Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-31 / 22. szám

XXVII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1908 május 31. Előfizetési di]: Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f Negyed évre. 2 K 50 f Egyes szám óra 20 fillér 22. szám, Hirdetések : - Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K Kéziratokat nem küldünk visaza ZALAVÁRMEGYEI RLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. jVíeghiYÓ a CulipánszÖYetség jMagyar Védő €gyesület zalaegerszegi fiókjának Zalaegerszegen f. íyí május hó 31-én d. e. 7» 11 órakor a vármegyeháza nagytermében tartandó rendkívüli közgyűlésére. tárgysorozat: 1. A központból leküldött ügyrendre vonatkozó észrevételek tárgyalása. 2. Titkári jelentés az ingyenes női kézimunka tanfolyam megindítása és segélyezése tárgyában. 3. A tisztikar végleges megalakítása és a választmányi tagok megválasztása. i. Egyéb indítványok. Zalaegerszeg, 1908. május hó 19. Czobor /Víátyás e. titkár. gróf Batthyány pál e. elnök. Bizalom. Nagy politikai átalakulás előtt állunk. Napról-napra szélesebb rétegeket hódit naeg az a törekvés, hogy a pártok között dó'ljeuek le a válaszfalak s a vezető magyar értelmiség nagy tömege egy táborba csoportosuljon. Ezzel a törekvéssel szemben itt-ott olyan jelenségek is bukkannak fel, amelyek a bizalmatlanságot ébresztgetik s a tömörülést a politika napi kérdéseiben felszínre kerülő ellentétek miatt késleltetik. Olyan hangok is hallatszanak, amelyek a pártegyesülést nem tartják a vajúdó helyzetből való szerencsés kibontakozásnak, mert attól tartanak, hogy egy hatalmas párt szinte ráfekszik a közvéleményre s teljesen elfojtja azt az ellenzéki szellemet, amelyre a parlamentarizmus egészséges fejlődéséhez feltétlen szükség van. A mi speciális viszonyaink között ez az álláspont nem indokolt. Nekünk mindenekelőtt egy nagy és egységes, nemzeti szempontok által vezetett táborra van szükségünk, ha meg akarunk birkózni az Ausztria felől ránk nehezülő nyomással és a nemzetiségek bomlasztó törekvéseivel. Minden egyéb szempont másodrendű fontossággal bir. Első sorban a nemzetet kell egyesíteni, hogy a maga egészében, erejének szétforgácsolása nélkül követelhesse jogait és biztosíthassa függetlenségét. Lehetetlenné kell tenni azt, hogy a reakció támpontot találhasson a politikai küzdelmek által elkeserített pártokban s a maga javára használhassa fel az elvi ellentétek kiélezését. Ha nem tud más szövetségest találni, mint a pártütő nemzetiségeket, ha nem lesz képes a saját kezünkkel végigütni rajtunk, akkor vagy kénytelen meghátrálni, vagy elibénk áll teljes meztelenségével, nyers erejének fegyvereivel és nem hivatkozhatik többé másra, mint szabadságtipró zsarnokságra. Ezt pedig elsöpri a kor szelleme s a nemzet egységes akarata. Hiszen a nemzeti ellenállás utolsó idejében, a darabont garázdálkodás alatt is csak azért kellett beérnünk minimális eredménnyel, mert akadt olyan pocsék had, amely magyar létére az ellenséget szolgálta. Akadtak magyarok, akiknek az volt az ideáljuk, hogy a császárhűség mintái legyenek és akik ezzel meddővé tették a küzdelmet. Ha már akkor is egy táborban lett volna az egész magyarság, ezek a gyászvitézek nem találtak volna senkit, aki szennyes lobogójuk köré csoportosult volna. Olyan imponáló erő utasíthatta volna vissza Bécs törekvéseit, hogy még Kristóffy is belepirult volna a szégyenbe. A mi pártokra való töredezésünk Ausztria legerősebb fegyvere, tehát nemcsak szívesen látja, hanem ahol teheti, szítja is az ellenségeskedést, csakhogy egyenetlenséget teremtsen a magyarság sorai között. Erre mutat a legutóbbi három évszázad története. Miért töprenkedünk tehát még soká afelett: mit kell cselekednünk? Aminek Ausztria örül, az a mi vesztünk és kész Üj dalok. I Szövegéi irta; Hantke Emil. — zenéjét szerzette: Kurczmann János. Fáj szivemnek, bus lelkemnek A virágok hullása; Nem nézhetem, elfordulok, Hogy a szemem ne lássa. De azért bár merre nézek, Mindenütt csak azt látom: Nincs már tavasz, hervadás van, Bánat ül a világon. Megy a gólya, száll a fecske Messze földre ezrivel, Hej de nem megy, hej de nem száll Azért mégsem annyi el, Mint a hánytól a rózsámnak Meg szeretném üzenni, Hogy kívüle, a mig élek, Nem tudok mást szeretni. Csendes nyári estén, mikor a nád zizeg Ott a Zala parton — Két szomszéd faluból az esteli harang Szólal meg lágy hangon. A hangjuk messze száll, a szellő meg susog, Ez csak ima lehet; Hiszen két szerelmes üzen út egymásnak Most örök szerelmet. Édes anyám a kertjébe Viruljon minden virág. Szeret engem a galambom, Boldog vagyok, enyém e széles világ. Szakítok egy nefelejtset És a rózsámnak adom, Hogy hü legyen, ne felejtsen, Örök lesz igy tavaszom. Édes anyám kis kertjében Hervadjon el a virág! Csak ámított az a leány, De keserves, ez a csalfa, bus világ! Vitessen egy szomorú füzt Ott élem le életem. Minek nekem illat, napfény, Nincs tavaszom, csak telem. A megálmodott vőlegény. Irta: Szaláncziné-Petheő Irén. Létezik-e olyan véletlen, amely az ember életében döntő fordulatot képes teremteni ? Ez a téma képezte vitatkozás tárgyát Radváuyi Sándor feleségének a zsurján. A tárgy tereferére annyira alkalmas volt, hogy mindenki hozzászólt s csakhamar két pártra oszlott a társaság. A nagy többség a véletlen döntő szerepe ellen foglalt állást, mig a kisebbség fantasztikus esetek felsorolásával igyekezett argumantálni a véletlen mellett. A vitatkozás pro és kontra nagyon mélyre nyúlt már, amikor a szép Radványiné szólt közbe: — Végig hallgattam ezer érdekes történetet ugyanannyi érvvel csak azért, hogy végül mégis csak én döntsem el a kérdést. Hallgassák meg az én történetemet, amely bizony fordulatokban gazdagabb mint egy öt felvonásos dráma. A társaság érdeklődése a szép háziasszony felé fordult és kíváncsian lesték az érdékesnek jelzett történetet. — Nem akarom untatni önöket egész élettörténetem elbeszélésével, csak azt a részt ismertetem, amely pusztán a véletlen folytán alaposan megváltoztatta társadalmi helyzetemet. Öt évvel ezelőtt történt. Ábrándozó fiatal leány voltam s bár szüleim már férjhez adásomról gondoskodtak, nekem eszem ágában sem volt a házasság. Ugy éreztem, hogy még nem érkezett el a választás ideje s még nem találtam meg azt, akit a sors nekem rendelt. Vidéken laktunk, apám kis földbirtok tulajdonosa volt s én sokat csatangoltam a birtokhoz tartozó erdőkben és a környéken lévő tanyákon. Egy csatangolásom alkalmával az erdő szélén egy cigány asszonnyal találkoztam. — Szépséges kisasszony — szóllított meg — nem ettem három napja. Jó szerencsét mondok, ha ad egy hatost. Melyik fiatal leány nem teljesítette volna ezt a kívánságot, amikor jó szerencse volt érte kilátásba helyezve. Odaadtam a hatost és minMal számunk 12 oldalú