Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-23 / 34. szám

s » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* Í908 augusztus 23. tokát lényegesen javítani, ha a bortermelők maguk nem igyekeznek érdekeiket lehetőleg megvédeni. Minden közgazdasági kérdésben az államtól várjuk bajaink orvoslását. Kétséget nem szenved, hogy sokat tehet és kell is hogy tegyen az állam a bortermelés érdekében. A borfogyasztási adó leszállítására, a szeszadó emelésére, a cognakipar támogatására, uj és jó bortörvény megalkotására van szükség. A kiviteli törekvések elősegítése és támogatása mindmegannyi állami feladat, azonban még mindig fontosabb, hogy a termelők társadalmi utón szintén minden lehetőt elkövessenek ós akkor nem lesz okuk félni a bekövetkezendő tultermésektől. Mielőtt az értékesítés módját fejtegetném, elsősorban a termelés helyes irányítása, a hozam fejlesztése és borok kezelése tekintetében kell néhány tárgyilagos észrevételt tennem. Borkereskedelmünk és boraink kezelési módja a francia, német, olasz, sőt az osztrákkal szemben is annyira inferior, nnnyira tehetetlen, hogy a hazai jobb vendéglők és szállodák étlapjairól, nemkülönben az előkelőbb csemegeüzletek raktárából képtelen a külföldi palackborokat kiszorítani, ami egy par excellence bortermelő és borai minőségéről hires országban végtelenül elszomorító tünet. Ha ilyen viszonyokkal kell számolnunk, — az ellenkezőjét sajnos, senki sem állíthatja — akkor első sorban az legyen a törekvésünk, hogy a hazai fogyasztást szerezzük meg egészen a hazai termelésnek és csak ha már e téren sikert arattunk, gondolhatunk a kivitel fejlesztésére és uj piacok feltárására. Ha a külföldi borok tórfoglalásának okát kutatjuk, rögtön észrevesszük, hogy nálunk hiányzanak a nagy reservoirok, melyek a sikerült évjáratok nagy tömegeit felszíva, bizonyos állandó, egyöntetű típusok forgalomba hozatalával, egyes borvidékek részére itthon és a határainkon tul is állandó, jól fizető fogyasztóközönséget szerezhetnének és nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mai kezdetleges borkészítési eljárásunkat népies előadások utján tökéletesítenünk kell, mert különben soha el nem jutunk bizonyos egyöntetű, egyenlő borfajok előállításához. A. vörösborok fogyasztása — a közönség megváltozott izlése folytán — annyira csökkent és belátható időn belül ninos semmi kilátás, hogy ez irányban változás álljon be, hogy gondoskodnunk kell esetleges ujabb ültetéseknél vagy átalakításóknál a kadarkát más fajokkal pótolni. Ezidőszerint a homoki fehér fajborokat fogyasztják a legszívesebben, mert ezek magas szesztartalmuk mellett zamatban is dúsak, lágy ízűek és tetszetős zöldes-fehér színűek, gyorsan tisztulnak, könnyen kezelhetők és nem drágák. A homoki rókás színű, vörös fajszőlőkből készült boroknak is nagy fogyasztóközönsége van, ezek nyomán és részben a kedvezőtlen évjáratok folytán fejlődött ki nálunk is az utóbbi években a kadarkából való fehérbor készítés. A vörös és sillerborok eladása alig és csak nagy nehezen lehetséges, addig a fehér és rókásszinü borok már az ősz folyamán kevés kivétellel vevőre találnak. Csak röviden akarom a fehérborok és főként a zöldesszinü vagyis fajfehér borok iránt nyilvánuló állandó kereslet okát megvilágítani. Kivitelünk 90 százalékára Ausztria a vevőnk és ott a termelés illetve fogyasztás túlnyomó részben fehér. Egyedül Dalmácia és Tirol termel nagyobb mennyiségben siller és vörösbort, sőt az első tartomány szines borkészletéből jut Magyarországba is elég. Már most tekintettel arra, hogy a közel 14 éven át tartó olaszországi borinvázió révén és mert az itteni vörösborokat az olasz és dalmát vörösborokkal nem lehetett pótolni, a fogyasztók zöme a vörösbornak hátatfordítva, kizárólag a fehér borok fogyasztására tért át, annyival is inkább, mert a közben hozam alá jött óriási homokterületek és részben a fehér fajokkal ujjátelepített hegyláncok, a szükséges fehérbor mennyiséget produkálták, most már tehát óriási nehézséggel járna a fogyasztók zömét a fehérbor élvezetéről a vörös- vagy sillerből

1 javára leszoktatni. Ha így áll a dolog és mert az eladónak kell a vevő Ízléséhez alkalmazkodni, igyekeznünk kell szőlőhegyeinket is részben jóminőséget szolgáltató, de egyúttal bőtermő, a homoki borok minőségét túlszárnyaló, finomabb fehér borfajokkal átalakítani. Szóval arra kell törekednünk, hogy az óriási költséget és fáradságot igénylő hegyi szőlőink jövedelmezőségét fokozzuk és főként, hogy a termésünket lehetőleg minél előbb és mennél jobban értékesíthessük. Ezzel elérkeztünk volna a bor értékesítés fejezetéhez. Nem használ az ügynek, ha az elkövetett hibákért rekriminálunk, csak száraz tényként kívánom regisztrálni, hogy boraink ós borkereskedelmünk hírneve az utóbői időben kezd ismét örvendetesen javulni, de nagyon távol van még attól, hogy azt a pozíciót, amelyet már előzőleg elfoglalt és amely jogosan megilleti, a világpiacon ismét visszaszerezze. Nagyban hozzájárul ehhez az a sajnálatos körülmény, hogy több előkelő borkereskedő cég részben redukálta, részben egészen feloszlatta üzletét, pedig ép ezek hivatása lett volna az uj piacok keresése és megteremtésében a vezérszerepet játszani. Elsősorban a szövetkezeti formát, mint amelytől bizonyos körök a megváltást várják, kívánom megvilágítani és itt önkénytelenül is az országos mintapince csúfos fiaskója ötlik a szemembe, mely a kormánytól óriási subvenciót élvezett ós ennek ellenére nem csak fejlődni nem tudott, de még arra a néhány kiváltságos nagytermelőre som je'ent.ett hasznot, akik rászére alapíttatott, mert 20 korona körüli hektónkénti üzem- és kezelési költség mellett eleve elvesztette versenyképességét és mert nehézkessége és bürokratikus, maradi vezetése ftlytán, csak néhány zsíros hivatal kreálására volt alkalmas, egyébként sommi eredményt felmutatni nem tudott, elérte tehát végzete és meg kellet szüntetni. Még azokat a borértékesítési szövetkezeteket is, amelyeket, mint szövetkezeteket alapítottak, mint a gyöngyös—visontai, érmelléki és a ménesmagyarádi stb. siettek átalakítani részvénytársasággá és ugy vagyok értesülve, hogy ebben a formában jól prosperálnak. A borkereskedelmet legfeljebb az a vád érheti, hogy nem elég vállalkozó szellemű, megelégszik régi összeköttetéseinek fentartásával és meglevő vevőkörével. Hiján van minden nagyobb szabású terveknek, nem igyekszik expansivitásra, mert hiányzik az ambíció, mely azt nagyobb feladatok vallalására és megoldására képesítené. Az elmúlt olasz borinvázió és az ennek nyomán keletkezett egészségtelen viszonyok nagyon is kívánatossá tették ugyan a bekövetkezett purificatiót, de mint nálunk rendesen történik, ezzel is túllőttek a célon és a tisztességes és korrekt borkereskedelem szintén annyira megsínylette, hogy a mai napig sem heverte ki teljesen a következményeit. Cseppet sem szabad tehát csodálkoznunk, hogy a borkereskedelem ezidőszerint kizárólag a könnyű szerrel értékesíthető közönséges és jobb asztali borok beszinezésóvel és forgalomba hozatalával foglalkozik, mig a magasabb árak következtében nagyobb tőkebefektetést és több évi fáradságos kezelést és raktározást igénylő és ennek ellenére nehezebben eladható finom pecsenye— borokat mindinkább mellőzi, mert és ez is fontos szerepet játszik, a borkereskedők a nehéz pénzviszonyok mellett önmaguknak tartoznak azzal, hogy mobilitásukat egykönnyen ne tegyék kockára. A magam részéről a pinceszövetkezetek alakítását sem tartom megoldásnak, mert ez alapon a termelőkre semmi haszon nem hárulna ós ez alakulás a korlátolt anyagi eszközök és a mozgás nehézkessége folytán képtelen volna sikereket elérni, tehát egyedül helyesnek ós célravezetőnek a részvénytársasági formát tartom, illetve a termelők szövetkezését, kereskedelmi alapon és nézetem szerint az állam erkölcsi és anyagi támogatása ép oly, sőt tán még fokozottabb mértékben volna biztosítható, mint szövetkezeti alapon. A külömbség óriási! Egy részvénytársaságnak kifelé is nagyobb a tekintélye, mint egy szövetkezet bármely formájának és már kedvezőbb anyagi eszközeinél, de főként nagyobb mozgékonyságánál fogva, fölötte alkalmas nagyobb célok magvalósítására és a hozzáfűzött várakozásoknak jobban megfelelhet, mint bármely más alakulás. Egy hatalmas intézményt kell létesítenünk, moly képes legyen arra, hogy a közel jövőben, legfeljebb 4—5 éven belül — beálló tultermalós esetére, legyen oly levezető csatornánk, mely nagyobb tömeg egyöntetű borkészletével, a kedvező konjunkturális helyzeteket kihasználva, akkor és ott helyezze el a feleslegeinket,' amikor és ahol az a legelőnyösebb. Ily módon nemcsak mint jótékony áremeltyü működnék közre a bevásárlási idény alatt és a nagy kínálat szülte áreséstől megóvná termelőinket, de a kedvezőbb értékesítési viszonyok mellett még külön részesednének a termelők — részvényeik arányában — a borok elhelyezésénél elért haszonban is. A részvénytársasági alapon való szervezkedéssel kellene tehát kisórletet tenni a mi gazdáinknak. Nézetem szerint ez különösen a Balaton vidékén volna célravezető, mert az ottani nehezebb boroknak úgyszólván abszoiut értéke van, csak a kedvezőbb értékesítési viszonyokat kell bevárni, amire a gazda nem képes. Egy tekintélyes, nagy alaptőkével biró részvénytársaság sokkal könnyebben biztosíthatja a borok állandó piacát, mint a termelők bármiféle szövetkezete; a bor for! galomba hozatalának minden módját felhasználi hatja, cognacgyárt s más melléküzemeket létesíthet, fejlesztheti, tökéletesítheti és népszerűsítheti az okszerű borkezelést stb. Természetesen esak nagy tőkével rendelkező társaság érvényesülhetne, mert osak igy volna képes áldásos közgazdasági tevékenységet kifejteni. Zalavármegyének elég sok bortermelője van ahoz, hogy a szükséges tőke — állami és vármegyei támogatással — összegyűljön. Az időpont is kedvező volna, mert a balatonparti vasút uj utakat nyit meg a borok forgalmának. Ne várjuk tehát be, amig a gazd i belefullad a borába, hanem biztosítsuk boraink értékesítésének lehetőségét. (G.) Bolgár kertészek. (K.) Valahányszor rosz terméssel ver meg bennünket a sors, mindig elmélkedünk afelett, hogy mezőgazdasági termelésünk rendszere nem helyes, elavult és nagyon kiszolgáltatja a gazdát az időjárás szeszélyeinek. Az idei esztendő ugyanosak alkalmas erre sz elmélkedésre. Es pedig elmélkedhetnek nemcsak a gazdák, hanem a városiak is, akik a konyhára szükséges terményekórt hallatlan árakat kénytelenek fizetni. Sőt drága pénzért sincs biztosítva a piaook megfelelő ellátása, mert konyhakertószetünk fejletlen, a magyar gazda ezzel a termelési ággal rendszeresen nem foglalkozik. De elmondták már ezeket más alkalommal, amikor e lap arról irt, hogy jó volna Zalaegerszeg város határában is bolgár kertészeket telepíteni. Azért elevenítem fel ezt a tárgyat újra, mert u3pról napra érezhetőbbé válik a nyomorúság, amely a rettenetes szárazság nyomán keletkezett s ennek a rosz esztendőnek szomorú tanulságait szerétném a magunk javára fordítani. Legutóbb az Angliában járt magyar gazdák csodálatos dolgokat beszéltek az angol kertészetről, amely óriási jövödelmet biztosít a gazdának. Gépekkel, szorgalmas munkával és szakértelemmel ellenállnak az időjárás szeszóly'nek. Nálunk a konyhakertészet idegen bevándorolt népfajnak, a bolgár kertészeknek kezében van, Emeli a« étvágyai és a trstsilyt, wegjzfiBtetl a kMidjési. váladékot éj^ll imdist ^MMmsm csgsegek, fíurutox, szamárköhögés, skrofülozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos áltat naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokai is kínálnak, kérjen mindenkor „KoflAe" eredeti csomagolást. F. Hoffmsnn-La Roche & Co. Basel (Svájc) Kapható orvosi raodetetn a gyAgysurlirsk* ban. — Ara Ovtscakint 4.— korona.