Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-08-13 / 33. szám

1905. augusztus 20. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 5 zárva, hogy u betegség a perlaki járással szomszédos járások teDyészállományára is átterjedt, a vármegye alispánja — figyelemmel azon óriási veszélyre, amely ezen gyógyíthatatlan betegség további terjedésével különösen a hírneves muraközi lótenyésztést fenyegetné — felterjesztést tett a földmivelési miniszterhez az iránt, hogy a porlaki és vele szomszédos járások tenyészállat állományának megvizsgálását rendelje el. Az á'latvásárok részben a nagy mezei munka, részben pedig a száj és körömfájás miatt fennálló forgalmi korlátozások következtében igen gyenge forgalommal zajlottak le. Hasonló volt a rakodó állomások forgalma is. Zalavármegye közgazdasági viszonya iró az 1305. évi julius havában. Az elmúlt hónap időjárásának jellege rendkivü forró, száraz volt. A hónap 6, 18 ós 19 -ike körű ugyan erős zivatarok kíséretében kiadós csapadékok is estok (82 m/m. a hónap folyamán), de ezek hatása a szárazsági időszakban osak korlátolt mérvben érvényesülhetett. A viharokkal járó esők kíséretében vidékenként jégverések is voltak, melyek a még lábon álló gabonákban és a szőlőhegyekben okoztak tetemes károkat. Legkritikusabb nap volt julius 6-án, a midőn Sármellék, Alsópáhok, Hegyesd, Balatonederios községekben 40—60°/

0. Sá^od, Kustánszeg, Teskánd, Alibánfa, Igricze, Rád, Nagygörbő, Karmacs, Óhid, Vállus, Kustány, Zalacaány, Tilaj, Égenföld, Ormándhsk, Pozva, Aráos, Balatonkisszőllőa, Szenterzsébet, Salomvár, Zalamihályfa, Bezeréd, Zalakoppány, Vindornvafok, Felsőrajk, Orbányosfa, Nagylengyel, Csnnka hegyhát, Kapolos, Köveskálla, Nemespécsei, N.apáti, Zalaegerszeg, Vindornyaszőllős, Vöo/könd, Köveskut, Balatonmagyarod, Zalalövő, Zulumindszent, Drávacsány községekben 20—40°/

0 károk és julius 24-én Boldogfán és a nagykanizsai határban jelentéktelenebb káruk okoztattak. Az aratás még junius hó végével kezdődvén meg, csupán a néhány zivataros napon szünetelt és csak a hó végével nyert befejezést. Mert a gyors előmenetelt gátolta a nagy forróság, meg a sok dült gabonának nehézkes lemunkálíísa. A cséplési munkák általánosan csak a hónap vége felé indultak meg ós azóta szakadatlanul folynak. | Az aratási ós cséplési eredmény jó közép termésre vall; szalmában határozattan jó termés van a legtöbb vidéken, de az öntés is kielégíti a gazdát. Az átlagon alul leginkább a francia buza maradt, melynek 25°/

0 már a télen tönkrement. A minőség a búzánál nem mindenütt olyan szép mint a mult évben, mert a hőség korlátolta a ezemképződéet és a dült jószág is rontotta az átlagos minőséget. Aránylag jobb minőség van a tavalyinál a rors és árpánál, mely utóbbi, ha sárgás színe is van, másrészt elég súlyos. Előreláthatólag vármegyei átlagban elérjük az 1903. évi termés eredményét. Elég jó termést adott ezidón a magbükköny is, míg a mult hő elején végzett repce cséplés jobbára gyenge eredményre szorítkozott. A hónap második felébon és a folyó hó első srakábau sürgős teendőket képeztek a behordási munkálatok és a tarló szántások, mely előbbi munkálat uéhány nap múlva befejeződik, míg az utóbbi a nagy szárazság miatt mindinkább nehezebbé vált. A mult hó közepe táján leesett kiadós csapadékok rendkivfil jó hatással voltak a tengeri, burgonya, répufélók és kerti vetemények, továbbá a rét és legelőterületek felfrissítésére, de a következő 3 heti szárazsági ós hőségi időszakban a növények felhasználván a talaj vízkészletét (harmatok is igen gyéren levén) végre már sürgősen kívánták azt esőt. Ugyanezt jelenthetjük a szőlő és gyümölcstermésre nézve is. A jégverések által nem sújtott szőlőterületek állapota ugyanis a megye nagyobb részében niég ezelőtt 2 héttel teljesen kielégítő volt. Csupán a megye alsó járásaiban tett sok kárt u szőlőmoly, kevesebb mérvben a peronospora; de a szárazság miatt az utóbbi időben már az egész megyében a szőlőtermés szenvedeti. Egyes fajtáknál és vidékenként a fakórothudás lépett fel és az antraknozis is észleltetett, a napszúrás folytán pedig leperzselődött a levélzet, mely jelenségek mind arra mutatnak, bogy a szép kilátások ismét redukálódni fognak a szüretig. A legutóbbi napokban beállt csapadékok javítottak ezen körülményeken, mint egyáltalán a mezőgazdaság minden lábán álló terményére jótékony hutással voltak, csak sajnos, hogy a f. hó 6-iki óriási szélvész ugy a behordott, mint a mezőn levő készletekben sok kárt és vesződsóget okozott. A haszonállatok kondíciója a nagy hőség miatt visszament, a legelőmarha pedig napról-napra hiányosabban táplálkozhatott az elsült legelőkön. : Zöld takarmányhiány ugyan u mult hóban még nem mutatkozott, de számos gazda most már rövid idő múlva kénytelen lesz a száraz takarmányhoz is nyúlni, míg az őszi takarmánya kellőleg ki nem fejlődik. A sr.áruzabb rétek fűnövekedóse is elsült s így a sarjutermós ismét silány eredményt szolgáltat, a mi a téli tartásra nézve már előreláthatólag nehézségeket jelent. As állatok forgalma, tekintettel arra, hogy a legszorgosabb gazdasági időszakról van szó, csak korlátolt volt. Ehhez hozzájárult a száj-ós körömfájás miatt még 5 járásunkra nézve fennálló kiviteli tilalom. A junius hóban észlelt árcsökkenés a mult hóban is folytatódott, Az állatállomány egészségi állapota nem volt kedvező az elmúlt hóban; egyedül az jelezhető szerencsés körülménynek, hogy sikerült a szájés körömfájást szűkebb korlátok közt tartani és ennek tovahurcolását meggátolni. A bejelentésre kötelezett állati járványokkal a mult hóban befertőzve volt vármegyénkben: lépfene által 6 község, veszettség 1 község, takonykór és bőrféreg 2 köztiég, ragadós száj és körömfájás 5 község, ivarszervi hólyagos kiütés 10 község, rühkór(4 község, sertésorbánc 24 község ós sertés vész által 61 község. A fertőzött községek száma 119 volt. Ezenkívül volt több halálos kimenetelű napszúrás és több esetben sercegő üszök. Fontosabb esemónyt képez azon észlelet, hogy a perlaki járásban fellépett a tenyészbónaság, mely már 4 óv óta az ország területén nem észleltetett és valószínűleg Horvátországból hurcoltatott be. Ezen igen veszélyes ragályos bántalom a perlaki járáa 6 községe területén 46 drb kancán és 2 drb magán ménen, a pallini állami méntelepen 2 állami ménen lett megállapítva és nincsen kizárva, hogy már a szomszédos járások területén is lappang. Végre megemlékezünk mezőgazdasági termelésünk egyik csak ritka évben sikerülő mellékágáról, mely ezidón kezdetben szép reményeket uyujrott. Ugyanis szépen virágzott ezen nyáron a magnak szánt lóhere. S :jnos, hogy a korábban virágzott lóhereseket nemcsak az apion ormányos bogár lepte meg erősebben, hanem ezek a nngy hőségtől is sokat szenvedtek. A miért is tapasztalati lag nagyon ajánlandó a maglóher termelésével foglalkozó gazdáknak, hogy a maglóhernek szánt lóhere első kaszálását minél későbben végezzék azon célból, hogy a magot kötő második virágzás minél későbbre essék, azaz oly időszakra, a midőn az apion rajzási időszaka már vége leié jár. Most alakulnak ki az uj termés árai. Ezekre nézve nemosak a világtermés eredményei döntenek, hanem utóbbi időben szárazság miatt kockáztatott tengeri és burgonya termés kilátásai is befolyást gyakorolnak. Végleges alakulás a cséplési eredmények általános kiderítésével várható, de jóval is alacsonyabb árvonalon, mint a mult évben, mert a világtermésnél koráutsem nyilvánul oly különbözet mint a mult évben. Munkáskereslet az elmúlt aratási időszakban jelentékeny volt és a napi bérek ehhez képest jelentékenyen emelkedtek is. Kedvező körülménynek mieősíthető, hogy ezidén vármegyénkben aratási zavarok nem fordultak elő ós dacára annak, hogy a munkásnép kitartása, egészsége és ereje a rendkívüli forrósnág és a sok dült gabona lemunkálásával nehéz próbára volt téve, kötelességét derekasan teljesítette. Az idény vége feSé. (].) A mult héten megjött az első augusztusi eső, amely után rendesen hűvös éjszakák következnek. Nappal még kánikula van, este azonban a lomb között bujkáló szellő már rákényszeríti az emberekre a nehezebb kabátot; a fű között megszólal az őszi bogár s reggelre erős harmat, képződik, a mélyebb helyekre pedig ráfekszik a köd. A Balaton partján eddig tart nz igazi nagy szezon. Sok ugyan még a fürdővendég, de már majdnem mind ceomigol. A napok rövidülnek, a víz lehűl s locsogása már az őszről beszól. ! Este korábban hallgat el a zene, reggel későbben j kezdődik a vidám zaj s a sótahelyeken, a vendéglőkben, a villákban, a vasúti állomásokon, a kikötőkön mindennap búcsúznak. Lépten-nyomon osak azt hallja nz ember: Isten veled, a viszontlátásra a jövő nyáron . . . Minden induló hajóról kendők lobognak a part felé, ahol a visszamaradtak kérdezgetik egymástól: meddig maradtok, mikor mentek? Olyan bűvös bájos a nyár a Balaton partján, hogy szinte könyezve búcsúzik minden ember, mikor lejárt az idény. És aki megszokta, aki megszerette a magyar tengert, az mindig visszatér, mert olyan barátságos vidék az, hogy az ember szinte hallja, mikor a feléje locsosanó hullám azt susogja: Isten hozott. Ls mi mégsem tudjuk megbecsülni a szép Balatont; nem tudunk belőle olyan nemzeti kinoset csinálni, hogy hire legyen íiz egész világon. Sőt a magunk részére sem tudjuk kényelmessé tenni. Csak az isteni természet bája cz, ami vonz, ami leköt, mert amit áldozatkészséggel ós szorgalommal még ehez hozzá kellene adni: a kép kerete, az hiányzik. Végtelen szeretettel ragaszkodom a Balaton partjához. Gyrrmekkorom és ifjúságom emlékei fűinek hozzá s ezek a legerősebb kapcsok a világon. De mikor nyaratszaka végig kóborlom a rógi helyeket, mindig hozok magammal haza egy csomó keserűséget. Megharagszom az emberekre, akik szűkkeblüek ós indolensek; akik zsákmányra éhesen várják a nyaralók nagy tömegét s egyébbel nem törődnek, mint a ma hasznával. A rógi kedélyes világ, amikor még a balatonfüredi Annabálon faggyutyertya mellett mulatott hátom vármegye fiatalsága, eltűnt u Balaton partról. Azzal hivalkodunk, hogy immár igazi fürdőhelyekké alakultak át a pnrt szebb pontjai. Pedig de messze vagyunk még attól, hogy európai színvonalat érjünk el. Olyan lassú tempóban haladunk és olvan bámulatosan indolens az állam ós társadalom a Balaton kultusszal szemben, hogy talán egy évszázad múlva sem leszünk sokkal előbbre. Ne hasonlítgassuk össze a mi szegényes viszonyainkat a külfölddel; elégedjünk meg azzal, ami van, — így tanítják türelemre és áldozatkészségre a közönséget azok, akik ebből az áldozatkészségből tőkét csinálnak, de csak a maguk javára. Mert igenis helyén való, ha a magyar ember áldozatkészségére hivatkozunk; ha megkívánjuk tőle, hogy a pénzét költse el itthon, de esik ugy, ha abból elsősorban a köznek van haszna, ha az áldozatok nem oaak egyeseknek gyümölcsöznek. Aki figyelemmel kisérte a fürdőhelyek fejlődését, az láthatja, hogy a Balaton kultuaz fellendülése elsősorban kiknek használt. Sam a népnek, sem a községeknek, sem a fürdőző közönségnek, hanem az élelmes vállalkozóknak, korcsmárosoknak, vendéglősöknek, akik olyan szemérmetlenül vetik magukat a nyitott zsebekre, hogy nem csoda, ha az idegen meglut valami külföldi fürdőbe, ahol szintén elszedik ugyan a pénzét, de legalább adnak érte nagy kényelmet, sok szórakozást és udvariasan bánnak vele. Szóval nyugateurópai modorban pumpolják meg. Soha annyi figyelmetlenséget, olyan bánásmódot nem tapasztalhat az utas, mint a magyarországi fürdőhelyeken. Sehol a tisztaságra, a személyzet modorára, magaviseletére olyan kevés gondot nem fordítanak, mint nálunk. A fürdővendéglős nyárra összeszed egy csomó embert, akik vele egyetértenek abban, hogy hat hét alatt meg kell keresni az egész évre valót. A többi mellékes. A vendéglős kénytelen a szezonra spekulálni, a pincér azonban dolgozhatnék még tiz hónapig. Jórésze azonban nem akar. E

!ég neki az idény, de soha sem elég a borravaló. De ez még a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy teljesen hiányzik az az előzékeny figyelem, amely az utast külföldön mindenütt fogadja. És különösen hiányzik a lakás. Szinte elborzad az embor azoktól a hatalmas összegektől, amelyeket a legprimitívebb lakásokért fizetnek. A pensio rendszert alig ismerik. Nem akarják meghonosítani, mert étlap szerint sokkal jobban lehet a közönséget pumpolni. A legtöbb magyar fürdőhelyen a vendégekkel alig törődnek valamit. Szórukozást keressen mindenki magának. Aki egyedül vonul be valamely fürdőbe, az — hacsak a véletlen segítségére nem jön — olyan árván marad, hogy beszólni