Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-10-25 / 43. szám

»Z»laraegye, Zalavármegyei Hírlapé 1908 október 25. sék az adót eltörölni éa akkor nemcsak az idei, még nem is oly nagy, de a remélhetőleg közel jövőben beálló 9—10 millió hektoliteres termések is hamar és biztosan fognak vevőre találni. Gondoljuk meg, hogy a mai borárak néhol már 10—12 K-ra sülvedtek, mig ezzel szemben az állami boritaladó 9—-13 K közt ingadozik. Ha ehhez hozzászámítjuk a némely községek által kivetett 20 százalékos adópótlékot, az italmérési illetéket, a forgalomszerinti kereseti adót stb., akkor világosan áll előttünk, hogy maga az állam töbet szed adók és illetékek fejében, mint amennyit a termelő az ő kockázatos fáradtsága, szorgalma, tudása stb. után bruttó bevételként kap. Ily módon mesterségesen akadályozza meg tehát a boritaladó azt, hogy minden, még oly szerény háztartásban ott szerepeljen mindig a legegészségesebb magyar nemzeti ital: a bor. A tettek órája elérkezett. Álljanak, mint egy ember talpra az ország összes érdekelt osztályai, a szőlőtermelők, a borkereskedők, a vendéglősök, mindazok az ipari és munkáselemek, melyek sorsa a szőlőtermeléssel szorosan összefügg, de végül maga a fogyasztóközönség is és jogos követelményünk teljesedni fog. Alsómuraköz ünnepe. A perlaki állami elemi iskolák huszonöt éves fennálásának és Tóth Sándor perlaki állami elemi iskolai igazgató negyedszázados működésének együttes jubileuma szép és megható nemzeti ünnepség keretében gyüjté össze Perlak és Alsómuraköz társadalmát. Az ünnepély a perlaki róm. kath. templomban vette kezdetét, hol Habus Mihály plébános tartott hálaadó istenitiszteletet, melyhez az ünnepelt igazgatót dr. Ruzsicska Kálmiín kir. tanácsos tanfelügyelő, dr. Tamás János gond. elnök, az áll. elemi iskolák tantestülete, az összes növendékek s nagyszámú közönség kisérte, a perlaki tűzoltók zenekarának vidám dalai mellett. Mise után az áll. iskolák tágas udvarán gyűlt össze az ünneplő közönség, mely Perlak összes hatóságait s minden társadalmi rétegét egy esi té magában. Az üonepélyt a növendékek himnusza nyítá meg, mely után Dr Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos tanfelügyelő a következő nagyhatású beszédet intézte a jelenlevőkhöz: Igen tisztelt Ünneplő közönség! Hosszú közpályámnak sok és szép visszaemlékezése vértezi fel már szivemet nagy felindulások ellen; mégis ugy érzem, hogy azokkal az emlékekkel, melyek e percben lelkemet megszállják, nem birok mély meghatottság nélkül leszámolni. Önök igen tisztelt uraim, kik velem együtt őszbe borultak ezen negyedszázad alatt, kellőképen fogják mérlegelni kijelentésem erkölcsi tartalmát. Ámde igen tisztelt ünneplő közönség, akik köztünk még csak gyermekek, akik köztüuk még csak az élet küszöbén álló ifjak, azok nem látták a mai hatalmas iskola helyén azt a korhadt házat, melynek két sötétes, barátságtalan szobájában, összesen két tanitó, alig ötven növendékkel képviselte, huszonöt év előtt, a perlaki állami elemi iskolát. Az első mag dús áldással kelt ki! A közoktatási kormány s a tanügyi hatóságok az állami iskola céljaira a „Filanda" régi épületét nemes áldozatkészséggel felajánló vármegye és társadalom körérzése ellenállbatlan erővel tört céljához, h gy a már megizmosodott Csáktornya meiié, Perlakon építtessék fel a magyar művelődésnek és érzésnek alsómuraközi végvára. Az intézet vezetését egy ifjú tanitó kezébe tettük, aki tényleg soha nem volt ifjú, mert a tanítóképző küszöbéről csakhamar nagy kötelességek és felelősségek forgatagába került. Hogy a zászlót becsülettel diadalhoz juttattuk, abban nagy része volt annak a törhetetlen buzgalomnak s a hivatásszeretet ama nagy rajongásának, mellyel Tóth Sándor igazgató a maga szép, de nehéz állását, huszonöt esztendőn át, becsülettel betöltötte. A ma már tiz tanerővel működő állami iskola mellé gazdasági ismétlő iskola, iíju3ági egyesület, kisdedovodák, iparos tanono iskola szerveztettek. Elmondhatom — s ennek elmondásához érzem a jogot állásomban, érzem a kötelességet lelkiismeretemben — hogy ami Perlakon a magyar kullura érdekében huszonöt év óta történt, abból Tóth Sándor igazgató em'éke minden időkre kifogja venni a maga máltó részét. Ennél a kijelentésnél ragyogóbb szónoklattal nem ünnepelhetném az ő jubileumát. Lehet, igen tisztelt ünneplő közöuség, a gondviseléstől szélesebb keretben nagyobb megbízatást nyerni; lehet több hiúsággá! s a szerenosés viszonyok ügyes kihasználásával fényesebb pályát megfutni; de a maga hivatásának tiszta és szeut céljait csak annyi készséges kitartással lehet szolgálni, amint azt Tóth Sándor cselekedte. A perlaki áll. elemi iskolák magas színvonalig fejlesztését, a muraközi népoktatásügy szervezetébe hisloriai beillesztését, a magyarságnak érzésben és tudásban tett szolgálatait majd az utánnunk következők fogják méltatni, kik nálunknál csendesebb vizeken evezve, több idővel fognak rendelkezni, hogy tekintetüket a multak alkotásaira szegezzék. R iánk még sok munka és küzdelem vár! Hála legyen érte a gondviselésnek, hogy a megpróbáltatás idejében fakaszt erőforrásokat is oly szívhez szóló példákból, aminőt itt ünnepelnek ma hatóságok és kartársak. Lélekben velünk van gróf Batthyány Pál, Zalavármegye főispánja is, ki Wiesbadenből küldött táviratában felkért engemet, hogy a perlaki áll. elemi iskolák huszonöt éves fennállásának és a muraközi oktatásügy derék és hűséges munkásának, Tóth Sándor igazgatónak negyedszázados jubileuma alkalmából fejezzem ki az ő szivbő! fakadó üdvözletét az ünnepeltnek, Perlak lelkes társadalmának és a nemes példán épülő tanítóságnak. Midőn Ő Méltóságának minden kulturális törekvéseinkre kiterjeszkedő, most is oly gyöngéden s mindnyájunkat megtisztelően megnyilatkozó óhajtását tolmácsolom, eng;djék meg, hogy az ő jókívánságaihoz hozzá fűzzem annak üdvözletét, ki sok nehéz és verejtékes órában emelte igazgató ur lelkét enyhületért a magyar kultura örök eszményeihez. Mert közpályámnak legédesebb gyönyörűségét képezi, ha mentora lehetek azoknak, akik felett hatalom adatott nekem. Midőn Önt a magam és a vezetésem alatt álló kir. tanfelügyelőség nevében legbensőbben üdvözlöm, kijelentésembe nemcsak a hivatalfőnök teljes elismerését, hanem azon ember háláját is zárom, kit igazgató ur mindenkor törhetlen munkásságának odaadásával és hűséges ragaszkodásával támogatott. Üdvözlöm Perlak hatóságainak és közönségének szine előtt, kikben az állami iskola huszonötévi munkássága mindig megtalálta a maga élő gyökerét. Kérem a jó Istent, hogy igazgató urat a magyar ku'.turánr.k szo'gálatá

l>-.Mi és a család tiszta er ölesében egyaránt hűséges földi társának, kedves feleségének, nemi> ü. önben drága gyermekeinek boldogítására, a muraközi oktatásügy díszére, mindnyájunk igaz örömére, a szeretet, munka Nászuion, A tenger bodros tükre sejtelmesen suttogott mindenféle édes titkot a gondolákban ringó ifjú szerelmeseknek. Az illatos, páraterhes levegő alig hallhatóan álomba ringató nesztelenséggel hozta valahonnan a gondolierik harmonikus énekét. Az egyik templom kampanilején megkondult az esteli harangszó s Velencze valamennyi temploma, hol vékonyan, hol vastagon utána kongatta a megkezdett szózatot. A nap vérvörös korongja leáldozóiéi! .en volt. Már szinte eltakarta a Giardino Publicot az emberek pillantásai elől s a kis gőzösök még mindig ontották a vidám hanguiatu ifjú párokat, melyek a Lidóról jöttek, hol a hatalmas tenger hullámaiban felfrissítő, üdítő fürdő várt reájuk. Szinte paradicsomban képzeli magát e.z ember, midőn a sok ifjú szerelmes pártól körülvéve, nem ball egyebet, mint ezüstös kacagást s tüzes szempárok összevillanását, ttely titkolva is, oly sok mindent elárul. A Szent-Márcus téren elültek a galambok. Tán ők is szerelmeskednek a Dogé palota ezernyi cirádái között. Helyüket a katonazenekar váltotta fel, mely gyertya fénynél harsogtutja rézhangszereit, mig a kozmopolita tömeg páronként egybe fűzve, zsongva duruzsol, mint forró nyáron a méhköpü. Az árkádok alatt, a hires Flórián kávéházban ilju pár fogyasztja magastalpu kristálypoharakból Velencze különlegességét, a narancsfagylaltot. A nő szikár, vézna, szépnek a legnagyobb hízelgés hangja sem mondhatná, de feltűnő elegáns jelenség, meleg pillantásokkal méri végig a vele szembenülő férfit. Tüzes szeme forró sugarakat lövel feléje s szinte körülfonja meleg hullámaival a hatalmas tagbaszakadt embert. Az egykedvűen szürosöli a frissítőt, szemeit merően a földre szegezve, mintha csak a padozatot borító mozaikot akarná tanulmányozni. — Bajod van Béla ? — töri meg a csendet a nő s hangjából a szerelem féltő melegsége áramlik. A féi fi felrezzen álmodozásából s ajkaira mosolyt erőszakolva érdes hangon válaszol. — Nem semmi bajom, csak kissé elgondolkoztam. — Menjünk haza, — szól most a nő, a férfi oldalához simulva, — az est hűs szellője megárthat, még felöltőt sem hoztál. Igazán te semmit sem t'-rödöl magaddal, minden figyelmedet reám pazarlód. E szavaknál azonban már a boldogság gyengéd piija fut végig a vézna kis csontos arcon, melyet szinte megszépít az a határtalan szerelem, mely lesugárzik róla. Mert Bánhidy Margit imádta férjét. Imádta, mint hivő a Madonnáját, mint a fetischimádó bálványát. Mikor apja, a dúsgazdag főispán hozzáadta Szemerey Bélához, csakis leánya beteges szenvedélyének akart eleget tenni, mert különben a szegény megyei aljegyzőt ugyancsak furán fogadta volna, ha tőle egyetlen leánya kezét kéri. Hej, de nagy sora is volt ennek, mig idáig jutottak. Sok szenvedésen, még több könnyhullatáson kellett Margitnak keresztül mennie, mig ez a házasság létrejöhetett. Hiszen a megye, az ország első birtokos nemosei, sőt nem egy mágnás sarjadék versenyzett a hatalmas apa leányának kezéért. Nem Margit szépsége vonzotta őket, hiszen manapság a szépség a házasságoknál nem ig"n esik a latba. Hanem igenis vonzotta őket apja erős befolyása a kormáuynál, de főleg az a sok-sok millió, mit Bánhidy Margit apja után örökölni fig. Szemerey Béla megyei aljegyző volt. Mint ilyen, ő is hivatalos volt a főispán asztalához, ismerkedett meg vele Margit. Szemerey, mint óvatos hivatalnok, köteles udvariasságokban részesítette, de egyetlen szóval sem lehetne kárhoztatni őt, mintha komolyan udvarolni akart volna a leánynak. Az ő élete hajója akkor már biztos part felé közeledett. Fülig szer lm >s volt Kazay Magdába, tiszteletes Kazay Látz 6 gyönyörű leányába. S