Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

XXVII. évfolyam Zalaegerszeg, 1908 november 29. 48. szám. Előfizetés! űi|: ligás* évre . 10 IC - f. Fél évre . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 í Kgyes szám ára 20 lil^r Hirdetések : = Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARME Politikai és társadalmi hetilap. Ei HÍRLAP Megjelenik minden vasárnap. Az analfabéták Az uj választási törvényjavaslat a politikai jogok első feltételévé az irni-olvasni tudást teszi. Akik irni-olvasni nem tanultak meg, csak ősválasztók lesznek s tízen érnek egy szavazatot. Hngy tehát lehetőleg minden magyar férfi szavazó polgár lehessen, az uj rend életbeléptetéséig meg kellene tanítani minden magyar analfabéta férfit irni-olvasni. Itt-ott meg is indult a mozgalom s néhány lelkes tanító a maga falujában tanfolyamot nyitott a felnőttek részére. Bizony nagy szolgálatot tennének a magyar tanítók a kulturának és a nemzeti ügynek, ha lehetőleg maguk köré gyűjtenék az analfabétákat s néhány hónap alatt, ami felnőtteknek elég idő, megtanítanák a betűvetésre, hogy majd az összeíró bizott-_ ságok előtt ne szégyenkezzenek tudatlanságuk miatt. Vajon átérzi-e minden tanító azt, hogy milyen fontos nemzeti érdek a felnőttek oktatása ? Megérti-e hivatásának nagy jelentőségét ? A tanító hivatása a legnemesebb foglalkozásokhoz tartozik. Sőt egész bátran elmondhatjuk, hogy tanító nélkül a nemzeti kultura el sem képzelhető. Mi is az állam célja ? Az, hogy önmagának : a nemzetnek, a többi nemzetek közt örök életet biztosítson. Tehát az állam — mint a hatalomnak, erőnek, az örökéletnek a gyűjtőfogalma — azt célozza, hogy minden időkre erőt gyűjtsön a beláthatatlan évezredekig tartó hivatás megvalósítására és betöltésére. Csakhogy ezekhez a világtörténelemre szánt kötelességek teljesítéséhez erkölcsi és kulturális alapozás kell, mely nélkül nincs hivatás, nincs és nem lehet állami élet. Az erkölcsi és kulturális élet jövendőjét csak ugy lehet megalapozni, a jövendő nemzeti életet biztosítani, ha a gyermekeket ismeretekkel fegyverezzük fel s jól neveljük. És ki neveli a gyermekeket? A tanító! Igen, az egyszerű, becsületes és nemeslelkü tanítóra van bizva a jövendő nemzeti élet, az uj Magyarország sorsa. Ki ne tudná azt, hogy a zsenge gyermeki lélek milyen érzékeny és mennyire hajlítható ugy a jóra, mint a roszra egyaránt. A gyermek szívét-lelkét szuggerálni lehet a jellem, a becsületérzés és a hazaaz szeretet képződésére olyannyira, hogy egyszerű tanító oktatása még a férfikorra is hatással van. Nagy irónk szerint: a mi őseink Magyarországot meghódították fizikai erővel, de most még egyszer meg kell hódítani szellemi erővel és ez a feladat a tanítókra vár s a tanítók által fog megtörténni. Az ujabb nemzeti hódításnak leghatalmasabb fegyverei a néptanítók kezében vannak ; tőlük függ Magyarország sorsa, boldogulása, mindene! A néptanító hazafias működése megbecsülhetetlen kincs a nemzeti életre és a jövendő Magyarország boldogulására és fejlődésére. A tanító villámhárítója lehet a felekezeti békétlenségnek, épp ugy mint a lelkipásztor, ő is a felebaráti szeretetet csepegteti a lelkekbe. Haladva a szociális irányú társadalmi élettel, melynek emberies programmjával, különösen a falusi jólét megteremtésére célzó munkálkodásával arra törekszik, hogy az egyszerű falusi emberek nyugodtak és megelégedettek legyenek. Mert bizony, ha ez nem igy volna, akkor a lelketlen izgatások következtében elveszne a hit. Meggyengülne a tekintélyek iránt való tisztelet. A faluk, a községek elpusztulnának. A színmagyar nép széthullana, mint a megoldott kéve, melynek nyomát a nemzeti élet végelpusztulása követné. Ezt megakadályozandó, a becsületes és hazafias néptanító-sereg teszi is hiven kötelességét. Persze kell is hogy tegye, mert talán sohase volt oly nagy szükség arra, hogy a néptanító lelkiismeretes felvilágosító tanítást adjon ugy a kicsinynek, mint a nagynak, azokkal a hazátlan nemzetközi törekvésekkel szemben, melyek manapság már a legkisebb faluban is észlelhetők. A világosságra kell nevelni a népet. Serkenteni a munkára és az összetartozandóság eszméjét kell az egyszerű ember lelkében fejleszteni, mert csak igy képzelhető el a reális védekezés a nemzetközi aspirációkkal szemben. Ezért nemcsak kulturális, hanem nagy nemzeti érdekeink szempontjából is szükséges, hogy a tudás terjedjen s a tanítóság ne csak a gyermekekre, hanem a felnőttekre is befolyást nyerjen és a kultura Mai számunk 12 oldal* áldásaiba belevonja azokat is, akik gyermekkorukban nem szerezhették meg az elemi ismereteket. Ha a hazafias tanítóság kezébe veszi a felnőttek oktatásának ügyét is, ezzel akkora ujabb szolgálatot tesz a nemzetnek, hogy méltán igényt tarthat hálára és elismerésre. Magyar tanítók! Oktassátok tudatlanul maradt véreinket, mert ezzel nemzetünk erejét gazdagítjátok. Fájdalom, vármegyénkben sok az irniolvasni nem tudó férfi, akik hálával fogadnák a tanítást és mire az uj rend alapján összeírják a választókat, a politikai jogok kiterjesztése — a magyar tanítók segítségével — őket is közvetlen választókká, a közélet közvetlen részeseivé tenné. Ez a nemzeti cél megérné a fáradságot. A zalaegerszegi kaszárnya. A huszár laktanya építésének kérdéséhez kiván hozzászólni egy polgártársunk, aki az alábbi levelet intézte hozzánk. Tekintetes szerkesztőség! — Engedje meg, hogy én, habár a város ügyeinek intézésében részt nem veszek is, mint a súlyos adóterhek alatt nyögő polgár a kaszárnyaépítés kérdéséhez hozzászóljak. Ugy tudom, hogy ez a kérdés immár elodázhatatlan, mert a honvédelmi [miniszter a mostani laktanyában a huszárokat továbbra is meghagyni semmiesetre sem hajlandó. El kell tehát fogadnunk azt az illetékes helyről jött állítást, hogy a kaszárnya eddigi céljaira abszolúte alkalmatlan. Vannak u^yan, akik azt állítják, hogy néhány évig még várhattak volna az építéssel s addig talán sikerült volna a városnak a szükséges összeget a polgárság nagyobb megerőltetése nélkül előteremtenie; de ha már felsőbb helyen kimondták az utolsó szót, hogy vagy építeni kell, vagy elviszik a huszárokat, hát akkor mi hiába vitatnánk, hogy a kaszárnya még néhány évig megteszi. Nem marad más hátra — ha már az utolsó kísérletek is sikertelenek maradnak — mini a városnak is kimondani az utolsó szót: az igent, vagy a nemet. Én nem osodálom, ha a város vezetőségének s a képviselőtestületnek belefájdul a feje ebbe a fogas kérdésbe. Mert akár igy, akár ugy dől el a dolog, ránk teher és gond hárul. Amint ^olvasom, a laktanya felépítése ujabb 48°/

0 pótadót jelent; ha pedig a katonaságot elviszik, az elvesztett közvetlen jövödelem elmaradása 25°/

0-kal fogja emelni az adót. De a katonaságnak Zalaegerszegről való kivonása ezenkívül még egyéb súlyos következményekkel is jár, amelyekre alább fogok rámutatni. Jól meg kell tehát fontolni, mire határozza el magát a város, nehogy ugy járjunk, mint a Déli vasúttal, amely nekünk osak messziről fütyül. Minő érdekei fűződnek a városnak ahoz, hogy a katonaság itt maradjon ? Hát kérem ez az érdek — nézetem szerint — a polgárságnak megér 4—500 000 K forgalmat (nagyon enyhe számítással), ami nem kicsinylondő összeg ebben a pangással teljes világban. Nagyon rövidlátó az, aki ennek nem tulajdo-