Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-08-20 / 34. szám

1905. augusztus 20. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 5 kolduló diák s egy-két hatost bele kell venni a büdzsébe utazó tanulók részére. De hát ezt az adót még valahogyan csak elbirnánk és szívesen is viselnénk, ha a diákok utazásának volna valami komoly célja és haszna. A legtöbbje azonban csak azért vándorol, hogy az utón rakoncátlankodjék, egy időre teljesen lerázza magáról a fegyelmet. Regényes kalandokról álmodozó fiuk, akiknek az országúton való kóborlás hasznukra sehogy sem válhat s akiket ez a haszontalan turistáskodás nem a munkához, hanem a kolduláshoz szoktat. Szép és üdvös dolog, ha az ifjúság tapasztalatokat gyűjt és utazik, de nem a vándorló diák módja szerint s nem koldulás áráu. Ennek a tipusnak nem szabad meghonosodnia, mert az ifjúságnak nem csak hogy nem használ, hanem az önérzetét gyengíti. A Balatonparti fürdőhelyeken és falvakban mindennapos alakok az olyan ifjak, akik a magyar tenger körül turistáskodnak. Messze földről elindulnak néhány garassal s faluról-falura kéregetnek. Kapdebó István csopaki körjegyző annyi tapasztalatot szerzett már diákvehdógei utján, hogy a közoktatásügyi miniszter figyelmét lapunkhoz be-, küldött nyilt levélben kéri a vándorlás korlátozására. Azt irja, hogy egyes helyeket annyira ellepnek az utazó tanulók, hogy a közönségnek valóságos terhére váltak. Nem elégeszuek meg étellel, itallal, szállással, hanem rendszeresen koldulnak. Nem ritka eset azután, hogy a pénzt a korcsmában dorbézolják el. Az utazás sok fiúnak valósággal megrontására szolgál. A fiuk által felmutatott igazolványokból kitűnik, hogy sokszor jobb állásban levő szülők gyermekei is kéregetnek. Ezeket pedig a szülők bizonyosan nem azzal az utasítással küldték útra, hogy kolduljanak, hanem ellátták őket pénzzel, amelyet útközben elvernek s koldulással pótolnak. Az ilyen vádorlás nem érdemli meg a közönség pátfogását s ideje volna, hogy illetékes helyen* tegyenek valamit annak megszüntetésére. Legjobb volna, ha csak olyan fiuknak engednék meg a turistáskodást, akikről feltehető, hogy ismeretek szerzése végett utaznak; ha a tanintézetek igazgatóságai nem osztogatnák derüre-borura az ajánló leveleket s a közönséget illetékes helyről figyelmeztetnék, hogy csak azokat az utazó diákokat támogassa, akiknek a korlátolt számban adandó igazolványokat a tanügyi hatóságok kiállítják. Azokat a tanulókat, akik már elég komolyak arra, hogy tanulmányi utakat tegyenek, vaiami segélyben is részesíthetné a kormány, hogy ne szoruljanak koldulásra; a rövid nadrágos kis vándorokat s a regényes hajlamú ifjakat pedig ne eresszék útnak, mert ezek a kolduló körutak a magyar ifjúságnak nem válnak dicsőségére. A király születésnapja. Augusztus 18 án töltötte be Magyarország apostoli királya 75-ik évét. Hagyományos loyalítással ünnepeltük meg ezt a napot. A politikai elleitétek hullámai nem érintik az agg király személyét s azt a hűséget és ragaszkodást, amellyel a magyar nemzet királya iránt mindig viseltetett. A király születésnapján ünneplő magyarság tanúságot tett arról, hogy a nemzeti célokért való küzdelemben.a politikai viszályok és ellentétek között is megőrizte azt az érzést, azt a hódoló tiszteletet, amellyel I. Ferenc József iránt viseltetik s az alkotmányhoz való ragaszkodás, a nemzeti törekvések iránt való lelkesedés és a királyhoz való hűség egy forrásból fakadnak. — A zalaegerszegi r. kath. templomban 18-én isteni tisztelet volt, amelyen megjelentek a hatóságok és biróságok tisztviselői, és tanintézetek tanárai; diszben vonult ki a honvéd huszárság. — Az izr. templomban szintén isteni tisztelet volt, amelyen a zalaegerszegi zsidóság nagy számban volt képviselve. Esküvő. A zalaegerszegi társáság két kedves tagja: Lányi Margit kisasszony és Istók Zoltán kir. törvényszéki jegyző, Nagyváradra kinevezett kir aljárásbiró esküsznek egymásnak örök hűséget e hó 22-én Benedekfalván (Liptómegyében). A család a következő értesítést adta ki: Lányi Kálmán Zalavármegye kir. főmérnöke és neje Detrich Ilona örömmel tudatják leányuknak Margitnak, Istók Zoltán törvényszéki jegyzővel Benedekfalváu illetve Szentivánban (Liptómegyében) f. évi augusztus 22-ikén délben tartandó egybekelését. Kelt Zalaegerszegen 1905 augusztus hó. Özv. Istók Mihályné született Sebe Anna örömmel tudatja fiának Zoltánnak Lányi Margit' tal Benedekfalván illetve Szentivánban (Liptómegyében) f. évi augusztus hó 22-ikén délben tartandó egybekelését. Kelt Lőkösházán, (Gömör m.) 1905 augusztus hóban. | Bírósági kinevszós. Őfelsége a Király Istók ! Zoltán zalaegerszegi kir. törvényszéki jegyzőt, a nagyváradi kir. törvényszékhez albiróvá nevez; te ki. j Alispánok értekezlete. Pestvármegye alispánja szerdán délelőtt 11 órára több vármegye alispánját meghívta bizalmas értekezletre, a melyen kimondták, hogy az alispánok feltétlenül ragaszkodni fognak a törvényekhez. Az értekezletre hivatalos volt Csertán Károly, Zalavármegye alispánja is, ki Budapestről csütörtökön reggel érkezett vissza Zalaegerszegre. Uj körorvos. Alsólendván dr Józsa Fábiánnak járásorvossá történt kinevezése által megüresedett körorvosi állásra egyhangúlag dr Brünner Józsefet választották meg. Áthelyezés. Karty Antalnét, zalalaegerszegi m. á. v. pénztárosnőt a szombathelyi üzletvezetőség hasonló minőségben Pápára helyezte át s helyét Búzás Mariska pápai pénztárosnővel töltötte be. Uj rendőrfőkapitány. Sághy Lajos, Zalaegerszeg rendezett tanácsú város ujonan kinevezett rendőrfőkapitánya szerdán délelőtt foglalta el hivatalát. Megjutalmazott tanitó. A m. kir. fóldmivelósiigyi minisztérium a tolyó évben a Földhitelintézet által a faiskola kezelésben jeleskedő tanítók megjutalmazása céljából rendelkezésére bocsátott összegből a 200 koronás jutalomdíjat vármegyénk területén Békefi Elek zalakoppányi községi népiskolai igazgató-tanítónak adományozta és elismerő oklevéllel tüntette ki. Békefi Elek, ki egyúttal a szentgróti járásnak faiskola felügyelője is, már másodízben részesül ezen kitüntetésben, valamint a megyei gazdasági egyesület is már évekkel ezelőtt néhány darab arannyal és elismerő átirattal tüntette ki azon derék munkásságáért, melyet a fatenyésztés és főleg a szőlő-reconstrukció terén kifejt. Békefi Elek megérdemli e kitüntetéseket. Emberül rászolgált szívós kitai tásával, munkásságával és ennek ugomán látható nagy sikerével; de megérdemli a jutalmat azért is, hogy midőn a filloxera tönkre tette a koppányi hegyeket és megfosztotta a lakosságot a főjövödelmi forrásától, a tanítót pedig 40—50 akó borkolleotájától, nem igyekezett jövödelmezőbb állásba jutni, hanem először megtanulta a különböző tanfolyamokon a fa- és szőlőojtást, azután mint a »gazdasági ismétlő iskola« szaktanítója, megtanította erre a népet is, buzdított, példát mutatott. A nép szívesen követte Békefi Elek példáját s hozzáfogott szőlőinek felújításához és nem csak a rekonstrukciót fejezte be, hanem ma már oltványok készítésével is jelentékeny jövödelemre tesz szert. A koppányiak a vármegye legügyesebb szőlőoltói s az odavaló oltómunkásokat mindenütt szívesen fogadják ; oltványaikat, amelyeket a mi piacunkra is horhanak, szívesen veszik. A község fellendülése jórészben Békefi Elek érdeme, akit újból való kitüntetése alkalmából mi is őszintén üdvözlünk. Halálozás. Egy fiatal, szép asszony, lelkes honleány, Kovács Henrik ukki bérlőnek jóságos neje hunyta le örökre f. hó 10-én Bécsben szemeit. Különös rendeltetése a Gondviselésnek, hogy az az asszony, a kit a nagy vidék erős 48-as érzelmeiről, liótiszta hazaszeretetéről ismert, a ki ugy tudott lelkesedni a 48-as eszmékért s annyira tudott küzdeni a 48-as zászló mellett, idegenben, Bécsben halt meg. Odavitte ugyanis az őt a bálványozásig szerető férje, hogy műtétet hajtasson rajta végre, mely azonban nem sikerült. Haza szállították, hogy abban a földben helyezzék örök nyugalomra, a melyet életében ugy szeretett, a melyért annyira rajongott. Halála gyászba borította férjét, ki a legjobb hitvest vesztette el benne; gyermekeit, a kik a leggyengédebb anyát siratják, testvéreit és széleskörű családját, kik szerető rokonukat gyászolják. A család a következő gyászjelentést adta ki : Kovács Henrik ugy saját valamint alulirottak és az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szivvel jelentik, hogy forrón szeretett hitves, illetve le íny, anya ós testvér Kovács Henrikné szül. Rosenberg Róza f. hó 10 esti 10 órakor életének 38-ik boldog házasságának 21-ik évében Bécsben elhunyt. A megboldogult földi maradványai f. hó 13 áu d u. fél 5 órakor fog' nak Csabrendeken az izr. temetőben a temető ; előcsarnokából örök nyugalomra helyeztetni. Ukk i 1905 évi aug. hó 11-én. Áldás és béke lengjen J porai felett! Kovács Aladár, Margit, Elemér, Imre gyermekei. RoHenberg Simonná anyja. Kohn Adámié anyósa. Rosanberg Mór, Rosenborg Szera férj. Ligeti Sándorné testvérei. Tapolcza villamos világítása. Megírtuk, hogy Tapolczán a villamos világítás létesítésére részvény társaság alakult. A részvények már mind jegyezve vannak s az előmunkálatok már folyamatban is vannak. A tapolczaiak azt remélték, hogy óhajuk hamar valóra válik s rövid idő alatt ívlámpák szórják a fényt a város utcáin, Ujabban azonban a kivitel elé akadály gördült. A hajtó erőt ugyanis vizzel akarták előálíttani. A próbamérések szerint a patak állandóan 56 lóerőt szolgáltat, amelyet turbinákkal kétszeresre lehet fokozni, tehát rendelkezésre állott volna az elektromos mii hajtására szükséges 100 lóerő. A részvénytársaság intézőeége a Ganz és társi céggel tárgyalt az elektromos mű berendezései iránt s a cég mérnökei a viz hajtóerejét újból kipróbálták. Az uj próbamérések eredménye az lett, hogy a patak vize csak 36 lóerőt szolgáitat, tehát a műhöz szükséges hajtóerőt turbinákkal sem lehet előállítani. Ehhez képest az eredeti terveket át kell dolgozni s a hiányzó erőt gőzmotorral pótolni, ami a berendezési költségeket jelentékenyen felszökteti. A tapolczai villamos világítás ügyében most ujabb alapon indultak meg a tárgyalások, miután azonban a társadalom a tervet n legmesszebbmenő áldozatkészséggel támogatja, biztosra vehető, hogy az a nehézségeit dacára is meg fog valósulni. Elmennek a huszárok. Hétfőn reggel utaznak el honvéd huszáraink nagygyakorlatra. lunen Devecserig lóháton teszik meg az utat, a hol vasútra ülnek és Soltig utaznak, a nagygyakorlat Solt- Tas- Soroksár és vidékén lesz, a hol egy honvéd lovas hadosztályt összpontosítanak. A gyakorlat augusztus 21-től szeptember hó 31-ig tart, a mikor honvédeink ismét hazajönnek és a behívott tartalékosokat hazabocsájtják, a tartáson lévő kincstári lovakat pedig kiadják ismét a gazdáknak. A gyakorlat ideje alatt egy 30--40 emberből álló különitmény marad a laktanyában őrségnek. Bazalt bánya. A badacsonytomaji bazaltbányu november hónapban megkezdi az üzemet. A kőszállítás céljaira sodrony kötélpályát építtettek. A zuzómű Chikagóban készült, a többi géprész hazai gyártmány. A bánya 100 munkást foglalkoztat, akik azonban mind vidékiek lesznek. Ezt a körülményt örvendetesnek mondják, mert attól tartottak, hogy a bányaüzem a drága munkásviszonyokat súlyosbítani fogja. — Magyarországon eddig csak azt a paLaszt hallottuk, hogy ninos elég keresetforrás, nincs elég munkaalkalom. Szinte szokatlan, mikor valahol annak kell örülni, hogy a munkás népet nem foglalja le az uj vállalat. Vajon igazán olyan örvendetes e a bazalt bánya jmunkás importja, miat ahogy sokan hiszik, legalább is kétes. Köszönet. A zalaegerszegi elaggott és munkaképtelenné vált iparosok alaptőkéjének gyarapítására a városban felállított perselyek u:jáa a következő összegek folytak be: Berger Samu urnái 1 K 07 f, Breisach Samu urnái 6 K 52 f, özv. Gecsovics Ferencné úrnőnél 1 K 50 f, Dergács Károly urnái 49 f, Göndöcs Antal urnái 2 K 50 f, Horváth Károly urnái 7 K 18 f, özv. Pál Józsefué úrnőnél 1 K 20 f, özv. Miszory Kálmánná úrnőnél 2 85 f és Puer István urnái 1 K 05 f, összesen 23 K 86 f. A zalaegerszegi sütő iparosok 10 koronát adományoztak. Fogadják a perselyek elhelyezői s az adakozók az ipartestület leghálásabb köszönetét. A hol nem kell a katonaság. A városok versenyre kelnek egymással, hogy katonasághoz jussanak s van öröm, ha egy nagygyukorlat a városba forgalmat, pénzt, életet hoz. Tapolcza azonban nem örül annyira a katonaságnak. Belátta, hogy nem mind arany ami fénylik s ha néhány szállító cég, mészáros, korcsmáros arat is az átvonuló és gyakorlatozó katonáktól, a haszon még mindig nem éri meg azt a nagy áldozatot, amelyet a községnek kell hoznia. E hó 26-tól 29-ig újra 2000 katona lesz Tapolczán, ahonnét csak nem rég vonult ki két gyalogezred. Az élelmezés ós az elszállásolás azonban olyan nehézségekbe ütközik s a városnak oly tetem«s költséget okoz, hogy megsokalta az áldást ós kérelmezni fogja, hogy ne keressék fel a katonák.