Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-17 / 51. szám

2 >Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905 szeptember 24. zött Kossuth apánk nevével vészbe-viharba | szállni kész a magyar! De nagyjainak megdicsó'ítése mellett leszámolt és le fog számolni a nemzet azokkal, akik előtt saját hitvány érdekeik: hivatal, fény, pompa és rang előbbre való voltak, mint a hon ; akik loyalis és aulikus érzelmeik ápolása közben hűtlenek lettek hazájukhoz, melynek pedig első sorban tartozunk hűséggel! Ilyen szellemben a hatalmi polcért mindenre képes népnek tartja minisztereit az ország s a haza ellenségeiuek, ki nekik szolgálatokat tesz. Előbbieket eléri méltó sorsuk. Vád alá helyezi majd őket a Ház. S a győzelem mámorában bizonyára nem fog megfelejtkezni a bűnösök meglakoltatásáról a föl-, zúdúlt nemzeti akarat. Utóbbiak (főispánok stb.) ellen — sajnos — nem élhetünk a törvény fegyverével. Nálunk ínég szabadon garázdálkodhatnak az Ephialteszek. Eladhatja magát valaki pénzért, vagy hatalmi állásért s a legszemérmetlenebbül, akár nyiltan szolgálhatja az osztrák hatalmi érdeket: nincs paragrafus, hogy bitóra huzzuk, nincs cserépszavazat, hogy kidobjuk az országból. Csak egy a védekezésünk. A teljes társadalmi bojkott, melynek példáját megmutatta a germán vogelfreinak nyilvánítás intézménye. S ezzel a fegyverrel élni is fogunk! A mult vasárnapon tartott ellenzéki értekezlet nagy lelkesedéssel fogadta Ziegler Kálmán hazafias buzdító felhívását: »ha jön a törvénytelen megyefőnök, ne nyiljon megyénkben egy háznak sem kapuja, mely neki födelet ád; ne találjon asztalt, mely neki van terítve; ne találjon helyet, hol pihenésre hajtsa fejét 1 c A hétfői közgyűlés pedig Koller István nagyhatású szónoklata után riadó éljenzéssel tette magáévá a szövetkezett ellenzéknek indítványát: *ha, mit nem reménylünk, akadna áruló e megyében, ki a törvénytelen hatalom segédeszközévé sülyedne, mondjuk ki rá az erkölcsi halált! Kerüljük őt, mint bélpoklost és ha megyénk bizottságának tagja volna a hűtlen, állítsunk az utókor tanulságára szégyen-táblát a megyeház termében az árulók örök gyalázatára !« Zalavármegye ezzel utat mutatott, mint kell elbánni a nemzeti ügy ellenségeivel. Igen! Meg kell őket bélyegezni országvilág előtt, hogy késő unokáik arca is szégyenpirba boruljon megtévelyedett ősük nevének hallatára. Közösíttessenek ki a haza igaz gyermekeinek sorából! Ne legyen hozzájuk senkinek egy baráti szava; ne akadjon ember, ki nekik jobbot nyújtana! Mélységes megvetés kisérje éltükben minden léptüket s ha a fölébredt lelkiismeret kígyójától mardosva leroskadnak majdan egy vigasztaló szó nélkül: a nemzet örök átka, mint sötét oszlop nehezedjék sírjukra! Példájuk rettentsen el mindenkit, ki a honszerelemben csak egy percre is megtántorodik! Pusztuljanak ki sorainkból egy szálig a gazok; szűnjék meg végre ez a szerencsétlen nemzet hazaárulókat termelni! Udvardy Imre. Az ellenzéki értekezlet. A szövetkezett ellenzék lelkes népgyűlést tartott mult vasárnapon a Korona szálló emeleti nagytermében. Nagy számmal voltjelen « helyi intelligencia: megyei és állami tisztviselők egyaránt. Kivülök ott láttuk iparosaink és kereskedőink javarészét és sokakat a nép köréből is. A vidékről bejöttek ellenzéki férfiúink legagiliaebbjei: gróf Batthyány Pál, Bosnyák Géza, Nedeczky Jenő, ifj. Thassy Imre ós Ziegler Kálmán. A gyűlés, mely határozatai révén azóta országos nevezetességre emelkedett, a magyar iparpártolás jegyében indult meg. Nedeczky Jenő, a megyei ellenzéki gyűlések fáradhatatlan buzgó ságu elnöke hazafias hévvel elhangzott szavakkal megnyitván az értekezletet, rögtön erre a nagy horderejű themára terelte a figyelmet. Szavai, melyekből csak ugy áradt a honszeretet meleg tüze, megérdemlik, hogy emlékébe vésse őket mindenki. „ Vészes, viharos időket él — úgymond — országunk, de ha férfiasan megálljuk helyünket.: mienk a győzelem! Rabjai voltunk óvszázadok-óta az osztrák hatalomnak, mely már-már tönkretette ezt a szerencsétlen nemzetet. Megmételyezte közállapotainkat, megrontotta a régi puritán magyar erkölcsöt a ráadásul — mintha csak zsellérei, gyarmata lettünk volna — eláraaztotta termékeivel országunkat, kiszíván a magyar iparnak életerejét majdnem az utolsó cseppig. Ill jon immár talpára a járjon saját lábán a nemzet! Lankadatlan küzdelmünkkel ne csak azt vívjuk ki, hogy nemzeti szellem lengje át összes közintézményeinket, polgári statusban épugy, mint a hadseregben. Gyözelniünklegyen a magyar ipar diadala is!" Fejtegeti, hogy az ipar, miut a termelés egyik főeszköze, mily fontos tényező egy állam gazdasági életében s arra a konklúzióra jut, hogy fejlett ipar nélkül nem lehet hatalmas a modern állam. „Épen ezért — így folytatta szavait, — ha országunkat nagygyá akarjuk emelni, tegyük le mindnyájan és tartsuk is meg a fogadást: csakis olyan ipartermékeket vásároljunk, melyeket magyar föld termelt s magyar ember keze dolgozott formába. A honi ipar pártolása legyen főjelszavuuk s kövessük ezt az elvünket a legszigorúbban, mert így szolgálhatjuk nemzetünk ügyét a legjobban ós így árthatunk legtöbbet az osztrák szomszédnak, a kit jó lesz már egyszer igazán észre téríteni. S ha trár egyelőre nem állíthatunk sorompót az ország határaira: hát állítson vámsorompót minden igaz magyar a háza elé, hogy be ne kerüljön falai közé osztrák ipartermék soha! Állítsanak kereskedőink minden üzletben táblát a náluk kapható honi ipartermékek teljes fölsorolásával a ha már a venni szándékolt cikkből semmikép se juthatunk magyar gyártmányhoz: akkor vásároljunk angolt, franciát, vagy bár akármilyent, de osztrákot semmiesetre se! Legyünk e harcunkban a legkíméletlenebbek, semmi megalkuvást sem ismerve irányeszménkbeu: bojkottálni teljesen mindazt, ami osztrák, hogy fejlett ipar által hatalmassá tehessük imádott hazánkat!" Az ősz szónoknak ifjonti hévvel s nemes lelkesültséggel előadott beszéde nem is tévesztette ol a hatást. Fölemelkedett helyéről gróf Batthyány Pál s riadó helyeslés közt terjesztette elő propozicióját: „Alkossunk, egy a vármegye egész területére kiterjedő hatalmas Védőegyletet, a melybe való belépés által kötelezi magát minden hazafiis polgár arra, hogy a magyar iparnak tőle telhelő pártolását becsületbeli kötelességének tartja " Nem fűzünk egyelőre kommentárt ehhez a határozathoz, melynek fontosságát átérzi és mérlegelni képes minden emifér, de iiem mulasztjuk c), hogy szívből üdvözöljük a vármegyei szövetkezett ellenzik vezérférfi.] il, a midőn azt látjuk, hogy a <ri!:olorra, melyet oly szent hévvé! éö nemes kitartással lobogtatnak, egy ujabb jeligét irtak régi ideáljaik mellé: a m^ytr ipar pártolását. Koronázza bo. áldásos akciójukat a teljes siker, melynek elérkeztébeo seinmi kétségünk sincs, midőn oly lankadatlan buzgónágu férfi.ikat látunk a mozgalom éléu, mint Bosnyák Géz.i, Nedeczky Jenő, Ziegler Kálmán, meg' a Batthyányak. A kinevezendő megyefőnök (főispán) fogadtatásáról folyt ezután u megbeszélés. Nedeczky elnök vitte továbbra is a szót. „A túlzásba vitt loyalítással — úgymond — már eléggé beteltünk. (Fölkiáltások: „Torkig vagyunk vele!") Ébredjen végre tudatára a nemzet, kik a hazaárulók és számoljon le velők érdemök szerint! Bármely bizalmi állásra csak olyan embert válaszszunk, a kiről tudjuk, hogy át van hatva a nemzeti ügy iránt való lelkesedés tüzétől. Ilyen szellemben a megüresedett s a hétfői közgyűlésen betöltendő közigazgatási bizottsági tagságra ajánlja a szövetkezett ellenzék egyik buzgó előharcosát: gróf Batthyány Pált. (A másnap tartott törvényhatósági gyűlés tudvalevően meg is választotta Batthyányt nagy szótöbbséggel.) Majd a főispán-kérdésre térvén át az elnök, elfogadásra ujánlotta azt a fölhívást, melyet Ziegler Kálmán szövegezett s mely a hallgatók zajos tetszés nyilváuításaitól sürün megszakítva rögtön egész terjedelmében föl is olvastatott. A főispán teljes társadalmi bojkottálásában kulminált a tervezet, annak az indítványnak hozzá! adása mellett, hogy a törvénytelen kormányt í hatalmi ténykedéseiben támogató bizottsági tagok a mv'gyeház termében fölállítandó szégyentáblán bélyegeztessenek meg örök időkre. A díszesen kidolgozott felhívást különben lapunk más helyén egész terjedelmében közöljük. Itt még csak annyii jegyzünk meg, hogy a népgyűlés nagy helyesléssel tette magáévá gróf Batthyányi Pál indítváuyát, t. i. hogy a Zieglerféle fölhívást a szövetkezett ellenzék nyomassa ki s terjessze el megyoszerte. Nézetünkkel is találkozik e dolog, mert a Tacitusi tömörséggel összefoglalt, de e mellett kiválóan lelkes hangú fölhívásnak a hazafias közhangulat terjesztése körül bizonyára lesz a kedélyekre annyi hatása, mint akár egy terjedelmes röpiratnak. Egyéb indítványok. — A gyűlés berekesztése. Ugyancsak ezen a közgyűlésen terjesztette elő Nedeczky elnök azt az indítványt, hogy az ellenzéket az egész vármegye területén véglegesen szervezni kell. Ajánlja elfogadásra a következő listát: Zalaegerszeg városban elnökül válaaztassék Nagy László. A vidékre Bosnyák Géza; Kanizsa városban Sebestyén Lajos, Kanizsa vidékére Vizlendvay Sándor, Letenyén Csempesz Kálmán, •ékszerek, valódi és |china~ezüst dísztárgyak, l^rupp-féle berndorfi evőeszközök nagy raktára. Karácsonyi és újévi ajándékul leg alkalmasabb tárgyak kaphatók FERENC ékszerész üzletében Zalaegerszeg. £züst evőeszközök, órák, láncok, gyürük,j zsuzsuk. Javítások jutányos áron eszközöltetnek.