Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-02 / 5. szám

XXVII. évfolyam. Zalaegerszeg:, 1906 február 2. S. szám. Előfizetési díj: Egéna érte . 10 K — f. évre . . 5 K — f N\jfyed évre. 2 K SO f uám Ara XQ tillír Hirdetések : Megállapodás szerint. .Vyilttír soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk viasz* ZALA VARMEGYEI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Rágalmak. Idestova hozzászoktunk már, hogy az egésa világ ránk öltogesse a nyelvét. A nyakas magyar azt mondja a piszkolódásokm: törődik vele a fenő, mit. ugat a német. A gondolkodó magyar azonban keresi a módját: hogyan lehetne azt a sok otromba hazugságot, elhallgattatni, arait külföldön felénk szórnak. Az a hajsza, amit ellenünk indítottak, nemzeti kérdéssé vált. Nem elég, hat itthon kiabálunk; nem elég, ha egyszerűen lekicsinyeljük a rosxmáju hangokat, hanem ki kell találnunk az ellensúlyozó eszközöket. Gróf Mailáth József, aki főúr létére nem restelte a fáradtságot, hogy a külföldi i lapokba irjon Magyarország viszonyairól, j megmondta magának a külügyminiszternek, hogy a Monarkia tekintélye is megköveteli, hogy ne engedje a magyarságot minden himpellérnek leköpködni s minden ostoba fajankónak meghurcolni. A külügyminiszter nem csak osztrák, hanem magyar érdekeket is köteles szolgálni. Megkövetelhetjük tehát tőle, hogy a mi tekintélyünket is megvédje. A külügyminiszter megigérte, hogy Magyarország államjogáról megjelenő téves közlemények helyreigazításáról gondoskodni fog. Egyebet nem tehet. Azt tehát, hogy ázsiai hordának fessenek bennünket, megakadályozni nem tudja Es igaza van * külügyminiszternek. Európát diplomáciai utón jobb véleményre nem lehet hangolni. Éhes kitartó társadalmi munkára van szükség; olyan társadalmi munkára, amelynek hatását megérezze a külföld is éa megérezze első sorban Ausztria, amely az ellenünk szórt rágalmaknak melegágya. Mert legyünk tisztában azzal, hogy ott szüleinek azok a vádak, amelyek a magyarok rettenetes kegyetlenségéről beszélnek. Vandáloknak, emberevőknek mondanak bennünket s a világ sajtója harsogva hirdeti gazságainkat. Miért? Kit okozhatunk ezért? Kinek áll érdekében, hogy magasra szitsa ellenünk a parázsló gyűlöletet? Ok nélkül nincs okozat. Minél nagyobb az a törekvésünk, hogy függetlenségünket érvényesítsük, ugyanolyan arányban fokozódik rósz hirünk is. Kell-e fejtegetnünk, hogy mindennek forrását Bécsben kell keresnünk?! Nem, ezzel tisztában vagyunk. Még a gyermek is tudja, hogy honnan fuj a szél. Kétségtelen, ^ogy ez ellen tennünk kell valamit. De ha eredménnyel akarunk járni, akkor helyes utat kell választanunk. A mérgezett patak vizét a forrásnál kell elvezetnünk, később, amikor már megnőtt, megdagadt, hiábavaló fáradság lenne törekvésünk. És ha a rágalmak megdagadt áradatát el akarjuk fojtani, akkor is a forráshoz kell visszamennünk és ott kell útját szegni a további özönlé3nek. Minden egyéb csak hasztalan, eredménytelen kísérletezés. Addig, amig ninca önálló külügyi képviseletünk, célt érni nem fogunk. A mi külérdekünk Bécs kezében van, csak természetes, hogy e hatalmával Bécs a maga javára fog élni. Nem is vehetjük tőle rosz néven. Végtére is ez háború és ha a hadijog szerint hadüzenet nélkül nem is képzelhető el összeütközés, csak hogy a diplomácia a becsapások tudománya, ez nem igazodik a hadi jog törvényei szerint. Ez tehát okozója minden bajnak és semmi egyéb. Bécsé a hatalom, a tekintély, a gazdagság, Bécs amellett igen előkelő összeköttesésekkel és sok kedves rokonnal dicsekedhetik, hogy jön a hoz a szegény magyar tartomány, hogy Bécs szavát megcáfolva, hitelt nyerjen? Egyedül az önálló külügyi képviselet tehát az, aminek alapján eredménnyel járhatnánk. Minden egyéb csak szélmalomharc, donkihott féle haszon nélküli komédia. És épen ezért, mert minden garas kárba veszett, minden fáradság hiábavaló, egySiYár az élet, mondogatják . . . Sivár az élet, mondogatják, Már szerelem nincs, csak adás-vevés; Mindenki várja gazdagabbját S a sziv magába' most csak szenvedés . . Hát én bizony a jobb eszemmel E bölcs beszédet mind esek hallga/ovi. S vagy gazdagságomat lelem fel Szerelmes szép szemedbe

1, angyalom! Xíng JŐÍS»ÍAdy Endre. Irta: Bódog Ferenc. Niríaiehe szellemi öregapja, M»x Stirner ezt irta körülbelül egy félszázaddal ezelőtt: »Mit is nevezünk rögeszmének ? Oly eszmét, mely úrrá lett az emberen . . . Vájjon a vallásos igazság, amelyben kételkednünk nem szabad, a népfelség, melyet bolygatnunk tilos, az erény, melyet a eensornak a legkisebb szóig védenie kel), Hogy a közerkölcs tisztán ragyogjon stb . . . mindez nem rögeszme ? Ha egy szegény őrültje a tébolydának azt hiszi, hogy ő az atyaúristen, a japáu császár, a szentlélek, vagy ha egy jámbor polgár hivatását abban látja, hogy jó keresztény, hűséges polgár, erényes ember legyen stb . . ., ez mind a kőt esetben ugyanaz a rögeszme*. Max Stirner, a pókhálót siövő szobatudós mindezekből kikövetkeateti: az Isten — Én vagyok, mint ahogyan valamikor száz percenttel kisebb szerénységgel a Napkirály azt mondta: »az állam én vagyok.* Nietzsche Max Stirner hóbortjára rendszert épít, egy izig-vérig németszagu filozófiát, moly egész közép Európának legműveltebb eleméit, még Franciaországban is félelmes gyorsasággal meghóditja. Nietzsche »arisztokratikus neo-cinizmusa* az emberiség ősrégi satanismuirf, melyet már Plató kifejezett a Qorgiasban Kallikles j szájával, Macchiavelli a » politikára alkalmazta annak idején, Byron életével és csodaszép »Manfrédjával* valósította meg, Heine ördögi arcáról ie az vigyorog, teljes varázslatos bűbájával. Ennek a világnézetnek Magyarországon is akadt tolmácsa egy geniáli* fiatal költőben: Ady Endrében, Most jelent meg verseinek harmadik kötete: Vér és Arany. Ez a kötet szokatlan viszhangot keltett az irodalom berkeiben. Szokatlant, mert eddig a sajtó többet foglalkozott Fedák Sári lábikrájával, mint a versekkel, többet kérészéletű mázolásokkal, mint komoly irodalommal. Ugy látom, a közel jövőben egy szép vers megjelenése époly esemény lesz e honban, mint ha Pozsgay Miklós köp egyet u képviselőházban . . . Ez a verskötet lázba ejtette az embereket. Azzal fogadták, mint a nagy tehetségeket mindig : az imádat ós gyűlölet rajongásával. Egyik bírálója szinte elájul a gyönyörűségtől azért, mert nem érti, a másik pedig még a keresztvizet is leszedi róla azért, mert nagyon is jól érti: rimein és ritmusán keresztül Vészi Józsefet véli megpillantani; s mint aljas gazember fölött egyszerűen napirendre tér. Szerintünk verskötethez nem szabad közeledni politikai ós erkölcsi idolumokkal telt fővel é« szívvel; verskötethez kitárt lélekkel kell közelednünk, a költő is a szivét hozza kitárt tenyerén elibénk: nézzétek ez az ón szivem, nektek ajándékozom. A verskötetben semmi mást nem szabad először keresnem, mint azt, hogy a költő igazán a maga szivét hozaa-e nokem. S ha valaki Ady Endre legújabb verseit hatásra és befogadásra kész figyelemmel végig olvassa, lehetetleu meg nem éreznie, hogy ez at ember igazán beszél. Nem az a fontos, hogy Nietzshe »herrenmoralja« nyilatkozik benne, hanem az, hogy ezt a morált a síivé vérével fejezte-e ki. Ha Nietzsche azt mondja: >csupán a nemesielkü embernek van joga az egoizmushoz; olyan embernek, akiben az a megingathatatlan hit él, hogy a többi embernek természetszerűleg alá kell magát vetnie és föl kell magát áldoznia érte. Az alsóbbrendű lényeggel szemben minden szabad és egyáltalán kivül esik a jó és rosz kategóriáján*, ha mondom, Nietzsche ezt mint objektív tételt, az ész abstrakcióját. adja előmbe, eszemmel közeledem hozzá s azt nézem, hogy igaz-e s könnyen kimutatom, hogy milyen hatemeletes paradoxon. Ea Ady Endrénél a szivnek, a költészetnek nyelvére lefordítva igy hangzik : Mai számunk 14 ^Wflí