Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-15 / 11. szám

iy08 március 15. 'Zniaroegy*, Zaiuvármtgyei Hírlap* birtokra 1 iazra 4^2 4\ 5 kamatláb mellett leggyorsabban folyósittat fennálló terhes tartozást legelőnyösebben convertál Mesterházy Gedeon Pénzügyi és Gazdasági irodája Szombathely, Széli Kálmán-utca 3 Nagyszebeni Földhitelintézet Képviselősége. Telefon 267. Időjárás. A mult hét elején csúnya locs-pocs idő uralkodott, mindennap esett az eső s a felhők közül csak néha tekintett ki a nap. Valóságos nyári záporok jártak s kedden jég is esett. Csütörtökön kiderült s a levegő lehűlt. Éjszakánként gyenge fagyok voltak; a hőmérő -f 8 és — 1) R. fok között ingadozott. Csíkos Ö AITTAWI selyem

6"?'Írttól Kockás - %|J 1 \l gJ | 1 I feljebb bérmentve és Shantuny - { H il 1 1)1 I i vámmentesen. Minta Armure - ^ J postafordultával. Megrendelések bármely nyelven inté/.endök : an Seidenfabrikt. Hennenberg in Zürich. A csúnya nökröl. Irta és a kereskedő ifjak estélyén előadta: Hantke Emil. Egész jogosan mondhatják, hogy iszonyú merész és beképzelt alak lehetek, hogy egyedül, minden erkölosi vagy anyagi támogatás nélkül egy roppant kényes thémát merek felvetni. A csúnya nőkről! A minek kimondása is az udvariatlanság, a gorombaság, a durvaság és a lelketlenség legnagyobb fokú megnyilvánulása. Jó barátaim váltig intettek és figyelmeztettek, hogy ne reszkírozzam meg ezt a thémít, de nem hallgattam rájuk. Nem, mert tudtam azt, hogy ezért a thémáért itt Egerszegen bántódás nem érhet. Mert a inikéut itt a borból is csak jobb és legjobb van, ugy nőkből is csak szebb és legszebb van. Sem rosz bor, sem csúnya nő itt a mi kis városunkban nincsen. És mondhatom, hogy thémám kifejtésére alkalmasabb helyet nem is kereshettem volna, mint a mai estét, mikor itt meg csupa legszebb nő van. E*en kis előljáró beszéd után hadd térjek hát rá a csúnya nőkre. Előbb különben még elmondok egy kis mesét. Volt egyszer, tul a kék tengeren, kopár hegyek között, sebes folyók mentén, egy gazdag, hatalmas király, annak egy csinos fiatal leánya. A haja kibontva olyan volt, mint egy aranysátor, a termete délceg, járása mint egy istennőé ós az arci, nos az arca — nagyon rut volt. Szegényke mindig sirt-ritt, valahányszor a tükörbe nézett. Istenem, miért is nem teremtetted szépnek őt! Mit ér a kincs, a rang, a pompa — de el ne felejtsük, hogy manapság ez csak a mesében van — ha az utolsó szolgáló leány szebb, mint ő s nincs királyi hatalom, a mely segithetne rajta. Jöttek a javas asszonyok és csodás szereket ajánlottak, amelyektől finom lesz az arca, mint a fátyol, fehér mint a patyolat és rózsás mint a hajnal. Forrás vizében, boszorkány kotyvalékban fürösztötte arcát — csak nem lehetett segiteni rajta. Egyszer jött egy királyfi messze földről : daliás, nemes iíju. Meglátta a királyleányt, ránézett két nagy delejes szemével, az a másik szempár \ isszaverte az izzó sugarakat — babonaság volt, vagy mi, de a királyfi letérdelt, csókolta a királykisasszony kezeit, ruhája szélét, a földet, u melyet lépése érintett s boldogan suttogta: — Nincs szebb nálad a föld kerekén ! Erről a meséről jutott eszembe az, a miről ma szólni akarok. Kiről is zenghetne a dal édesebben, mint a teremtés gyöngyéről, a nőről, akit az Isten jó keuvébrn teremtett a férfiak gyönyörűségére és vau rá eset, hogy veszedelmére is és a ki, mint azt már jól tinijük, angyal és ördög egyaránt lehet. Nincs csillag az égen, a melynek fénye vetekedhetnék a női szemek varázsos, bűbájos sugaraival. Nincs rózsa a mindenség nagy kertjében, mely megállhatná helyét a női arc viruló, üde szine mellett! Az éj elbuvik a sötét fürtök elől, nagyobbat mondok, még a hó is elolvad szégyenében a tejfehér kezecskék láttára. Mérget mernék rá venni, h >gy mig irópapirt és tollat gyártanak e széles világon, addig az asszony népnél hálásabb thémát Amerikában sem találnak ki. A türelmes tudósok már kiszámították, hogy lányokról, menyecskékről eddig annyi papirost firkáltak tele, amennyiből falat, lehetne vonni a világ körül; az a tinta pedig, a mivel eddig a női bájakat lefesteni próbálták, egy egész város uszodájának, vagy vízvezetékének elegeudő volna - persze, nem a maga legsötétebb íeketeségében. Arról azonbau egész fellépésemig hallgat a statisztika, hogy vájjon mennyit írtak eddigelé — iuár csak kimondom ha nehezen is — a c

;uuya nőkről. Engedelmet kérek önöktől bájos és elnéző hölgyeim, hogy e rut szót lcirni és kimondani merészeltem, az önök viruló orcái, ragyogó szemei és mosolygó ajkai láttára. Végro is, bár nem nagy virtus egy cseppet s -m, a jelen nem levőkről illetve más helyen lakókról is szabad beszólni és én tovább megyek, igenis, egész nyiltan kimondom, hogy vannak csúnya nők. Ha mindeddig nem foglalkoztunk mással, mint a szépekkel, a nagy többséggel, miért ue eshetnék szó egyszer a kisebbségről is. — Létezik tehát csúnya nő? — teszik fel önök a kérdést és én megadom rá a nehéz feleletet: — Igen ! Mázsányi nehéz kő szakadt le hőn ér/ő lelkeinről, hogy ezt a súlyos négy betűt kimondtam, mert ugy érzem, hogy habár a teremben senki sem érthet mogára az elnevezés alatt, a távolból mégis száll felém egy hang, melyből elkeseredést, szemrehányást sejtek s a mely fájó keserűséggel kérdi: — Hát nem elég, hogy az Isten nem áldott meg minket is olyan bolonditó szépséggel mint társnőinket, még külön is foglalkoznak velünk? Igen, szándékosan választottam ezt a nehéz és jól tudom, hálátlan thémát. Mert sokkal, de sokkal könnyebb és bizonyára százszor kellemesebb lenne dioshymnuszokat zengeni a hollófekete, vagy aranyszőke fürtökről, sugár termetről, a ringó járásról, a csicsergő és csókolni való ajkakról, mint arról irni, hegy akadnak a világ szépei mellett kevésbbé szépek is. He Istenem, hát lehetüuk e mindnyájan egyformák? Hisz nem állhatiunk valamennyien az első sorban, mikor a földi jókat osztogatták. Igaz az is, hogy a nőkuél a szépség hiánya feltűnőbb és hátrányosabb m'nt a férfiaknál. Ez természetes, épen azért, mert a nők között óriási arányt képeznek a szépek és csak elenyésző kicsiny azok száma, a kik ezzel nem dicsekedhetnek; mig a férfiaknál — mint a példa mutatja — éppen ellenkezőleg áll a dolog. De persze, mi mint a teremtés állítólagos urai, erre azt szoktuk mondani, hogy »a férfi, ha egy fokkal szebb az ördögnél, már szép.« Hát látta már valaki az ördögöt ? ! Tiszta sor, hogy ebből kifolyólag minden férfi szép. Hja, igy van az, a magunk szemében a gerendát sem látjuk meg. Hanem a nő, az legyen szép! Ez első feltétel, így szoktuk mondani ós elfelejtkezünk arról, hogy mikor az ördögre hivatkozunk, nem jót teszünk, mert tudvalevőleg az ördögben kell lenni valami hódító, csábitó erőnek — hisz azért ördög -- és ha ennél egy fokkal több van bennünk, csak akkor lehetünk sorsunkkal némileg kibékülve. De hagyjuk az ördögöt és ne fessük a falra. Mit látunk a csúnya nőknél? Hogy bizonyos tekintetben gyakran — nem mondom, hogy mindig — kitűnnek és mintegy ezzel ellensúlyozzák egyéb fogyatkozásaikat. A világért sem akarom ez által a szépeket kisobbiteui, vagy hogy végkép el ne bukdvcsolja, KZ ilyen kiváló hölgyeket, ha tegyük fel, íiogy hozzá még szépek is, csúnyákká nyilvánítani, de igen gyakran tapasztalható, hogy a kevésbbé szépek szellemileg, vagy legalább bizonyos iránjban jobban ki vannak fejlődve, a mit I uiönben könnyen megmagyarázhatunk. Ha valaki érzi, tudja, hogy nem olyan sz/p, mint társnői — pedig be könnyen megérzik, megéreztetik ezt — a mellőzés és maga az a tudat, hogy ő nem versenyezhet másokkal külső testi előnyökben, elzárkózottá, gondolkodóvá teszi! Es mig a szépek — legalább a kikiáltott szépek — rendesen sok időt és gondot (ordítanak, szerintük legdrágább kincsük, féltett szépségük ápolására és emelésére: addig az u. n. csúnya nők, önmagukhoz fordulva, leikök szépségeit igyekeznek kiemelni, szellemi tulajdonaikat mivelik, hogy legalább ezzel kárpótolják magukat az el/eszettnek hitt e^yéb örömökért. Nehogy félreértsen valaki, megjegyzem, hogy természetesen itt sem lehet általánosságban beszélni és a mint a szépség nem zárja ki, sőt igen gyakn'.n egy iitt jár az okossággal és műveltséggel, ugy a testi rútság sem ikertestvére a szellemnek. A kevésbbé szép nőknek vaunak más előnyeik i

s- gyakran tűnnek ki pompás termetükkel és majdnem mindig — kicsinyek a kezeik és aprók a lábaik. Hallomásból é3 olvasásból tudom — ós éppen ezért nem állok értük jót — több állandóság és több hűség is lakozik sziveikben, mint a szépekében, ami szintén nem kivétel nélkül való szabály; bár könnyen érthető, hogy a ki tudja, hogy az ő testi szépsége nem gyakorolhat eltörölhetetlen vonzerőt egy más lényre, az egyébként, szeretete melegével, odaadó ragaszkodásával, gyöngédséggel és figyelmességgel igyekszik lekötni és magához láncolni azt, a kit szeret. Mondják azt is, hogy a csúnya nőkben több a szenvedély, a tűz, az erő. Ezt már tagadni is lehet. Láttam gyönyörű nőt, a ki ugy simult, szerelme tárgyához, mint repkény a tölgyhöz s szenvedélye lángolóbb volt a vulkán izzó lávájánál, mig láttam rut hölgyet is, a ki hideg szobor gyanánt hallgatta a leglázasabb szerelmi vallomásokat is. Denique az ember ha hölgyekről beszél — legyenek azok most már akár szépek akár csúnyák — oda lyukad ki, a hova máshová nem lyukadhat, a szerelemhez. Nem tudom mélyen tisztelt hölgyeim, voltak-e már önök — — mindnyájan — szerelmesek, mert én hiába is tagadnám, ugy sem hinnék el, egy párszor már voltam. Higyjék el, hogy éppen most nem vagyok az és igy nem lesz érdektelen, ha élményeimből egyet-mást elmondok. Ne féljenek, nem követek el semmi indiskréciót, inkább az elméleti szerelemnek általam alkotott paragrafusait adom elő. Hogy a nők valakit szeressenek, ahhoz szükséges, hogy az illető kezdetben a rajongót adja, de később aztán hidegnek kell lenni irántuk. A nők ugyanis inkább elviselik a gyűlöletet, mint a közönyt; minél jobban közömbös valaki irántuk, annál inkább legyőzheti büszkeségüket. A rajongásnál aztán vigyázni kell, ne hogy hizelkedővé váljunk. A legtöbb asszony ugyan nagyon szereti, de sokaknak inkább kedvesebb egy maüciózus ember. Ezek az okos asszonyok ! Ezeknek az tetszik legjobban, ha nem a szépségüket — és igy valószinü, hogy a csúnya nők csoportjába tartoznak — de a szellemességüket dicsérik s ezt is inkább, ha a hátuk megett történik. A nők az általuk szeretett férfiúval csak azért bánnak hidegen, mivel tudják, hogy affektált hidegségük annak szerelmi lángját még inkább szitja. Sohasem szabad szerelmünket a nőknek bevallani; azoknak kell azt eltalálni. Ők a szemekből olvasnak s azoknak inkább hisznek, mint bármilyen szerelmi vallomásnak. Ha kezet csókol valaki nekik s ők azt kézszorítással viszonozzák, ugy az illetőnek tudnia kell, hogy nem közömbös előttük. Társaságban nem előnyös sokat nevetni asszonyok előtt; minél .^komolyabb valaki, annál kellemesebb nekik; egy halvány férfi arcot sokkal többre becsülnek, mint egy egészséges rózsás arcot. Minél közönyösebb egy nő társaságban valaki iránt, annál jobban szereti őt. Es hozzá a nők képesek a legcsunyább és a legszegényebb férfiba is beleszeretni, ha a bizonyos hírnévre tesz szert. A szerelmi eskük és szerelmes levelek ma már hatásukat jóformán elvesztették. Manap a szemekkel levelezünk és ez praktikusabb is. — Legalább nem vesz el annyi időt az ember-