Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-19 / 29. szám

1008 julius 19. »Zfelaroegye, Zala vár negyei Hírlapi •A levő készletek, melyek a téli takarmányozásnak képezték volna alapját, részben a nyár, de különösen az ősz folyamán felhasználás alá kerülnek. Habár országos átlagban a takarmánytermési viszonyok nem alakulnak oly kedvezőtlenül mint megyénkben, tartani lehet tőle, hogy a téli takarmány beszerzése nagy áldozatokkal fog járni, sőt sok helyen az állatlétszám apasztásával lesznek kénytelenek a gazdák a bajon segíteni. A szőlők ez évben korábban fejlődtek mint más években. A virágzás sokkal előbb vette kezdetét s akadálytalanul folyt; az eddig szépen fejlődött, fürtök jó termésre engednek következtetni. Az állatállomány takarmányozása, ha ue.m is okozott még e hónapban nagyobb gondot a gazdáknak, mindenesetre válságos állapot előtt, van. A mai szárazság mellett, a mai viszonyok között nincs kilátás arra, hogy az állatállomány a nvár folyamán zöld takarmánnyal kellőkép ellátható lenne. Az igaz, hogy a későbbi időjárás helyzeten még sokat javíthat, azonban a gazdák méltó aggodalommal tekintenek a bekövetkezendő rósz takarmányozási viszonyokra. Az állategészségügyi viszonyok e hóban sem mutatnak lényeges változást. A aertésorbáno és sertésvész azok a betegségek, melyek nagyobb mértékben felléptek, azonban ennek kártétele sem haladja tul a minden év nyári szakában okozni szokott elhullásokat. Az állatvásárok forgalma junius hóban élénk volt. A gazdák tömegesen keresték fel ugy a vásárokat mint a hetipiacokat állatjaikkal, főkép azon célból, hogy a felesleges állományt értékesítsék. Sajnos az értékesítési viszonyok annvira megromlottak, hogy az állatállomány, azt raoadhatni, csak a nevelési áron alul értékesíthető. A gabona árak e hóban, a kedvezőtlen termési hirekre, emelkedtek, ugy hogy elérték körülbelül azon árt, melyen a mult évben Dovember hóban állottak. A hó utolsó részében az árak ugyan ismét estek, azonban ezen árváltozás inkább csak a tőzsdei játék kifolyásának, mint a gabonaárak normális alakulásának tekinthető. A bor árak e hóban is sülyedtek, aminek magyarázatául szolgál a jó termés kilátás Nevezetes ^közgazdasági mozzanatról e hóban nem emlékezhatünk meg; csak azt kell konstatálnunk, hogy az aratási munkálatok, azt mondhatjuk, a legnagyobb ren iben kezdődtek meg. Állategészségügy. A haszonállatok egészségi állapota az előző hónaphoz képest roszabbodott, mert habár egyes betegségek — nevezetesen á hólyagos kiütés és rühkór előfordulása gyérült, viszont más betegségek — mint a lépfene, a sertésorbánc és sertésvész terjedtek ugy, hogy vé^ redméuyben a fertőzött községek száma e hó végéig 15-tel szaporodott. Etcyep betegségek előfordulásában a következő változások történtek : lépfenévé! fertőzve volt 2 község, megállapíttatott 17 községben, megszűnt 13-ban, fertőzve maradt 6 község; ivarszervi hólyagos kiütéssel fertőzve volt 9 község, lüegáilapíttatott 3-ban, megszüut 8-ban, fertőzve maradt 4 község; riihjfárral fertőzve volt 3 község, megállapítlatott l-ben, megszűnt 10-ben, fertőzve maradt 3 község; sertésorbánccal fertőzve volt 16 község, raegáilapíttatott 13-ban, megszűnt 14-ben, fertőzve maradt 15 község; serlésvésszel fertőzve volt 90 község, megállapíthatott 21-ben, megszűnt 5-ben, fertőzve maradt 36 község; veszettség I községbon lett megállapítva s 1-ban a betegség gyauuja merült fel. Egyéb betegségek közül előfordult szarvasmarhákon a sercegő üszök, továbbá a keszthelyi, pacsai, zalaegerszegi és zalaszentgrót! járásokban a fertőző vérfesték vizelés, utóbbi járásban enyhe lefolyással, mig a keszthelyi és pacsai járásokban -2°/

0 veszteséggel. VédŐojtások lépfene, sercegő üszök, sertésorbánc és kisérletkép sertésvész ellen 27 gazdaságban és két községben községi tenyészbikákon eszközöltettek. Az állatvásárok s marharakodó állomások forgalma junius hó folyamán lanyha volt. Aktualitások. (Az „Alkotmány" viccel.) A néppárt komoly lapja vicceket ereget meg. A viccek elég laposak, de nem is állnak jól a szerfölött komoly újságnak, amely a politikai kérdésekről ex katedra szokott beszólni. Sőt nem is valami Ízléses modorban vannak feltálalva az „Alkotmány" viccei, amelyek bizony piszkálódásnak is beillenek, miután nem általánosságban mozognak, hanem télreérthetetlen tendenciával egyes személyeket péoéznek ki. Nem kisebb emberekről van szó, mint Magyar1 ország főispánjairól s a koalioió egyik pártjának lapja nagy haraggal csap le a koaliciós kormányegyik másik főispánjára, irván a következőket: A főispán (Comes). Ez a minisztertől főleg kisebb termetébeu, szürke színében s jobb hallóképességében üt el. Nem oly nemes, nem oly tüzes, erős és szép, mint amaz, de jóval türelmetlenebb, erőszakosabb és nagyobb igényű. Nálunk sok helyütt a tuljó bánásmód következtében sokkal szemrevalóbb, mint a keleten tenyésztett maharadzsa s ezért szívesen fogják díszkocsik elé, sőt ha lehet, rá is ülnek. Szatmárban, Zalában csak negyvennyolcasok szoktak, Kairóban azonban a nők sem szégyenkeznek rajta látogatásokat tenni. Általában balkezesnek éa csökönyösnek tartják, amely j ; jelzőkre rá is szolgál. A legsikabb országutakon is félre- j i lép s nincs az a teher, amely erejét meg ne haladja. 8e látása, se hallása, se szaglása. Az ételben nem válogatós, csuk a tiszta vizet nem issza meg, Hangja fülsértő. Válfajai: 1 a nemzeti főispán (c. nationális) általánosságban a fenti leírás alá tartozik, csak gyakrabban emlegeti az önálló vámterületet, magyar vezényszót és nemzeti bankot. Jellemző sajátsága, hogy kineveztetése előtt hat hónappal még Tisza-párti volt, őt bízták meg elvtársai, hogy a vezérlő-bizottságot a leszerelésre rávegye, de mert ijedtében torkán akadt a szó, leszerelés helyett Maunlichert és panganétot kért a további ellenálláshoz. Jutalomképen fŐidpáu lett 8 nappal az utolsó haladópárti vacsora után, amelynek emlékéül még most is ott honija szíve tájékán belül rostos szövetű tülökben Kristóify egyik fogpiszkálóját. Most tulipánt hord, gulyást eszik és szobrot emel. 2. A darabont főispán (c. trabantiuua) legfőbb ismer tető jele, hogy folyton távozik s mindig m trad Egcealádból való a nemzetivel, csak nehézkesebb, lomhábby s nehezebben ugrott el a ménesből. Reggeltől estig bocsánatot kér, hogy él, rotációs géppel gyártatja ininiszterénsk a bizalmi nyilvánításokat, esténkint pedig bezárkózik oda, ahová még gyalog se jár miniszter s szidja a — kabinetet. Különbözik előbbitől abban, hogy kifogástalanul ir és olvas. Darabont neve onnan származik, hogy ő sem veti meg a zsiroa darabokat. 3. és jelenleg leggyakoribb, bár Iegesunyább válfaja a fazekas főispán (C. Avenalis), skit azért hívnak így, mert addig el nem ment nz uj húsosfazéktól, amig főispán nem lett. Uj miniszterek, államtitkárok, bizottsági elnökök, főellenőrök elevenen hozzák világra H míg főispáni szék nem üresedik, emlőjük tejével táplálják. Ebben az időben elvtársnak, főkorteanek, bizalmi férfiúnak, a gyeugébbjét irodavezetőnek hivják. Igen virgonc teremtés s amig nem muszáj, nem rúgja meg szülőjét. Eledele a szabadban évi tizezer korona, zárt helyen kedveli az omlós vicinálist, gyenge erdővásárlást, puha parcellákat. Minél jobban tartják és minél jobban bánnak vele, annál éhesebb és csúnyább lesz. Vágyának és fájdalmának szoboradománygyiijtéssel, félelmének gyanúsítással és csendőr karhatalommal szokott kifejezést adni. Régente egyes nomád törzsek állítólag jobb híján engesztelő áldozatnak szokták felhasználni. Manapság, sajnos, már nem. Némely vidéken gyalog vagy kalucsnis f.-nak is hivják, de csak addig, mig hintón nem jár, ami elég gyorsan szokott bekövetkezni. Hogy ezzel az igazán Ízléstelen és személyeskedő irodalmi produktummal mi a célja egy tekintélyes országos lapnak, képtelenek vagyunk megérteni. Lehet, hogy a belátásnak ezt a hiányát a magas politikában való járatlanságunk, vagy a vidéki ember korlátoltsága okozza. Mert mi még ott maradtunk el a világtól, ahol az elvi harcokba ilyen hangot nem szoktak belekeverni s a komoly lapok az olcsó szellemeskedést átengedték a osioseri borsnak. A néppárti publicista irása tréfának durva, komoly beszédnek komikus, Zalára vonatkozó része pedig szemenszedett valótlanság és roszaknrat. Cáfolatokba bocsátkozni nem érdemes, mert az ördög tudja a sok zagyva firkából kiválogatni: mit akart ajelesiró ami főispánunkra vonatkoztatni. Azt tudjuk, hogy gróf Batthyány Pált egyik gyenge röppentyűje sem éri el, miután lőtávolon felül áll. A szellemes guny — öl; ez a gúnyolódás ellenben a mi főispánunkat nem sebezheti meg, sőt nagy szolgálatot tesz neki abban, hogy népszerűsége még jobban emelkedjék. az embereknek, akik távolabbról hallják, a fütty és bőd ülés igen furcsa. Pár év előtt ilyen h ingok még nem laktak a tájékon. A kalászból a szemet a lovak patája taposta ki és nem a dob szelelte ki a búzát, hanem lapáttal vetették a szérűn a szél ellenébe. Legföljebb a nagy kisbirtokokon akadt olyan járgány, amit beleástak a fóld'oe és a vasrudjaik is a föld alatt szolgáltak a oséplőig. Amolyan szelíd n asina volt az még, a felesek görhes lovai vontatták körbe s közbe még maguk is nyomtattak. Lassan folyt vele a munka, szíj nem volt, ami elkaphatta volna sebes forgásában az emberi, tüzelni nem kellett alá, szénszag, kormos gépész, sivitő fütyülés, tüzveszedelem és emberi szerencsétlenség, — mind, mind hiányzott. Nem nagyon régen volt, de nem tegnap, az bizonyos. Azon időkhöz képest csodálatos, hogy tájakon, amelyeken sohasem járt, íme a vasbika az ő mioden toldalékaival megjelen. Szava oly rendkívül furcsán, szokatlanul fut végig a nádasok, mezők és tarlók fölött, s a gyümölcsfás szőlő levelei közé beérve, az emberek, asszonyok bizonyos megütődéssel hallgatják és mondják : — Ejnye, ez mán mégis csak igazán de furcsa dolog. Csakugyan az. Még a szarka is megrebben a diófán. Egy öreg ember azt mondja: no, nézd el, nézd. Mig mások a házakba sietnek, hogy a faliórát a fütyüléshez igazítsák. Mert a gép éppen tizenkét órakor fütyül, bár hogy aztán a gépnek ki fütyüli azt meg, hogy mikor van az igazság szerint tizenkét óra, azt már nem tudja senki. A gépfütyülés ideje előtt akkor volt pontban tizonkét óra, mikor az ember a napon a tulajdon árnyékának a fejére rá tudott lépni. Bár, hiszen ez sem az igazi, mert egyiknek hosszabb a lába, mint a másiknak, ismét meg a másiknak hosszabb a nyaka, mint az egyiknek. Ki lehetne az ilyesmiben okos? . . . Jár a gép. Omlanak bele a keresztek, más oldalon telnek a zsákok. A szalmát kazlakba rakják s minden ember kétannyit pipázik mint máskor, mivelhogy most nem szabad. Jó szerencse, ! hogy aki a gépet eteti, az nem dohányos. A gépet lány eteti. Kormányos Etel nevezetű és mit tárgyaljuk tovább a dolgot, a gép egyszer nagyobbat bődül, mint szokottésvad iszonyatos sikoltás van ezzel elegy. Sárhányó Pál éppen nyújtaná át a szekérből a keresztet a gépre az Etel elé, mikor látja, hogy mint valamely kereszt, Etel is beosuszott. Orditja Sárhányó Pál: — Megállj! Hát hiszen igen. Már megálltak Többen a cséplőre másznak és Kormányos Etelt kiemelik Ez nem nehéz munka. A madárhusu Etel ezelőtt Isem lehetett valami nagyon súlyos, most pedig még könnyebb, mert lábai neki már nincsenek. Vér önti végig a cséplőt, vér a búzát, a szalmát, de még a polyvát is. A föld tiszteletére egy leány feláldoztatott. A koosi, amely a testet vinné, az útra a tanyából lassan hajt ki. Az uton a járók kérdezik: — Mit viszöl ? — Etelt. — Hát mi esött az Etellel? A kocsis int egy nagyot a kezével arrafelé, amerre a masina áll és ezt mondja: — A gép . . . E nap a környéken hiába bizakodtak a népek, hogy a gép majd este hat órakor megfütyüli a pontos időt. Nem fütyülte, mert állott. Igy a cséplő nem dolgozott s nem bőghetett, mert ki kellett belőle tisztogatni az embervért és elvégre valahol csak meg kellett találni Etel lábait is. De holnap már majd fütyöl megint s akkor azok a népek, akiknek órástanyájuk van, ismét, utána igazithatják az óra tetején a oirkalmokat. Tömörkényi István.