Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-12-13 / 50. szám

1908 december 18. »Zalaraegye, Zalavármegyei Hírlap* 3 A félelem, amit a neuraszténiás ember érez, szintén osak gondolattultengés. Erre elég tnagya- j rázat volna már maga az a tény is, hogy minden j igazán intelligens ember a középkori fogalmak j szerint, — amelyek, hajh, nagyon sokan vannak i még ma is, — gyáva. Hu hurcolkodáskor a j függöny tartórudjának a feltevésére, erre a par exoellence családapa munkára kerül a sor, mielőtt felmásznék az asztalra állított szók ijesztő második emeletére, előbb óvatosan megtaszigálom az asztalt, aztán a rajta álló széket. És miután mind a kettő föltétlenül remegni fog, ón is remegek, amikor felmászom rájuk. És ugyanaz alatt az idő alatt a fiam nyugodtan mászik fel a másodemeleti ablak párkányára, hidegvérrel hajtja az útban felejtett varrógép kerekét — de osak akkor, ha egészen bizonyosan eltalálta azt a helyet, ahol az odajutott ujja a legközvetlenebb veszedelemben van. Mert én túlságosan ismerem a veszedelmet, a cselekvésem súlyával egészen tisztában vagyok, a gyerek meg a kicsiny intelligencia tapasztalatlanságával bátor. Ez «z összehasonlítás mondom — már magában elég volna annak annak a bebizonyítására, hogy a neuraszténiás ember megokolatlan félelme tulajdonképpen nem egyéb, mint túltengett ós az akart gondolkozáson is tulszaladó kényszergondolkozás. De szolgálhatok itt egyéb indioiumokkal is. A példák beszélnek talán a legjobban. A neuraszténiás törvényszéki birót, amikor pihennie kellene, este hét órakor, egyszerre osak elfogja az a gondolat, hogy délután bent a hivatalszobában a szivarjáról tüzes hamu esett az aktái közé. Öt peroig szaladgál osak fel és alá a szobájában, máris bizonyosan tudja, hogy a tüzes hamutól éppen az a háromezer forintos váltó gyuladt meg, aminek az épségéért ő anyagilag is felelős. Vagy a középiskolai tanár este vacsorára, a kezdődő elhízása ellenére tojást evett. Éjjel nyitva hagyta az ablakát és mivel az éjszaka hűvös volt, a fejének azon a részén, amelyik legközelebb volt az ablakhoz, neuralgiás fájdalmat érez. Nyomban kapcsolatba hozza a tojást a fájdalommal és gondolkozván sokat, abba a gondolathibába esik, hogy neki a tojástól, a nehéz ételtől vértódulása van. És elkezd félni a gutaiitéslől. Avagy: az ujságiró jó, finoin kis ( jjeli munkával agyondolgozta magát, dohányzott is hozzá quantum satis, esetleg feketekávékat is ivott. Természetes tehát, hogy délben, amikor fölébredt, a testében a vérnyomás nincs egyenletesen elosztódva, mert elvégre a véradánymozgató idegek, az öreg vazomotorok is akarnak pihenni, sőt esetleg sztrájkoln

: is. A következtetés az, hogy az ember nürnbergi szűznek érzi magát. Bádogból van, de szeggel kibélelve. Csak a bőrét, a vérrel bőven ellátott bőrét érzi és ebből az érzéskülönösségből a logika szent szabályai szerint arra a következtetésre jut, hogy a sorvadás utolsó stádiumában van. Hogy belülről már egészen elsorvadt benm minden és csak a bőre van meg. De azért él, mint valami kleoptera, amelynek csak a bőre a fontos. Ezek a példák, amelyek talán túlhajtottak, de semmiesetre sem rosszak, mind arról tesznek bizonyságot, hogy a neuraszténia nem egyéb, mint a köbre emelt gondolkozás. A biró otthon sem tud szabadulni az aktájára való gondolástól, a tanár az elhízásán gondolkozik, az ujságiró meg a stimulanciákat nyögi, amikkel fel tudta fokozni önmagát. De mindegyik belülről kifelé gondolkozik, vagyis tótágast állítja a logi1 át, mert neuraszténiás. Nem külső gondolatok keltenek bennük belső képzeteket, hanem a gondolkozást előidéző belső sej (mozgások sugároznak ki belőlök a világba szubjektiv képeset, amelyek csak szubjektive igazak, — tárgyi valóság nincs benniik semmi. Ez a tulgondolkozás, az elszabadult gépnek ez az oktalan és célt többé nem szolgáló továbbzakatolása a neuraszténia. A túlfűtött kályha felesleges, sőt terhes hőkisugárzása, a mii otromba és ostoba társadalmi rendnek a megnyilatkozása abban az eredőjében, amit a teherbírásunk vonalához való viszonyával ad. A munkabérre, felfogadásra, gondolkoztatásra alapított mai társadalomnak múlhatatlan koefficiense. Boldog Arábia lakója, a datolyából megélő arab, a kontemplációban virtouz szeldsuk nem azért van, mert gondolkozik, hanem azért gondolkozik mert van. A hellén — közbevetve : nagyon hitvány nép — nem azért tudott szép gondolatokat termelni, mert megfizették érte, hanem azért, mert mulatságból gondolkozhatott. És beszüntette a gondolkozást, amikor terhére volt. Mi mpsterségesen neveljük, kényszeritjük, innen-onnan talán már tenyésztjük is a gondolkozókat. Az emberiség túlnyomó resze ma már arra van kényszerítve, hogy akkor is gondolkozzék, amikor nincs gondolata. Természetes tehát, hogy üldözi az üldözött gondolat akkor is, amikor már szabadulni szeretne tőle. És ezt a sikertelen szabaduló kísérletet ugy hívjuk, hogy neuraszténia. Aktualitások. (A statisztika.) Az elmúlt, esztendőben 14,672 házassággal kevesebbet kötöttek az anyakönyvvezető előtt, mint az előbbi esztendőben. Tehát 14,672 családdal kevesebbet alapítottak, mint az előző évben, ugyanannyival több leány maradt pártában s ugyanannyi remény, várakozás, kívánság maradt betöltetlen, teljesítetlen. S a statisztika, ha visszamenőleg lapozgatjuk lapjait, még egyebet is mutat. Azt mutatja, hogy a házasságok száma évről évre kisebbedik, tehát nem a véletlen következménye, hogy eboen az esztendőben kevesebben járultak az anyakönyvvezető elébe, hanem szinte szabályszerű pontossággal évről évre csökken azok száma, kik a családalapítás nemes missziójában résztvenni kívánnának. Tehát évről évre osökken a megkötött házasságok száma. E pontnál meg kell állapodnunk. Mert ha igy tart tovább s a statisztika hű marad önmagához, egy pár év múlva már egyáltalában nem lesz esküvő s végeredményben vagy teljesen kihal ez az ország, vagy, ami még rosszabb, az erkölcsi posvány hitvány fertőjébe fullsd. Minden bajnak, ha jó kezelő orvos vizsgálja, mindenekelőtte a kutforrását kell kikutatnia. Mert a hol a baj gyökeredzik, ott kell majd a gyógyítási folyamatnak megkezdődnie. Mi az oka tehát annak, hogy a statisztika máskor e vidám s kedves rovata, egyszerre íme oly sötét, szomorú s vigasztalan képet nyújt. Miért fogy évről évre, különösen hazánkban a házasságkötések száma?! S milyen ellenszerét tudnánk e bajnak, hogy ismét vigan s örömmel lapozhassuk ez épenséggel száraznak nem mondható kiváló tudomány lapjait. Miért fogy a házasságok száma?! Ezer és egy válaszunk lehet reá. Első és legnagyobb oka miudenesetre a gyenge keresetben található. A fiatalemberek a mai nehéz viszonyok mellett raegelégesznek, ha önmagukat nagy nehezen eltudják tartani s még valóban dicsérendő dolog, hogy e válságos időközben nem gondolnak arra, hogy szűkös viszonyaikat egy gyenge, erőtlen nővel megosszák s igy a szerencsétlen házasságok számát gyarapítsák. Másik főoka társadalmi életünk ferdeségében keresendő. A férjh -z menendő lányok, a mig lányok, szalmafödeles viskókról, s megosztandó száraz kenyérről beszélnek, a házasulandó fiatalemberek előtt. De mikor azután végtére csakugyan fökőtő alá kerülnek, akkor már ugyanolyan mértékben akarnak élni, mint a szülői háznál, nem gondolva arra, hogy szülőiknek a jóléte évtizedekig tartott szorgalom és munka megérdemelt gyümölcse, mig az ő férje ura bizony még nem érhette el azt a jövedelmet. Nem gondolják meg azt, hogy a szülőknek sem ment a soruk házasságuk első esztendejében onlyan fényesen, mint amikor leányukat férjhez adták. S mégis mit látunk? Az itju házaspár épen olyan fényes 1 lakásban akar elhelyezkedni, ép olyan cselédséget | tartani, ép ugy részt venni, ha még nem jobban, | a társadalmi élet mulatságaiban, minta szülők, í kiknek az anyagi javak inkább rendelkezésükre } állanak. i S a fiatalemberek, kiket az élet küzdelme megi tanított arra, hogy hebehurgya módra ne ugor! janak immár a sötétbe, mint az elődeik tették, 1 rájöttek, hogy inkább nőtlenül, virágtalanul, S esetleg boldogtalanul maradnak, semhogy amúgy I is nehéz küzdelmüket még egy boldogtalan i házasság terhével súlyosbítsák. | Mindenki előtt világos ma már, hogy az egeti verő szerelem is osak akkor tarthat sokáig, ha j azt a jólét, az anyagi függetlenség veszi körül, ! mert abban a percben, mikor a nélkülözés beteszi a lábát az ajtón, a szerelem kiröpül az ablakon. E két nngy okban találjuk mi eredendő katI forrását a házasságkötések szomorú statisztikájá! nak. S azt hisszük, hogy egyhamar neir is igen ! javulnak a viszonyok egyik téren sem. A keresetek a közel jövőben nem igen fognak emelkedni, a mértéken való tul élés pedig majd minden magyar család leszokhatatlan, javíthatatlan betegsége. Egész társadalmi életünk a külsőségek imádatában fejti ki erejét, mindenki többnek akar látszani, mint a mennyi tényleg, s mindenki az emberfeletti küzdelem megvívásában vérzik el. A noblesse obiige hamis jelszava talán egy társadalmat sem hatott át annyira, mint a tui hazug jelszavakon, kivül fényes, belül nyomorúságos alapokon épült társadalmunkat. 8 a vég?l . . . Mindnyájan Isten kezében vagyunk 1 * * * (A háborús világ.) A kattarói öböl felett meredeken emelkedik a fekete hegyek sziklaösvénye. Alig pár száz méternyire olt áll az első ágyuüteg, montenegrói zubbonyba öltözött olasz tiszt vezetése alatt. Egymásután hét ágyuüteg van itt elhelyezve s a hegy ormán olasz mérnök felügyelete alatt áll a szemafor, amely világító szemeivel jelez az Ádriára. Három év óta folyik ez a berendezkedés s most végre odajutottunk, hogy Bocche'di Kattaro környékéről elmenekültek az osztrák hatóság emberei; a templomok kincseit elküldték a zárai egyházi hatósághoz, mert ha eldördülnek a fekete hegyek olasz ágyúi, kő kövön nem marad Kattaróban. Amint az ágyúdörgés végig zug majd a fekete hegyeken, talpra áll az egész tengerpart, ameddig terjed a szláv vérségi kötelék. S mi azt hittük, hogy békés állapot van a Bocche di Kattaro virányain, amelyek déli napsugaras öble várja az üdülni vágyó embereket. És ime most Kattaróból Kedveseiket, drágaságaikat menteni sietnek a hatalmas Monarkia polgárai. 1905 márciusban a trónörökös, Ziegler tengernagy, a vezérkari főnök, a tüzérségi felügyelő s nagy tisztikar kíséretében ment le Kattaróba, meggyőződni a helyzetről s pár hét múlva már megkezdték a Bocche di Kattaro megerősítését s a kikötőnek hadi állapotra vali alkalmassá tételét. De az 1907-iki damáciai hadgyakorlat, amely a vezérkari főnök lemondásába került, csalódással végződött s azt a tanulságot hozta, hogy a dalmát part le Raguzáig meg nem védhető az esetben, ha Montenegro felől támadás történik. Persze ez katonai számítás alapján állapíttatott meg, hol tekintetbe vették az olasz hadsereg által kiképzett montenegrói ezredeket, amelyeknek minden tisztje olasz ember, vagy legalább olaszországi katonai iskolát végzett — s nem azon vélemény alapján, amely még ma is azzal áltatja az országot, hogy egy nap alatt agyon lehet gázolni Montenegrót és Szerbiát. Egész Kattaró környéke be van hálózva olasz kémekkel, akik halászat örve alatt fenékméréseket végeznek s szemtanuk látták, hogy Fiúmétól lefelé száz és száz postagalambot helyeztek el a horvát lakosságnál, amely tudvalevőleg nem nagy hive a Monarkiának. Természetesen minden efajtahirt könyörtelenül megcáfolnak. — A wieni sajtóiroda képtelen meséket röpít világgá Montenegro és Szerbia korruptsága felől, hol puskapor helyett szeméttel töltik meg a patronokat, noha feltétlenül bizonyos, hogy mind a két országot idegen államok látják el pénzzel és hadiszerrel. A Puglia hajói naponként azt viszik Montenegróba, amit akarnak : lőszert, fegyvert, pénzt, katonatiszteket. Megéri Albánia, esetleg Trentó, déli Tirol szép városa, amelyre már régen fáj az olaszok foga. Ahol harci lázban ég a nemzet s a jövő függ a győzelemtől, az első ágyúlövés nyomán az országot bejárja az öröm rivalgása, a háború gondolata lázba hozza az ország dobbanó szivét. De nálunk, hol minden ember a maga anyagi nyomorii3ágával kínlódik, s azt sem tudja, hol von Belgrád és Cetiuje; ahol egy háborútól körömfeketényi jó sem várható: ott az első ágyúlövés rettenetes kavarodást idézhet elő. Meg fognak mozdulni a nemzetiségi vidékek, vérengzés támad a nemzetiségi gyűlölet nyomán, lángba borul a szláv tengerpart s a zavarban utat fog keresni minden bűnös, minden fékevesztett indulat. Pénzbe, vérbe, rengeteg pénzbe ós vérbe fog kerülni az első ágyúlövés, mely hogy minő jövőt idéz fel, azt senki meg nem mondhatja. Olaszország felől is várandós a jövő, az olső ágyúlövés koraszíilést idézhet elő. Pusztuljanak a sznudzsák bandái havas világukban ; ha már reáuk idézte a rémet az osztrák ! külügyi politika, ám küldjenek ellenük osztrák