Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-05-10 / 19. szám

1908 május 10. »Zaíaaiegye, Zalavármegyei Hírhip 7 majdnem mindennapi élelmet képez, még 200 millió koronát is lát utáuna esztendőnként. Mi magyarok ilyen igenleges eredmény helyett a legutóbbi időig, sajnos, csak nemleges eredményekre hivatkozhatunk. Házinyulaink az elmúlt decemberig a gyermekeknek képezték játékszereit, az apáknak meg kártevő háziállatait. Ezt a kárt aligha egyenlítették ki azzal a osekély haszonnal, melyet husuk fölhasználása által nyújtottak. Hisz az ilyen istállóbeli odulakó húsát csak a legalacsonyabb rendű és gyomrú egyének fogyasztották el. A kotorékban lakó állat husa nem lehet delikát, hisz az alagútban végzi az állat összes életszükségleteit; viszont nem vesz elég részt a napvilág és a levegő minden irányba kiható nemesítő erejében. Házinyultenyésztésünk elmaradottsága volt tehát az oka annak, hogy az eddigelé nem szerepelhetett a komoly közgazdasági tényezők között. Az istállók talajában folyó tenyésztési periódus ugyanis a mellett, hogy az ott termelt hus értéket alig képez, még a tenyésztési alapelvek szempontjából if kifogás alá esik. Ki tudja ezekben a dohos alagutakban a tenyésztést irányítani és ellenőrizni? Senki. Vérfertőző rokontenyésztés folyik itt és a legzsengébb korú állatok nemzik csenevész utódaikat, holott még maguk a szülők is fejlődésre szorulnának. A komoly házinyultenyésztés tehát akkor kezdődik, a mikor házinyulaink külön nyernek valamely helyiségben elhelyezést és olyképen, hogy azokat tetszés szerint szeparálhatjuk, hozzájuk bármikor hozzáférhetünk és olt jó levegő és a napvilág áldásaiban részesítve, tisztaság és megfelelő takarmányozás mellett tarthatjuk őket. Ezt a szabályszerű tartást a ketrecrendszer teszi lehetővé. Ily rendszerben folyó tenyésztés mellett még meglevő istállónyulaink tarka-barka társasága is hasunothajtó lenno. Ha nem csurran, csöppen ! A nyugati nemzetek és különösen az angolok azonban ebből a vegyes és cseuevész társaságból olyan nemes kulturállatokat tenyésztettek ki, hegy minekünk már csak az okoz fáradságot, hogy a jelenleg létező 20—30 kulturfajtából kiválasszuk magunknak azt, a mely kitűzött céljainknak legjobban megfelel. Fajta igen sok van. Egyik 8—9 kilós súlyával, a másik kevés igényével, a harmadik jó szaporodóképességével, a negyedik szép szőrével vagy egyéb jó tulajdonságával tűnik ki többi társai közül. Az állami akció eddigelé a következő öt fajtát vette kombinációba : az ezüstöt, az oroszt, a normandiait, a kék óriást és a belga óriást. A tenyésztésnek az alapfogaimai egyeznek a többi haszonállatainkéval, ez áll: az apaállatok fajtajelleg szerint való kiválasztásából, csupán ivarérett egyedeknek a tenyésztéséből, 4—6 heti szoptatásból, kézből való födöztetésből stb. Az elhelyezés legyen olyan, hogy az egf'szség és a szabályszerű tenyésztés alapelvei betarthatók legyenek s ez a ketrecrendszer alkalmazásával érhető el. A takarmányozásra a házinyúl a legkisebb igényű, elfogyaszt minden méregtartalom nélküli növényt; olyant is, melyet más háziállatunk el nem fogadna. Azonban nem szabad dohos, rothadt, vagy deresnek lenni a nyul takarmányának sem, hanem szabályszerű kezelésben kell még a konyha és kertihulladékot, sőt a vadfák gályáit is nyujtanunk, ha azt akarjuk, hogy állományunk egészséges maradjon. Az értékesítés a házinyulakuál sokoldalú, értéke iíthető: husa, gereznája és belei és épen ez az a terület, a mely a házinyultenyésztést köz; azdaságilag magas polcra helyezi. Különöeen ha a nyulászat sokoldalú haszonvételeivel szembeállítjuk azt, hogy egy anyanyui egy év alatt 25 ivadékot nevel föl, az eltartása meg végtelen kevésbe kerül. Nem kell talán bizonyítgatnom, hogy az általános drágaságot az élelmezési áremelkedés okozta. Hogy miért emelkedett föl az élelmi szerek ára, azt meg mindnyájan tudjuk, hogy azért, mert az értelmi színvonal, az ipari minősülő munkával, a városok fejlődésével emelkedett. Nagyobb lett a huskereslet. Ezt az erősbödő keresletet azonban állattenyésztésünk kielégíteni nem birta. Nem azért, mert a sertésv' ' és más járványok állatállományunkat állandó : tizedelik, azonfelül most van a daruszőrü marha tenyésztéséről a nyugoti fajtára való átmenetel és a más alapokra való áthelyezkedés mindenkor zökkenővel jár. Ezzel szemben száraz éghajlatunk folytán, különösen a keleti részekben gyakoriak itt is, ott is a takarmányinségek. Hústermelésünknek tehát támogatásra van szüksége. Ilyen támogató szerepre kiválóan hivatott a házinyulteuyészté»i. A szabályszerűen tenyésztett házinyúl husa minden kellemetlen mellék iztől, szagtól mentes, kitűnő husnem ; k^t különleges tulajdonsággal, mellyel minden husnem fölött áll : fehérje tartalma 25°/

0, pl- a marhahús 18°/

0-ával szemben, vagyis a legtáplálóbb, emészthetősége azonban a legkönnyebb, ugy hogy kiillöldön a kórházak rendszeres husneme a csirke és borjú hu3a mellett. A budapesti nyul-vacsorákon általános föltűnést kelt,és kedvelőinek tábora egyre szaporodik. Es hogyha ezt a minőségi kettős előnyt a mennyiségi aránnyal hozzuk összo, a házinyúl mint hústermelő állat is megüti a mértéket. Ugyanis előUt) 25 darabra tettem egy anyanyui évi szaporulatát, ez élősúlyban, kicsit — a nsgygyal összevetve, a nagyfajta nyulaknál évi 75 kiló, a kisfajtáknál évi 50 kiló élősúlynak felel meg. Ugy hogy váltig el lehet mondani, hogy az a csizmadia iparos, a kinek 4 anyanyula van, minden héten nyulsültet ehetik családjával és 50 darabot még ela.iáa utján is értékesíthet növendékeiből, egy kis káposztalevélért, vagy akácgalyért, melyet még a szárazság sem vehet el. Az értékesítés másik módja a nyulászatnál a lenyúzott bőr. Manapság nagy és évről-évre emelkedő divatban van a prémviselés. Meglátszik ez abból is, hogy mit adunk ki szűcs és kalapos áruért — a külföldnek. A tényállás az, hogy ily cikkekért az utolsó öt évben a következő összegekkel adóztunk a külföldi kereskedelemnek : 1902-ben 8 és fél millió koronával, 1903-ban kilenc és fél, 1904-ben 10 és fél, 1905-ben 11 és fél, végül 1906-ban nem kevesebb mint 15 és fél millióval, holott azokat a szücsárukat, melyek mint csincsilla, hermelin, nyest, szilszkin, hód, pucok stb. néven szerepelnek, legnagyobbrészt a házinyulak viselték. A . kalapos árukat képező nemezfélék meg kizárólag a mezei és házinyulaknak szőréből készülnek. A házinyúl selejtesebb gereznájáról lenyírják a szőrt, mely nemezkészítésre megy, mig a bőrből enyvet állít elő a csodatevő ipar. A belekből végül hurt állítanak elő. Ilyen sokoldalú a házinyúl hasznavehetősége. Micsoda látkép az, ha elénk varázsoljuk a jövendőt, a mikor széltében tenyésztjük majd a házinyulakat és megszűnik a husinség, sőt házinyúl húsból milliókra menő kivitelünk lesz, mert könnyen lehet. A gereznakivitelünk millióit meg pontosan jegyzi az országos statisztikai hivatal, mely ma még csak behozatali millióinkat s vele szégyenünket jelzi. Hát hogy ha arra gondolunk, hogy régi nagyhirü szücsségünket, timárságunkat és kalaposságunkat, melyek részben az olcsó bécsi rongy, részbeD alapanyag hiányában mentek tönkre, a házinyultenyésztés lábraállíthatja és fogja is állítani. Hisz a termelő pl. a gereznáért keveset kap, a hamisítványnak kidolgozott gerezna meg 3—4 korona, micsoda nyereség néz itt a szücsiparra. Nem kell majd szűcseinknek Francia, Német és Angolországokba menni munkára, hanem itthon érvényesíthetik tudásukat. Magyar szűcsökkel külföldi tanulmányutamon mindenhol találkoztam s mindenütt a legelégedettebb munkások ők voltak. Beiratkozás szakiskolai tanfolyamra. Borgazdasági tanfolyamok lelkészek és néptanítók részére. Borászati szempontból kiváló fontossággal biró községekben működő lelkészek és néptanítók részére a budafoki m. kir. pincemesteri tanfolyam helyiségeiben folyó év nyarán két hétre terjedő borkezelési tanfolyamok fognak tartatni. A pályázók számához képest két, esetleg három ilyen tonfolyam lesz; az elsőjulius 6-tól 18-ig, a második julius 20-tól augusztus l-ig, a harmadik pedig augusztus 17-től 29-ig. Ezen tanfolyamok célja az, hogy az azokon résztvevő lelkészeknek és néptanítóknak mód nyujtassék arra, hogy az okszerű borkezelésre vonatkozó ismereteket elsajátítsák s e téren gyakorlati jártasságot is szerezzenek a végett, hogy az okszerű borkezelés terjesztése érdekében a maguk részéről is közreműködjenek. A tanfolyamra csak olyan lelkészek és néptanítók vehetők fel, akik ama hegyvidéki községekben működnek, ahol a lakosság kizárólagos vagy főfontosságu kereseti forrását a szőlőmi velés képezi. •Eí£yegy tanfolyamon husz-husz hallgató vehet részt. A tanfolyamra felvett egyének útiköltségeik s a lakás és élelmezés költségeinek fedezésére az egész két heti tanfolyam tartamára egyenként 70 lv, azaz: hetven korona átalányt kapnak, mely összeg a tanfolyam első napján fog a tanfolyam vezetője által kifizettetni. A tanfolyamra való felvételre pályázók egy í koronás bélyeggel ellátott kérvényeikben kötelesek feltüntetni életkorukat, nyelvismeretüket, tényleges alkalmazásukat, a szőlő- és borgazdaság terén esetleg kifejtett működésüket s ha esetleg a négyhetes szőlő- és borgazdasági tanfolyamon résztvettek, csatolják folyamodványukhoz az erről nyert bizonyítványt. Az, hogy a folyamodványban a fentiekre vonatkozólag felsorolt adatok a valóságnak megfelelnek, a tanítók folyamodványain az illetékes kir. tanfelügyelő által igazolandó. Lelkészek pályázati folyamodványaikat közvetí lenül, a néptanítók pedig az illetékes kir. taní felügyelő utján, legkésőbb f. évi junius hó l-ig 1 ahhoz a szőlészeti és borászati felügyelőhöz, S (illetőleg vincellériskolái igazgatóhoz) nyújtsák j be, akinek kerületében működnek. A kérvényben világosan feltüntetendő, hogy ' a folyamodó az I-ső, Il-ik, vagy az esetleges ; Ill-ik tanfolyamon óhajt-e résztvenni. Budapesten, 1908 évi április hó 17-én. M. kir. földmivelésűgyi minister. Í A meiasse erötakarmán

1 ok. j A nagyobbmérvü állattenyésztés igényelte taí karmányszükséglet fedezése, másrészt a selejí tesebb minőségű takarmányok értékesíthetése, | jobb kihasználása céljából mind jobban és jobban t tért hódítanak a meiasse készítmények, j Amily jó szolgálatot tesznek ezen takarmány j féleségek a gazdának, ha azok megbizható oégek ; által, jó minőségben kerülnek forgalomba, ép j oly ártalmára vannak ugy a meiasse takarmányok hirnevének, mint az állattenyésztésnek, ha azok megbízhatatlan forrásokból származva, mindenféle pancs alakjában jutnak forgalomba. A gazdának ugyan módjában áll a szállított j erőtakarmányok minőségéről magának vegyele; mezés utján meggyőződést szerezni, azonban • tekintettel a hosszadalmasabb időt igénybe vevő j eljárásra és az igy felmerült költségekre s az esetleg származó perekre, mindenesetre jobban teszik a gazdák, ha a keverékeket maguk állítják elő. Az eljárás indokoltságának bizonyítására kis számadást kell végeznünk, hogy abból meggyőződést szerezzünk, vájjon rentábilis dolog-e a meiasse takarmányok házilag való előállítása. A gyárosok által szállíttatni szokott meiasse takarmányok tartalmaznak rendszerint: 50°/

0 mellasset (vizzel oldva) 10°/

0 protein 20% buzakorpát 1.5°/

0 zsír 30°/o egyéb anyag (köleshéj, pohánka, szőlő, bortörköly stb.) 20°/

0 cukor. Az ily módon előállított keverék a gyárosoknál 1000-1200 koronába kerül. Ezzel szemben, ha a gazda ugyanazon költség mellett akar magának erőtakarmányt előállíttatni, szüksége lesz: ! 50°/

0 melassera 14.2°/

0 protein ! 35°/

0 buzakorpára 3 4% zsír | 15°/

0 pogácsa, zab, szelet slb.-re 26.u/

0 cukor. I 50°/

0 meiasse, m.mázsáját 9 K. számítva 450 K. ! 35°/

0 korpa m.mázsáját 11 K. számítva 385 K. ' 15°/

0 pogácsa stb. m.mázsáját 14 K.-val számítva 210 K. Összesen : 1045 K. Mint fentiekből látható, ugyanazon költség j mellett sokkal jobb takarmányt leszünk képesek I előállítani s e mellett azt mindig olyan mennyiÍ ségben állíthatjuk elő, mint amilyen mennyiség! ben arra tényleg szükségünk van. ; Az előállításra szolgálnak az úgynevezett j meiasse keverőgépek, melyek ára 800 korona. : Számításba véve a felmerült költségeket s Összehasonlítva az ily módon előállított takari mányok tényleges értékét (1045 korona) a gyái rosok által' szállíttatni szokott ilyen keverék takarmányok értékével (690 K.), szembetűnő az