Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-16 / 33. szám

1008 augusztus 16. »Zalamegye, ZalavárriHgyei Kalap * 3 Takarmányhiány. Zalavármogye törvényhatósági bizottsága 'a mult héten foglalkozott a takarmányhiány kérdésével s a vármegye minden részéből összejött törvényhatósági bizottsági tagok egyhangúlag konstatálták, hogy az egész vármegyében takarmányinség vau. Csak apró szigetecskék azok a vidékek, ahol az ínség kevésbbé érezhető, mert talán az egyébként posványos rétek u_;y ahogy bírták a szárazságot, vagy néha kaptak valami kevés osapadókot. De ezek a kivételes apró területek az általános Ínséget még mérsékelni sem tudják, mert feleslege úgyszólván senkinek sincs. Virágzó állattenyésztésünket tehát veszély fenyegeti. A gazdák még nem tudtak beletörődni abba, hogy marháikat potom árért eladják s aki teheti, az utolsó szál takarmányig megtartja az állományt. Gazdáink el vannak szánva arra is, hogy vásárolt takarmányon teleltessenek ki 8 keresik a módjait annak, hogy a szükségletet beszerezhessék és biztosíthassák. Ez pedig nem könriyü feladat. Vármegyék, gazdasági egyesületek, kereskedelmi és iparkamarák egymás után írnak fel a kormányhoz, hogy a takarmánykiviteli tilalmat léptesse életbe. A tilalom majd meg is les/, do nagy kérdés: nem lesz e már késő és fog-e valamit használni a gazdáknak a puszta tilalom és a takarmánynemüekre biztosítandó szállítási kedvezmény ? A mi igazgatásunkat általában a késedelem jellemzi. Különösen szembetűnő ez a közgazdasági vonatkozású kérdésekben. A késedelem oka talán nem is a jóakarat, vagy a kellő erély hiáuya. Hiszen államférfiaink s közigazgatásunk vezetői valamennyien radikális magyarok, akik érdekeinknek törhetetlen védelmezői. Igazgatásunk rendszerében és közjogi helyzetünkben van a hiba gyökere. Az önkormányzatok hatásköre közgazdasági kérdésekben még a mérvadó vélemányadásig is alig terjed ki. Felírhatnak, panaszkodhatnak és kérhetnek. A miniszter pedig rendelkezik, ha — előbb megegyezésre jutott az osztrák kollégával. Mert először is nagyon sok közgazdasági intézkedésnek semmiféle súlya és eredménye nem volna, ha Ausztriában hasonló intézkedést nem léptemének életbe, másodszor pedig tekintettel kell lennünk a vámközösségrd és saját érdakeinkra is, mert ha a mi kormányunk valami olyant cselekszik, ami az osztrákoknak nem tetszik, a Lajtán tul azonnal kispekulálnak valamit, ami nekünk árt. Elég a fulyionos állat zárlatokra utalunk, amelyekkel állatvásáraink forgalmát sokszor elsiiáuyítják. A takarmánykiviie'i tilalommal csak akkor érnénk el valamit, ha az Ausztriába való szállítás :s eltiltatik és ha Ausztria is kiviteli tilalmat léptet életbs. Mert a kivitt takarmánynak talán 90°/o*át Auisctria exportálja s ha az határait le nem zárja, a magyarországi takarmányt könnyen eladhatja a vámkülföldre. De ma már az is kétes, hogy a kiviteli tilalom egyáltaljában nagy haszonnal jár-e ? A m.ír eddig eladott takarmánynemüt siettek kiszállítani s eladó takarmány alig, vagy osak kis mennyiségbea áll rendelkezésre. A gazdák tehát bemehetnek az üres boltba, csörgethetik a pénzt, de nem kapnak érte semmit. A szállítási kedvezményt biztosító bárcákat zsebre vághatják, mert nem lesz mit szállítani. A takarmányinaég enyhítése céljából kiadandó rendelet marad papiros, amelyet azonbau takarmányra felváltani nem lehet. Nem elég tehát a kiviteli tilalom s a szállítási kedvezmény, hanem arról ÍM gondoskodni kellene, hogy a szükséglet esetleg behozatal utján biztosíttassák. A világforgalom utjai ma már körülhálózzák a földet s ha Aug ia fris hust tud impontálni Ausztráliából, bizonyosan nem lehetetlen a takarmáuynemüektiek Fiúméba való szállítása sem. Nagy baj, hogy a szükséglet mérvének megállapítására megbízható adatgyűjtés nem történt. Cenk annyit tudunk, hogy inség van, de hogy hol mire és mennyire volna szükség, azt kipuhatolni a kormány alig képes, mert a gazdaközönség jórészben még szervezetlen, a közigazgatásnak tehát osak valószínűségi adatok állnak rendelkezésére. Elhibázott dolog az is, hogy a szállítási kedvezményeket kivételes időkben is csak a gazdák kapják. Ki kellene azt terjeszteni — épen a gazdaközönség érdekében — a kereskedőkre is, hogy ezzel a vállalkozási kedv erősödjék s a takarmánynemiiek forgalma emelkedjék. A kereskedelem sokkal biztosabban felkutatja a szükségletet s az értékesítendő árut, mint bármely hivatalos statisztika. De ehez természetesen versenyképességre van szüksége. De az eddigi szállítási kedvezmények az egyes gazdákra nézve nem is jelentettek számbavehető hasznot. Minimálisak voltak és a kíeszközlés nehézkes. Annak előnyét a kereskedelem — nagy forgalmánál togva —- ki tudná használni s a gazdákra áthárítani. A gazdáknak nyújtott kedvezmények, még ha v ilami előnyük van is, legtöbbször malasztok. Megtörtént például, hogy a katonai élelmezési raktárak nagy hangon hirdették a korpát gazdák részére. A hirdetmény megjött a Zala vármegyei Gazdasági Egyesülethez is. A megrendelésekre azonban legtöbbször az a válasz érkezett: nincs, elfogyott. A mostani ínséges esztendő és az inségakció azt bizonyítják, hogy a mi igazgatásunk kivételes időkre nincs berendezkedve. Gyors és hathatós segélyt nyújtani nem tud. És áruig a Balkán államok radikális eszközökkel védik közgazdasági érdekeiket, mi még 03ak a feliratozásnál és panaszkodásnál, adatgyűjtésnél tartunk. Eközben az olasz kereskedők járják a vásárokat s rengeteg állatot visznek ki. Mikor azután lesz takarmányunk, nem lesz állatállomány. Hát akkor majd eladjuk a takarmányt még olcsóbb pénzért, mint manap a marhát. (K.) Aktualitások. (Magyar vezényszó.) A bécsi lapok napihirei között egy kis közlemény húzódott meg, amely nekünk nagy örömöt jelentene, ha igaz volna. Nem kevesebbről van ugyanis szó, mint a magyar vezényszóról, amellyel a királygyakorlatok alatt kísérletezni akarnak. De hát az osztrák katonai böloseség sokszor kísérletezett már, s amire megszületett a szakvélemény, az élet már messze vágtatott a mindenható vezérkar tudománya fölött. Addig kisérleteztek, mig el nem verték a kiválóan képzett és vezetett hadsereget, amig mindea katonai virtust meg uem fojtott a oupf. Azt írják Béosből, hogy a vezető körök máinem zárkóznak el ridegen a magyar vezényszó behozatala elől s az idei nagygyakorlaton kísérleteket fognak te ini a magyar vezényszóval. A p >zsonyi és zágrábi kombinált hadtest fog szemben állani és ez az újítás összefügg a magyar vezényszó kérdésével. Egy igen befolyásos honvédtábornok ugyanis be akarja bizonyítani, hogy a többnyelvű vezénylet nem okozhat nehézséget s az ő kívánságára kombiuálnak egy hadtestet, egy közös, egy magyar honvéd és egy horvát honvédh idosztálvbói, ugy hogy háromféle vezényszó lesz ebben a hidtestben, Rendes körülmények között a hadtest két közös ós egy honvédhaüosztályból áll, az osztrák hadtestekbeu tehát csak német, magyar hadtestekben német és magyar, a horvát hadtestben német ós horvát a vezényleti nyelv. Ha behoznák a magyar vezényszót, akkor csupán az egy horvát hadtestben maradna kétféle kommandó, mert akkor a magyar hadtestekbon is egységes lenne a nyelv, mint az osztrákokéban. Hozzáértők nem kételkednek abban, hogy a háromnyelvű hadtestét minden nehézség nélkül fogják vezetni. Valószínű, hogy az egész híradás kaosa, mart a kormánykörökhöü közelálló félhivatalosok sietnek cáfolni. Nix uugrisch, — mondják a generálisok. De csuk addig mondják, amig egyszer újra meg nem vernek bennünket. Akkor majd megtanulják, mekkora erkölcsi hatás van abban, ha a bakának ugy vezényelnek : előre magyarok ! (A tnunkaszünetelés.) A kereskedelemügyi miniszter földolgoztatta az ez évi május elseji munkaszünetelés statisztikáját. A munka adatai szerint május első napján a szűkebb értelemben vett Magyarország területén 151,624 ipari alkalmazott és pedig 147,863 gyári és 5761 kisipari munkás, továbbá 7513 bányamunkás szünetelt. Tehát az összes gyári munkásoknak mintegy 47'70százaléka, a kisipari munkásoknak körülbelül 1*44 százaléka és a bányamunkásoknak 15-03 százaléka nem dolgozott, E munkamegszüntetés 835 gyári, 11,969 kisipari és 6 bánya vállalatot érintett. Általában a mozgalom csak a szociáldemokrata alapon szarvezett és a kénytelenségből szíiuetelő munkásokra szorítkozott, mig a munkások túlnyomó nagy része távol tartotta magát tőle. Az adatokból azonban egyúttal kivehető, hogy a munkaadók a szünetelést nem nagyon ellenezték. Ugyanis mindössze 54 gyári és 711 kisipari műhelyben szünetelt 3138, illetve 2624, összesen tehát 5761 munkás a munkaadók engedelme nélkül. A bányákban általában kevés helyen volt szünetelés, de viszont 6 közül 4 bányában és 7513 közül 3409 bányamunkás a munkaadók akarata ellenére szünetelt. A mozgalom legnagyobb arányúnak a székesfővárosban mutatkozott. Itt 311 gyárban és 4738 műhelyben 77,332 ipari munkás, azaz a hozzávetőleges munkáslétszámnak mintegy 59'49 százaléka nem dolgozott. Az országban összesen szünetelt munkások számából pedig 51 százalék jut a fővárosra. A szünetelők kétharmada a gyári és egyharmada a kisipari munkások köző tartozott. A székesfővároson kivül a szünetelő munkások számát tekintve Fiume (5700), Pozsony (5152), Győr (4841). Temesvár (4160), Debreoen (4019;, Pécs (1442), Arad (2937) ós Szeged (903) törvényhatósági városok, továbbá Pest-Piiis-Solt-KisKun (14,571: Erzsébetfalva, Újpest, Monor, Ráckeve, Vác, stb.), Krassó-Szörény (7898: Resica, Anina, Nádorhegy, Lúgos), Torontál (1701: Nagykikinda, Nagybecskerek), Zala (1189: Nagykanizsa), Szeben (1077 : Nagyszeben), Pozsony (1000: Ligetfalu), Brassó (910: Brassó), Borsod (830 : Ószd) és Veszprém (742 : Pápa) vármegyék területén volt még nagyobb arányú mozgalom. Budapest ós környéke vagyis PestPilis Solt-Kís-Kun vármegye után éppen ugy, mint a mult évi október 10-iki országos munkamegszüntetések alkalmával, ezúttal is a TiszaMaros szögében volt a mozgalom a legnagyobb, ahol ugyanis 17,705 ipari és 2980 bányamunkás szünetelt. A május elseji tüntetésbe ebben az évben egy politikai kérdés, az általános választói jog kapcsolódott bele. A föl vonulások és népgyűlések ennek jegyében folytak le. Mégis a közigazgatási hatóságok és iparfelügyelők összes jelentései megegyeznek abban, hogy a mozgalom az idén az előző évekhez képest jóval csekélyebb mértékű és sokkal csendesebb lefolyású volt. A szünetelés folytán az ipar és a bányászat, a szünetelő munkások számával egyenlő vagyis 159,137 munkanapot veszített, a munkások pedig, megközelítő pontossággal, 636,548 K keresettől estek el. A sippal-dobbal lelkendezve reklámozott és hirdetett vörös május tehát e sohasem hazudó számok adatai szerint alapos kis kudarccal végződött. A szociáldemokrata párt bárhogyan is felfújta a >nagyt nap sikereit, magában meg kellett győződnie arról, hogy amint a taglétszámszaporulat horribilisen csekéiy százaléka is világosan mutatja: a szociáldemokrata mozgalom nálunk határozottan vis^zafejlődőben van ! Kár tehát olyan nagyon rázni a rongyot ós tömegsztrájkkal fenyegetni az ország népét. (Vége az idénynek.) Augusztus közepe felé vége a fürdőidények. Régi babona szerint Lőrino, aki nevenapját augusztus ll-én ünnepli,a vizet és a dinnyét hasznavehetetlenné teszi. Aminthogy igaz is, hogy Lőrinc napja után elég egy két esős nap és vége a rendszeres fürdőzésnek. A napsugár ereje égyre gyengül, az éjszakák hosszabbak, nappal valami őszi melankólia vegyül a verőfénybe is, a nagy vizek mellett s a magas hegyek között pedig didergős szelek fújdogálnak. Tehát pakkoljunk ós menjünk haza. És megérkeznek lassanként a távollevők, akiktől érdemes tudakozódni: hogyan nyaraltak, hogyan szórakoztak, mert sok érdekes dolgot tud meg az ember. így például nagyon jellemző a mi magyar fürdőhelyeinkre az a tapasztalat, hogy & fürdőközönség élelmezése sehogy sinos biztosítva s amig úgyszólván az orra elől viszik el külföldre az élelmiszert, a nyaraló családok, akik háztartást vezetnek, osak keserves kinnal és méreg drágán tudnak valamihez jutni. Ez pedig nagyakadálya annak, hogy a nyaralótelepek gyorsan gyarapodjanak, uj villasorokkal szaporodjanak. Mert ki az ördög szerez ott villát, ahol reggeli álmából ugyan a gu'ya kolompja s a kanász tülkölése veri fel, de a hust azért Bécsből kell hozatni, ahol szőlők és gyümölcsösök között