Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-02 / 5. szám

• Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap« 1903 február 2. a műszaki szolgálatnak ós az útügyi építkezésnek, hogy a m, kir. államépítészeti hivatal főnöki állása hónapok óta üresedésben van. Az uj főnök u jövő hó elején fogialja el állását s igy remélhető, hogy az eddigi nehézségek hamarosan megszűnnek. A törvényhatósági utak hálózatában azon változás történt, hogy n lovat—alsóőri—almádi vioinális közút a 15974/lS20-s>07. MÍIDU közgyűlési határozatéi a 966^3/1907. sz. kereskedelemügyi ministeri rendelet alapján a törvényhatósági utak sorába felvétetett, a Novától Csömödér felé vezető megyei útnak a nova-zebeezkecsömödóri vicinális úttal való találkozásáig terjedő 9.530 km. része pedig az 58414/907. sz. kereskedelemügyi mtnisteri rendelettel jóváhagyott 8398/907. sz. határozattal a vioinália utak hálózatába Boroztatott és helyette a bak-lenti megyei útból kiágazó s Karácsonyfán, Zebeckán és Kisszigeten át a nova-csömödéri megyei útba való beágazásáig terjedő 10.3 km. hosszú vicinális ut a megyei utak hálózatába felvétetett, a minek következtében az 1198.527 kim. hosszú megyei úthálózat 1205.697 kilometerre szaporodott. Aktualitások. (Amerikai levél.) Egy zalamegyei árva fiu Amerikába szökött. Az aranyország azonban csak nyomorúságot termelt neki. Most azután a vármegyei árvaszékDek könyörög, hogy hozassa vissza. Érdemes a levélből siró panaszokat elolvasni és megszívlelni, ezért okulásul le is nyomtatjuk. Mélyen tisztelt Tekintetes zalaegerszegi árvaszéki elnök urak azzal a tisztelettel könyörgöm. Kérem, alázatos könyörgéssel, térd, fej hajtva esedezem a Nagyságos uraknak, hogy én, mint galamboki születésű, Horgos Ferenc árva kiskorú, 21 éves vagyok. De én elszöktem Amerikába, ott is vagyok. De oly szerencsétlenül, hogy nekem pénzem, kenyerem, munkám, sem ruhám niuosen. Tehát éhei kell ebben a más világrészben szenvednem s bánkódnom. De mert azon dolgok mellett harooltam, ami kis vagyonom később lesz, ahoz valami kevostt is szerzek, vagyis növeszteni akartam, de az izgatottság annyira hajtott, hogy október 25-én meghűltem a munkámba, ami sanyargatott egész deoember végéig. Tehát ex ideig oly b.iteg voltam, amihez csak ugy szóltam, hogy én, mint kiskoru árva Horgos Ferenc az ó hazámba, születésem földjére talán sohasem érhetek, hogy ón mily betegségben voltam, Bőt egy hazafoldim, zalamegyei kiskomáromi születésű derók fiatal embernek is ez e hülés, tifuss betegség okozta halálát Amerikában. — Továbbá kérem a nagyságos árvaszéki méltóságos árvaszéki elnök urat, hogy segítsenek rajtam egy kiosit, hog/ a születésein földjére léphessek, hogy ne kelljen ebben a más világrészben meghalnom, mert most Amerikába is nagy hiány van a pénzzel, mert a gyárak nem dolgoznak, pénzt azok s^ra kereshetuek, akiknek erő-egészsége van. Nagy kínszenvedés van Amerikában a Present választás miatt. Tehát azért kérem az árvaszéki nagyságos elnök urat, hogy valamit tudna segítt ni a vészben, hogy a zalavármegyei árvaszéki nagyságos urak megengednék, hogy a gy«mom a kis vagyonúnkra hozhatna ki a nagykanizsai pénztakarókból 300 koronát az árva kiskoru Horgos Ferenc részére, hogy eltudjam magamat a szülőföldemre szállíttatni, mert magamnak a keresményét megette a betegségem, mert doktoroztattam magamat, a pénz'm igy tehát elfogyott, csak annyi maradi, hogy 15 napra való koszt fi/.&tést tudtam kifizetni, már tartozom is a burdcs gazdámnak, tehát munka nincs, hogy kereshetnék könnyű munkát, hoy,y egy kicsit gyengíthetném a terheimet. Tehát mit csinálj;!?, még egyszer kérem könyörgéssel az árvaszéki elnök nagyságos urakat, ha jus. kevesebbet is kapok azt se bánom, csakhogy ne kelljen hosszas ideig Amerikában szenvednem, munka nincsen, hát hogy élhet az ember, most már ha az árvaszék nem segit r.-jtam, akkor seukisem, mert árvn vagyok. — Tisztelettel maradok á.va kiskoru Horgos Ferenc. * * * (Az agrárszocializmus kudarca.) A szociáldemokraták nagyún sűrítik Dó/na Györgyöt, a paraeztkirályt, a lázadó vezért. Vtlamelyik if

(u „mHterinlis!:i" történetíró kimutatta róla, hogy igen kiváló férfiú volt, akire a szociáldemokrata munkásság egész bátran tekinthet olyan imádattal, miDt mi „reakciós feketék" Hunyadira, Zrínyire vagy Rákóczira, Vázsonyi fődemokrsta ur e »kulturbestiéira." Azt hitték a vezér urak, hogy DÓZÍ* népe, a magyar íöldmivelő munkásság most is épp olyan hajiandd forradalmasdit játszani, mint 1514-ben. Az ipari munkásság agy részének megnyerése után tehát rávetették magukat ez óriási tömegre As agitátorok százait boosátották ezét az országba, hogy buzdítsák, szervezzék a parasztságot; adják be neki is az émelyítő maszlagokat és mindenekfölött tegyék hajlandóvá arra, hogy a pesti központot ismerje el atyaistenóuck és nyissa meg zeabét a szentséges pártcélok támogatására. Da felsültek ám alaposan. Átültették a tudományos szociálizmus (a marxizmus) tanait — melyek szerint a nagyipar fölemészti a kisipart, nagytőke a kistőkót — a mezőgazdaság fejlődésire ós ezzel a kórdást elintézettnek vették. A mezőgazdaság fejlődése azonban halomra döntötte a szooiálizmus tanait. A kisemberek itt nem hogy pusztultak, fogytak volna, hanem ellenkezőleg; szaporodtak, erősödtek, a szövetkezósi eszme terjedése folytán pedig szilárdultak. A parasztság megerősödött, mert a nemzet benne látta legerősebb, legmegbízhatóbb osztályát, u nemzeti tradíciók leglelkesebb ápolóját és fenntartóját. Az agrárszooiálizmus tehát a fejlődés más iránya folytán zsákutcái d jutva, sehol a világon nem tudott boldogulni. Még nálunk tekinthet vissza némi sikerre, de ez sem az eszme életrevalóságának köszönhető, hanem ^nnak, hogy egyrészt népünk elég fogékony volt az agitátoruk által hirdetett tanokra, másrészt pedig kesirüen kellett tapasztalnia, hogy sem a törvényhozás, sem a társadalom nem felelt meg kielégítő módon vele szembeu kötelességeinek ós nemzetünknek az az értékes osztálya pedig, melyre a nép vezetése, érdekeinek védelme van bizva: a középosztály, válságba került. De még az igy kivívott siker sem volt tartós. Az összes eddig lefolyt magyarországi agrárszociálista mozgalmak jellemző tulajdonsága az volt, hogy pár évi lángolás után megszűntek. Ennek az oka nagyon egyszerű. A foldmíves nép sohsem értette vagy érezte meg igazán a szooiálizmust, tudományos rendszeréről halvány fogalma sinos. Benne csak a jelen bajainak felsorolásával tudtak az agitátorok idoig-óráig elégedetlenséget kelteni. Óriás volt a gaudium a szociálista vezérkarban, mikor pár évvel ezelőtt megalakult a földmives-szövetség. Azt hitték, hogy most már nyert ügye van u szooiáldemokráoiának, mert a munkásság zöme is vörös lobogója alá gyülnkezett. És ma a nagy lelkesedéssel megindult mozgalom a züllés fokán áll. Dózsa népe nem bizonyult szociálista szempontból méltónak elődeihez. A kudarcról élénken tanúskodik az a jelentés, melyet a Magyarországi Földmunkások Szövetsége a napokban adott közre. A szövetség 1906 január hónapban alakult meg. E^y óv alatt 428 csoport alakult az országban és mintegy 2500 községben indult meg csoportok alakitására mozgalom. 1907 junius hónapban 587 vidéki csoportja volt a szövetségnek. Ebből megszűnt és különböző visszaélések folytan fe'oszlattatott 196. Működő csoport volt 391. Az elmúlt év őszén azonban a mozgalom gyors hanyatlásnak indult. Különböző okok folytán az addig alakult 593 csoport közül megszűnt 401, nem működik 47. működi tehát 145, amelyeknek nagy része azonban alig tart fenn a központtal valami összeköttetést. Ez a szemmeilátható nagy kudarc nagyon elkeseríti a szociáldemokrata vezéreket. Mert a példa vonz és a földmives szövetség pusztulása maga után ránthatja a többi szociálista csoportokat is. A kudarc hangulata uralkodott a föld munkásoknak mult héten tartott országos knngress/usán is. A kongresszuson felszólaló s/ónokok nem a nép józanodását és kiábrándulását hangoztatják n pu-ztu'á-í okául — arai természetes is — hanem a hatalom képviselőinek jogtalan rendeleteit, a tömeges feloszlatásokat. Hiába ölelgetik most már a szociáldemokrata vezérek a „bagószáju píiraszt"-ot, ezt a „l.uta osordát, mely haladásra nem képes" ; hiába nevezik nagy leereszkedéssel „testvérnek" : az elmúlás lehellete megérintette m;ír a szövetséget. Az a 99 község, mely a régi sok százból megmaradt ós képvisel* ! tette magát a kongresszuson, csak utolsó mohikánja már az agrárszooiálizmusaak. Nemsokára megy az is a többiek után a józanság, rend és kötelosség útjára. Csizmadia Sándor elnök ur pedig végső elkeseredésében dühönghet, sírhat nsaaiokára, aint Marius Kárthágó romjain . . . (Am ülcnj hCletón.) Mindenki tudja, WJT « pénz mostáoában nagyon drága. A/, ígéret azokban olcsó. A vármegyei tiiztvisalők ii kaptuk olosó ígéreteket ós drága pénzt. Ott kezdődött a dolog, hogy a vármegyei tisztviselők eladósodtak. A fizetésük rettenetesen gyatra volt, de annál súlyosabban nehezedtek rájuk azok a társadalmi kötelezettségek, amelyek a hagyományok jogán üldözték a vármegyei urakat. A kormányok ugy gondolkoztak, hogy a közigazgatási tisztviselőt fizesse a vármegye, mert az választja. A vármegyék pedig, amelyeket örökké az államosítással ijesztgettek a látták, hogy a tisztviselőknek mindig a miniszter parancsol, nem mutattak valami nagy áldozatkészséget. Az apáktól örökölt birtok már régen elfogyott a hivatalokba szorult útadók lábai alól s amilyen arányban fogyott a vagyon é? emelkedett az adósság, olyan arányban pusztult, veszett H tekintály i«. A gyarló javadalom, a korlátolt előmenetel, a vármegyei tisztviselői osztály társadalmi tekintélyének devalválódása nem voltak alkalm;i3 eszközök arra, hogy az ifjúság szemében valami nagyon Livánatossá tegyék a közigazgatási pályát Ujabban a jogász nemzedék színe java nem nagyon tolakodott a vármegyei szolgálatba. Aki otthon akart maradni, vagy akinek hamarosan kellett ei;y kis hivatal; s'.kinek nem volt pénze ahoz, hogy a gyakornok éveket más téren kiböjtölje : az igyekezett a vármegyéhez. Ez pedig nagy részbvü miud adtífcsá^csináló volt, inert rákényszeritette a hitelre az élet. Néhány eiztendő előtt a kormány végre belátta, hogy fontos érdekek kockáztatása nólkül ez az állapot fen nem tarthaló. Megrendezte tehát a fizetősöket. A fizetésrendeiés azonban a bajoknak osak egy részét orvosolta s inkább a jövő gjneráoiónak biztosított tűrhetőbb helyzetet, mint azoknak, akik sanyarú viszonyok között is szolgáltak. Megígérték tehát, hogy a tisztviselők adósságát is rendezik olcsó kölcsönökkel Az olcsó kölosönről mult héten számolt be a „Vármegye" című lap. Nos hát ez a kölcsön igazán botrányosan olosó. Úgyannyira, hogy csak 6'/i°/o j

ut a tiszta kamatra, mig az ennek tetejébe fizetendő szásalékok biztosítási díjakra esnek. Ha egy 4—5000 K fizetéssel bíró tisztviselő néhány ezar korona adósságban leledzik, tartozása fejében nem is egészen a felét viszik el a fizetésének. Szóval az a bizonyos olosó pénz alig irgalmasabb, mint a tisztviselő szövetkezetek. Ez i» csak jobb elhelyezést kereső tőke, am^ly nem igazodik emberbaráti és szociális problémákhoz. Da teljesen nyugodtak lehatünk afelől, hogy a rendelkezésre álló tőkét azért kölcsön fogják venni, mert jobb kamatfizető és megszorultabb osztály nincs Magyarországon, mint a tisztviselők, államiak és megyeiek egyformán. Csak győzze a kölcsönöket kihelyező bizottság a pénzt előteremteni, a többi a hitelt keresők gondja. Mert a fizetésrendezósek leginkább arra jók, hogy a mu't tartozásai törlesztessenek. Levél Szlavóniából. j Horvát-Szlavonországban, Szeréin megyében, I édos magyar véreink, testvéreink között srolgálom ; magyar hazánk közoktatását. Mint aki édes magyar hazájától távol V.ID, attól a megyétől, melynek büszkén vallja nngát szülöttjének, megragad minden nlkalmat, hogy róla halljon, tudjon valamit; mert hisz akkor függünk rrjta a legodaadóbb szeretettel, ha tőle elszakadtunk, így olvasva becses lapjukat, melyben ugy látom aktuálissá lett a »Za Medjimurje* tehát mint akit Muraközünk sorsa, mely ifjúságommal összeforrt, melegen érdekel, megengedi tekintetes Szerkesztő ur, hogy e kérdéshez osekély személyem is hozzá sza'lhisson. Lássuk, hogy mily féltett kincse a magyarral szemben a horvátnak politikája, m;ly mást nem ismer, mint tiszta nemzeti politikát, melyet ugy társadalmi, mint egyházi téren feltétlenül érvény' re akar juttatni; addi;;, a mig mi zsebbe rakott kezekkel a velünk született lovagiasság köntösébea