Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 27-52. szám)

1908-10-18 / 42. szám

XXVII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1908 október 18. 42. szám. Előfizetési dij: KgéHí évre 10 lí — f. Fél évro . . 5 K — f Negyed évre. 2 K 50 ( (•gyes szám ára 20 fill. t Hirdetések : Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat ueui küldünk vistiza Z AL Politikai és társadalmi LAP Megjelenik minden vasárnap. Művészet a vidéken. Nem mondunk uj dolgot azzal, hogy a magyarországi kisebb vidéki városoknak művészeti élete abszolúte nincs és hogy a magyar középosztálynak művészeti, tudományos és irodalmi igényei kétségbeejtő módon csekélyek. Ezt a nagy szellemi szegénységünket azután, amely egyébként részben az anyagi javakban való szegénységünkből fakad, felhasználja mindenféle ripacs banda, kókler, szedett-vedett cabaret, világjáró komédiás, cirkusz és ezerféle egyéb csepűrágó, akik a nyakunkra járnak. Ezek képviselik nálunk a művészetet. És amint a példák mutatják, a kitűnő művészek nagyon jól számítanak. Az olyan naiv és kevés igényű közönség, amilyen a miénk, felül a plakátoknak és a hangzatos reklámnak, amely eget-földet igér; tódul a tingli-tangliba, megnézi és beélvezi az Ízléstelenségeket, hordja a hatosait a tányérozó művészek zsebeibe. Ősztől tavaszig Zalaegerszegen megfordul átlag husz cabaret társulat, néhány szemfényvesztő és külföldi csodabogár; tavasztól őszig pedig tíz cirkusz, vagy komédiás csapat. A kávéházakban és éttermekben felállított brettliu disznókodó művész urak és kifestett hölgyek Ízléstelen, durva kupiéit, perverz mezítelenségektől hemzsegő * vígjátékait* csaknem mindig zsúfolt ház hallgatja. És kitűnően mulat. Az igaz, hogy az artistáknak hangjuk nincs, hiszen ha volna, nem állnának be vándor cabaretbe és nem jönnének a zalaegerszegi kávéházakba ; az is igaz, hogy a truppok nem nagyon igyekeznek művészi alakításokat bemutatni, de azért a publikum mégis mulat, mert ami a fő : disznóság, az van elég. Ha valami külföldi ember betekintene egy ilyen vidéki cabaret-estélyre, uram Isten mit szólna a mi Ízlésünkről? Nem « sietne-e gyorsan a Balkánra, hogy a keleten is találjon kulturát? Földig érő füst, a különféle spirituszos | italok összevegyülő illata száll a levegőben ; a terem egyik oldaláu söröshordókra fektetett néhány szál deszka, egy százesztendős, agyonvert, lehangolt zongora, amelynek hangjainál megviselt hangú emberek recsegtetik a Panama Manót vagy a Móricot, a fiatalt. Azután jön egy katonaruhába öltözött hölgy, egy kurtaszoknyás j sanszonett, hogy a cigarettától, ivástól és éjszakázástól elrekedt hangján mulattassa a nagyérdemű közönséget. Előadás után következik a balekfogás, ami szintén cabaretszám. És rendesen akad gyökér, aki fizeti a vacsorát és az italokat. Tessék most már elképzelni, hogy mindezek mennyire finomitják az izlést és hogyan nemesítik az erkölcsöket. Nem akarunk azonban nagyképűsködni. A mai kor gyermekeinek szüksége van a cabaret-művészetre. De már az olyan komédiák, amilyeneket mi kapunk, még csak közel sem járnak a művészethez. Amint a cabaret-társaság eltávozott, jön a bűvész. A vidéki művészetnek ezek a specialitásai a legnagyobb svindlerek. Néhány duplafenekü dobozzal, preparált tojásokkal, egy-két betanult fogással megkeresik a kenyerüket. Kiváló ügyességgel tudják a közönség piculáit a zsebükbe eszkamotirozni s azután tovább állnak. A mult héten például itt járt Ali Moha: med ben Musztafa, aki öles plakátokon hirdette, hogy arab művészekkel és hastáncosokkal jön bemutatni a beduinok mindenféle tudományát. A művészek pedig voltak egyen s a táncosnőkből egy rut szerecsen leány jelent meg. A bűvészet pedig abból állott, hogy Ali Mohamed ben Musztafa tüzes vasat nyalogatott éa tíz percig forgott, mint a kerge birka. Azután Sayeda úrhölgy a derekára kötött egy kecskekörmökkel díszített övet s rázogatta magát, miközben a kecskekörmök ritmikusan zörögtek. Hát hiszen ez is kunszt. Össze is szedett érte vagy 50—60 gyenge koronákat. De mi ez ahoz képest, amikor a vásártéren felüti a sátrát a cirkusz. Oda tódul a közönség igazán. Mert van ott tudós törpe ló, amely kikalapálja az ember éveinek számát; dummer August, aki százesztendős mókákat produkál. Az már azután mindegy, hogy sokszor a legéretlenebb komédiákat mutogatják s hogy csak egy sánta ponnit kínoznak a manégeben. Ne legyünk azonban igazságtalanok. Van nekünk egyéb művészetünk is. Egy esztendőben egyszer megjönnek a színészek. Az igaz, hogy hamarosan meg is szöknek a részvétlenség miatt. Jobb társulatot nem is tudunk kapni, mert nem képes nálunk megélni. A téli idény alatt néhány hangverseny is megesik. Bizony-bizony sokszor több erkölcsi, mint anyagi sikerrel. Ezek után azt kérdezzük, a hatóságok iránt tartozó illő tisztelettel: ki az oka annak, hogy a sok Ízléstelen zug cabaret és ostoba komédia felburjánzott és ki ereszti a vidék nyakára az erkölcsöt és izlést rontó népet? Igaz, hogy a közönség is bűnös, mert lehetővé teszi ezeknek a megélhetést, de hibás az a rendszer is, amely minden szerszámait megunt mester legénynek, munkakerülő varrónőnek és szobaleánynak zsákmányolási engedélyt ad. A magyar artistáknak nem nagy dicsőségére szolgál, hogy ezek a kóborló truppok is közéjük számítják magukat. Hibásak azok a kávésok és vendéglősök is, akik minden válogatás nélkül helyet adnak a kóklereknek. És nem tehetnének e róla a helyi hatóságok, hogy a sok levegőrontó ne pumpolhasson ? Talán valahogy lehetne ennek is módját ejteni. MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványviz erre a legbiztosabb óvószer. Minden külföldit fölülmúl n rnnhai p hazánk természetes szén- & ffl0Iia

i MfR savas vizeinek királya : frtlTík Milleniura

i nagy éremmel igÉ^, Wv kitüntetve. Kitiinö asztali bor és gyógyvíz; a gyomoréjést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak. Kedvelt borviz! Olcsóbb a szódavíznél I Kedvelt borviz! Főraktár: GYARMATI VILMOS urnái Zalaegerszegen. Mai sjámwp'f 12 oldal*