Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-17 / 20. szám

2 » Zalamegye, Zalavármegyei Hírlapc 1908. április 19. hadseregnek és a nemzet vérével összeforrott honvédségnek ezen áldozatot szivesen meghozná, elvárja az országos 48-as és függetlenségi párttól, hogy csakis a nemzet igazi érzelmeinek, akaratának megfelelő' nemzeti hadsereg számára fog ujabb terhet megszavazni, a nemzet akarata pedig nem lehet más, mint az önálló független hadsereg, a melynek elérése tekintetében óriási lépést tehetünk akkor, ha kitartással és elvhűséggel, sem az uralkodói cirógatásnak, sem felsó' nyomásnak nem engedve, a függetlenségi párt által kitűzött uton haladunk a jövőben is és az eddig nagy nehezen kivívott positiónkat nem adjuk fel. A nemzeti hadsereg mellett állami létünk egyik legnagyobb biztosítéka, anyagi függetlenségünk hatalmas előmozdítója az önálló bank. Midőn Zalavármegye függetlenségi pártja üdvözli az országos függetlenségi és 48-as pártot az ezen kérdésben eddig elfoglalt helyes álláspontjáért és azért az elv hű kitartásért, amellyel az önálló nemzeti bank kivívásáért küzdött, azt a kérelmet fejezi ki és elvárja, hogy az országos függetlenségi párt teljes tudásával, nagy erejével. képviselői kiváló szellemével harcoljon az eddigi uyomokon és 1910-re küzdje ki anyagi és nemzeti létünk első hatalmas vívmányát, az önálló magyar bankot, a mely biztosítja a nemzet önálló anyagi létét és megóvja attól, hogy kiszipolyozott szegény hazánk továbbra is az osztrák kufárok pénzéhes hada spekulációjának martaléka legyen. Felkéri tehát Zalavármegye függetlenségi pártja az országos 48-as és függetlenségi pártot, hogy ebbeli mindkét határozatát a párt tagjaival tudatva, azt a jövőre vonatkozólag irányelvül elfogadni szíveskedjék. Állami gyermekvédelem. Irta : Dr Lévay Ödön a szombathelyi állami gyermekmenhely igazgató főorvosa. Alig hihető, pedig a valóság lépten nyomon igazolja, hogy az állami gyermekvédelem mibenlétével, céljával és szervezetével a nagy közönség nincsen tisztában. Ez volna, a gyermekvédelem, a magyar állam egyik legszebb szociális alkotása, a melynek méltó jóhire a messze külföldre is elterjed, épen csak itthon nem érdeklődnek eléggé e gyönyörű intézmény iránt. 1903 óta a nálunk oly mostohán kezelt gyermekek ügyét az állam vette a kezébe és a teljesen uj, teljesen modern és a humánus érzés sugallta gyermekvédelmi törvények egészen más irányt adtak a gyermekvédelem kérdésének. Hamarosan 17 állami gyermekmenhelyet építtetett a belügyminisztérium és az egész országot beosztotta gyermekvédő kerületekre. így került á'lami gyermekmenhely Szombathelyre is, abba a vármegyébe, a hol a gyermekvédelem két legkiválóbb képviselője, megalkotója: Széli Kálmán és Ignác születtek. A szombathelyi állami gyermekmenhely 1904ben építtetett föl és négy vármegye gyermekvédelmi ügye tartozik ezen központhoz. Vas, Zala, Sopron és Moson vármegyék gyermekvédelmét látja el és habár alig működik néhány esztendeje, ma már közel háromezer elhagyottnak nyilvánított gyermek tartozik a szombathelyi állami gyermekmenhely kötelékébe. Elképzeltető, hogy micsoda adminisztratív és mennyi orvosi munka akad magában az intézetben ós milyen nagy apparatus szükséges ahhoz, hogy e 3000 gyermek gondozása jó, ruházatába sok hiba ne legyen, iskoláztatásában fenakadás ne történjék, 15 évén tűi pedig, a mikor megszűnt az állam jótékony gyámkodása, bizonyos iparban önállóságot szerezzen, legalább annyiban, hogy megfelelő mesternél tisztességes kenyérkereső pályán legyen, esetleg a kiváló tanuló tovább is tanulhasson az állam segítségével és a leánygyermekek jövőjéről is gondoskodjék. Az első feltétele a gyermek jövőjének az, hogy a gyermek jó családhoz kerüljön, a mikor a gyermekmenhelyből őt kiadják. Mert természetes, hogy a menhelyben csak ideiglenesen tartózkodik. Innen adják ki a gyermekeket az úgynevezett telepekre. Telepeket megfelelő nagyközségekben, vagy városokban alakítunk e négy vármegye területén, a hol megfelelő intelligencia is vau, vau orvos, gyógyszertár, elégséges iskola. Ilyen telep Zalaegerszegen is van, teljesen kezdeti stadiumban, a mely, hogy kifejlődjék, teljesen Zalaegerszeg jobbmódu kispolgáraitól, a hova a gyermekek elhelyezendők volnának, aztán a társadalmi támogatástól — legalábbi erkölcsi támogatástól — t'ügg. Tudvalevő ugyanis, hogy az állam egyedül a gyermekvédelem nagyszabású föladatát kivinni nem képes társadalmi támogatás nélkül. Azért tartja oly fontosnak, hogy ott, a hol ilyen gyermektelep alapíttatik, mindjárt a telepbizottság is megalakíttassék. Jó telepbizottság nélkül jó telep el nem képzelhető. Elsősorban igaz ugyan, hogy a telepoi vos végzi el a tő teendőket és ő elsősorban felelős a telepen elhelyezett gyermekek sorsáért, egészségéért, de nagyfontosságú, hogy elegendő, a gyermekvédelem ügye iránt igazán lelkesedni tudó emberek — nők ós férfiak vegyesen — mintegy átvegyék az államtól a gondok, egy részét és legalább is erkölcsi támogatásban részesítsék az állami gyermekmenhelyet, azaz a telepen elhelyezett gyermekeket. ~ Ismétlem, alig vaD szebb alkotás, mint a magyar gyermekvédelem. De hogy ez a szép alkotás kivihető legyen, kivihető ugy, a mint annak a megalkotói szerették volna, ahhoz lelkes emberek kellenek, ahhoz az szükséges, hogy áthatva a gyermekvédelem nagyfontosságú céljától, a telepek ideálisabb lelkületű lakói összefogjanak és a gyermekek helyzetének javítása, azoknak jó és hasznos magyar polgárokká való nevelése érdekében minden lehetőt elkövessenek. A magyar társadalomnak még igen sok foutos tennivalója van és mondhatom, nincsen szebb, niucsen háladatosabb a család nélküli, hiányos nevelésű, vagy különös szülői felügyeletet nélkülöző gyermekek sorsának, egészségének, nevelésének ós jövőjének biztosításában való közreműködésénél. S hányszor fordul elő, hogy sürgősen kell igénybe venni az állam segítségét! Talán nem kell egyebet említenem, mint a pölöskei tűzvész folytán elhagyatottá vált gyermekek megmentését. Vagy másrészt a cigánykérdést meg lehet-e majd más módon oldani, mint a gyermekek egy részének a gyermekmenhely kötelékébe való beutalásával. Igen nagy a gyermekvédelem perspektívája és most nem akarok részletekről irni, csak ismételten folhivom Zalavármegyét és Zalaegerszeg jobbérzésü, jóindulatu, a gyermeket szerető és a magyar gyermekvédelmet becsülő lakósságát, hogy e nemes, magasztos üggyel foglalkozzék, ha a magyar hazát igazán szereti, ha a hazának ezer meg ezer gyermeket akar megmenteni és egészséges és hasznos embereket nevelni. Sursum oorda I Fel a szivekkel! Ne akadjon egy ember se, a ki be ne lássa az állami gyermekvédelem fontosságát és a ki hozzá ne járuljon legalább a szeretetével e gyönyörű intézmény tovább fejlesztéséhez. Tavaszi hangok. Ablakom alatt a kertben az akácok kopasz ágain ugrálnak a verebek s össze-vissza csipognak ; a szomszéd ház tetejének az élén méltóságosan ül ogy varjú, hallgatja a szürke madársereg sipogását s fontoskodva rázza bölcs fejét. A napfény itatta lágy levegő belebbent minden hangot a szobámba, hallom a csermelyek sietős csevegését, amint hóból vizzé engednek fel, hallom az ágak halk zizegését, megértem az ablakom párkányán halkan turbékoló galambokat s lelkembe ömlik a tavasz fenséges zenéje. — Csirip, csirip — szól egy vén veréb a pajtásához — megérünk tehát még egy tavaszt. Mi ? csirip, csirip. — Ugy van . . . Ugy van — jegyzé meg a holló, golyvásra puőjsztva a nyakát. Ismerem jól ezt a szolid madarat. A kijelentései mindig rövidek s nagyon pozitivek. Természettől ostoba sfélénk, mint minden varjú. A madarak társadalmában kiváló állást foglal el és minden télen jótékony ünnepet rendez a ki vénhedett, invalidus galambok számára. A verebeket is jól ismerem ; bár külsőleg könnyelműek, mi több, liberálisnak látszik, ez a madár alapjában véve mégis mindig csak a maga h'isznát keresi. Látszólag nagyon alázatosan ugrálja k rül a varjut, fulsjdonképen nagyon ót .udja értékelni s azért nem csinál lelkiismeJ reti kérdést abból, hogy alkalomadtán egy s más roszakaratu csipős kis történeteket világgá ne bocsásson róla. Az ablakpárkányon egy ifjú galambgavallér meggyőző hangon biztosítja a tubácskáját, hogy : — Én elmúlok, elpusztulok, ha nem szeretsz I — Hallotta már, varjú ur? a csizek megjöttek — újságolta a veréb. — Ugy van I — Megjöttek s lármáznak, röpdösnek, csicseregnek . . . rettenetes nyughatatlan népség 1 S utánuk mindjárt megjöttek a tengelicek is. . . . Mint rendesen, hehehe. Tegnap azt kérdeztem az egyiktől: no kedvesem megjöttek maguk is? S képzelje csak, gorombasággal felelt. Ezek a madarak nem ismernek semmi tisztességet a rang hivatal ós a méltóság iránt ! Pedig én udvari veréb vagyok ! . . . Ekkor váratlanul a kémény mögül előkanyarodva röppent le a háztetőre egy fiatal varjú s félhalkan jelentette: — Kötelességem szerint figyelmesen kikémlelve mindazoknak a teremtett állatoknak a beszélgetését, amelyek a levegőben, a vízben, a földön, vagy a föld belsejében laknak, alázatosan jelenthetem, hogy a csízek hangosan baszélnek mindenről, sőt azt is megengedték maguknak, hogy a természet küszöbön álló megújulásában reménykednek. — Csíp, csirip — szólt a veréb s nyughatatlanul nézett a besúgóra. A varjú fejét csóválta. — A tavasz mindig me^ön, sőt volt máieset arra is, hogy nem jött meg, de a mi a természet megujulását illeti, ez ... he ... ez kellemes dolog . . . feltéve természetesen, hogy azoknak az erőknek a beleegyezésével történik amelyeknek a szakmájába tartozik. — Ugy van — hagyta helyben az öreg varjú, jóindulatulag pislantva oldalaslag a fiatalra. — Az előbb jelentettekhez még azt kell hozzátennem — folytatta a fiatal varjú — hogy az említett csizek az elégület'ensógüket fejezték ki a miatt, hogy azok a patakok, amelyekből szomjúságukat szokták oltani, állítólag zavarosak. Sőt néhány csiz megengedte megának azt a vakmerőséget, hogy szabadságról csicseregjen .. . — Ah, azt mindig megcselekszik — kiáltotta az öreg veréb — ennek az ifjuságuk az oka s nem olyan veszedelmes! Én is voltam fiatal, ón is csicseregtem a . . . hm. Természetesen csak ugy szerényen. De ez elmúlt; a szemem előtt más, okosabb cél tűnt fel, hehehe . . . — Eh . . . Ehm — hangzott fel a tisztelet parancsoló torokköszörülés s a hársfa lombjai között megjelent a valóságos belső titkos veres-