszusai nyomán íordult. Politikai és társadalmi szempontból alig képzelhetünk örvendetesebb jelenséget, mint a városoknak öntudatra ébredését. A városok egyesítik magukban az ipari, kereskedelmi és értelmi munka képviselőit; belőlük alakul ki a független városi polgárság, amelynek állásfoglalása politikai téren a benne rejlő nagy intellektuális erőnél fogva, elsősorban kell, hogy számításba jöjjön, másfelől ők birnak a legfejlettebb érzékkel minden kulturális haladás iránt. Természetes, hogy a kulturális fejlődés is az anyagi jólétben gyökerezik. Amint az egyes ember is osak ugy tud több és magasabbrendü kulturális szükségletet kielégíteni, ha vagyoni viszonyai megengedik, hasonlóképen a városok sem képesek gazdasági megerősödés nélkül azokat az intézményeket létesíteni, amelyek a fejlődő városi élettel járnak. Gondoljunk csak arra, hogy a rendészet, szegényügy, közegészségügy, iskola, színház (!), utak, csatornázás, világítás mind olyan életszükségletek', amelyeknek modernné fejlesztése a maradi gondolkodás előtt egykor fényűzés számba mehetett, ma már azonban alig lehetséges, hogy értelmes embrr eképpen gondolkozzék. Már pedig ezeknek létesítése nagy anyagi áldozatokkal jár. II í most ehez hozzá vesszük, hogy maga a szorosan vett közigazgatás, nevezetesen a városi tisztviselők fizetése ós egyéb gazdasági szÜKségletek mennyi kiadást igényelnek, körülbelül fogalmunk lehet, mekkora teher nehezedik a városokra, ha mind n elsőrendű szükségletet ki akarunk elégíteni. A városok egy része a saját erejéből erre osak ugyan képtelen. Az eredmény tehát az, hogy v.;gy nem létesülnek a legszükségesebb intézmények, vagy ahol létesülnek, ott kölcsön utján, vagy énélkül, de mindkét esetben a lakosságnak községi pótadóval való nagymérvű megterhelése által. Az általános kép pedig az, hogy a városok anyagi bajokkal küzdenek már évtizedek óta. Felsegítésükre semmi sem történt, amiben jórészt maguk a hibásak, mert amikor már úgyszólván minden intézmény nz államot ostromolta segélyért, a városok szótlanul tűrtek. A súlyosbodó helyzet azonban végre a városokat is megszólaltatta. Sérelem alakjában teszik szóvá a városok kivánahnaikat. És pedig teljes joggal. Az állam csonka, gyatra önkormányzattal törli ki a városok szemét, ennek ellenében magára hagyja, hogy boldoguljon, a hogyan tud. Államigazgatás szempontjából ugy áll a dolog, hogy a városok az államszervezet kiegészítő részei, tehát már ebből a szempontból sem lehet közömbös az államra ily fontos és tekintélyes szerveknek rnikéuti boldogulása. De ha csak erről volna szó. A városok a törvénynél fogva az államigazgatás tekintélyesebb részét, mint a közrendeszet, közegészségügy, újoncozás, adózás körüli teendők, a saját szerveikkel hajtják végre s mindezek fejében az államtól semmi ellenszolgáltatásban nem részesülnek. Hogy ez miért van igy, feleletet alig tudnánk rá találni. Mert .hiszen az ellenkezőre van példa. íme ott vannak a megyék. A megyei törvényhatóságok közigazgatási kiadásaik fedezésére tiz millió koronát kapnak évenként az államtól. Olynemü teendőket, minőt a megyei törvényhatóság végez, a törvényhatósági városok és kisebb mérvben a rendezett tanácsú városok is végeznek, miért nem érvényesül hát ezekkel szemben is az egyenlő elbánás? Kétségtelen tehát, hogy a városok joggal követelik az államtól, hogy járuljon azon tisztviselők fizetéséhez, akik az állami igazgatásban részt vesznek, másfelől azon tisztviselőket, a kik kizárólag állami igazgatást végeznek, (rendőrkapitány, városi orvos) egyedül az állam fizesse. Jogos és méltányos az a követelésük is, hogy az állam a közvetett adók átengedésével fokozza jövedelmüket, hogy azt a sok kulturális feladatot, amely mai napság a városokra nehezedik, elvégezhessék; nemkülönben jogos az is, hogy könnyű kölcsönnel segítsen a városok helyzetén, amelyek súlyos aayagi he^zetbe jórészt azáltal jutottak, hogy évtizedeken keresztül a saját költségvetésük terhére végeztek oly teendőket, a melyek igazság szerint az államot illették volna. Reformok. (A büntetönovella.) A biiutető novella életbeléptetése idejének meghatározását a törvény az igazságügyminiszterre bizta. A hivatalos lap mult héten közölte az igazságügyminisztemek s kapcsolatban a belügyminiszternek az életbeléptetésre vonatkozó rendeleteit. Az 1908. évi 36 tc. a büntető törvénykönyv és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról — egy fejezet kivételével — október elsején lép életbe, a második fejezet pedig, amely a fiatalkorú terheltekről szól, 1909 január Az október elsején életbelépő fejezetek között a legfontosabb a büntetés feltételes felfüggesztésének uj intézménye. — A bíró belátásától függőleg a különös méltánylást érdemlő esetekben, azokkal szemben, akik még büntetve nem voltak, felfüggeszthető lesz az egy hónapot meg nem haladó fogház ós elzárás büntetés s a pénzbüntetés s a felfüggesztett büntetést nem lehet végrehajtani, ha az elitélt ellen az Ítélet jogerőre emelkedésétől számított három évi (illetőleg a közigazgatási hatóság elé tartozó ügyekben egy évi) próbaidő alatt eljárás nem volt folyamatban. A büntetést felfüggeszteni nem lehet, ha az elitélt cselekményét aljas indokból követte el. A rendőri büntető bíróságnak felfüggesztő ítéleteit hivatalból kell a másodfokú hatósághoz felülbírálás végett felterjeszteni. A kibocsátott óletbeléptetési rendeletek főleg a felfüggesztő itélotek nyilvántartásáról intézkednek. A büntető novella többi rendelkezései közül felemlítendő a leánykereskedés meggátlását célzó fejezet. Eddig a büntető törvénykönyv a kerítésnek azt a legsúlyosabb esetét büntette, amelynél a leánygyermek erkölcseit egyenesen a szülő, vagy a gondviselő támadta meg. A novella bünteti a kerítés egyéb eseteit is, maga részére való csábítás azonban nincs büntetve. A nőnek külföldre szállítását s a kerítéssel való üzletszerű foglalkozást a novella mint büntettet bünteti. A novella egyéb intézkedései közül felemlítjük még, hogy a csalás fogalma uj meghatározást nyert. A csalás fogalmi ismérvei közül a ravasz fondorlat helyett csak a fondorlatot tartotta fenn s igy a csaló inkább lesz büntethető. A csalás miatt beadott panasz ezentúl nem lesz visszuvonható s a csalás vétségének a kísérlete is büntetendő. A lopásról szóló fejezet a lopás vétsége és büntette közötti értékhatárt kétszáz koronára emelte fel. Eddig nem lopást, hanem osak tulajdon elleni kihágást követett el az, aki négy korona értéket felül nem haladó élelmi, vagy élvezeti oikket lopott. Most azonban az uj törvény a négy koronás értékhatárt 10 koronára emelte fel. A fiatalkorú terheltekre vonatkozó uj intézkedések csak újévkor lépnek életbe. Addig is azonban a tizennyolcadik életévet be nem töltött terheltek külön elbánás alá esnek. A rendelet szerint a fiatalkorú terheltek birájául a kir. járásbíróságnak erre a oélra személyi tulajdonságánál fogva legalkalmasabb bíráját kell kijelölni s a kijelölést hivatalosan az igazságűgyminiszternól bejelenteni. A törvényszéknél, ha két vizsgálóbíró van, ezek bűnügyeiben a vizsgálatot állandóan erre a célra kijelölt egyik vizsgálóbíró teljesíti. A főtárgyalási tanácsok közül is egyik tanáos erre a célra jelölendő ki. A fiatalkorú terheltek bűnügyeit lehetőleg elkülönített helyiségben, ha lehetséges, a hivatalos helyiségtől egészen különálló, esetleg e célra bérelt alkalmas szobában kell tárgyalni. Ha külön helyiség ninosen, akkor külön tárgyalási napot vagy napszakot kell kitűzni ós ekkor idősebb terheltek bünügyeit tárgyalni nem szabad. Kimondja a rendelet azt is, hogy ügyelni kell arra is, hogy a bűnügyi tárgyalásokra fiatalkorú egyének, mint hallgatók a tárgyaló helyiségbe be ne bocsáttassanak. Miután ismételten panasz merült fel az iráot, hogy a molnárok ós megbizottaik az úgynevezett csuvározást oly módon gyakorolják, hogy a gabonát nam csupán őrlés végett hordják össae, hanem azt lisztnek eladásra kínálása mellett meg is vásárolják, kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur folyó 1908. évi augusztus hó 14-én BITUMINA tetőfedőanyag tiszta bitumenből készített valódi aszfalt tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő BITUMINÁVAL fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet is nyújt a nap melege ellen. BITUtölNA RÉGI ZSINDELYTETQK ÁTFEDÉSÉRE IS KIVÁLÓAN ALKALMAS. Csakis védjegy gyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Zalaegerszeg és vidéke részére: BRE1NER BENŐ fakereskedésében ZALAEGERSZEGEN.