Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-16 / 7. szám

6 >Zalamegye

5 Zalavármegyei HirUp« Í&CS. februfc 61 szigorúan körvonalazott keretokba. rendszerbe be nem szorítható. A jó közigazgatás nyomon követi a gyakorlati életet, annak szükségeihez, céljaihoz alkalmazkodik 8 megnyilatkozásaihoz hozzásimul s bár a theoria rend-serbe foglalja is a közigazgatás szabályait, de a gyakorlati közigazgatás szabályait igy általánosítani és rendszerbe foglalni nem lehet. A theoria szabályainak legtüzetesebb ismerete sem képesíthet magában véve arra, hogy valaki gyakorlatilag is jó adminisztrátor legyen. A közigazgatási ismeretek bármily nagy tömegénél sokszor többet ér egy kis gyakorlati érzék, mely a fenforgó konkrét körülmények teljes mérlegelése alapján mint érzékeny iránytű képessé tesz arra, hogy a helyes utat felismerjük. Természetesen ennek a gyakorlati helyes érzéknek, az élet megtisztult tapasztalatain, emberszereteten, önzetlenségen a az igazság tárgyilagos keresésén, mint szilárd alapokon kell nyugodnia. Ha valaki oly szerencsés, hogy a most jelzett tul jdonságokkal rendelkezik, akkor gyorsan és biztosan megtalálja azt nz irányt, amelyen kitűzött célja felé haladnia kell. Hogy én e tulajdonságokkal mennyiben rendelkezem, annak megit< lésére ón magam nem vagyok hivatva, de hogy minden törekvésem oda fog irányulni, hogy hivatali működésemben mindig és minden körülmények között a tárgyilagos igazságot keressem, hogy működésemet az önzetlenség és az emberszeretet irányitsák és hogy hivatali tevékenységemet mindenkivel szemben a legnagyobb előzékenységgel gyakoroljam : mindezt ünnepélyes fogadalomszerü meggyőződéssel ígérem. Mélyen tisztelt képvisető testület! Ne méltóztassanak nzt várni tőlem — főkép az eddig mondottak után — hogy én most Zalaegerszeg konkrét viszonyainak megfelelő s a közigazgatási tevékenységet minden irányban felölelő részletes programmot adjak. Erre én ez idő szerint képes nem vagyok s ha mégis megkísérelném, ez felületes, sőt teljesen eredménytelen kísérlet lenne, mert hiszem, hogy az intézkedésre és irányításra hivatott tényező valami irányban elhatározza magát, a konkrét viszonyok oly tüzetes ismerete szükséges, amely ismeretekkel és most, ez idő szerint még a —a dolog természetéből folyólag — nem is rendelkezhetem. Ezeket a konkrét körülményeket minden irányból megvilágítva kellene tekintenem, hogy igy céltudatos tevékenységre határozzam el magamat B miután a félszeg munkát roszablmak tartom a semminél, épen azért kijelentem, hogy szándékosan kerültem eddigelé azt, hogy egyoldalú információkat szerezzek be. S ezt az elvet, amelyet most, jeleztem, kivánom követni a jövőben is. Információimat minden irányból kivánom beszerezni s amennyiben a városi adminisztrációban kezdeményező lépésre fogom magamat elhatározni, ezt, megelőzőleg mindig tanácskozás tárgyává kivánom tenni elhatározásomat és célomat ugy a városi képviselőtestületnek a közügyek iránt élénkebb érdeklődést tanusitó egyes tagjaival, mirit bizalmas értekezletek formájában magával a képviselőtestület egyetemével is. Tenni kivánom p<dig ezt kettős okból. Egyrészről: hogy a képviselő testületnek tapasztalatokban gazdagabb, előrehaladottabb korú tagjainak hasznos tanácsait a város érdekében íelhasznáih ssam és értékesíthessem ; — másrészről : hogy a képviselőtestület tagjai mindig előzetesen is tájékozva legyenek arról, hogy minő intézkedéseket mily célból és mily eszközökkel kivánok kezdeményezni. S ez utóbbi körülményben 8zon másik elvem is lefektetve van, hogy én e város egyetemét képviselő testülettel, a kö/gyüléssel szemben mindig nyilt őszinteséggel kivánok eljárni, vagyis feltárom előtte nemcsak szándékolt kezdeményezésemet, hanem a város közigazgatásának mindenkori állapotát is ugy, ahogy tényleg a valóságnak megfelelően van. Nem titkolom a képviselőtestület előtt az esetleg beálló ujabb szükségleteket, de nyílt őszinteséggel eléje tárom az esetleg mutatkozó fedezeti felesleget is. Ebből következik ama további elvem, hogy a megállapított költségvetés kereteit a legszigorúbban megtartatni és tisztviselőtársaim, valamint a városi tanács által 's megtartatni kivánom. Ugyanazért kijelentem, hogy a magam részéről mindig ellőne leszek annak, hoey a költségvetés egyes tételei átruházás utján nyerjenek kielégítést. Ezen elv következetes betartása által remélem én biztosítani nemcsak a költségvetés realitását, hanem annak fokozatos meyavulását is. Minden törekvésem oda fog irányulni, hogy városunk adminisztrációja lehetővé tegye a városunk — ugy anyagi, mint szellemi téren való — természetes fejlődését is. Bün volna a várow természetes fejlődését erőszakos módon megakadályozni, de még nagyobb hiba sőt tán végzetes hiba volna a fejlődésnek a konkrét körülmények által nem indokolt és igy természet ellenes erőszakolására törekedni. Sub pondere ereseit palmal — A természet erőit lefogni, a fejlődés feltételeit elzárni nem lehet; viszont azonban az alacsonyabb termetű embert erőszakkal kinyújtani és ekként magasabbra növeszteni: lehetetlen kísérlet volna. Mindent mértékkel: ez az én elvi m egy város fejlesztésénél is. Meg kell szerezni minden feltételét a haladásnak s a természetes fejlődésnek; viszont azonban óvakodni kell attól, hogy a nagyzás hóbortjába essünk s épen ezzel a város természetes fejlődését lehetetlenné tegyük. Ami pedig végül a város adminisztrátiójának külső rendjét, az eljárás formaságait illeti, ezen változtatni egyelőre nem szándékozom. Szándékozva azonban e régi kereteket uj tartalommal betölteni, uj tevékenységgel, ambícióval, lelkiismeretes, emberszerető és szorgalmas munkával, amelyek e munkának a régi keretekben is speoiális egyéniséget, karaktert adjanak meg. Semmi esetre sem zárkózva el azonban attól, hogy e téren is a felismert jobbat alkalmazzuk, mert én a magam részéről követni kivánom Pál apostol tanítását: „Mindeneket megpróbáljatok ós a mi jobb, azt válasszátok". Harmóniát teremteni a külső keretek és a benső tartalom tekintetében ; összeegyeztetni a formát és a lényeget; biztosítani az egyetértést és egymás megértését a város adminisztrációjának összes — ugy testületi, mint egyéni — organumai között; kiérdemelni kötelességeim pontos és lelkiismeretes teljesítése állal felettes hatóságaim megelégedését és elismerését; mignyerni e város összes lakósságának bizalmát és ragaszkodását előzékeny hivatali működésem által; méltóvá tenni magamat az önök megtisztolő bizalmára, mélyen tisztelt képviselőtestületi tag urak; megszilárdítani a város minden lakójábau azt a meggyőződést, hogy a városi közigazgatásban önzetlen és becsületes tevékenységet fejtünk ki; ezek azok a célok és ezek azok az elvek, amelyek megvalósí'ására én, mint e város polgármestere, mindig törekedni fogok. És törekvésemben kérem én az önök nagybecsű és jóakarata támogatását mélyen tisztelt képviselőtest ületi tag urak, mindaddig, amig arra méltónak és érdemesnek találnak : amíg én e város érdekében és a kifejtett elvek szerint munkálkodom. E i a magam részéről ünnepélyesen fogadom és ígérem önöknek, hogy most kifejtett elveimet mindig szem előtt fogom tartani és azok megvalósítására lankadatlan buzgalommal fogok törekedni: Isten engem ugy segéljen 1 Egerszegi krónika. Rovatvezető: Pubi. Lakásmizériák. Akár hiszik el, akár nem, de nagyon sokunkat, kik eset'eg a nősülésre is gondolunk gazdátlan óráinkban, sok minden egyéb mellett visszatart az a hallatlan lakásmizéria is, a mi itt kedves kis városunkban uralkodik. Ezeket az állapotokat részletezni fölösleges; mert a kinek nincs saját háza, az úgyis tele van ismerőseinek a sopánkod.'sával. Tudj i mindenki, hogy megfelelő tisztességes lakást egyáltalában kapni n -m lehet, mert a tui van, arra több a pályázó, mint akármelyik falusi tanítónőig állásra. Es a mi a legkétségbeejtőbb, nincs meg az építési kedv sem. A mai pénzdrága világban még ha bele is mrrue vulaki vágni, visszatartja az óriási munkabér, az áraknak mértéktelen emelkedése, úgyannyira, hogy senki tőkéjét kockáztatni nem meri. Itt lehetne egy kis kitérőt alkalmazni a mélyen tisztelt elvakult és rövid látású cuoilista elvtársaknak, hogy mit ér most nekik az a magas napi bér, a mit felsőbb iskolát végz tt emberek közül tán még az -ad része sem kap ha éppoa nss ő forszírozott követeléseik folytán előállott általános drágaság miatt aem lesz semmi keresetük. De mivel velük szemben a beszéd hiábavaló, térjünk a dolgunkra. Lehetne ezen az állapoton, mondjuk, tisztviselő telep felállításával segíteni, mert akárhogy vesszük is a dolgot, Egerszeg egy tisztviselő kolonia. De ninos meg az emberekben a kedv, a szándék é3 ezt azzal palástolják, hogy nincs pénz. A mi nagyon is igaz; de ezt meg lehetne valahogy keríteni. Szóval ne firtassuk ezt se. Hát hogy lehetne akkor segíteni, mikor senki se mozog, mert sehol sincs pénz 1 Korbai Károly dr., az uj polgármester ur szives figyelmébe ajánlom indítványomat, mely nem is kivihetetlen és mégsem fog pénzbe kerülni. A város tulajdonát képező és a pénzügyi hivatalok elhelyezésére szolgáló épület szerződése, ha jól tudom, 1909 év végén lejár. Ez az épülőt annyira ronda, annyira piszkos, annyira megérett a reparálásra, hogy azt tovább halogatni, a közegészségügy érdekében lehetetlen. Olyan kis szűk helyiségekben kell ott összezsúfolva uri embereknek dolgozni és hozzá ezek a helyiségek annyira tisztátalanok (a kopottak, hogy egy valamire való uradalomban az állatokat külömb ólakban tartják. Na hát no ujitsa meg a város tovább a minisztériumnál a szerződést. No féljenek, azért nem viszik el a fináncokat. Legfeljebb kénytelen lesz a miniszter egy egész modern uj palotát épiteni, a mi nekik is jó lesz, de meg a városnak is csak diszére lesz. A város meg az összes városi hivatalokat, rendőröstül együtt elhelyezheti el>ben az épületben, sőt a fuldsziuten még üzletekot is nyithat. A mostani és anélkül is csak ideiglenes városházát és a rendőrségi épületet meg szépen átalakíttathatja lakásokká. De meg ez a mostani íiuáno palota oly nagy, hogy megfelelő átalakítás és beosztás mellett a főbb városi tisztviselőknek még természetbeni lakást is nyújtana. Higyjék el, a mostani építési kedvetlenség mellett más jobb megoldás nincsen és nem is kell nagyon utána számolni, kitűnik, hogy a város kevés költséggel milyen jó üzletet csinál és legalább is 10 család részére biztositott tisztességes lakást. Ha valaki rezervista. Van itt köztünk egy jó kedélyű oimbora, a kinek ugy látszik önkéntes korában egy cseppet sem bántotta az arany csillagaz álmait. Örült, hogy csak egy évig kellett szolgálnia és ott hagyhatta az angyal bőrt, mint káplár ur. Az idén a káplár ur berukkolt fegyvergyakorlatra. Njhéz és fájó szivvel buosuzott, de mégis csak elment. Egy hétre rá egy másik oimboránk nem ugyan mint katona, de mint civil valami ügyesbajos dolgában szintén fölment Pestre. Sorsa odafönt egyszer csak a városligetbe veti. Ott sétál egyedül és élvezi az istenadta nép olcsó ós hangos szórakozását. A mint így őgyeleg, egy ismerős formának tetsző ab k )t lát maga felé közlekedui. De hát ez mégsem && 1 Persze csak íélre ismerte. Hisz a katona mind egyforma. Meg háűy káplár van Uram Isten Pesten. Persze uem ő, hisz ez a szeretőjével jön. Még pedig milyen megtermett vászon oseléd. De mégis! Az a . . . hát van ennek a fiúnak jó dolga ? Szembe kerülnek egymással. — Szervusz Peti! — Szervusz Pali! És szívélyesen kezet szorítanak. — H át hogy vagy? — Hogy kerültél ide? Akkor veszik észre, hogy a hölgy pirulva és zavartan ott áll mellettük. — Pardon Palikám — szólt a Peti — izé . . . hiszen tudod . . . eredj csak na Julcsa oda a korcsma elé, ülj le és hozass magadnak sört. Es válj ott reám . . . Es a hölgy, ugy tőn, mint a hogy a Pali nzt mondá. Mikor aztán egyedül maradtak, oda szól a Pali Petihez. — Na hallod Peti, a baka ruha viselése sok mindenre feljogosítja az embert, a mit polgári életben meg nem merne tenni. Benned meg van az ilyenekhez hajlandóság. De hová tetted a szemedet, hogy ha már ilyen kalandra vágy-