Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-19 / 29. szám

6 > Zalamegye, Zalavárraegyei Hirlap* 1908. julius 19. Nem zengünk émelygős dicshimnuszokat, mert ez talán kellemetlenebb volna a főispánnak, mint az »Alkotmány" csipkedése; csak a vármegye közvéleményére utalunk, amely egész bizonyosan tudja, hogy gróf Batthyány Pál (most követke­zik egy idézet az ^Alkotmányból): a vármegye legelőkelőbbjeinek egyike, aki királyi kinevezés nélkül is ur volna, fizetéséből nem rak a spórba, se térdet nem hajt, se nem fumigál, ha megunja a dicsőséget, odébb áll." — Haza megy urnák s a jövőben is vezető alakja lesz a vármegyei közéletnek. Addig pedig, amíg főispán lesz, sze­retet és népszerűség veszi körül azért, mert a vármegye közönsége látja folytonos munkásságát 8 elismeri kiváló egyéni tulajdonait. Ezideig a koalíció kebelében igen szépen meg­fértek nálunk a külömböző pártárnyalatok. Ha volt is súrlódás, de nem volt kiélezve a helyzet. Joggal hitte mindenki, hogy néppárti részről sem fogják erőszakolni az ellentétek felébresztését. És lám, a központból egyre-másra jönnek az izene­tek, hogy : a békesség nem kell. A helyzet azon­ban egyelőre változatlan. De ha a hozzánk jutó hangokból lehet következtetni, alighanem vihar lesz. Kairóban a hang után biztosra vennék az esőt. (Emberhús.) Régi dolog az, hogy Magyar­országról nagy az emberhusexport. A fővárosi sajtótól a mucsai harsonáig minden lap tele volt már többször a magyar leányok szállításáról szóló tudósításokkal, ezzel a gyalázatos szennyel, amelyről legjobban ismernek bennünket az egész világon. A téma tehát nem aktuális, de feleleveníti az élet, amelynek árja hol itt, hol ott dob ki egy egy piszok alakot, aki hungarákat szállít a pokolnak. A mult héten két exportőr került hurokra, akikről kisült, hogy Zalavármegyében, sőt Zala­egerszegen is vannak üzletfeleik. A rendőri tudó­sítás egész határozottan említette, hogy Neuman ur, akinek három emeletes palotája van a Csengeri utcában, Zalaegerszegről is szállított árut s a nyomorult, bűnre csábított, eladott teremtések árán öt esztendő alatt palotát és vagyont szerzett magának. Mit törődik ez a jeles ur azzal, hogy a vagyonából büntetésképen 600 koronát s a szabadságából két hónapot elvesznek. Fütyül a büntető igazságszolgáltatásra s a magyar ható­ságokra. ö most már szárazon vans ha kiszabadul, egy budapesti háziurhoz illő cinizmussal felemeli alakbéreket, megtérítteti magánakaz államhatalom által elkobzott 600 koronát. És jövőre elővigyá­zóbb lesz, de az üzletről le nem mond, mert szépen jövedelmez. Ot évi szabadság minden­esetre megér két hónapi dutyit és 600 kemény koronákat. A másik alak egy Cesarics Anna nevü ausztriai asszony, akit a csáktornyai határrendőrség csípett el. Ez az úrhölgy csak a fiatal árura pályázott s üzletköre kiterjedt Konstantinápolyig és Geno­váig, ahonnét az Óceánjáró hajók a világ min­den tájékára vitték a szegény rabszolgákat. Ez a hölgy is csücsül két hónapig s azután foly­tatja az útját. A csáktornyai határrendőrséget, amely immár a harmadik kerítőt csipte el, ki fogja kerülni, az bizonyos. Akik ismerik az eladott, idegenbe hurcolt magyar leányok sorsát, rémmeséket beszélnek azok életéről Mint a megvásárolható barom kerül egyik kézből a másikba s alig van rá mód, hogy kiszabaduljon az egész világot átölelő bűnszövetség karmai közül. Annyi pénze soha sincs a nyomorultnak, hogy haza jöhessen a saját akaratából, legfeljebb akkor tér vissza, amikor megrontva, tönkretéve kilökik a förtelem­tanyáról s a hatóság hazutoloncoltatja. Testével, bűnével azokat az aljas kufárokat gazdagítja, akik bűnnel, az ember állati ösztöneivel keresik a vagyont s a bestiákká aljasított lények bizto­sítják nekik a munkátlan életet. Érdemes volna tudni, hogy kik azok az üzlet­társak, akik az emberhús szállítókkal nálunk is összeköttetésben állanak. A rendőri tudósítás nem lehet légbői kapott. Példák vannak rá, hogy ugy eltűnik egy-egy cselédleány, hogy évekig elvész a nyoma. Bejön a városba szolgálni, azután állítólag Szombathelyre, Nagykanizsára, Buda­pestre távozik s évek múlva kerül vissza kifestve, hervadtan, nyomorultan. A szégyenéről persze nem beszél, inkább hazudik dicsőségről, jólétről, pedig valami éjjeli tanyán árulta magát. A sötétben bujkáló vakondok pedig dolgoz­nak tovább s viszik az árut, egyre viszik. (A pénz.) Gazdagnak lenni nem kellemetlen dolog. De nem feltétlenül szükséges ahoz, hogy az ember jól érezze magát a siralom völgyében. A mi korunkban azonban mindinkább kivételes alak kezd lenni az olyan ember, aki megelégszik a tisztes polgári jóléttel, vagy munkájának becsü­letes díjazásával. A hirtelen való meggazdagodás vágya hajt mindenkit, mert a pénz a legnagyobb hatalom, amely mindent lenyűgöz, mindent ural. Minden eladó! Becsület, tudomány, művészet, befolyás, szerelem, cim, rang, előkelőség. Zsib­vásár lett az élet, ahol csak annak van beosülete és tekintélye, aki tele zsebbel jelenik meg a piacon. Ezért rohannak az emberek az aranyborjú felé s a vad rohanásban megfeledkeznek minden­ről, ami erkölcsi értékkel bir. Csak a pénz, a pénz a fő. Akinek péze van, mindene van. És szaporodnak a Weil Lóránt, Félxek s üzlet­feleik. A bankár eszes, ravasz és lelkiismeretlen. Ő tehát biztosan meggazdagszik. A sok kapzsi embert pedig elvakítja az aranyláz s bután bele­rohan a hálóba. Azt a valamicskét, ami a minden­napi kenyerét biztosítja, feláldozza egy vakmerő reményért s amikor elrepült az utolsó bankó is, kétségbeesik és öngyilkos lesz. Miudkét fél egyformán bűnös. Weil Lóránté­kat s üzletfeleiket ugyanazonos cél vezeti. A bankárnak, a börzeágensnek s a megbízónak a lelkiismerete egyformán elviseli azt a tudatot, hogy mások romlásán gazdagodott. A börzespeku­láció nem tisztes üzlet, amelynél mind a két fél nyer, hanem egymás vagyonára, életére való uta­zás, fosztogatás, vakmerő szerencsejáték. Amikor azután egy szédelgő bankár kinyitja a gázcsapot s a földi igazságszolgáltatás elől megszökik, amikor a kifosztott emberek kétségbe­esve kiabálnak segítségért, akkor felzudul a köz­vélemény s erélyes rendszab ílyokat követel a csalók ellen. Legyen igaza a közvéleménynek. A csalókat meg kell büntetni. De ennél tovább ie menjen el az államhatalom. Pusztítsa el azt a mocsarat, amelyben a osalók élnek és garáz­dálkodnak. Tiltsa be azt a vakmerő szerencse­játékot, amely a börzén folyik, állítson fel olyan korlátokat, hogy laikus ember ne mehfisen lépre. A hivatásos börzeskorpiók faja pusztuljon ki 8 az a sok gálád spekuláns, aki a magyar keres­kedelem hírnevét és tekintélyét rontja, ne leljen talajt, ahol megvethesse a lábát. Csodás ország vagyunk! Becsületes iparválla­latokhoz nem tudunk pénzt keríteni. A tisztes kereskedelem nyereség filléreit uzsorának tekint­jük, a zugbankárok, osztályeorsjegy konzorciumok és börzespekulánsok pedig szerzik a milliókat. Jól tudjuk, hogy a mi közönségünk körében is el van terjedve a börzejáték. Titokban sokan rábízzák a kis vagyonkájukat a vakesetre s a lelkiismeretlen kufárokra. Jó lesz okulni Weil Lóránték üzletfelein a maradjuuk a kaptafánál. Becsüljük meg a biztos verebet, ne adjuk oda egy reménybeli túzokért. A bortermelés védelme. Midőn Magyarország hírneves bortermelése a fillokszera-vész következtében nagyon meg­csappant, hogy az állam dédelgetett jövedelmi forrása^hasonló sorsban ne részesüljenek, az Olasz­országgal kötött kereskedelmi szerődésben a bor behozatali vámját rendkivül leszállították s ez által az émelygős talián bor hazánkba özönlésé­nek tág kaput nyitottak. Ez nem volt elég, mert az emberi kapzsiság és rosszlelküség talált más utat és módot, hogy az amúgy is szorongatott magyar bortermelők helyzetét még elviselhetet­lenebbé tegye. Elárasztották a fogyasztó közön­séget az egészségre ártalmas műborral, hogy a szőlők újra alakításának útjába ujabb akadályo­kat gördítsenek. Sok panasz, beszéd és tárgyalás után végre az országgyűlés megalkotta az 1893. évi 23-ik törvénycikket, mely a műbőr készítésének elejét venni iparkodott. Eredménye azonban vajmi kevés volt. A műborgyáros urak épp ugy garáz­dálkodtak, mint az azelőtti időben, csak egy kissé óvatosabbik lettek, hogy az igazságszolgál­tatás keze ne könnyen férhessen hozzájuk. Ismét sok panasz után, most ujabb törvény­javaslat került a Ház asztalára, mely a régebbi­nél erélyesebb intézkedéssel törekszik a baj leküzdésére. Ne mondja azt senki, hogy a szőlők újra betelepítése befejezéséhez közlekedvén s a közön­ségnek elég természetes bor állván rendelkezésére, a borhamisítók munkája szünetelni fog. Hiszen a napokban közölték a budapesti hírlapok két borhamisító megbüntetését, akik bűnös működé­sükben meglepettek ; legalább tízszer annyi pedig felfedezetlenül űzi kártékony mesterségét. Ha az ország fővárosában, hol az ellenőrzés mégis nagyobb, mint a vidéken, ennyi borhamisító űzheti gonosz mesterségét, mennyivel több bujkál­hat itt köztünk, hol az ellenőrzésnek, vizsgálat­nak — úgyszólván se híre, se hamva. Meg kell tehát csinálni a szigorúbb törvény­míelőbb, melynek főbb részleteit, rövid kivonata ban, a következőkben ismertetem. Teszem ezt azért, mert nem mindenkinek van ideje és kedve a 64 szakaszból álló törvényjavaslatot végig betűzni. Meg van engedve: 1. A must sűrítése befőzés által. 2. A must cukrozása, de csak előlegesen kikért hatósági engedély és ellenőrzés alapján. Egy hektoliter mustba azonban 4 kilogrammnál több cukrot adni tilos. 3. A must és bor kénezése tiszta kénnel. 4. A must, valamint a bor savtalanítása tiszta szénsavas mésszel. 5. A bor derítése következő szerekkel : viz:i­hólyag, zselatin, ca iriav, tojás fehérje, tej, kareiu, spanyol föld és kaolin. 6. Égetett cukor használata a must vagy bor színének javítása végett. 7. A must vagy bor ezintelenítése tiszta oaont vagy faszénnel. 8. A bor felfrissítése tiszta szénsavval. 9. Az élesztő használata a musthoz vagy a borhoz áterjesztés oéljából. 10. Ürmös bor készítése. 11. A mustnak vagy bornak valamely más bor törkölyére való felöntése. 12. A must vagy bor fejtése, szüréae és heví­téso zamntosítás vagy áterjesztés céljából. 13. A házasítás vagy összevegyítés csupán tiszta borral vagy musttal. Nevezates rendelkezése a javaslatnak, hogy mindenki, aki a nagyban, vagyis leg­alább 50 liter bornak mennyiségben való adás­vételével üzletszerüleg foglalkozik, köteles a reudületi uton megállapítandó szabályok és minta szerint „borköayvet" vezetni, amely az ő üzleti forgalmát pontosan feltünteti. E könyvbe minden BITUMINA tetőfedőanyag tiszta bitumenből készített valódi aszfalt tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan kát­rányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő BITUMINÁVAL fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet is nyújt a nap melege ellen. ===== BITUMINA RÉGI ZSINDELYTETŐK ÁTFEDÉSÉRE IS KIVÁLÓAN ALKALMAS. Csakis védjegy gyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Zalaegerszeg és vidéke részére: BREINER BENŐ fakereskedésében ZALAEGERSZEGEN.

Next

/
Thumbnails
Contents