Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-02 / 31. szám

1908 augusztus 9. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlsj » 3 hesee s egy házat, amelyből kilicitálni ne lehessen. Kedvező időben ez a védett hely lehet az a pont, amely a magyar parasztság gazdasági megerősödésének sarka lesz. A házi tűzhely védelme a magyar nép szaporodásának, a nemzeti erő fejlesztésének feltételeit biztosíthatja; ezzel pedig azonos a szociális bajok orvoslása és a nép gazdasági jólétének fokozása. Szóval a kérdés megoldásával eljutunk ahoz problémához, amelyen régóta töri a fejét sok politikus, közgazda és moralista, amely azonban valójában megoldhatatlan s a maga egészében örökre az is marad, de egy-egy intézmény mindig közelebb viszi az emberiséget és a nemzeteket az ideális célokhoz. Szürke elméletek felállítása azonban szociális téren haszontatan munka. Sokkal célszerűbb ezek helyett azoknak bajait és közvetlen szükségleteit vizsgálni, akiknek védelmet akarunk szerezni s a tünetekhez képest kell olyan orvosságokat keresni, melyek ha gyökeresen nem is gyógyítanak s örök időkre nem is szólnak, de legalább enyhítik az akut fájdalmakat. A házi tűzhely védelme alatt mindenütt azt értették, hogy mindenkinek legyen törvénnyel biztosított, elvitathatatlan joga oly minimális javakhoz, amelyek szükségesek ahoz, hogy az ember azok birtokában munkája által megélhessen és gyarapodhassék. Azt kell tehát meghatározni, hogy a javak mekkora mértéke a minimális s épen ez a kérdés megoldásának legfőbb nehézsége. Mert mig Diogenes meg tudott lakni egy hordóban, mások fokozottabb igények kielégítése és nagyobb kényelem mellett képesek munkaerejüket fentartani. Pedig fődolog az, hogy a törvény olyan helyzetet teremtsen, amelyben mindenki képes a munkára s a civilizáció intézményeihez való alkalmazkodásra. Hogy ezt a minimális mértéket helyesen állapította-e meg a kormány 8000 koronában, ezúttal nem vitatjuk. Helyesebbnek tartottuk volna azonban, ha az otthon értékének a helyi viszonyok figyelembe vételével való meghatározása az önkormányzati jog körébe utaltatott volna, mint azt, hogy a törvény az egész országra nézve egységes értéket állapít meg. Ami a házi tűzhely védelmének a hiteléletre való hatását illeti, a magunk részéről azt hisszük, hogy az intézmény a hitelviszonyokra sokkal kisebb befolyást fog gyakorolni, mint a végrehajtási novella. Azok az érvek, amelyeket az intézmény ellen felhoznak, mind arra vonatkoznak, hogy a kisember ki lesz zárva a hitel jótéteményeiből. Ezért nem merték sokáig meg sem kisérelni a házi tűzhely védelmét; azzal érveltek, hogy előrehaladottabb gazdasági szervezetekben több alkalom van a munkára és vagyonszerzésre, tehát könynyebben nélkülözhető a hitel igénybevétele, mint nálunk, ahol a hitelező jogait érinteni nem szabad. De vajon a közjólét kérdése nem helyezendő-e a jogelvek érvényén felül? Ha a közjólétet veszélyezteti a summum ius, akkor körül kell ezt venni a közérdek követelte korlátokkal. Erre az elvre van alapítva az otthon védelme, amelyet a nemzeti érdekek szempontjából értékes alkotásnak kell tekintenünk. Sikerek. Magyarországon a szooiáldemokrata propaganda körülbeiül három évtizede folyik. Olyan korszakra esik nálunk a szocialista szervezkedés, mikor a nemzet egész figyelme, minden ereje a kiegyezés nyomán feltámadt gazdasági fejlődés felé irányult. A cselekvőképességét visszanyert nemzet minden enegiájával az uj helyzet kihasználására törekedett. A közélet terén két nagy tábor keletkezett: a kiegyezést helyeslő s a kiegyezést keveslő párt. Ezek heves küzdelmet között a szociáldemokrácia a népre való hatásában versenytárs nélkül maradt. Ilyen szerencsés viszonyok között a világon sehol sem indult meg a szooialista mozgalom. A nemzet a közjogi harook és pártpolitika terén fejtette ki erejét. Iparunk lassan fejlődésnek indult és vele egyidőben, ugyanazon fokozatossággal a szociáldemokrácia is terjeszkedett. Ellenfele nem volt. A vidékről felözönlő munkásság egyenesen a propaganda karjai közé jutott. Senki sem törődött vele: sem politikai felfogásával, sem erkölcsi életével. A pártok politikai agitációja csak a választókra terjedt ki; a nem választók mintha ki lettek volna basitva a nemzet életéből. A beözönlő külföldi muokások hálás talajra találtak ; a védtelen, politikailag iskolázatlan muukásságot nem volt nehéz magnyerni. Ilyen viszonyok között ütötte fel nálunk a fejét a szociáldemokrácia. Azok az osztályellentétek, melyeket a szocialista elmélet alkalmas talajnak jelöl az agitáció részére, egyáltalján nem léteztek. Sem a mezőgazdaságban sem az iparban. A mezőgazdaságban a patriarohslitás kétségbeejtő erőfeszítéssel közdött a fenállásért; az ipar oly gyenge volt, hogy a kapitalizmus és munka nagy ellentétei nem látszottak. A nép kulturális nivója a legalacsonyabb fokon állott és a szocializmus megértésére teljesen alhalmatlan volt. Hogy van az, hogy az uj áramlat mégis eredménnyel járt? Mert a vezetők hamar felismerték a tömegekben rejlő elégedetlenséget és annak szószólói gyanánt jelentkeztek. Azt nem állíthatja senki, hogy a magyar nép a szociáldemokráciát megértette, hogy annak tanait, vagy programmját átérzi. Hiszen a magyar szooialista mozgalom a legalacsonyabb színvonalon áll. Ez a színvonal azonban természetes következménye a helyzetnek. Mihelyt a jelszavakról az elméletre áttérne; mihelyt az ötletszerű taktikázást a következetes, dogmatikus programmal felcserélné, abban ti pillanatban nem értené meg őt a tömeg, a hivők serege. A szociáldemokrácia műveletlen, elhagyott területre ültette tanait. Legtöbbje a talajban veszett, ki sem sarjadt. A talaj gyenge volt hozzá. Csak a vad része nőtt ki; a vad növény nem oly kényes, megterem minden földön. És hogy ma a szociáldemokrácia működése, taktikája, munkája annyira ellenkezik nemzetünk törekvésével, anrak egyszerű oka az, hogy alkalmatlan talajba került. Ezt a talajt sem nem szántották, sem nem trágyázták és igy mérges növényt termel. Sehol sem oly nagy a szakadék, az ür, mint nálunk a szociáldemokrácia és a nemzet politikája, célja között. Németországban a munkásszakszervezetek gyakorolnak mérséklő befolyást a szocialista pártra. A mozgalom magas színvonalon áll. A vezető emberek a szocializmus jövője felett vitatkoznak és mindjobban kidomborodik az alkalmazkodás szüksége a mai társadalmi rendhez. A tömegsztrájkot például a hivatalos párttal szemben a munkásszakszervezetek akadályozták meg. Franciaországban a szocializmus a teljes kormányképesség felé halad és szövetkezve a polgári köztársasággal, nemzeti politikát folytat. Az angol szocializmus úgyszólván egybeforr az angol liberalismussal és az angol nemzet politikájával. Nálunk a szociáldemokrácia, ha máskép nem, mesterségesen keresi az ellentéteket és szinte őrizkedik attól, hogy egy mesgyére kerüljön a nemzeti törekvésekkel. Igy nem csodálható, ha az uralkodó pártok veszedelmes ellenfelet látnak benne, akinek gyengítése, letörése országos érdek. A szocialisták ezen taktikájának azután még egy súlyos következménye van, amelyet különösen most tapasztalhatunk: akadályozza a társadalmi osztályok összeforrását, közeledését, megértését és ily módon az egészséges szooiálpolitika kilejlődését. Alkotfis helyett védelemre szorítja a polgári társadalmat, amely pedig a munkásság helyzetének javítása elől nem zárkózik el. A szociáldemokrácia gátolja a feudalizmusból kibontakozó társadalmunkat haladásában. Kiméletleu támadása, mozgalmának forradalmi jellege konzervativizmusra szorítja a társadalmat. Sajtójának durva hangja, lapjainak kíméletlen izgatása és intézményeink, hagyományaink ócsárlása megrendítik a szabadságjogok iránti hitet még azok • ban is, akik különben a sajtószabadság feltétlen hívei. A gyülekezési és egyesülési joggal űzött visszaélések preventív intézkedésekre kéuysziritik az államhatalmat. Ily módon a szociáldemokrácia, amely a hiladás, a fejlőd ín pártja gyanánt szerepel, fékező ereje lesz a haladásnak, a közszabadság és jog kiterjesztésének. A szociáldemokrácia sikerei különösen az agrárszocialisraus terén n«m a szocialismusban, hanem hazánk sajátos viszonyaiban rejlenek. Társadalmunk fejlődése, alakulása képtelen ugrások sorozata. Az átmenet a feudális rendszerből a liberalizmus rendszerébe veszedelmes ugrás volt. Bevittünk a gyakorlati élotba egy eszmét : a liberalizmust, ameiy népünket készületi mül és védtelenül találta. A szabad verseny, a létért való szabad küzdelem megrendítette azokat, akiknek elég erejük nem volt. Kulturáltamnak indultunk anélkül, hogy a népben gyökeret vert volna a kultura. A létért való haroba engedtük a népet, de ezen harcra tel nam fegyvereztük. Helyesen mondja egyik jeles publicistánk : Magyarországnak konzervatív társadalma és intézményes liberalizmusa van, pedig épen fordítva kellene lenni. Adtunk szabadságot a népnek, de fel nem fegyvereztük, hogy szabadságával élhessen. Nem karoltuk fel, nem erősítettük