Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-06-14 / 24. szám

1908 junius 14. »Zalarnegye, Zalavárraegyei Xlirlap» 3 kedvező nagy meleg behatása következtében a fejlődés rendkiviili erős és korai, ugy hogy azt mondhatjuk, miszerint a vegetatióban a szőlő a szokottnál két héttel előbbre vau. A terméshozam a szőlőnél szépnek Ígérkezik, ugy hogy kedvező időjárás mellett nagy termésre számíthatnak a szőlősgazdák. A szépnek ígérkező gyümölcshozamra vouatkozó remények sajnos e hóban tönkrementek. Egyrészt a hernyók milliói, másrészt a kedvezőtlen viharos időjárás, mely a gyümölcsfákat teljes virágzásukban érte, a termés legnagyobb részét tönkretették. Az állat állomány takarmányozása tekintetében e hónap már kedvezőbb volt az eddigieknél. Az állategészségügyi viszonyok, habár lényegesen nem is rosszabbodtak, de a sertésorbáne és sertésvész esetei nagyobb számban fordultak elő, mint az előző hónapban, amit a beállott melegebb időjárásnak kell tulajdonítanunk. A gabonaárak ezen hóban is nagy ingadozásnak voltak alávetve, amely ingadozás nem nyilvánult a gabona árának lényegesebb emelkedése vagy csökkenésében, hanem azon változatokban, amelyek a gabona árak között egyik huezonégyóráról a másikra előfordultak. Mint fontos közgazdasági mozzanatot meg kell említeni a dunántuli gabonakereskedőknek a fedezetlen határidőüzlet eltörlésére iráuyuió mozgalmát, mellyel a tőzsde eme kinövését, mely ugy a kereskedőknek mint a gazdáknak nagy kárára van, akarják kiirtani. Aktualitások. (Vakáció.) Közeledik a vakáció a politikában is, az iskolákban is. A politiKusok mehetnek haza aratni, vagy üdülni — a nehéz munka után. Mert sok és Dehéz munkát végeztek, már tudniillik aki részt vett a munkában. Nem mondhatnánk, hogy valami túlságos nagyszámban volnának a dolgozó honatyák. Sőt egyes helyekről olyanforma hangok hallatszottak, hogy nagyon divatossá kezd válni a távollét a tisztelt ház üléseiről. A nyári szünet a távollevőkre nézve pihenést jelent — a nyugalom után, ami nem is olyan rosz foglalkozás annak, aki megszokja. No de nekünk vidékieknek ehez semmi közünk. Tartozunk elhinni, hogy választottaink tényleg viselik a képünket s a törvényeket nem csak a kormány és a minisztérium szürke tisztviselői, hanem a képviselők is csinálják. Ezzel a boldog tudattal várjuk a nyári szünetet s örülünk annak, hogy atyáinknak is jut egy kis szabad idő és még jobban örülünk annak, hogy néhány hétig nem a politika lesz ur felettünk s a figyelem a kalászos mezőkre irányul, ahol egy esztendő sorsa dől el, ahol a verejtékükben fürdő magyarok gyűjtik a szemet, gyiijlik az adóra, ágyura, cifra uniformisra, udvartartásra és egyéb parádékra szükséges milliókat. Ha már vakációról ős pihenésről van szó, beszéljünk valamit az iskolák szünetéről is. A muzsafiak a vizsgákon beszámolnak egy év eredményéről s azután szétrebbennek a szélrózsa minden irányában, hogy két hónapou keresztül boldogan éljenek. Ez a szabadság nélkülözhetetlen az ifjú szervezetnek, amelyet elég jókor kezd sanyargatni a tudomány. Azonban legyünk egészen nyugodtak afelől, hogy az elemi oktatáis nem gyötri agyon a kis magyarokat, akik oly kevés időt töltenek az iskolában, hogy szinte csodálkozik az ember, ha egy tanító nyakára zsúfolt rengeteg gyerek valamit meg is tanul és méltán bámulhatunk, hogy a középiskolába kerülő apró ember minden átmenet nélkül hogyan képes beletörődni a háromszorosra növekedett munkaidőbe. Mert az elemi iskolában ma már aunyi a vakáció, hogy szinte az a kivétel, ha a gyerek a könyvvel vesződik. Év elején a beiratások, év végén a vizsgák csipnek el néhány hetet az esztendőből; ezután következik karácsony, húsvét, szüret; jönnek a nemzeti ünnepek, keresztjáró hét, a zsidók külön ünnepei; ahány országos vásár, annyi szünnap, tanító gyűlések, madarak és fák napja és a jó Isten tudná még felsorolni azt a sok tiiulust, amely mind szabadságot, pihenést és nyugalmat jelent. Még csak egy kis járvány kell hozzá, hogy az iskolákat bezárják s azt vesszük észre, hogy a gyerek két hónapig járt iskolába, amely idő alatt nem nagyon dagadt meg a feje a tudománytól. Hiszen m-m mondom én, hogy fogják be az apró népet az élet igájába, de azt hiszem, hogy az örökös vakációzás nem nogyon alkalmas arra, hogy a jövő generációt a rendszeres munkához szoktassa. A sok szabadság miatt nem jut idő a tornataníiásra, a testedzésre, sőt ma már talán az elemi ismeretek alapos oktatására sem. Sok szép vívmánya van a modern pedagógiának, amely iránt leghálásabbak lehetnek a gyermekek, mert kirekesztette az iskolából a pálcát s a gyermekeket. * * * (A párbaj.) Ne izéljenek az urak! A párbaj ellcu nem használ a kongresszus. A tüdővésznek sem ellenszere a beszéd, a felolvasás és a krokodilus könnyekben felhígított humanizmus. Más kell ide urak, más. A párbaj ellen drákói törvény, a becsület szigorú védelme, a tüdővész ellen pedig jóiét, műveltség és szanatórium. Hiábavaló minden szép beszéd addig, amig az uralkodók hadseregekkel játszanak ; amig a becsületet bíróság előtt keresni a lovagiasság szabályai szerint csak nem lovagokkal szemben szokás; amig a megsértett beosület olyan olcsó portéka, hogy néhány koronácskába kerül a piszkolódás, a rágalmazás; a szemtelenkedésse)

; a nyegleséggel szemben pedigcsak egyféle megtorlást ismer a társadalom: a párbajt. Szép dolog az igének hirdetése, nagy erő rejlik az agitáció folytonosságában, az elvek hangoztatásában, de sokkal nagyobb erő a társadalmi kényszer, amelyet támogat a törvények enyhesége. Barbár, ósdi, elkopott intézmény s nem is komoly férfiaknak való a párbaj, de v-in ós lesz mindaddig, amig a polgári felfogás és becsület szabályai nem lesznek mindenkire nézve egyformák; amig a paragrafussal és karddal mért becsület között külömbséget tesznek a lovagias körök. És ki az ördög nem akar lovag lenni ? Hiába fölényeskedünk, hiába fütyölünk a lovagias kódexre és minden cafrangjára, annyi erőnk már nincs, hogy adott esetben szembe helyezkedjünk a társadalmi felfogással. Aki ezt meg meri tenni, az vagy próféta, vagy bolond. A próféták pedig rendszerint kevesen vaunak. Bizony mpg kell elégednünk azzal, hogy szidjuk, pocskoljuk a páros viadalt s ha a párbajellenes kongresszuson valaki a tyúkszemünkre lép, segédek után nézünk és verekszünk. Aminthogy az alkoholellenes kongresszus után bort iszunk. Mert nem ott fogjuk meg a dolog végét, ahol kellene; nem a bacillus fészkét pusztítjuk, hanem egyenként akarjuk összefogdozni a bacillusokat, hogy okos szóval lelkükre beszéljünk: i méltóztassanak eltűnni a földről. Amatőr kiállítás Nagykanizsán. Nagykanizsa város amatőrjei kiállítást rendeztek képzőművészeti tárgyaikból. A gazdag és Ízlésesen rendezett kiállítás örvendetes jele annak, hogy most már a vidéken is terjed a művészetek szeretete, erősödik a művészi izlés, a kulturális élet jobban kezd pezsegni s az a centralizáció, amely minden szellemi erőt és minden kulturmozgalmat a fővárosban zsúfolt össze, egészségesebb, egyetemesebb fejlődési iránynak ad helyet. A nagykanizsai amatőrkiállítás nem nagy művészeti esemény, de mindenesetre bizonyítéka annak, hogy vármegyénknek intellektuális erőkben gazdag városa a kulturális célok szolgálatában előljár s az a lelkes gárda, amely a kiállítást szervezte, nagyobb akcióra, nagyobb alkotásokra is képes lesz, ha a közönség elismeréssel és méltó érdeklődéssel kiséri munkáját s a műizlés fejlesztésében versenyre kel azokkal, akik nemes hevülettel küzdenek a vidék kultúrájának megerősítése érdekében. Gróf Batthyány Pál, vármegyénknek a kulturális haladás minden mozzanata iránt melegen kápolnában volnánk; szinte szeretnénk letérdelni a hivogató imazsámolyra: tudjuk, hogy az itt mondott ima Istenhez talál. Léptek hallszanak. Belép a fehér birodalom úrnője Kezében virág csokor, mit gyorsan rendez apró vázákba; ide is, oda is jut belőle, mi üde elevenséggel, édes illattal tölti be a kis szobát. »Aki a virágot szereti, rosz lélek nem lehet,* Azután kötényt köt és siet édes anyjával megosztani a háztartás gondjait. Te ebből a kis szobából indulsz az élet útjára, hozományod egy nagy kincosel gazdagabb, — a boldogítással. Most nyissunk be egy »modern« kis leány szobájába. Jaj milyen pompa! Az ágyon csipkés selyem takaró; a vastag szőnyegben majd eltűnnek a kis urnő apró lábacskái. A fehér leányszobában látott dolgozó asztalka helyét itt egy kifogástalan pipere asztal foglalja el. Rajta költői rendetlenségben hever hajsütő vas, rizspor, arckrém, szalag, fátyol stb. »Milyen haszontalanok is ezek a mai szobaleányok, hogy semmit sem raknak el szem elő!!« Hát az imakönyv? az nincs sehol. Ugy látszik ritkán vau reá szükség. Szegény nő, aki Istent nem hiszel, hova fogsz fordulni, ha rajta kivül senki nem segíthet ? — De mégis! Egy bőrkötéses csattos könyv! Napló. Olvassuk: » ujabb hódításom* . . . Tehát már hódít a kicsike! Udvarolnak neki sokan. Nem csoda, hiszen Ő már megtanulta, hopy viselkedjék egy sikkes kis leány. — Az arcocskája elég csinos, a nyelve is jól pörög, igen kellemesen el lehet vele szórakozni. Nini, ép itt jön. Kezében tennis rackets, mit hanyagul vet a heverőre, sietve dobja le sport ruháját s elegáns utcai toilettet ölt. Hja ! itt a ! korzózás ideje. Ugyan egy kicsit fáradt szegényke ; : meg szinte már unja is a sok öltözködést. Ma 1 délelőtt pedig csak azért is kiment sétálni, nehogy azt gondolják, hogy a múlt éjszakai sok tánc megártott neki. — Tükörbe néz. Bizony egy kicsit halovány; dehát! egész éjjel mulatni, dé'előtt sétálni, délután tennisezni, este megint sétálni; mikor ez igy megy nap nap mellett: nem csoda, ha a szegény kifárad. Azon a kis halaványságon könnyű segíteni, de azért is megmutatja, hogy neki lesz a legjobb kedve a kávéházban, ahol zene lesz ma este. Még van itt néhány szemre való gyerek a tegnapi juniálisra jött táncosokból; ki tudja ? „Addig üsd a vasat mig meleg", — érthetőbben — „addig fogd a férjet, mig lehet.'' Nem is hiába feleselt a halaványságról árulkodó tükörrel, hogy ma azért is igen aranyos lesz. Egy bolondos törvényszéki jegyző, kinek már előbb is tetszett, ugy bele habarodott, hogy éjfél felé megkérdezte, hogy „szabad-e beszélni a mamával" ? A modern kis leány engedelmet adott rá. Miért is ne! Sokan udvaroltak már neki, de mint kérő eddig egy sem jelentkezett. Ki tudja, mikor akadna még egy. No meg had irigykedjenek a barátnők. Igaz, hogy jobban szeretett volna már most előkelőbb állást foglalni el a társadalomban és representálni, de hát még igy is lehet belőle méltóságos asszony. A vőlegény jelölt is elég csinos fiu, ugyan egy kicsit csendes, nem szóvivő a társaságokban; de 1 hát azért lesz ő a neje, hogy kinevelje az effélékre. Másnap csakugyan megjelenik a „meg hódítóit" mint kérő. Már akkor a kis leány bemondása alapján a papa és mama tanácsot tartottrik s beleegyezésüket adják, mert, noha a pipának elég jó állása van, kevésnek bizonyul a bevételi rovat a kiadásival szemben, pedig még egy serdülő leányuk is van, ha már most egészen eladósodnak, hogy fognak mutatni, mire az a másik is eladóvá fejlődik. Esküvő után pár hónappal már jajgat az ifjú férj. (O jajgat legelőször.) Azt hitte szegény, hogy nyugalmas életet, boldog otthont és jó kosztot nyer az által, hogy megnősül. A vendéglői szószoktól már irtózott s alig várta a jó házi ételeket. Do hát a kis menyecske nem is ért a háztartáshoz, meg nem is akar érteni. Mire valók a szakáosnők ? Azt tudja, hogy az asszonynak több szabad, mint egy leánynak, elmaradhat az unalmas gar-de-sdames. Azt is látja, hogy a férje nagyon szereti. DJ hogy ezt a szeretetet hogyan gyarapítsa, férjét hogy fűzze mindszorosabban magához, az nem tartozik tudományai' közé. Arra senki sem tanította meg, hogy a férfiak szivéhez legrövidebb ut vezet a gyomrukon keresztül. Pedig ezt egy igen okos ember mondta, ami máig is igazság maradt. Ért az alkotmánytanhoz, mértanhoz, a mythologiában is elég jártas. Elfújja egy szuszra Priamos trójai király leányának Kassandrának történetét, de hogy a töltött káposzta mi fán terem, abból legfeljebb annyit sejt, hogy káposzta is kell hozzá, — mivel az a nevében bennfoglaltatik. A férj eleinte tűr, később zsörtölődik, békét-