Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-12-25 / 52. szám

ketjülr, de végre elvesznek a legjobb messzelátók elől is és azután töprenghetünk felette, váljon látjuk-e még őket valaha? Lehet, hogy igen, évtizedek, évszázadok, sőt évezredek múlva, mikor már nem osak hirünk, hanem porunk sem iesz meg, de lehet, hogy soha sem fognik többé hozzánk visszatérni. Cseppet sem lehet tehát csodálkoznunk, hogy amíg osak a legutolsó század szigorúan tudományos kutatásainak nem sikerült az üstökösökről a titokzatosság fátyolát fellebbenteni, az emberiség baboűás hittel és baljóslatú sejtelmekkel tekintett a különös égi jelenségek felé. Hiába mondta Jeremiás próféta : »ne féljetek az égi jelektől, mert osak a pogányok félnek attól«, mégis éppen a későbbi egyházférfiak voltak azok, akik különös előszeretettel terjesztették, hogy az üstökös az Ur haragjának a jele. 1456-ban, midőn a török Belgrád várában Hunyady Jánost ostromolta, hirtelen nagy és fényes üstökös jelent meg a/ égen, melynek pávafarkszerüen szétterülő csóvája 60 fokra fogta be az eget. Ezt a tüneményt egész Európaszerte Isten ujjának tekintették és mindenütt attól féltek, hogy a győzelem a törökök felé fog bájolni, azért II. Calixtus pápa nagy sietve imákat rendelt el a vész elhárítására. A régi krónikákban furcsább nál-furcsább híreket olvashatunk minden nevezetesebb üstökös megjelenéséről; így 942-ben üstökös jelent meg, mire nagy döghalál következett marhák és állatok között. — Julius első felében üstökös jelent meg az égen, jelezve a királyság megrázkódását, mert Fülöp király kórágyon feküdt és meg is halt. — Az 1477. évben szintén volt egy üstökös s ime : Burgundi Károlyt agyonverték. — 1580ban egy igen nagy üstökös támadt, melym k farka egyenest Erdély felé hajlott alá. Wolű'ard István kolozsvári hires mathematikus rögtön készen volt baljóslatával: »Dissipationem Bathorianae familiae significit*. Az 1868-iki üstökös a néphit szerint Westfáiiában nagy dögvészt okozott — a macskák között. Lubieniczky Szaniszló lengyel tudós két kötetes foliánsban összegyűjtötte a krónikásoknak az üstökösökre vonatkozó összes adatait éj habár kimondotta, hogy az üstökösöktől nem kell rettegni, még sem tudott megszabadulni attól a hiedelemtől, hogy legyenek bár szerencsések, vagy szerencsétlenek az események, köztük és az üstökösök között mégis van valami okozati összefüggés. Az üstökösökhöz fűződő babonának az a hasznos oldala mégis meg volt, hogy az üstökösök megjelenését a krónikások feljegyezték és így lehetővé tették a tudomány részére egy értékes üstökös lajstrom készítését, ugy hogy a XV. századtól kezdve már megbízható és részletes üstökös tudósítások felett rendelkezünk. Az első tudományos munkára azonban mégis csak az 1472. évi üstökös adott alkalmat. E mű szerzője Müller János, vagy másként Regiomontanus, aki Déhány évet Budán, Mátyás király udvarában is töltött. Regiomontanus e művében megállapította az 1472. évi üstökös pályáját, annak hajlásszögét a/: ekliptikához és a perihelium pontos idejét. Nagy dolog volt ez akkor, midőn e mérésekhez mindössze csak egy önmaga által szerkesztett primitív szögmérő volt az összes műszere. Ettől kezdve egész ser.'ge a legkülönbözőbb állású és foglalkozású egyéneknek adta magát az üstökösök tanulmányozására ; így többek közt egy valóságos Pfalz gróf: Fabricius Pál, egy nyomdász: Heller Joachim, a hesseni tartomáuy gróf: Bölcs Vilmos, aki többre becsülte casseli csillagvizsgálóját, mint atyja trónját, Thurneyszer Lénárd alchimista, Bienevios Péter tanár, majd Tyehó Brache, hires din csillagász, aki már 1577-ben kimondotta, hogy az üstökös parallaxisa még kisebb, mint a holdé, vagyis hogy a föld az üstökösről minden esetre kisebbnek látszik, niiűt a holdról. Észrevette, hogy az üstökösök 616 *Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* ; a nap közelében sokkal gyorsabban morognak, j mintha attól m ssze vannak. Ugy vélekedett, hogy ezek az égitestek is ' öumagába visszatérő görbe pályán mozognak, csakhogy e pálya elnyújtott és nem olyan, mint a bolygóké. — Csodálatos, hogy Tyohóval majdnem egyidoben Kepler, — a világ legnagyobb csillagásza, azt hitte, hogy az üstökösök egyenes pályán mozognak, mint a rakéta, s ezzel egészen hamis útra terelte a pályakutatók érdeklődését. Hevelius János — egy gazdag serfőző fia és örököse — volt az első, aki az 1652-iki üstökösről irt mű.ében először mondotta k', hogy az üstökösök mozgásuk közben parabolákat irnak le, ép ugy, mint azok a testek, melyeket a földszínén erősen tovahajítunk. Hevelius azonban ezzel csak közel járt az igazsághoz, de nem találta el teljesen. 1680-ban, majd 1681-ben egy- gy fényes üstökös volt látható. Dörffel egy egyszerű plaueni p;ip megállapította, hogy e két üstökös ugyanaz, csakhogy 16H0-ban a napnak egyik oldalán, 1681-ben pedig annak másik oldalán látszott, és megkockáztatta azt a véleményét, hogy az üstökös mozgási vonala egy oly parabola, amelynek gyújtó pontja a nap középpontjában van. Bárha Dörfelnek általában igaza van is, az 1680-iki üstökösre nézve még sem találta el az igazat, mert ennek az üstökösnek a pályája, — miként később Hilley kiszámította, — nem parabola, hanem igeu elnyújtott ellipsis. — Azon felül vaunak olyan üstökösösök is, amelyekre nézve a pálya számítás eredménye sem nem parabolát, sem netn ellipsist, hanem hyperbolát eredményezett. — E három pályán kivül más pályát még ez ideig nem tapasztaltak s igy bátrm elmond!i ltjuk, hogy bármely üstökös e három görbe tíözül valamelyiken végzi pályafutását. * * * Ez volt az első, de egyúttal a legfontosabb tétel is, melyet a tudományos búvárlatok az üstöbösökre nézve megállapítottak. Da lássuk a pályákat egyenként és vizsgáljuk az azokra befolyással biró tényezőket! A legújabb fizikai felfogás szerint minden test, mozgásban van és ennek megfelelően mindeu égitest is egymásra hagyatva egyenes pályán, egyenletes sebességgel haladaa. Á.tude tudjuk, hogy az égitestek egymásra Newton törvénye szerint tömegükkel egyenes, kölcsönös távolságuk négyzetével I>

edig fordított arányban állandó hatást gyakorolnak, amelynek folytán — ha saját mozgásuk nem volna, — gyorsuló mozgással egymásra esnének, összeütköznének. — Mivel azonban minden égitestnek saját egyenletes mozgása is van, az ilyen I katasztrófális összeütközést kizártnak kell tartanunk. Egy egyenletes és egy gyorsuló mozgás eredője, h* a két mozgás iránya szögöt képez, mindenkor egy görbe pályájú mozgás lesz és padig kör, ellipsis, parabola, vagy hiperbola a szerint, hogy mily gyors az egyenletes mozgás. — Tegyük fel, hogy valamely égitest, például a Nap N. pontban van és valamely égitest, péidául egy üstökös M. pontban — az M és N pontok közt húzható egyenesre merőlegesen egyenletes mozgása közben — Napunk vonzáskörébe jut, akkor a n:tp vonzási ereje az üstököst kitéríti egyenes irányából s egyúttal megváltoztatja egyenletes mozgását is. Pályája görbe lesz s hogy milyen görbe, az az egyenletes mozgás gyorsaságától és a nap távolságától függ csupán. — Igy ha a naptól 420,000 Km. távolságban valamely üstökös másodparoankint L069 méternyi egyenletes sebességgel mozogna, ezt az üstököst napunk oly körpályába kéayerítené, amelynek középpontjában maga a nap foglalna helyet. — Ugyanezen távolságban kisebb mozgási sebesség eltip.-us pályát eredményezne, amelynek az M. ponttól távolabb eső gyújtó pontjában vau a 1908. november 1. nap. — A gyorsaság növekedése szintén ellipsi-t eredményez, de olyat, amelynek ae M. ponthoz hözelebb eső gyujtópoutjábau van a nap. — Ha a gyorsaság 1.41 szor akkora, mint a körmozgás esetében volt, a pálya — parabola és ha a gyorsaság még ennél is nagyobb, a pálya — hyperbola lesz. Hogy valamely üstökös pályát pontosan meghatározhassunk,. hat elemet kell ismernünk. Első pályaelem az < xoentricitás, vagyis a pálya gyújtó pontjának távolsága annak középpontjától, a nagytengely félhosszúságában kifajezvi'. E szerint 1/20 excentricitás oly ellipsis pályát jelent, melynek fél nagytengelye 20-szor akkora, mint gyújtópontjának a központtól való távolsága. Második pálya elem az ellipsis nagytengelyének félhossza, parabolicu?. vagy hiparbolicu -t pályáknál pedig a pályának a gyújtó ponttól való legkisebb távola. Harmadik pálya elem az üstökös pálya hajlás-szöge az ekliptikához, vagyis ahhoz a sikhoz, amelyben a fold a nap körül forog. Negyedik pálya-elem a felszálló csomó hossza, vagyis az üstökös-pálya és az ekliptika átmetszési vonala és a napájegyenlőségi pontok közt vonható egyenes által alkotott szög. Ötödik pálya elem a perihelium hossza, vagyis annak a pontnak a helyzete az égboltozaton, amelyben a pálya meghosszabbított nagytengelye az égboltozatot átdöfné. Végre hatodik pálya elem az az időpont, amelyben az üstökös a periheliumhoz, — vagyis pályának ahhoz a részéhez érkezik, amely a naphoz, vagyis a gyújtóponthoz — legközelebb esik. — Ha e hat elemet ismerjük, az üstökös pályája minden részében meg van határozva. — És ehhez a töméntelen számításhoz a gyakorlott csillagásznak mindössze osak három megfigye'ósre van feltétleu szüksége. Ha valamely üstökös helyzetét három egymásra következő alkalommal meghatározhatja, e három észlelet alapján képes mind a hat pályaelemet kiszámitani. Persze az eredmény biztosabb, ha több megfigyelés áll rendelkezésre, vagy ha a megfigyelések közt hosszabb idő telt el. Mihelyt az üstökösök pályáját ekként sikerült meghatározni és megtalálálták a módot, amelynek segítségével bármely jövendő üstökös pákáját egész biztosan meghatározhatjuk, egyszeriben eloszlott az a titokzatosság is, amely ezeket az égitesteket annyi idáig övezte. Kitűnt, hogy az üstökösök is ép olyan égitestek, mint a többiek és ugyanazoknak a törvényeknek vannak alávetve, mint amazok. — Csak azt nem tudjuk, honnan származnak, mert a ma elliptikus pályán mozgó és ekként végleg hozzánk lánoolt üstöxösök is eredetileg minden kétségen felül pirabolious, hyperbolicus pályán kerültek hozzánk; e pályák pedig a végtelenből indulnak ki ós végtelenben vesznek el. — De hol vau e végtelen ?! Ki tudná azt véges ésszel megmondani?! Da b írmennyire fontos és a gyakorlati csillagász szempontjából bármennyire életbevágó kérdés is az üstökös pályaelemeinek á felismerése és meghatározása, mégis mindezek az adatok vajmi keveset, —jóformán semmit sem árulnak el az üstökösök mibenlétéről. — Miből állanak, honnan szármáznák, mi a oéljuk, miben áll rendeltetésük, mi sors vár rájuk, mindezek olyan kérdések, amelyekre a kutató etnbíri elme türelmetlenül keresi és várja a választ, <1 a bizony mind ez ideig kevés eredménnyel. (Folyt, kőv.) Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből, i. A m. kir. fóldmivelésügvi minister ur a hozzá f. évi november hó 27-ig bejelentetett eladó szálas takarmány és burgonya készletekr menjünk az ünnepek alatt sörözni és borozni ? Hová mennénk máshová, * mint Lefovics Boldizsár „Korona" vendéglőjébe, mert csak ott lehet jó dupla márciusi és világos kőbányai király sört és kitűnő § gősfai sillert kapni. - Kitűnő konyha! |