Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-06-28 / 26. szám

1308 junius 29. minister ur által 39.920/1898. sz. ab»tt kiadott rendelet szelleme Szerint iskolául-: negyedik osztálya i'olé női kézimuakí> taufoly m megnyitását szor-' gal mázni fogjuk. A tanfolyam működését 1908/9 ik tunév (Újén kezdené meg. A tantestület s feicttcíi hatóságunk attól a gondolattól van áthatva, le. .y a négy osztályt végzett polgári iskolai ),r'ivcnd< k továbbképzésre mindenesetre rászorul. Mi M továbbképzést gyakorlati irányban akarju ; megvalósítani; azért vettük tervbe a női kézimunka tanfolyam létesítését. A tanfolyam két évre terjedne s a növendékek két csoportban lenuének oktatva, Az egyik csoport tanulná a fehérnemüvarrást és szabást, továbbá a fehérhimzést; a más k csoport pedig a lelső ruhavarrást és szabást, tarka- és műhimzéát, csipkeverést stb. A szülők tetszésétől függ, hogy a növendékek melyik csoportba iratkoKzanaK be. A gyakorlati munkaágak mellett tanulnának a nöyendókek » magyar nemzeti irod. történetet prózai és költői művek olvasása alapján heti 2, kereskedelmi és könyvviteli ismereteket heti 1 és mfíipari rajzot heti 3 órában. Az elméleti tárgyakés a rájz tanulása alól indokolt esetekben a növendék felmenthető. A szülők kívánságára a növendék két éveu tul is látogathatja a tanfolyamot. A tanulók az elsajátított munkanemekről és ezekben tanúsított előmenetelről a tanév végén szabályszerű bizonyítványt kapnak A Mnfolyamba felveti növendék 12 tan, 2 K felvételi és 1 K értesítői díjat fizet. A szegényséLüket igazolók a tandíjfizetés kötelezettsége alól fel lesznek mentve. A tai'folyam megfelelő berendezéssel külön tanhelyiségben nyerne elhelyezést. A női kézimunkatanfulyamot felső nőipari iskolát végzett taDÍtónő vezetné. Ha a tanfolyam létesül s feltéve, hogy elegendő hely is lesz, abban az esetben volt növendékeink közül olyanokat is felveszünk, akik életük huszadik évét méj^ nem töltötték be. Tájékozásul még csuk azt irom ki, hogy a szervezendő tanfolyam célja a női kézimunka egyes ágainak oly szakszerű művelése, hogy az az ily tanfolyamot végzett nők a tanult inunk r ; iben az önálló munkássághoz tartozó, vagy szükséges ügyességre szert tehessenek s tisztességes megélhetést is biztosítsanak maguknak. A serdülő leányok továbbképzését célzó eme gyakorlati irányú tanfolyamot az érdekelt sziiiők szíves figyelmébe és pártolásába ajánljuk. Zalaegerszeg, 1908 junius hó 24. Kászonyi Mihály, igazgató. Aktualitások. (Fürdőre Tcésxülünk.) Néhány nap múlva beköszönt ju'ius, a nyaralás igazi hónapja. Bezáródnak az iskolák is, elkövetkezik az igazi szabadság, az igazi nyár, tehát készüljünk fürdőre. Ismerősök közölt legaktuálisabb kérdés most : Hol töliitek a nyarat ? Hova mé'tóztaiik készülni ? És leggyakrabban mi a válasz? — Én Stajerba megyek. — Mi bizony Schweizba megyünk. A rosz gyomruak Karlsbadba készülnek, a kövérek Murienbad felé igyekeznek; Radegurid, Lind; wiese, Reichenhall, Ostende, Aussec, Rőmerbad, de sőt minden apró Stájer nyaralóhely belekerül a programmba, magyarországi fürdőkről azonban ritkán esik említés. Az olva.-ó a bevezetésből joggal következtetheti, hogy a fürdőre járó magyarokat veszbm a tollam hegyére s alapos leckét adok nekik a hazafias kötelességekről. De én ezt most nem cselekszem meg. Talán jogos, talán helyes is évről évre feleleveníteni ezt a témát, de gyakorlati haszna alig vau. Mert hazafias prédikációkkal ezt a kérdést megoldani nem lehet és bajos is a hazafiság kérdésévé ti n ii azt, hogy valaki Falnszemesen bérelj m-e egv földes szobát ugyanannyiért, amennyiért a Riviérán is kap lakást, vagy a nyugati kényelem minden rafPinériáját élvezze a világ fürdőkben. Az emberek gyarlóságával, igényeivel és zsebeivel kénytelenek vagyunk számolni, mert máiilyen a kor. Önző és számító mindenki s a nyaralás is az összeadáson és kivonáson dől el. A fürdőbe igyekvő ember első sorban azt kalkulálj i ki: mit adok és mit kapok itthon s miután a legtöbbször a mérleg a külföld javára billenik, összecsomagol és Bécs vagy Gráy felé kivonul a hazából. Zfcuamegye, Zalavárrnegyei Hirlapi Bizony nem jól v:in ez így, de vajon megváltozik-e :i helyzet a vezércikkektől és szónoklatoktól ? Nem ! Amint a legkisebb magyarországi fürdővállalat, a legkezdetlegesebb falusi korcsma csaposa és büszke főpincérje sem háj1 .idők a hazafiságnak engedményeket tenni, épugy hiába követeljük a közönségtől, hogy hazafiságból maradjon itthon. Mert nem marad mindaddig, amíg itthon minden a zsarolásra és a borravalóra vau alapítva, amig a kényelmet, a pihenést, a jó ellátást, a figyelmet vagy egyáltalában sehogy, vagy csak tízszeres árért tudja megvásárolni. M igyarország áldott földjéből annyi gyógyforrás fakad, annyira megrakta a természet a mi hazánkat szépségekkel, hogy nem kellene sem gyógy ulásért, sem üdülésért külföldre szorulnunk, ha rá nem ült volna a nyakunkra az a gyalázatos üzleti szellem, amely csak zsákmányolni akar és a gyorsan való meggazdagodás mellett egyéb célt nem ismer. Azok a fürdőhelyek, amelyek a kor igényeinek megfelelően rendezkedtek be, cflük milliomosoknak valók s a primitívek is értik a közönség megadóztatását. Legelső sorban meg kell tisztítani a magyar fürdőket a zsarolóktól, a visszaélésektől, ami természetesen akkor sikerülne legjobban, ha a közönség jobban kultiváln i a hazai fürdőket, mint a külföldieket. Mert circulus vitiotus ez a kérdés is. Miért nyaralunk külföldön? Mert itthon nincsenek jó nyaralóhelyeink. És miért nincsenek? Mert külföldön nyaraluuk. (A politika tarlójáról.) Nemsokára csend borul a politika mezői fölé. A megérett vetést learatják s azután következik a csönd e^ész őszig. DÍ hogy a c-jönd

;

;t nem váltja-e fel tomboló vihar, ki tudná előre megmondani? Ki láthat a jövőbe, hol hallgató párkák szövik a jövő fonalát, amely fonálon függ életünk, boldogulásunk ? Kétségtelen, hogy a mostani viszonyok annyira egymagukban állók, annyira precedens nélküliek, hogy belőlük alig lehet következtetés utjáu valami kielégítő magyarázatot lelni. Hiszen a politikának az a része, amelyet látunk, a legfelsőbb rétegek politikai működése távolról sem azonos mindig a nemzet közhangulatával és gyakran forrong, háborog az egész nemzet, mig a parlamentben e forrongás legkisebb jele sem látszik. Sokszor, akár a vízre hintett olaj, merev nyugodtságot muíat a képviselőház, mig alatta tajtékzó ár csapong, máskor meg, mint a víz szinére öntött ős meggyújtott gyanta, lobogó lánggal rőtre festi az ég boltozatját, mig alatta minden nyugodt, hailgat;g és komoly. Épen ez^rt, mert a napi politika nem hü képe a nemzet érzületének, nernis foglalkozunk azzal, hogy e politika keretén belül keressünk magyarázatot arra a nagv hallgatásra, mely most Kassandra szerű jóslatok sejtesével reánk borul. Mi inkább ugy hisszük, hogy ez csakis egy nagy elernyedés jeie. A nép megunta a politikai kérdéseket, nem törődik velük. Évtizedekig közjogi kérdések feszegetésévél foglalkoztunk, mig a többi nemzet produktiv munkával küzködve, eredményesen halad előre a boldogulás ösvényén. A hosszú stagnálás visszavetett bennünket. Kénytelenek voltunk ezt nemcsak belátni, da el is kellett ösmernünk. A strucmadár politikája már id -jét multa. Akármilyen melyen temettük is a homokba fejünket, korgó gyomrunk sürgetően figyelmeztet arra, hogy itt van dél és éhen halunk, ha nem nézünk kenyér után. És egyszeribe elhagytuk a hiábavaló politizálást. A gyakorlati kérdések özöne lepett el bennüuket és semmi iránt nincs többet érdeklődésünk, csak az iránt, aminek a mindennapi életben is hasznát vehetjük. A kis ember védelme, bírósági, gazdasági, munkánvédelmi reformok, ez az a programm, a melynek megvalósítása még érdekli közönségünket. Elösmerjiik immár, hogy hiába tisztázzuk a legbonyolultabb kérdéseket is papíron, mindaddig, mig kellő hatalmunk nincs akaratunk érvényesítésére, mindez csak irott malaszt marad. Ausztriával szemben csak egykópen boldogulhatunk, ökölbe zsugorodott kézzel, villogó szablyával kell szemben állnunk vele. De aztán lássa is karunk izmain, hogy csapni tudunk, ha kell. Ezek az izmok azonban csak akkor fognak erőre mutatni, ha kellőképen táplálkozunk, ha minden jövedelmi forrást, amely osak kínálkozik, felhasználunk a magunk táplálására, erőink fej lesztésére. Ugy látszik, ennek pillanata érkezeti el és innen van ez a n'tgy csend, mely a politikára borul. Adja Isten, hogy ez a közöny állandó legyen, többet ér egyetlen gazdasági értékű újítás száz hiábavaló üres közjogi §-nál. • * * (A borravaló.) Talán seh'>l a világon nem űzik olyan nagyban a borravalózást, mint minálunk. A magyar ember természetében fekszik a gavalléros tempó, a bőkezűség, no meg az urhatnámság. Ez a három tulajdonság nemzette a borravaló osztás gyakorlatát olyan mértékben, amely idegen földön is sziveseu látott vendéggé teszi a magyart. Borravalót adunk minden emberfiának. A szolgának, aki reánk segíti a kabátot, a pincérnek, aki kiszolgál, a kapusnak, aki ajtót nyit, még a vasúton a kalauznak is borravalóval köszönjük meg, hogy kilyukasztja a menetjegyet. Mindez miért? Mert szeretjük, hogy megsüvegeljenek s kitüntessenek embertársaink fölött. A szokás megteremtette káros gyümölcsét. Állandóan a melléoyzsebében tartsa kezét, aki boldogulni akar. Aki vétene a szokás ellen, azt bojkottálná ez a mi romlott társadalmuuk. A bérkocsistól a társadalmi lajtorja sokkal magasabb fokán állóig sanda szemmel nézőé mindenki, mint vétkes zsugorit. De ez az éremnek csak egyik oldala. Sokkal szomorúbb, sokkal mélyrehatóbb a dolog másik része, inert az nem csupán az emberek kényelmét, apró-cseprő érdekeit érinti, hanem a jellembe vág. Azt látjuk ugyanis, hogy a borravalóhoz szokott ember lelkében a pénz az a hatalom, amely cselekedeteinek egyetlen rugója. Többet és szívesebben muakál ott, ahol a rendes díjon túl anyagi haszon néz reá. A „szegődött bér — osztott konc" elve lejárt s helyébe lépett a haszonlesés. Hajdan a becsületes munka becsületes bére önérzetes munkást nevelt, ma a borravalólesés lágygerincü szolgaleikeket nemz. Az igazságosság érzete kialszik és hazug hízelkedéssel veszik körül azt, akitől borravalót várnak. Az alsóbb osztályok erkölcsi felfogása lanyhaságának egyik okát talán nem alap nélkiii keressük abban a romlásban, amelyet a meg nem szolgált borravaló a büszkeség kiölése és a lelkiismeret eltompítása körül végez. Reá keli azonban mutatnunk arra is, hogy nem egy helyben a kizsákmányolás megteremtőjeként jelentkezik. Általános gyakorlattá vált, hogy a munka azon ágaiban, ahol a borravaló leginkább befészkebe magát, a munkaadó csak elégtelenül vagy éppea nem fizeti a munkását. A bérkocsitulajdonosok kocsisaikat oly kevéssé díjazzák, hogy szinte indokoltnak látszik az az erőszakosság, amelylyel azok a díjszabást túlhaladó összeget követelnek. A v 'odéglősök és szállodások szintén a borravalókkal biztatgatják alkalmazottaikat és szűkmarkúságukkal a női személyzetnek az erkölcstelen életre D' ncsak alkalmat szolgáltatnak, de szinte belekényszeritik őket. A borravalótól csak egy lépés van a megvesztegetésig. Mint mikor a szüntelen koppanó vízcsepp lyukat váj a kőbe, az indokolatlan, miadenütt és mindenért alkalmazott borravalóosztás kiöli a lel kékből az önérzetet, a becsületes muaka szeretetét, az okos beosztást, a magasabban szárnyaló törekvéseket. A lelkiismeret érzékenységét durva kéreggel vonja be, a vallás temploma helyett oltárt emel az aranyborjúnak, önzővé, kapzsivá változtatja az embert és a becsületes verseny helyébe a koncért marakodó tülekedést állítja. Fenköltebb célok, magasabb törekvések, nemesebb ideálok nélkül az élet a gyomor kérdésévé aljasul. Vigyázzunk, hogy a borravaló kicsinyesnek látszó jelensége ne legyen az a csira, amelyből a inegvásárolhatóság, a megvesztegethetőség mérges növénye fejlik. Ne felejtsük el soha, hogy csak azok a nemzetek lettek naggyá, amelyeket a polgári önérzet, a nemes büszkeség ós a lelkiismeret tisztasága vezéreltek a haladás utján. Egerszegi krónika. Rovatvezető: Pubi. Uj huszkoronasok. Nyár van és ilyenkor az emberek álmosak. A Bárányban is csak ugy lézengenek délután az emberek, vagyis úgyszólván hipnotikus bágyadt-