Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-16 / 7. szám

6 sZalamegye, Zala vár megyei Hírláp* 1&Ü8. február 61 szigorúan körvonalazott keretekbe, rendszerbe be nem szorítható. A jó közigazgatás nyomon követi a gyakorlati életet, annak szükségeihez, céljaihoz alkalmazkodik s megnyilatkozásaihoz hozzásimul s bár a theoria rendszerbe foglalja is a közignzgatás szabályait, de a gyakorlati közigazgatás szabályait igy általánosítani és rend­szerbe foglalni nem lehet. A theoria szabályainak legtüzetesebb .ismerete sem képesíthet magában véve arra, hogy valaki gyakorlatilag is jó adminisztrátor legyen. A közigazgatási isme­retek bármily nagy tömegénél sokszor többet ér egy kis gyakorlati érzék, mely a fenforgó konkrét körülmények teljes mérlegelése alapján mint érzékeny iránytű képessé tesz arra, hogy a helyes utat felismerjük. Természetesen ennek a gyakor­lati helyes érzéknek, az élet megtisztult tapasz­talatain, emberszereteten, önzetlenségen 8 az igazság tárgyilagos keresésén, mint szilárd alapo­kon kell nyugodnia. Ha valaki oly szerencsés, hogy a most jelzett tul jdonságokkal rendelkezik, akkor gyorsan és biztosan megtalálja azt az irányt, amelyen kitűzött célja felé haladnia kell. Hogy én e tulajdonságokkal mennyiben rendel­kezem, annak megit-lésére ón magam nem vagyok hivatva, de hogy minden törekvésem oda fog irányulni, hogy hivatali működésemben mindig és minden körülmények között a tárgyilagos igazságot keressem, hogy működésemet az önzet­lenség és az emberszeretet irányítsák és hogy hivatali tevékenységemet mindenkivel szemben a legnagyobb előzékenységgel gyakoroljam : mind­ezt ünnepélyes fogadaiomszerü meggyőződéssel Ígérem. Mélyen tisztelt képvisető testület i Ne méltóztassanak azt várni tőlem — főkép az eddig mondottak után — hogy én most Zalaegerszeg konkrét viszonyainak megfelelő s a közigazgatási tevékenységet minden irinyban fel­ölelő részletes programmot adjak. Erre én ez idő szerint képes nem vagyok s ha mégis meg­kísérelném, ez felületes, sőt teljesen eredménytelen kisérlei lenne, mert hiszem, hogy az intézkedésre és irányításra hivatott tényező valami irányban elhatározza magát, a konkrét viszonyok oly tüzetes ismerete szükséges, amely ismere­tekkel és most, ez idő szerint még a —a dolog természetéből folyólag — nem is rendelkezhetein. Ezeket a konkrét körülményeket minden irány­ból megvilágítva kellene tekintenem, hogy igy céltudatos tevékenységre határozzam el magamat s miután a félszeg munkát roszabhnak tartom a semminél, épen azért kijelentem, hogy szándéko­san kerültem eddigelé azt, hogy egyoldalú infor­mációkat szerezzek be. S ezt az elvet, amelyet most jeleztem, kívánom követni a jövőben is. Információimat minden irányból kívánom besze­rezni s amennyiben a városi adminisztrációban kezdeményező lépésre fogom magamat elhatározni, ezt, megelőzőleg mindig tanácskozás tárgyává kívánom tenni elhatározásomat és célomat ugy a városi képviselőtestületnek a közügyek iránt élénkebb érdeklődést tanúsító egyes tagjaival, mint bizitlmas értekezletek formájában magával a képviselőtestület egyetemével is. Tenni kivánom ptdig ezt kettős okból. E/yrészről: hogy a képviselő testületnek tapasztalatokban gazdagabb, előrehaladottabb korú tagjainak hasznos tanácsait a város érdekében felhaszuáih.issam és értékesít­hessem ; — másrészről : hogy a képviselőtestület tagjai mindig előzetesen is tájékozva legyenek arról, hogy minő intézkedéseket mily célból és mily eszközökkel kívánok kezdeményezni S ez utóbbi körülményben azon másik elvem is lefektetve van, hogy én e város egyetemét képviselő testülettel, a kö/gyüléssel szemben mindig nyílt őszinteséggel kívánok eljárni, vagyis feltárom előtte nemcsak szándékolt kezdeménye­zésemet, hanem a város közigazgatásának miuden­kori állapotát is ugy, ahogy tényleg a valóságnak megfelelően van. Nem titkolom a képviselőtestü­let előtt az esetleg beálló ujabb szükségleteket, de nyílt őszinteséggel eléje tárom az esetleg mutatkozó fedezeti felesleget is. Ebből követ­kezik ama további elvem, hogy a megállapított költségvetés kereteit a legszigorúbban megtartatni és tisztviselőtársaim, valamint a városi tanács által :B megtartatni kivánom. Ugyanazért kijelen­tem, hogy a magam részéről miodig ellene leszek annak, hopy a költségvetés egyes tételei átruhá­zás utján nyerjenek kielégítést. Ezen elv követ­kezetes betartása által remélem én biztosítani nt ntcsak a költségvetés realitását, hanem annak fokozatos megj avulását is. Minden törekvésem oda fog irányulni, hogy városunk adminisztrációja lehetővé tegye a vá­rosunk — ngy anyagi, mint szellemi téren való — természetes fejlődését is. Bűn volna a váro« természetes fejlődését erőszakos módon megaka­dályozni, de még nagyobb hiba sőt tán végzetes hiba volna a fejlődésnek a konkrét körülmények által nem indokolt és igy természet ellenes erőszakolására törekedni. Sub pondere ereseit palma! — A természet erőit lefogni, a fejlődés teltételeit elzárni nem lehet; viszont azonban az alacsonyabb termetű embert erőszakkal kinyúj­tani és ekként magasabbra növeszteni: lehetetlen kísérlet volna. Mindent mértékkel: ez az én elvem egy város fejlesztésénél is. Meg kell sze­rezni minden feltételét a haladásnak s a termé­szetes fejlődésnek; viszont azonban óvakodni kell attól, hogy a nagyzás hóbortjába essünk s épen ezzel a város természetes fejlődését lehe­tetlenné tegyük. Ami pedig végül a város adminisztrátiójának külső rendjét, az eljárás formaságait illeti, ezen változtatni egyelőre nem szándékozom. Szándé­kozva azonban e régi kereteket uj tartalommal betölteni, uj tevékenységgel, ambícióval, lelki­ismeretes, emberszerető és szorgalmas munká­val, amelyek c munkának a régi keretekben is speciális egyéniséget, karaktert adjanak meg. Semmi esetre sem zárkózva el azonban attól, hogy e téren is a felismert jobbat alkalmazzuk, mert ón a magam részéről követni kivánom Pál apostol .tanítását: „Mindeneket megpróbáljatok és a mi jobb, azt válasszátok". Harmóniát teremteni a külső keretek és a benső tartalom tekintetében ; összeegyeztetni a formát és a lényeget; biz­tosítani az egyetértést és egymás megértését a város adminisztrációjának összes — ugy testü­leti, mint egyéni — organumai között; kiérdemelni kötelességeim poutos és leikiisme­retes teljesítése által felettes hatóságaim megelé­gedését és elismerését; m ígnyerni e város összes lakósságának bizal­mát ós ragaszkodását előzékeny hivatali műkö­désem által; méltóvá tenni magamat az önök megtisztelő bizalmára, mélyen tisztelt képviselőtestületi tag urak; megszilárdítani a város minden lakójában azt a meggyőződést, hogy a városi közigazgatásban önzetlen és becsületes tevékenységet fejtünk ki; ezek azok a célok és ezek azok az elvek, amelyek megvalósí'ásáiu én, mint e város pol­gármestere, mindig törekedni fogok. És törekvésemben kérem én az önök nagy­becsű és jóakaratú támogatását mélyen tiszteit képviselőtestületi tag urak, mindaddig, amig arra méltónak és érdemesnek találnak: amíg ón e város érdekében és a kifejtett elvek szerint munkálkodom. É 1 a magam részéről ünnepélye­sen fogadom és Ígérem önöknek, hogy most kifejtett elveimet miudig szem előtt fogom tar­tani és azok megvalósítására lankadatlan buz­galommal fogok törekedni : Isten engem ugy segéljen! Egerszegi krónika. Rovatvezető: Publ. Lakásmizériák. Akár hiszik el, akár nem, de nagyon sokun­kat, kik eset'eg a nősülésre is gondolunk gaz­dátlan óráinkban, sok minden egyéb mellett visszatart az a hallatlan lakásmizéria is, a mi itt kedves kis városunkban uralkodik. Ezeket az állapotokat részletezni fölösleges; mert a kinek nincs saját háza, az úgyis tele van ismerőseinek a sopánkodísával. Tudji min­d nkí, hogy megfelelő tisztességes lakást egyál­talában kapui n"tn lehet, mert a mi van, arra több a pályázó, mint akármelyik falusi tanító­női állásra. Es a mi a legkétségbeejtőbb, ninos meg az építési kedv sem. A mai pénzdrága világban még ha bele is merne valaki vágni, visszatartja az óriási munkabér, az áraknak mértéktelen emelkedése, úgyannyira, hogy senki tőkéjét koc­káztatni nem meri. Itt lehetne egy kis kitérőt alkalmazni a mé­lyen tisztelt elvakult és rövid látású ouoilista elvtársaknak, hogy mit ér most nekik az a magas napi bér, a mit felsőbb iskolát végz tt emberek közül tán még az xl 3-&d része sem kap íuog, hfl éppen JIK ő forszírozott követelé­seik folytán előállott általános drágaság miatt nem lesz semmi kereietfik. De mivel velük szemben a beszéd hiábavaló, térjünk a dol­j gunkra. Lehetne ezen az állapoton, mondjuk, tisztvi­selő telep felállításával segíteni, mert akárhogy vesszük is a dolgot, Egerszeg egy tisztviselő kolonia. De ninos meg az emberekben a kedv, a szándék és ezt azzal palástolják, hogy nincs pénz. A mi nagyon is igaz; de ezt meg lehetne valahogy keríteni. Szóval no firtassuk ezt se. Hát hogy lehetne akkor segíteni, mikor senki se mozog, mert sehol sinoa pénz ? Korbai Károly dr., az uj polgármester új­szíves figyelmébe ajánlom indítványomat, mely nem is kivihetetlen és mégsem fog pénzbe ke­rülni. A város tulajdonát képező és a pénzügyi hi­vatalok elhelyezésére szolgáló épület szerződése, ha jól tudom, 1909 év végén lejár. Ez az épü­let annyiru ronda, annyira piszkos, annyira meg­érett a reparálásra, hogy azt tovább halogatni, a közegészségügy érdekébeu lehetetlen. Olyan kis sziik helyiségekben kell ott összezsúfolva uri embereknek dolgozni és hozzá ezek a helyi­ségek annyira tisztátalanok é- kopottak, hogy egy valamire való uradalomban az állatokat külömb ólakban tartják. Na hát ne ujitsa míg a város tovább a minisztériumnál a szerződést. No féljenek, azért uem viszik cl a fináncokat. Legfeljebb kényte­len lesz a miniszter egy egész modern uj palo­tát építeni, a mi nekik is jő lesz, de meg a városnak is osak díszére lesz. A város meg az összes városi hivatalokat, rendőröstül együtt elhelyezheti ebben az épület­ben, sőt a fóldszinton még üzleteket is nyithat. A mostani és anélkül is osak ideiglenes város­házát és a rendőrségi épületet meg szépen át­alakíttathatja lakásokká. De meg ez a mostani fináno palota oly nagy, hogy megfelelő átalakí­tás és beosztás mellett a főbb városi tisztvise­lőknek még természetbeni lakást is nyújtana. Higyjék el, a mostani építési kedvetlenség mellett más jobb megoldás nincsen és nem is kell nagyon utána számolni, kitűnik, hogy a város kevés költséggel milyen jó üzletet csinál és legalább is 10 család részére biztosított tisz­tességes lakást. Ha valaki rezervista. Van itt köztünk egy jó kedélyű oimbora, a kinek ugy látszik önkéntes korában egy cseppet sem bántotta az arany osillag az álmait. Örült, hogy csak egy évig kellett szolgálnia és ott hagyhatta uz angyal bőrt, mint káplár ur. Az idén a káplár ur berukkolt fegyvergya­korlatra. Nehéz és fájó szívvel búcsúzott, de mé^is osak elment. Egy hétre rá egy másik cimboránk nem ugyan mint katona, de mint civil valami ügyes­bajos dolgában szintén felment Pestre. Sorsa odafont egyszer csak a városligetbe veti. Ott sétál egyedül és élvezi az istenadta nép olcsó és hangos szórakozását. A mint igy őgye­leg, egy ismerős formának tetsző ah kit lát maga felé közlekedni. De hát ez mégsem e« I Persze csak félre ismerte. Hisz a katona mind egy­forma. Meg hány káplár van Uram Isten Pesten. Persze nem ő, hisz ez a szeretőjével jön. Még pedig milyen megtermett vászon oseléd. Da mégis! Az a . . . hát van ennek a fiúnak jó dolga ? Szembe kerülnek egymással. — Szervusz Peti! — Szervusz Pali! És szívélyesen kezet szorítanak. — Hát hogy vagy? — Hogy kerültél ide? Akkor veszik észre, hogy a hölgy pirulva és zavartan ott áll mellettük. — Pardon Palikám — szólt a Peti — izé . . . hiszen tudod . . . eredj osak na Julcsa oda a korcsma elé, ülj le és hozass magadnak sört. És várj ott reám . . . Es a hölgy, ugy tőn, mint a hogy a Pali azt mondá. Mikor aztán egvedül maradtak, oda szól a Pali Petihez. — Na hallod Peti, a baka ruha viselése sok mindenre feljogosítja az embert, a mit pol­gári életben meg nem merne tenni. Benned meg van az ilyenekhez hajlandóság. De hová tetted a szemedet, hogy ha már ilyen kalandra vágy-

Next

/
Thumbnails
Contents