Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-09 / 6. szám

1908. február 9. •Zalamegye, Zalavámjtígyfci Hírlap* azaggatóau sir az anyja után, egy másik anyja szoknyájába kapaszkodva^ könyörög, hogy ne hagyja itt. Könyezö anyák, mélyen lesújtott apák állanak Borban. Egy óra alatt 29 gyermek <"l volt helyezve, bárom visszament. Nem volt rábírható, hogy itt maradjon. A nagyobbacskáknak leghamarabb akadt helyük. A szobb gyermekekért valóságos versengés támadt. Több gyermektelen ember, jószívű emberbarátok szeretettel, vigasztaló szóval vezették az aprókat meleg, barátságos otthonba. A szerencsétlenül járt szülők megnyugodhatnak, gyermekeik mind jószivü embereknél s gondos felügyelet alatt vannak. Jutalom a magyar nyelvért. Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő következő nyilt levelet intézte a „Muraköz" szerkesztőjéhez: Nyilt levél a Muraköz Szerkesztőségéhez. Felkérem az igen tisztelt Szerkesztő urat, hogy a magyar nyelvben je'eskedő muraközi és vendvidéki tanitók és tanulók 1905 6 tanévi, most már huszonegyedik és 1906-7 tanévi, most már huszonkettedik megjutalmazásáról szóló elszámolásomat beoses lapjában közzétenni szíveskedjék. Az L905-6 tanévi, huszonegyedik megjutalmazásra a következő, társadalmi uton begyült összegek állottak rendelkezésemre. I. Zalavármegye törvényhat. bízott, adománya 600 K. II. Zalavármegye nemesi pénztárácak választmányától 240 K. Összesen 840 K. Az I. alattiból megjutalmaztatok : Sray József drávavásárhelyi áll. isk. tanitó 60 K. Tóth Sándomé perlaki áll. isk. tanítónő 60 K. Steinauerné Gérits Mária muraosányi közs. isk. tanítónő 60 K. Polesinszkyné Zrínyi Ilona Csáktornyái áll. isk. tanítónő 60 K. Némethy Jánosná turnisai rk. tanítónő 60 K. Mártinosevios Júlia Csáktornyái kisdedovónő 60 K. Stridói állami iskola növendékei 30 K. Ráckanizsai állami iskola növendékei 20 K. II. h'gvkerületi áll. iskola növendékei 14 K. IV. hegy kerületi áll. iskola növendékei 20 K. Királylaki áll. iskola növendékei 14 K. Orehovicai áll. isk. növendékei 10 K. Podbreszti áll. iskola növendékei 9 K. Drávavásárhelyi áll. iak. növendékei 15 K. Zrinyifalvai áll. isk. növendékei 10 K. Nagyfa lusi áll. iskola növendékei 8 K. Képzőintézeti gyakorló iskoia növendékei 20 K. Turosiscsei áll. isk. növendékei 10 K. Mellinei áll. isk. növeudékei 10 K. Ganiosai áll. isk. növendékei 10 K. Murakereszturi rk. isk. növendékei 10 K. Erdősfai rk. isk. növendékei 10 K. Molnárii áll. isk. növendékei 20 K. Összesen 6U0 K. A II. alattiból megjutalmaztattak: Májer Károly hodosáni áll. isk. tanitó 60 K. Rózsa Károly méTÜRci áll. isk. taDÍtó 60 K. Szőke Kálmán murakereszturi rk. tanitó 60 K. Heokenast Károly erdősfai rk tanitó 60 K. Öászrjsen 240 K. Az 1906-7. tanévi huszonkettedik megjutalmazásra rendelkezésemre állott: I. Zalavármegyo törvényhat. bizottság adománya 600 K. II. Zalavármegye nemesi pénztárának választmányától 240 K. Összesen 840 K. Az I. alattiból mrgjutalmaztattak: Danitz Sándorné stridói áll. isk. tanítónő 60 K. Balogh Ferenc II. hegykerületi ál! isk. tanitó 60 K. Szép János cserenosóczi rk. isk. tanitó 60 K. Fiseherné Dug->vich Betti osáitoruyai áll. isk. tanítónő 60 K. Plfaki Viktor kotori közs. isk. tanitó 60 K. A stridói állami iskola növendékei 38 K. Ríckanizsai állami iskola növendékei 20 K. II. hegykerületi áll. isk. növendékei 18 K. IV. hegykerületi áll. isk. növendékei 20 K. Királyiaki á'l. isk. növendékei 16 K. Molnárii áll. isk. növendékei 16 K. Mellinei áll. isk. növendékei 10 K. Turnisai rk. isk. növendékei 12 K. Bellatinci rk. isk. növendékei 12 K. Podbreszti áll. isk. növendékei 8 K. Orehovifta' áll. isk. növendékei 8 K. Gánicsai áll. isk. növendékei 10 K. C^erencsóci rk. isk. növendékei 12 K. Drávavásárhelyi áll. isk. növendékei 16 K. Zrinyil ivi áll. isk. növendékei 10 K. Nagyfalusi áll. isk. növendékei 8 K. Perlaki áll. isk. növendékei 20 K. Csáktornyai áll. isk. növendékei 20 K. G-á {tornyai gyakorló isk. növendékei 26 K. Ö^s^seu 600 K. A II. alattiból megjutalmaztattak : Winkler Anna perlaki áll. ifik. tanitónő 60 K. Bezen- j hofer Mihály nagyfalusi áll. isk. tanitó 60 K. Fekete Géza gániosai áll. isk. tani'ó 60 K. Vugvinosios Nándor perlaki áll. isk. tanitó 60 K. összesen 240 K. Vagyis ezen huszonegyedik és huszonkettedik megjutalrauí.ás alkalmából kioszlatott összesen egyezerhal száznyolcvan korona. Végül megemlítem, hogy a „Muraköz" 1886. évi 43, 1888. évi 8, 1889. évi 7, 1890. évi 4 ós 5, 1891. évi 7 és 8, 1892. évi 7, 1893. évi 7 és 40, 1895. évi 4, 18J6. évi 7, 1897. évi 6, 1898. évi 7, 1899. évi 12 és 13, 1900. évi 20, 1901. évi 19, 1902. évi 19, 1903. évi 42, 1904. évi 46, 1905. évi 42, 1906. évi 52 száméiban, végül pedig jelen alkalomból közzétett elszámolásom értelmében, tehát összesen huszonkét alkalomból kiosztatott összesen huszonkétezerötszáznyolcvauhárom korona és negyven fillér. A vonatkozó okmányokat csatolva vagyok, Zalaegerszeg, 1908. február hó 7-én. Hazafiúi üdvözlettel : Dr. Ruzslc3ka Kálmán, kir. tanácsosi, tanfelügyelő. Egerszegi krónika. Kovatvezető : Publ. Adybandi. így neveztük mi mókából jogász korunkban Ady Endrét, a kiről e lap mult heti tárca rovatában Bód'ig Ferenctől ismertetés jelent meg. Hogy mi köze egy Nagyváradon jogászkodott, Pesten elő újságíró — poétának ehez a rovathor, mely speciális egerszogi dolgokkal bíbelődik, azt megmagyarázza az, hogy az ismertetés — hozzá értő ember szakavatott tollával lévén irva — élénk disputát keltett azon sajnos nagyon kevesek közt, kik egyáltalábau itt Etjerszegen foglalkoznak a leguj bb magyar irodalommal. Bódog Ferenc ur a rajongó imádatával, tehát menten minden objektivitástól dicsősiii Adybandit a fi ital Bűnök és fekete Álmok ifjú Apollóját. És ezt nem tudom megállani sző nélkül. Világért sem a sértett ambicró, a tehetség érvényesülésének tágabb tere vagy tán a rosszakaratú irigység az, mely arra késztet, hogy ebben a rovatban — melyről tudva van, hogy jót senkiről sem szokott monclini— foglalkozom ismételten evvel az úrral; hanem fáj az, hogy igaz magyar érzéssel biró uri magyar ember ennyire érdemén felül méltatja ezt a fajából kivetkőzött, éB minden faji sajátságait megtagadó extravagans lelket. Képzeljen el az olvasó egy a külső csínnal egyáltalában semmit nem törődő blazírt alakot, ezon egy typikus magyar koponyát, melyen a bajusz, szakái le van borotválva, a fekete, fényes haj éktelenül megnövesztve és akkor előtte áll Ady Endre. Már jogász korában is jellemző tulajdonsága volt, hogy soha egy táborban velünk, kik — akkor még volt rá elég alkalom — nemzeti eszmékértés célokért lelkesedtünk, nem küzdött, hanem ha nem gáncsolta nyiltan lapjában törekvéseinket, hát egyszerűen félre állt. Es most ez az Adybandi lázba ejtette az egész országot legújabb verskötetével!! Istenem, hát hogy is megy ez a lázba ejtés? Csak ismerni kell azt a kritika gyárat, mely a fővárosi lapokat bírálatokkal ellátja. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy Vészi József milyen régi újságíró, és hogy egész generációt nevelt fel újságírókból. Természetes, hogy ez a generáció most széjjel szórva, egyik ennél, másik annál a lapnál dolgozik. Éi az még természetesebb, hogy Ady Biró Lajossal mint legjobb barátjával, ki most Vészi József veje — kerülvén fel Pestre a Budapesti Naplóhoz, birja a legjobb barát apósának bizalmát. Na és az epós, legyeu bármilyen darabont, van még, elég befolyása (több mint másnak) e tekintetben, és megüUeti a nagy dubot a jelen Magyarország a maga nemében páratlan, noch nio dagervesen lánglelkü ifjú poétája fölött. Ha aztán egy két lup, hová Vészi befolyása el nem jur, ellenkező kritikát és hozzá a másik végletből ir a költemények felől, kész az általános érdeklődés. Ami nagyon könnyen meglehet, hogy Vésziéit már evvel Í3 előre számot vetettek. Azt hiszem, hogy ez a nagy dob verés késztette Bódog Ferenc urat is arra, hogy a kötetei megvegye, átolvnssn, gyönyörködjék benne és ideális lelkével azt hivén, hogy a költő is olyan • őseredeti tiszta magyar lélek, mint versei, hozsannákat zengjen neki. Megszerette a kötetet és benne Íróját, nem csoda, ha csak ugy tobzódik a dicséretekben. Milyen igaz is Goethe szava, hogy a gyűlölet elfogult, de a szeretet még inkább az. Már Egerszegen voltam 1905-ben, mikor nyáron leutaztam Biharba. Pesttől fogva egy kocsi szakaszban ültünk. Ady, meg egy mostani törvényszéki jegyző ós én. Mindhárman Váradon jotjászkodtunk és mindh.írman ujságiróskodtunk. És mindhárman más és más lapnál. Ady abban az időben került haza Párisból. Mesélte élményeit, a melyekről lassan lassan rátért ^a magyar viszonyokra. H<igy a latitundiumokat szét szedte, hogy az alapítványokat, mert azokból osak a magyar nyelvű nép testén élőskődő heréket nevelnek, elrabolta, mint régi vessző paripáján ciak napi rendre tértünk. Dí mikor a magyar faj rovására — ő, az ő-régi kálvinista család sarja — valamennyi itt élő nációt előtérbe helyezte azzal, hogy a magyar tuiya, gőgÖ3, kegyetlen és semmi hajlandóság benne a civilizációra, erősen kikeltünk, ő nevetve és látszólag megvetve ben niinket ment ki az étkező kocsiba, meg nem állva, hogy vissza ne szóljon : — Azért boldogok vagytok ti elmaradottságtokban, mert hisztek még Istent is és nyargaltok ezen a fogalmon is, hogy: haza I És ez az ember verskötetében mégis gyötrelmesen siratja hazáját. Ugy látszik, ez teszi a legújabb poétákat nagygyá, hogy ellenkezőjét írják annak, a mit éreznek! Privát életéről egyáltalában semmit sem akarok mondani. Ámbár, hogy ezt felemlített-m, ez se hiába volt. DA egész működésén meglátszik a Wilde Oszkár utánzása. Csakhogy eltéveszti Ady, hogy Wilde teljesen a saját erejééből, ellenségei folytonos áskálódásai közt lett folyton nagyobb és nagyobb, még ő nála a hírnév keletkezése éppen ellenkezőleg történt. Wiíde Oszkár joggal mondhatta magáról: — Tudja-e, hogy mi az én életem nagy tragédiáj \ ? Hogy a zsenimet az életebefektettem bele, a műveimbe csak a talentumomat helyeztem el. Adynak ninc3 és nem is lesz tragédiája és valószinü hogy zsunijéaek és talentumának elhelyezését sem fogja soha összezavarni. Különben Bódog Fereno urat ezen írásommal bántani egyáltalában — miután mindenki meggyőződését tiszteletben tartom — nem akartam, csakis azért tettem, hogy ha ő méltónak tartotta Adyt íeldio-férni, én is érdemesnek tartom ot lerántani. De meg higyje el, hogy kell ez a disszonáns hang, hiszeu csak nemrég is egy irodalmi ünnepélyen Ady másik bor/as fejű, de szerintem tehetségesebb kortársa, Dutka Ákos (a ki különben szintén egy red tktióban körmölt velem) olyan formán nyilatkozott róla, hogy Ady a második Petőfi, mert Petőfi is ostorozta a P^tó-Pálókat, Petőfi is felzokogott a magyar átok súlya alatt és Petőfit is kigúnyolták, és nem értttték meg akkor, de a jövő meghozta neki az elismerést, éppen ugy, mint • meg fogja hozni Ady Endrének is. A kutyafáját most veszem észre, hogy mi ketten alighanem felköltöttük Adybandi iránt itt Egerszegen az érdeklődést. Ho! a boldogság mostanában? Önök azt hiszik, hogy barátságos meleg szobában ? Elhiszem, osak ne a Bárány kávéház kártyázó helyiségében képzeljék. A nagy szél fúvás elől bemenekülnek mind az arany ifjak abba a bizonyos helyiségbe. A kik asztalhoz jutottak, kártyáznak, a többiek kibioelnek. A középső asztalnál két megátalkodott Bárányházi lakó gyötörte egymást kontrákkal és szójátékokkal, ugyanannyira, hogy már a kibicek is kezdtek zavarogni. Erre az egyik kibicre, ki a törvényszéknél jegyző, rászól a vesztes játékos : — Hát aztán tudod-e, hogy hívják azt a rendeletet, a mit az elnök ad ki? — Hogy ? Hác főnöki rendelet! — Ördögöt is . . . Degrétumnak! Erre aztán, hogy hasoló kinos kifejezéstől megóvják magukat, hozattak a kibiejk 3 decinként borokat.