Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-26 / 30. szám

1908 augusztus 9. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlsj » 3 Egerszegi krónika. Rovatvezető: Pubi. Zeppelin léghajója. Hogy lapunk minden nevesebb mozgalomról vagy jelentősebb eseményről első kézből és midjárt idejében számolni tudjon olvasóinak, arra a < kísérletre, melyet Zeppelin gróf léghajójával immár i harmadszor véghez visz, mi is elküldtük saját külön tudósítónkat, ki a következő távirati tudósításokban számol be utja eredményéről. Friedrichshafen jul. 14. Az egész művelt világ szeme ugy ránk tapadt, mintha csak csirizzel volna idetapasztva. A legnagyobb világlapok : Daily News, Temps, Figaró, Zala és az Alsó Lendvai Hiradó eiküldték ide saját kiküldött tudósítójukat. Zalaegerszegről az összes stréberek ide érkeztek, a kik mindig a magasba törtek s most föl akarnak szállni Zeppelin grófiul. Az idő derült. Friedrichshafen jul. 15. A léghajó megtöltése kezdetét vette. Erre a célra aa egerszegiek segítségét vették igénybe : ők tudják a legkisebb dolgot is óriásivá felfújni. Fúvás közben a léghajó több helyen kipukkant. Táviratoztak Dergáts Gyulának, Neumark Józsefnek sőt a hatósági mészárszéknek is, hogy küldjék azonnal a legjobb marha hólyagjukat. Friedrichshafen jul, 16. A léghajó felfuvása végre sikerült. Zeppelin a* egybegyűlt ezrek és ezrek egetverő hurrá kiáltásai közt emelkedett a levegőbe. Az egerszegi vendégek közül magukkal vitték Kneppó Sándort utvezérnek, hogy szükség esetéu kidob- j hassák a csónakból. Fülöp Jenőt is elakarták | vinni egy kis kéjutazásra, de ő azt mondta, hogy nem kívánkozik az égbe, mert ha Egerszegen van, ott is ugy érzi magát, mintha a mennyországban lenne. Friedrichshafen jul. 17. Az a hir, hogy Zeppelin felszállott, légből . kapott koholmány. A léghajó sárba fulladt. Megfeneklett, mint Egerszegen a huszár laktanya építés ügye. Bivalyokat fogtak bele (már tudniillik nem a kaszárnyába, hanem a léghajóba) de azok a nagy melegben szintén belefeküdtek a sárba. Végül nagynehezeu sikerült kivontatni. 1 A léghajó óránkint 15 lépés sebességgel haladt. • Az egerszegi stréberek elkeseredetten utaztak : haza. Hiába Égerszegen mégis könnyebb a magasba ! jutni! | A kis kadét mulat. Az már biztos, hogy korunk a jelszavak kora. : Csak egy ötletes és tetszetős jelszót kell kidobni, ' és máris egész sereg követője van . . . egész > ... az ismert magyar kitartásig, melynek tar- í tama: egy szalmaláng ellobbanása. Most ujabban a madarak védelmezése lett a j jelsBÓ. Hát ez kedves is, meg eredményes is. j Kertjeink és sétatereink galyai közt szökdécselő éa éneklő madárkák olyan poetikussá tudják . varázsolni a környezetet és háiából még meg is ! szabadítják a környéket a pusztító rovaroktól és férgektői. Gráoz városában járkálva, legj >bban lekötötték figyelmemet a sétatér szelíd és szabadon levő madárkái, amelyek fel sem veswk a sétálók zaját, sőt ha etetik és majd minden sétáló visz magával apró morzsákat — a ke«eikből veszik ki. Hol vagyunk mi magyarok ettől ? Igazán örülhetünk, ha egy két nemes gondolkodású ember gyümölosfáin madárházikókat láthatunk, mert rendszerint éretlen és vásott kölykök seokták parittyával vagy fllaubert puskával puszii-*tani őket. A napokban a város határán a mezőn sétálva í egy kis kadétot láttam, aki vakáoiója örömeit arra használja fel, hogy flmibert puskájával a ; fákról a madarakat lövöldözi. Éktelen diihbe gurultam, de nem tudtam mérgemet kiadui. Rendes esetben, vagyis ha vásott, éretlen kölyök tesz ilyet, megoibálom a fülit, de á kis kadéttal vele voltak a hozzátartozók is, kiknek ugy látszik, szintén örömet okoz a madarak pusztítása. Felteszem, hogy csak a céllövés gyakorlása végett tette mindezt. De hát akkor írjon köröket, szegezze ki a falra és lövöldözzön annak a közepébe. Nem is kell érte annyira kifáradni sem, mert elvégezheti otthon a kertben. Ha pedig a kis kadét minden áron magasba törtet, hát aámon fel a fákra és szedje le a hernyók gubóit és petéit, amiket a lelőtt madárkák szívesen elvégeztek volna. Legalább a lapokat is megkímélné attól, hogy az idei nagy hernyójáráshoz hasonló években ne kelljen nekik mindig a madárvédelemről — hiába cikkezni. A majom búja. Egy társaságban az urak katonai élményeiket mesélgetik. Ez a diskurzus körülbelül hasonló ahoz a niveauhoz, mikor vadász emberek mesélik el kalandjaikat. Mindegyik tud valamit és egyik a másikától nem tud szóhoz jutni. Nagynehezen szóhoz jut az egyik és kezdi: — Mikor én önkéntes voltam . . . Mint a raj rohantak rá egyszerre: — Ugyan ne beszélj ! Hisz te nem is voltál katona. —- Én nem voltam ? Hiszen nekem mondta a káplárom egyszer kiképzés alatt, hogy olyan szomorú képet vágok, mint az a majom, amelyik megtudta, hogy én is tőle származom. Siratlan koporsók. Kivitték a leányt, ki a temetőbe, Ott letették szépen, a fekete földbe; Sötét fejfát tűztek csöndes sirhalmára, De egy könyet, bánatkönyet Ki sem ejtett rája. Aki ejtett volna, az messze van innét, Most szolgálja szegény, a harmadik évét; Szabadságolását alig-alig várja, Hogy azt a szép barna leányt Kebelére zárja. Öreg özvegy asszony biís levelet irat. Benne a fiának egy szomorú hirt ad: "Szegény Árva Marcsát tegnap eltemették, Nyugtassa meg a jó Isten, Azt az áldott léikét! ..." El is megy a levél Sopron városába, Boldogtalan fiu nehéz bánatára. Olvassa, olvassa . . . megered a könye, Az a levél, sötét levél Szívét összetörte. . . . Gyászos indulót hiíz a katona zene, Öngyilkos közvitézt visznek a sírkertbe: Sötét fejfát tűznek csöndes sirhalmára, De egy könyet, bánatkönyet, Ki sem hullat rája. Szerencsétlenség a fogház építésénél. Leszakadt a tetőpárkány. Pénteken délután félkettőkor megszólalt a jelző harang az épülőben levő zalaegerszegi fogháznál. A munkások, akik az ebéd utáni pihenő alatt a fák alatt, falak tövében üldögéltek, siettek fel az állványokra s a tetőzetre, hogy folytassák a munkát. Az uj fogház egy hatalmas kétemeletes épület, a törvényház háta mögött, a Várkör keleti és és északi vonalán. A falak már teljesen készek ; egyik oldalon a fedélszéket verik fel ae áosok, a másik oldalon már a fedélzet s a fal közé a tetőpárkányt építik a kőm ívesek. A nagyméretű épület terveit Wagner műépítész, a minisztérium hivatalos szakértője, késiítette ; a vállalkozó Weil és Szilárd budapesti oég s az építést a oég megbízott építésze vezeti. A munka eeideig rohamosan és kifogástalanul haladt előre. A oég nagy munkaerőt alkalmazott s bár az épületet csak 1909 évi julius hó 1-én lett volna köteles átadni, az valószínü'eg még ez év folyamán — november közepéig — elkészül. Az egyik szárnyépület tetőpárkányán hat kőmives és néhány napszámos delgozott. Négy kívül rakta a párkányzatot, kettő pedig a p.dláson alátámasztotta a falazatot, hogy a 45 centiméternyire előugró párkány a tetőzet vízszintes fedém gerendájában ellensúlyt kapjon. Alig helyezkedtek el az állványokon a kőmivesek, amikor egy rettenetes zuhanás, recsegés, ropogás, közben kétségbeesett kiáltások rémítették meg a dolgozó emberrajt. Azt hitték, hogy romba dől az egész épület, vagy megmozdult a föld s lerázza magáról az emberek kártyavárait. Minden ember rohant le az állványokról, amelyeknek a szárnyépület előtti része össze volt törve-zuzva. A tetőpárkánynak az a része, amely a padlás felől még nem volt alátámasztva, 8—10 méter hosszúságban leszakadt, magával sodorva, az állványokról leütve hét embert. A lezuhant fal pozdorjává törte az állás két emeletének vastag deszkáit s a téglák hét embert ütöttek le. Az álláson rendesen többen szoktak dolgozni, de a segédmunkások, az anyagot hordó leányok, akiknek egy része a pozvai és nekeresdí cigányok közül való, még nem voltak az állványokon. A szerencsétlenség tehát csak hét nyomorultat ért: a párkányon kívülről dolgozó kőmiveseket s néhány napszámost. A szerencsétlenség nyomán támadt pánik gyorsan elmúlt s a munkások minden erejükkel igyekeztek összezúzott társaikon segíteni. Az első segély nyújtása után a legjobban megsérült embereket a kórházba szállították, a többieket lakásukra vitték. A sebesültek. A nagy szerencsétlenségben még az a szerencse, hogy a lezuhanó fal nem esett teljes súlyával az emberekre, hanem amint az úgyszólván a fejük felett vált le, elütötte őket s két kőmives kivételével, akiket a fejüket érő téglák majdnem lescalpiroztak, a legnehezebb sérüléseket a két emelet magasságból a téglákra való lezuhanás folytán szenvedték ; két napszámost a feljáró hídról ütött le a fal. A legsúlyosabb sérüléseket szenvedték : Németh József és Kenyeres Farkas József kőmivesek, akiknek fejbőre lehúzódott s koponyatörést szenvedtek ; Kenyeres Farkas pedig mellporctörést is kapott. Belső sérüléseik is súlyosak s össze vannak ütve-zuzva. Súlyos a sérülése Kovács Ferenc kőmivesnek is, akinek fejsebe nem annyira veszélyes ugyan, de az oldalát és derekát hasogató rettenetes fájdalom miatt nem tud mozdulni. Lenovics Ferenc és Kozáry Mihály napszámosokat szintén a kórházba vitték. Lenovics feje be van törve, Kozáry pedig belső sérüléseket szenvedett. Kovács József kőmives, Horváth Netti, Horváth Lukáosné ^s Szökrönyös Lujza napszámosnők sérülései súlyosak, de nem veszélyesek. Kopács László kőmivesnek esés közben sikerült egy gerendában megkapaszkodni s egy leányt is visszatartani a lezuhanástól. Nagy erőfeszítéssel tartotta fenn kettős terhét. Az orvosi vélemény szerint a sérülések nem életveszélyesek, csak a két súlyosan sebesült kőmives életéért aggódnak. Németh Józsefnek négy gyermeke van s családja szivet szaggató fájdalommal lesi kenyérkeresőjének siralmas állapotát. Kenyeres Farkas József tegnap reggel a kórházban meghalt. Mellkasa zúzódott össze s belső sérülések okozták halálát. A vizsgálat. Ki a felelős? A szerencsétlenség után azonnal a helyszínére sietett Salamon Ferenc h. rendőrkapitány, a sebesültek elszállításáról s elhelyezéséről gondoskodott, azután pedig megkezdte a kihallgatásokat. Szalay László vizsgálóbíró, Puskás Kálmán | és Sohmidt Ferenc mérnökökkel megejtette a a helyszíni szemlét; a mérnökök helyszínrajzot j készítettek s megvizsgálták a párkányzatot. A helyszíni szemle két óránál tovább tartott. Hogy ki a felelős, vagy terhel-e egyáltalján valakit felelősség a balesetért, azt a vizsgálat i lesz hivatva eldönteni. Valószinü, hogy büntető; jogi szempontból senkit sem lehet felelősségre j vonni; lehet, hogy a sokféle ok közül, amelyek j a szerencsétlenséget előidézték, nem lehet kivá! lasztani aat, amolynek alapján valakit meg | lehessen büntetni; de azért nem szabad megállnánk és az ügyet befejezettnek tekintenünk azzal, hogy bűnbakot nem találunk, tehát tulaj| donítsuk az egészet a vakesetnek, i Azokon a szegéuy szerencsétleneken, akik [ kínokban vonaglanak a kórágyakon, nem segít, ha talál bűnösöket a vizsgálat, ha nem; de a társadalmi ítélet, amely a felületességet, a gond itI lanságot, a lázas sietést s az emberek életével való vakmerő játékot ostorozza, kényszerítheti az illetékes tényezőket, tervezőket, vállalkozókat, építésvezetőket és magukat a munkásokat is, hogy az élettol könnyelműen ne játszanak s azt se haszonért, se holmi falcikornyáért vagy felü.etes gondatlanságból kockára ne tegyék. Szakértőket kérdeztünk meg arról, hogy mi okozta a párkány leszakadását. Beszéltünk a munkásokkal is, ott jártunk a hely szinén, de alig lehet megmondani, hogy hol van a legnagyobb hiba. Az építésvezetőség hajszálig a terv szerint