Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-12-06 / 49. szám

1908. november 581. és végrehajtója sokkal inkább tíirthat számot, ilyen cifra játékszerre, mint az, aki pld. hazája, nemzete szolgálatában fár; d ! Igazi érdemeknek semmiféle uralkodó mpg nem adhatja jutaimát, az embertársak ezreinek hálája többet ér minden udvari kitüntetésnél. Szomorú dulog, hogy a magyarság körében ezrével akadnak, akik kész örömmel és lelkesedéssel fogadják e medáliáknt. Épen a mi nemzetünk az, melynek teljesen függetlennek kellene lenni az udvartól. Sajna, nem olyan rendezett a mi politikai viszonyunk, hogy nyugodt lélekkel bizhatnók azok vezetését az udvarra. Sőt a legutóbbi eseményele fényesen beigazolták, hogy ma, akárcsak 4 évtizeddel ezelőtt, állandóan résen kell lenuünk Bécs azon törekvésével szemben, hogy nemzeti önátló-iágunkat megnyirbálja, megosorbitsa. Ilyen körülmények mellett mindeu igaz hazafinak meg kell őriznie függeűouségéf, mert csak ugy állhat bármilyen pillanatban egyetlen hivő szóra hazája rendelkezésére. Hiszen szó sem fér hozzá, mi is örülünk uralkodónk hosszú életének. Tudja Isten, ezzel is ugy vagyunk, hogy a bizonytalan jövő helyzetnél szivesebben fogadjuk a jelent, ha az mindjárt nem igen vág is a mi törekvéseinkkel, a mi terveinkkel. És már azon magas kor is, melyet uralkodónk elért, tiszteletre méltó. De azért nem abban látjuk örömünk és tiszteletünk méltó kifejezését, h>gy kabátunkra mindenféle cifra és fantasztikus jeleket, csillagokat és kereszteket akasszunk. Nem. Ha igazán örömet akarunk okozni uralkodónknak, akkor fogjunk hozzá mennél hamarább a nagy, szabad és független Magyarország kiépítéséhez. Nem hisszük, hogy a magyar királynak ennél forróbb óhaja lenne. Hiszen évszámra nem keres fel bennünket, csak azért, mert nem akar szolga országban tartózkodni. Nem érzi jól magát olyan földön, b 1 ideget himnuszokra, idegen parancsszóra hallgat a katonaság. Nem akar olyan ünneplésben részt venni, amilyben Gotterhaltét fuj az ünneplő közönség, mikor a magyar királyt ó'iajtja kö-zönteui. És mert mi mindezt nagyon is jól tudjuk, hát magunkba fojtjuk ünnepi hangulatunkat és keresztek feltűzése helyett szégyenkezve bújd sunk az esti homályban, eltöprengve azon a kérdésen, mit is gondol rólunk a mi jó öreg uralkodónk ; arról a nemzetről, melv még ahhoz is pipogya és gyáva, hogy törvényben biztosított jogainak érvényt szerezzen? (A néppárti kiáltvány.) A. mult hét legnagyobb szenzációja kétségtelenül a néppárti képviselők kiáltványa volt, amelyben Koczurek plébános elitéltetése felett érzett felháborodásuknak adtak kifejezést. Koczurek plébános esetét mindenki ismeri. Híveit a szószékről hivta fel arra, h >gy az állami anyakönyveket ne irják alá. Ezért a cselekedetéért azután a m. kir. Curia 14 napi elzárásra és 200 K pénzbüntetésre Ítélte a plébános urat. A Curia Ítélkezéséi törvényellenesnek találta a néppárt. A törvény ugyanis nem parancsolja meg senkinek, hogy az állami anyakönyvet aláírja, sőt azt mindenkinek jogában v&n megtagadni. Ugy argumentálnak tehrít, hogy a törvényben nem tiltott cselekedetre való felhívás nem képezhet d< liotumot és senki sem büntethető azért, mert az anyakönyvek aláírásának megtagadására izgat. Ezt bebizonyítandó, a néppárti képvifelők irf'guk hívják tel a katholikusokat, hogy az anyakönyveket. ne irják alá. Fogadjuk el » néppárt argumentumait. Tegyük fel, hogy Koczurek elítéltetése bírói tévedés. De még ha így volna is, igszolható-e a néppárti képviselők fellépése? Vajon nem lett volna-e célszerűbb és szebb dolog Koozurek ur részére a királyi kegyelmet kijárni, mint a képviselőház kebeléből üszköt dobni a koalícióba, s — ha cftük egy pillanat™ is — megzavszni a békét? Vajon minő vért szül a nem néppárti katolikusok között az a kiáltvány, amely alkalmas arra, hogy a bírói tekiutélyt megrendítse s azt fogja bebizonyítani, hogy a képviselők büntetlenül követhetik el ugyanazt a cselekményt, amiért egy falusi papot becsuknak. Mert hogy a képviselő uraknak a hajuk szála sem görbül meg, az bizonyos. No viatkozzunk afelett, hogy helyes okoskodás, vagy prókátori rabulisztika nyilvánul-e meg a néppárt felfogásában, de annyi mindenesetre tény, hogy az állásfoglalás szerencsétlen és vészes következményekkel járhat. » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlapé 5 Mindenki tudja, hogy átmeneti korszakot élünk. Fontos nemzeti érdekek függnek attól, hogy milyen lesz ez az átmenet; simán, zökkenés nélkül hagyhatjuk-e hátunk mögött a multat, vagy beleragadunk a kátyúba. Harcban állunk a nemzetiségekkel és Béccsel; szemközt áll velünk a szociálisták tábora. Ennyi ellenféllel szemben szükség volt a koalic

:óra, a nemzeti elemek erőteljes tömörülésére. Nehéz vajúdás után sikerült a tömörülést létrehozni. A három legnagyobb párt a függő kérdések megoldásáig egyesült; elveit egyik sem adta lel, de a nagy kérdések elintézéséig fegyvertársakká lettek. Ugy vélekedtek, hogy az ország érdeke előbbrevaló egyes pártok érdekénél. Ezt a megállapodást azonban a néppárt szem elől tévesztette azzal, hogy legsajátosabb pártszempontok által vezettetve, a felhívást kiadta. Nem Koczurek plébános úrról van itt szó és nem egyházpolitikáról. Mélyebben fekvő érdekek vezették a néppártot, amely a koalicio kereteit nagyon erős korlátoknak találja. Koczurek csak a firma. Egyébiránt kulturharc nem lesz a kérdésből s a katholikusok legnagyobb része a jövőben is alá fogja irni az állami anyakönyveket, miután ebben az egyházra nézve nem lát veszedelmet. És a papok sem fognak fanatikus prédikációkat tartani az anyakönyvek ellen, mert ennél sokkal üdvösebb dolgot is oselekedhetuek s mert jól tudják, hogy nem célszerű a népet az állam intézményei ellen izgatni, miután a követ eldobni könnyű, de azt kiszámítani, bogy hová esik, nem lehet. (A kivándorlásról). Jó hogy a kivándorlás rendezésére és korlátozására törvényt hoznak. Ez a törvény semmi esetre sem árthat, sőt bizonyos mértékben használni is fog. De mégis naivak azok, akik e törvény üdvös hatásában bizakodnak. Ninos az a jeles írásmű, az államférfiúi éleslátás, amellyel az olyan általános, népünk minden rétegét átható m. .-.

v,,waí, mint amilyen a ki•j vándorlás, mog tudna szüntetni, vagy legalább gyengíteni. Mert a kivándorlás oka az, hogy a magyar nép szegény s odakünn jobban keres. A kivándorlást tehát csak ugy lehet megszüntetni, ha ezt a népet jobb gazdasági helyzetbe emeljük, hogy legalább annyi kor. keressen idehaza, mint ahány dollárt odakünn. Ezidő szerint a kivándorlás egészen jelentéktelen. De tudvalevő, hogy ebben se kormánynak, se hatóságnak semmi része. A tavasszal nagy krach volt odakünn, a newjorki és chicagói pénzpiac megrendült; száz és száz gyár bocsájtotta el munkásait. A munkátlanság elől menekültek el véreink. De a boldog Amerika rohamosan heveri ki a gazdasági krízist. A gazdasági helyzet megeróVödéséhez, az amerikai vállalkozó kedv föllendítéséhez nagyban hozzájárult az elnökválasztás eredménye s Taft máris nagyban hirdeti, hogy minden amerikai vállalkozó lásson ismét munkához, mert a viszonyok minden tekintetben kedvezőre fordultak. Taft e biztató fölhívása egyúttal szózat a magyar LUUDkásokhoz is, hogy jöhetnek ismét, van kereset számukra. Biztosra vehető, hogy tavasszal a kivándorlás ismét nagy dimonziókat fog ölteni. A törvény egyetlen Amerikára szánt embert sem fog tudni visszatartani. Megdöbbentő ellentét a szociális viszonyokban! A szomszédos Ausztriában most készülnek a szegénysorsu lakosság aggkoru ellátására vonatkozó törvényt megalkotni s nálunk büntető rendelkezésekkel próbálják a munkástömeget idehaza tartani I Intéző köreinkben nagyban hirdetik a szociális intézmények fejlesztésének szükségességét, esztendők óta nem hangzott el Magyarországon programmbeszéd vagy beszámoló, amelyet fel nem eresztettek volna azzal a bizonyos szociális olajcseppel s ha ténnyé válnék a sok ígéret, eredménnyé a jóakarat, a munkálkodó nép Eldorádója lenne az ország. Dd csak beszélnek, mindig beszélnek a mi uraink, de hogy tegyenek is valamit, arra komolyan nem is gondolnak. Ahelyett, hogy a közgazdasági bajokon segítenénk, minden energiával a kivándorlási ügynökök, e kis paraziták ellen lármázunk. Helyes, hogy ezeket is üldözik, de éhen halna a kivándorlási ügynök Magyarországon, ha súlyos betegségek nem rágódnának az ország testén. Hivatalos rovat. Közhirré ieszem, hogy Zalaegerszeg r. t. város 1909 évi legtöbb adót fizető képviselőinek névjegyzékét az 1886. XXII. tc. 33 §-a érelmében működő küldöttség 1908 december I4 én és 15-én mindkét nap délután 3—4 óráig a főjegyző hivatalos helyiségében tartandó nyilvános üléseiben fogja összeállítani. Zalaegerszegen, 1908 deoember 2-án. Dr Korbal, polgármester. H i r e k. Meghívó. A » Zalavármegyei Közművelődési Egyesület* igazgató választmánya 1908 évi december hó 13-án délelőtt fél tizkor, a vármegyeház nagytermében első ülését tartja, melyre az igazgató-választmány tagjait tisztelettel meghívja gróf Batthyány Pál elnök. Tárgysorozat: 1. A m. kir. belügyminister ur által jóváhagyott alapszabályok bemutatása. 2. Előterjesztés az egyesület gyakorlati működése felől. 3. Jelentés a pénztár állapotáról és megvizsgálásáról. 4. Az 1908 és 1909 évi költségvetés előkészítése. 5. A közgyűlés elé terjesztendő indítványok. A »Zalavármegyei Közművelődési Egyesületi 1908 évi december hó 13-án délelőtt 10 órakor a. vármegyeház nagytermében rendkivüli közgyűlést tart, melyre az egyesület összes tagjait tisztelettel meghívja Gróf Batthyány Pál elnök. Tárgysorozat: 1. Az igazgató-választmánynak az egyesület gyakorlati működésére vonatkozó javaslatai. 2. Az eddigi számadások megvizsgálása. 3. Az 1908 és 1909 évi költségvetés megállapítása. 4. Indítványok. A vármegyeházból. A folyó évi deoember hó 14-én tartandó törvényhatósági bizottsági rendes közgyűlésen felveendő ügyek tárgyalásának előkészítése végett az állandó választmányi ülés folyó évi december hó 7-én d. e. 9 órakor fog Zalaegerszegen a vármegyeház gyüléstermében megtartatni. Hivatal vizsgálat. Gróf Batthyány Pál vármegyénk főispánja mult héten megvizsgálta Zalaegerszeg város közigazgatási és árvaszéki ügykezelését s a tapasztalt rend és pontosság fölött elismerésének adott kifejezést. — Arc int már említettük, főispán ur őméltósága mult héten a novai főszolgabírói hivatalt vizsgálta meg s azt teljesen rendben találta. Helyettesítés. Gróf Batthyány Pál főispán Langer István zalaegerszegi szolgabírót a balatonfüredi főszolgabírói állásra helyettesítette s a hivatal vezetésével megbizta. A vármegye legtöbb adót fizetőinek névsorát az állandó bíráló bizottság végleg összeállította. A névjegyzék ellen négy felszólalás adatott be. Bogyay János téves adóbejelentés miatt szólalt fel s a névjegyzékbe felvétetett 741 K 74 f adóval. Winhoffer Dezső salomvári plébánia adójának kétszeresen való számítását kérte s ez alapon 658 K 74 f adóval került a névjegyzékbe. Dr Bezerédj Adorján adója tudori oklevél alapján kétszeresen, 2190 K 88 fillérben számíttatott fel; Eitner Zsigmond 1065 42 f adóval lett virilista. Krausz Lajos keszthelyi kereskedő elhalván, a névjegyzékből töröltetett. Bírósági kinevezés. A m. kir. ígázságügyminister Havel Edét az alsólendvai királyi járásbírósághoz végrehajtóvá kinevezte. Szentmiklóssy Gyula főszolgabíró nyugdíjazási ügye. A vármegye törvényhatósági bizottsága Szentmiklóssy Gyula tapolczai főszolgabírót negyven évi szolgálat után nyugdíjazta, a belügyminiszter azonban az iratokat azzal küldte vissza, hogy a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya nyilatkozzék aziránt, vajon nem forog-e fenn oly fegyelmi ok, amely esetleg hivatalvesztést vonna maga után s a nyugdíjazást aka-