Zalamegye, 1908 (27.évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-05 / 1. szám

4 > Zalam egye, Zal&yárraegyei Hírlap* 1908 január 6. kis lánya milyen érzéssel és milyen megnyilatkozással fogadta « kis Jézuska ajándékait. Ötletes kiszóláwa uiiatt egy pár méltó arra, hogy a krónika utján a közönség is tudomást szerezzen róla. — — — Ez tulajdonképen a Mikulás-nappal függ össze. A familia már készülődik t vscsorához . . . és az apróság minden zajra megrezzen, hogy hát ha most jön a Mikulás. De a Mikulás még mindig nem jön és vaosorához sem ülhetnek, mert a kedves tata még mindig nem jött haza a kaszinóból. Türelmetlen már az egész család, végre halkan kinyilik az ajtó és nyugodt fehérségében, imponáló alakjával megjelenik Mikulás, — a ki nem volt más, mint a csalódapa. A gyerekeknél a rendes kíváncsisággal párosult a "megilletődés, mig ugy ők, mint a Mikulás elmondják mondókáikat. Mikulás kiönti sok édességgel telt zsákját és már-már távozni készül, de még megkérdi legnagyobbik fiát: — Hát az apád hol van? Nem tud ilyenkor idehaza lenni ? — Az apám Mikulás bácsi a korcsmában ven. — Ugy?! Na ha hazajön, mondd meg neki, hogy ne járjon annyit korcsmába. Evvel a Mikulás eltűnt ós pár pere múlva hazajött az apa. Szalad rögtön hozzá a fiu. — Édes apám itt volt a Mikuláa és azt mondta, hogy ne járjon annyit korcsmáLa. Ennél a famíliánál is nagyban készülődtek a karácsonyra. Hatalmas szép fenyőfát vettek és hogy a gyerekek meg ne lássák, a kertbe vitték és leállították a földbe. Egyik nap az apa az ünnepek előtt ott járkál a kert kerítés mellett és látja, hogy a gyerekek ott állnak a karácsonyfának szánt fenyőfa előli, és tanakodnak borzasztóan. Kíváncsi volt, hogy miről beszélhetnek, hát egész közelre oda lopódzott. Azt mondja a legkisebbik: — De milyen szép és milyen hamar megnőtt ily ta nagyra. Még a nyáron nem volt belőlo semmi. A középső rá szólal: — Ugyan! Ez csak ugy van oda téve. Ezt fogja majd a kis Jézuska hozni karácsonyra. Fölényes nyugodtsággal szól a vitába a legnagyobbik : — Ugyan na legyetek olyan buták. Ezt nem a Jézuska, hanem a papa hozza. Hanem azért ha majd behivnak a szobába, csak örüljünk és valahogy el ne áruljátok, mintha tudnánk, hogy ezt nem a Jézuska hozza. Ez ugyan nincs összefüggésben az ünnepekkel, de mind a gyermekszoba világából való eredetiség, szintén felemiíteodő. Hazajött a két úrfi az (elemi) iskolából. A nagymamájuk előveszi őket, hogy meséljék el, mi történt. A nagyobbik vállalkozott rá legelőször. — Tudja nagymama, a tanító bácsi megkérdezte mindenkitől, hogy szokott-e bort, sört vagy pálinkát inni. Mindegyik letagadta, hogy szoktak. De én büszkén kivágtam, hogy igenis szoktam sört, bort, meg pálinkát is inni. Rémülten csapja össze a nagymama a kezeit. — Te szerencsétlen gyerek ! Hát elment a, eszed? Hiszen hazudtál a tanító bácsinak. De a kis tésur önérzetesen kihúzza msgát és védekezik. — Bizony pedig nem hazudom. Mert figyelje csak meg nagymama, hogy ha vendégek vannak itt és elmennek, az az első dolgom, hogy kiiszom a poharakból, ami benne maradt, akár bor, akár sör, akár pálinka. Ki a derék asszony? Két ur beszélget egymással, kik nem egy ós ugyanazon hivatalban, de mégis az államot szolgálják. Az egyik mondja, hogy náluk van egy írnok, jóravaló teremtés ő is, meg a felesége is, az asszony különösen jó gazdausszouy és volna is már valamijök, de az embernek az a rósz tulajdonsága van, hogy amint elsején kikapja a fizetését, azon mód elmulatja. — Ez aztán a derék ember — vág rögtön bele a másik. — Könnyii az asszonynak deréknek és jó gazdaasszonynak lenui, h van miből, de mulassa meg akkor, hogy jó gazdaasszony, ha ha nincs miből. i Van elég nap az újévben. Egy szűkebb körű társaság ül együtt újév ! estéjén elég jó és kedélyes hangulatban. ! Az éjfél már erősen elmúlott, midőn a társaóig egyik tagja valószínűleg kötekedésből ezt a kijelentést kockáztatja meg: — Na tán jó volna haza menni. Utóvégre 1 még sem járja, hogy .az ember uj esztendőn is : abba a mult esztendőben már annyiszor átszenvedett becsábult állapotba kerüljön. Ám a csábulí.'s nagymestere rögtön leintette : — Hát aztán ! Van elég nap a* uj esstendőben, hogy az ember kijózanodjon. Mámor. A mig karod remegve átfon, Mig rám tapad tekinteted . . . Olyan forró láng gyul Iá benne Akár az Etna torka lenne . . . Ugy ontja, szórja szerelmedet . . . Szemem lezárom. Hisz megvakítna Tüzes szemed, ugy rám tapad . . . Vonaglik az ajkad ? Meg ne szólalj! Mit is mondhatnál most te szóval ? Gyönge maradna minden szavad. Csak igy - fonódj rám két karoddal S mig elkábít lehellet ed, Mire a szót meg nem találod. Mindent elmond a némaságod . . . Szemed dalolja szerelmedet. Levelek. 2 levél. Rétmeló 1Ü08 január 1. Kedves apám ! Boldog újévet kívánok és kívánságom őszinteI segének honorálásául booeánatát kérem. Hallgatásom miatt való szemrehányására rászolgáltam, mentségemül ha felhozhatom talán, hogy magam is csak most kapok észbe : szent isten, mi van velem, hogy a legjobb apára csak néhanapján gondolok! Szentül higyje azonban, hogy a mai naptól kezdve eltakarodom figyelmetlenségemmel életének alkonyuló egéről és remélem, hogy ezt az éghajlást még sokáig bearanyozza az ól<ít- ' kedvnek emberszeretettől izzó napja. írjak tehát magamról? a társadalmi életről? A közéletről ? Valóban súlyos feladat elé állít édes apám, mikor ilyen három nebáncsvirágról kér véleményt, vagy talán nem is véleményt, < hanem, ami még súlyosabb, — Ítéletet. Hogy ítéljem meg például magamat? Mint j minden normális ember gyakorlok ugyan ón is : önkritikát, de mert ember vagyok — és épp 5 azért, mert ember vagyok — mi alapon móré- i szeljek magam fölött Ítélkezni? Szinte sejtem, ' arra hivatkozik, hogy apa előtt nem lehet titka a gyereknek. Jó, elfogadom ezt a tételt, de igy is ' aligha elégítem ki kedves apámat a magamról való tudósítással. Mert a szürke, mindennapi ; életemre, mely a maga egyformaságában bizony ' lehangoló, nem hiszem, hogy kíváncsi, amit talán érdemes volna rólam tudni, az előttem is hű- ; mályba burkolózik. Egyébként a szivem még alszik, — néha nagyokat iszom ós mulatok rajta, hogy sokan 1 megbotránkoznak ahelyett, hogy szintén nagyo- ; kat innának. Az önállóság nem igen ágaskodik i már bennem (kitörött a féllába), fetrengek az i illúzió dércsipts fája alatt. Egyre hullik rám a I sárguló levél, maholnap a fejembubja se létszik j ki a nagy temetkezésből . . . Na, hanem a közéletről, arról már érdemes j beszélni! Az ember szivesebben cibál meg mást, ' mint magamagát, — emellett ez a fényes multu vármegye megérdemli, hogy a hátán egre-ugrálók } közt szétüssön valaki. — Persze, senkinek se ' fog ez fájni, mert én, aki megkótyagosodtam az I emberszer.itettől, nem tudnám a lelkemre venni, ' hogy felebarátaimat palam publice az igazság j tüzes csóvájával sütögessem. Igy asonban, bori- ] ték alaLt, magánhasználatra, csupán kedves apám j óhajának téve eleget, megeresztem a kritika j gyeplőjét, — az ignzság nyílegyenes utján halad a kocsim, nem kell tartanom a felborulástól. Egyelőre mégis engedje meg apám, hogy a részletekről hallgassak. Uj korszak indult meg itr, állítólag uj törekvésekkel, melyek arra vol nának hivatva, hogy Bendegúz vármegyét a régihez hasonló fényes ruhába öltöztessék s ereibe uj vért csörgedeztessenek. Az elmúlt 10—20 esztendő nem oly csillogó, hogy példaadásul érdemes volna ráhivatkozni, n komor ós saégyelni illő epizódokat podig minek ránoigáljam a ssinre ? — meg találnák zavarni a plánuiaokat. Röviden most osak annyit, hogy a tisztújítás nagy osinadrattával megesett, uz alispánt megdicsérte a közgyűlési teremben minden alkalommal szereplő, tehát nyilvánvalóan nélkülöíhetetlen vezérszónok, az alispán pedig mindent megígért, — ami etem-szájnak ingere . . . Egész komolyan mondom, hogy leharapom a fejemet, ha hat esztendő múlva nem aranykerekeken szalad ez a Bendegúz . . . Nos igen, történt még egyéb is: egy valakinek kitekerték a nyakát, valakiknek pedig olyat is érdemül írtak föl, ami i*tenucose nem érdem. E levél végére pontnak megemlítem, hogy a néppárt csúnyán elagyabugyál tátott. Sserető fia. U. I. Criönlör fogott el, nem voltam képes folytatni a levelet. A társadalmi élet másutt is, itt is uigyon fekélyes, jó gyomor kell hozzá, hogy az ember, hacsak kesztyűs kézzel is, megpiszkálja . . . Kedves apám ez a levél biconyítja talán legjobban, mennyire szükségem van a tnnáosaira! Soproni kereskedelmi és iparkamara köréből. i. Zalavármegye alispánja aárt ajánlati versenytárgyalást hirdet a zalaegerszegi-ralalövői törvényhatósági közút 3-4. km. szakaszán levő 10 számú hid helyreállítási munkálatai elvégzésének biztosítása céljából. A költségvetési összeg 4765 K 60 f. Az ajánlatok benyújtási határideje 1908 évi január nó 15-ikének d. e. 10 órája. A részletes fölvilágitáaok a zalaegerszegi m. kir. illamépitésieti hivatalnál tudhatók meg, ugyanitt nyújtandók be aa ajánlatok ia. II. A magy. kir. államvasutak budapest-jobbparti üzletveietősége az 1908 évben szükséges mintegy 1100 db valódi őzbőr szállítására hirdet pályázatot. Az ajánlatok 1908 évi január hó 24-ikének déli 12 órájáig nyújtandók be. A részletes föltételeket tartalmazó hirdetmény kamaránk hivatali helyiségében megtekinthető. III. A m. kir. államvasutak budapest-jobbparti üzlet vezetősége as 1908 évben szükséges 100 métermázsa faggyú, 60 métermázsa fehér mosószappan és 9000 db cirokseprü szállítására hirdet pályázatot. Az ajánlatok benyújtási határideje 1908 évi január hó 22-ikének déli 12 órája. A részletes föltételeket tartalmazó hirdetmény kamaránk hivatali helyiségében megtekinthető. Sopron, 1908 évi január hó 2-ikán. A soproni kereskedelmi és iparkamara. Hivatalos-rovat. A föld és házbirtoknak általános jövedelmi pótadójából levonandó kamat és életjáradék tartozásokról szóló kamat teher vallomísi ivek beterjesztésére határidő folyó év 31. Felhívom az adófizető közönséget, hogy akiket ezen ügy érdekel, a városi adóhivatalnál beszerezhető vailomási ivet kiállítva, a fenti határidőig a városi adóhivatalnál adják be, mivel ezon záros határidőn tul beadott vallomási ivek nem vétetnek tekintetbe. Zalaegerszeg, 1908 január 3. Braunsleín, h. polgármester. K i r e k. " -I

— IIIII I —•— „I III , Felhívás előfizetésre. Ezen számmal a „Zalamegye." huszonhetedik évfolyamába lép. Egy negyed százada áll Zalavármegve közérdekeinek szolgálatában ez alap s" a híven teljesített kötelesség tiszta öntudatával tekintünk vissza erre a hosszú időre Lapunk iránya és törekvése mindig meg-