Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)
1908-11-15 / 46. szám
1908. november 15. » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlapé 5 Igen tisztelt ünneplő közönség! Midőn a doinasineczi iskolát állami kezelésébe átveszem, első kijelentésemet főispán ur <3 Méltósága abbeli megemlékezéséhez fűzöm, hogy ennek a községnek' tényleg nagy szüksége volt ezen iskolára. De szükség volt reá a muraközi népoktatás szervezetében is, idwi « Mura éjszakkeleti mentőbe eső muraközi községek egy egész csoportjában, az iskolázá* ügye, részint a szegénység és közöny, részint a fontosabb határszélek megerősítésére irányult törekvések miatt, soká maradt a régi stagnátióban. Már e helyen és perohen tartozom a történeti igazságnak vele, hogy megemlítsem, miszerint a fenforgott akadály elleni küzdelemben hivatali kötelességeit messze túlhaladó, lelkes buzgalommal volt támogatásunkra Kovács Rezső volt perlaki főszolgabíró, kinek állandó érdeklődéso B fárasztó tárgyalásainkon gyakorolt meggyőző irányítása — felette segítette a kivitel megérlelését. Az uradalmi tiszteknek a magyarság fentartásában és ápolásában híven megőrzött tradioójá- j ból pedig Kovács János főerdész ur vette ki a maga részét. És pedig, amint ez a szép iskolaház és pompás telek igazolja — a maga méltó részét 1 Az én hitem is az, hogy az ő vezetése alatt álló gondnokságnak hazafias munkája és felügyelete, erkölcs, tudás hazaszeretet tekintetében uj nyomokat fog törni Domasinecz község életében és érzésében. Megfogják velük értetn' azt az eléggé nem hangoztatható történeti igazságot, hogy Domasineoz község is egy darab abból a Muraközből, mely a szigetvári veszedelem után, hosszú évtizedeken át, apáink vérével s a hazaszeretet csodás lelkesedésével védte és oltalmazta a magyar hazát. Hogy ez a Muraköz, annyi századok együttérzése után nem természetes határok szerint tagolható fogalom, hanem igaz vér és igaz hus a magyar állam testéből. Ennek a százados együttérzésnek a kapcsait a kultura van hivatva örökre ós ugy összeforrasztani, hogy mindenki, a ki szent István koronájának területén él, osztozik bajban és botdogságban a közös édes anya sorsában. Azon élő hitben, hogy a domasineczi állami iskola ezt a szép és szent hivatást hűségesen betölti — azt ezennel megnyitom és működésére Isten szent áldását kérem ! . . . A beszédek elhangzása után a növendékek, az gazgató-tanító vezetése mellett, hibátlan magyar kiejtéssel elénekelték a hymnuszt s a processió visszafelé indult Dekanoveczre. Gróf Batthyány Pál főispán s a vendégek Kovács János főerdész házánál tett rövid látogatás után kocsikon mentek át a doknnoveczi iskolához, ahol az egyházi funkció után Ehrenreich Nándor plébános, mint a gondnokság elnöke mondott lelkesítő és könnyekig megható beszédet. Méltóságos Főispán Ur! Mélyen T. Közönség ! Most, miután mint lelkész, az Ur szolgája, a dekanoveczi és domasineczi iskolákjt a rótn. kath. egyház szokása szerint felszenteltem, — engedjék meg, hogy mint a dekanoveczi iskola gondnoksági elnöke néhány szóval megemlékezzem a mai ünnepélyről. A dekanoveczi és domasineczi iskolák létezése elválhatlan szoros kapcsolatban van egymáshoz forrva — egy nap a két iskola concepoiója — egy az államosítást elrendelő miniszteri rendelet — egy nap a felszentelési ünnepélyük és ép azért mindazok a hálás szavak, melyeket a domasineczi iskola gondnoksági elnöke oly szépen elmondott köszönetül az iskolák megalapítói és megújítói iránt — a dekanoveczi iskola részéről is ugyanazt a hálás köszönetet nyilvánítom. Ezen ünnepélyes alkalomból végtelen örömömnek adok kifejezést, hogy ma fényesen beigazoltatott azon tény, hogy az állami iskola nem ellensége a vallásnak, a vallás erkölcsi nevelésnek, hanem ellenkezőleg megtűri, de megkívánja a vallást, a hitet, az erkölcsöt. íme, én itt mint katholikus lelkész egyházi diszben állok a m. t. ünneplő közönség előtt, mindkét iskolát felszenteltem a róm. kath. egyház ritusa szerint, az iskolákban felszenteltem és kifüggesztettem a katholikusok szent jelvényét, az Ur Jézus Krisztus keresztjét, tehát nyilvánvaló, hogy ezen két állami iskola, hanem tisztán a katholikus dekanoveczi fára híveinek iskolája. Ez tény. Es e tények örök tanúi a megjelent ünneplő közönség és őméltósága gróf Batthyány Pál főispán ur ! Tanuja dr Ruzsicska. Kálmán kir. tanácsos tanfelügyelő, a tanítói kar és a gyermekek. És e tény oly örömmel és lelkesedéssel tölti el keblemet, hogy hálával eltelve emelem szivemet a Mindenható Istenhez, kérve, hogy a mai napot áldja meg. Áldja meg mindkét iskolát, annak vezetőit, a kisdedeket, hogy a Szentlélek nevébeu elkezdett művön ama szent imák és könyörgések, melyeket e könyvből eléje terjesztettem, teljesüljenek, hogy e két iskola valóban a vallás, az Isténfélelem és hazaszeretet templomai legyenek, az Isten, a magyar haza és a jó magyar muraközi nép örök dicsőségére. A főispán a dekanoveczi iskolánál a következő beszédet mondta : Uraim 1 A dekanoveczi állami iskola felszentelése alkalmából köszönetemnek és legmelegebb elismerésemnek adok kifejezést, hogy Ehrenreich Nándor plébános ur a mai szép ünnepélyen összhangba hozta a hitbuzgó lelkész és a lelkes magyar ember kettős hivatását. Nemcsak Isten áldását kérte ezen iskolára, hanem odaállt az iskolai gondnokság élére, hogy bebizonyítsa, miszerint ezen állami iskola temploma lesz a vallásos érzületnek, hazaszeretetnek és tiszta erkelcsöknek. Felkérem a gondnokságot, tantestületet és elöljáróságot, támogassák minden erejükből az elnök ur törekvéseit, amelyek uj korszakot fognak teremteni e fára lelki világában. Részemről Ígérem, hogy ezen iskolák jövő fejlesztése érdekében mindent el fogok követni, mert azt óhajtom, hogy ez a két uj állami iskola váljék díszére Muraköznek és a magyar kulturának. Dr Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő következő szép beszéde zárta be az üanepélyt: Igen tisztelt ünneplő közönség ! A körülmények sajátságos találkozása folytán a dekanoveczi állami iskola éppen huszonötödik -a muraközi iskolák sorában. Ennek a jubiláris számnak érdekességét fokozza azon körülmény, hogy ezen iskola felszentelésének emlékéhez örökre hozzá fog fűződni azon férfiú jelenléte, ki lelkében meg van győződve a nemzeti érzésben gyökerező művelődés nagy erejéről. Ezért tulajdonit elsőrangú fontosságot a megyei kormányzat ágazatai közt a megye oktatásügyének; ezeu megyei keretben pedig főleg és különösen, ezen száz és ezer történeti vonatkozásban gazdag sziget nemzeti művelődésének. Engedjék meg tehát, hogy mint a vármegye királyi tanfelügyelője első sorban hálás köszönetet mondjak gróf Batthyány Pál főispán ur Ő méltóságának kegyes megjelenésiért. Köszönetet mondjak igaz érdeklődésének szép példájáért, mert nála a hazaszeretet, nem sport, de egy nemes szenvedély, mely a költő szerint legjobban akkor boldogít, ha tüzével emészt. De köszönetet kell mondanom azért a másik példáért is, melyet már (3 Méltósága is méltatott, midőn rámutatott arra a tiszta, szép összhangra, mely áthatja Ehrenreich Nándor plébános ur lelkészi és hazafiúi kettős hivatását. Nem az a legfontosabb: állam, község, egyház vagy társulat tartja-e kezében a zászlót; a lényeg az, hogy annak, ki e zászló alatt harcol, az egységes magyar állam eszménye dobogtassa szivét. A dekauoveci és domasiueci tantestülettől ugyanazt kérem, amit Zalavármcgye tanítóitól kértem a balatonfüredi tavalyi közgyűlésén, hogy gróf Apponyi Albert minister urnák egy tanítói küldöttséghez intézett buzdítása szerint, nemcsak a tudást kell terjeszteni, hanem a jellemok felemelésére és szilárdítására kell törekedni. Ebben a sok bajtól sújtott országban szükség van jellemekre, szükség van a gyermek szűzies lelkében ébredő öntudatot a legnemesebb társadalmi erényekre érlelő, a maguk tiszta jellemével áldást és világosságot terjesztő magyar tanítókra. Kik nem a nagy társadalmi problémák ütköző pontjain ábrándoznak, hanem első sorban saját községük szellemi és anyagi boldogulásának kis világában hirdetik szóval s gyakornlják élő példával a hazaszeretet, valláserkölcs, a tudás, emberszeretet apostolságát. Kérem Istent, árassza áldását Dekánovecz és Domasinecz községek miuden lakójára ! Világosítsa meg őket a haza minden nagy fiának komoly intelmével, hogy kevesen vagyunk és a reánk rótt nagy történeti hivatást, ha elpusztulni nem akarunk — csak mint magyarok tölthetjük be. A dekanoveczi iskolát az „Isten, Király és Haza* jelszavával megnyitom ! . . . Az ünnepély után mise volt, amelyet Ehrenreich Nándor celebrált, Baranosics György és Murk István plébánosok segédletével. A plébános mise előtt horvát, mise után pedig magyar prédikáoiót tartott. Mise alatt az iskolai növendékek magyar szent énekeket énekeltek. Délben pazar lakoma volt Ehrenreio'a Nándor plébános házánál, amelyre a vidéki vendégeken kivül hivatalosak voltak Dekánovecz, Domasineoz és Novakovecz községek birái is. A felköszöntők sorát Kovács János főerdész, domasineczi gondnoksági elnök nyitotta meg, uki gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minisztert éltette; majd Ehrenreich Nándor köszöntötte fel a főispánt ; a főispán pedig a házigazdát. Dr Ruzsicska Kálmán a házigazda édesanyjára, aki mint özvegy asszony tiz gyermekét nevelte lelkes magyarokká, emelte poharát; Baranosios György plébános dr Ruzsicska Kálmánt, Muraköz kulturális haladásának lelkes apostolát éltette; Murk István és dr Szabó Zsigmond a tőispánra, drCsák Károly a muraközi papság hazafits tagjaira mondtak áldomást. A jelenvolt három községbiró egymásután emelkedett szólásra. Horvátul beszéltek, mert még ők nem tudnak magyarul. De gyermekeiket már magyarul akarjág taníttatni s felszólalásaikban kifejezést adtak a magyar haza iránti ragaszkodásuknak. Megköszönték, hogy a magyar állam e községeket jó iskolákhoz juttatta és kívánták, hogy az isten sokszorosan fizesse vissza azokat a jótéteményeket, amelyeket az államtól s a magyar testvérek szeretetéből Muraköz népe élvez. A dekanoveczi plébános vendégszerető háza sokáig hangos volt a jókedvtől s a vendégek egy kedves nap emlékével távoztak, Ehrenreich Nándornak minden jót, hazafias működéséhez erőt, kitartást kivánva. Adjon az Isten sok ilyen papot Muraköznek s legyen minden muraközi ember érzésben és cselekedetben olyan jó magyar, mint az a három derék, értelmes horvátajku községbiró, akik méltók arra, hogy Zriuyi katonáinak ivadékai gyanánt testvérként kezet szorítsunk velük. ZalaYármegyei Gazdasági Egy esület k özleményei. Miior szúrjuk el a szuperfoszfátot. A műtrágyák érvényesülése sok körülménytől függ, első sorban is természetesen attól, hogy van-e szüksége az illető talajnak a műtrágyában foglalt növényi tápanyagra. Azonban egy is ugyanazon talajon, amely műtrágyára reá szorul, ugyanazon trágya nagyon különböző hatást eredményezhet. Nagyon természetesen sok függ az időjárástól. A trágyának nedvességre van szüksége, hogy feloldódjék; minél biztosabban számíthatni a szükséges nedvességre, annál könnyebb a gazda helyzete a műtrágya alkalmazásánál, mert ez esetben az, hogy korábban vagy későbben szórja el — a megengedhető határok között — hogy aláboronálja vagy alászántja, nem sokat határoz. Egészen másképpen áll a dolog a száraz klima alatt, amilyen — sajnos — a mienk is. Sok ideig azt tartották, hogy száraz klima alatt nincs hatása a műtrágyáknak, időbe került bebizonyítani ezen állítás téves voltát. Azonban, ha a száraz klima alatt a gazdálkodó a lehető legnagyobb hasznot akarja húzni a műtrágyából, amihez pedig szükséges, hogy az minél nagyobb terméstöbbletet adjon, akkor nem szabad a műtrágyázás keresztülvitelében azon gazdaságokat utánozni, ahol rendszeresen van bőven csapadék. A trágyázási szakmunkákban rendesen az olvasható, hogy a Thomassalakot több hónap; pal, a szuperfoszfátot pedig közvetlen a vetés | előtt kell az ősziek alá elszórni. Ez helyes eljárás lehet a os.padékdús vidékeken, nálunk I azonban ezen szabály oda változtatandó, hogy ha kénytelenek vagyunk a foszforsavtrágyát
