Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-02 / 27. szám

4 • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. junius 25. A tárgyhoz hozzászóltak Csertán Károly alispán, Rainprecht Antal veszprémi püspöki jószágkormányzó, Gschwendtner Géza, Csete Antal, Bedegi Gábor stb. Darányi Ignác az előadói javaslatot elfogadottnak jelentette ki azzal, hogy a gazdaszövetséget felkérik a kérdésekkel való foglalkozásra s a munkaprogrammba felveszik a balatonparti vasút kérdését is. Azután Kutas Bálint tartott előadást, amelyben kifejtette, hogy a nép társadalmi szervezésében mily föladatok várnak a lelkészekre és a tanítókra. A falusi nép vezetésórehivatottaknak nem elég, ha csupán hivatalos kötelességeiket végzik el, a nép gazdasági érdekeit is föl kell karolniok. Szervezni kell őket, meg kell mutatni az útját, mi módon rendezheti hitelót, teheti olcsóbbá a megélhetést, értékesítheti termékeit. A gyűlés végén Bedeghy Gábor balatonfüredi földműves üdvözölte Darányi Ignácot és megköszönte a nép érdekében kifejtett tevékenységét. A balatonfüredi gyűlésen impozánsan nyilvánult meg a gazdák napról-napra erősbödő szervezkedése, amely Magyarország gazdasági életének teljesen uj irányt van hivatva adni. A gazdatársadalom nagy erkölcsi súlyával és egész erejével a gazdasági és társadalmi reformok útjára lépett s ma már nem elégszik meg az egyesülés formáival, hanem érdekeinek előbbrevitelón munkálkodik is. Eszmék érlelődnek meg, amelyek a gazdasági élet jelenségeiből szűrődnek le; tervek ós mozgalmak keletkeznek, amelyek az eszmék megvalósítása felé törnek. A balatonfüredi gyűlésen egy nagy és fontos termelési ág felvirágoztatására kerestek a gazdák eszközöket s tekintetük és jóindulatuk a minden gazdasági erő és hatalom forrása: a nép felé fordult. Az az agrár politika, amelyet az országos siövetsóg szolgál, a magyar föld, a magyar nemzet érdekeivel ugyanazonos. Megerősíteni, lábra állítani a földművelő népet, hogy Magyarországnak erő forrásai el ne apadjanak, biztosítani a föld jövödelmét, hnr-v azt ki ne sajátíthassa lábunk alól a nemzetközi tőke; ez a gondolat vezette Darányi Ignácot, mint minisztert s ezt a gondolatot vitte bele az országos szövetségbe is. Annak az eszmének meghódolva tanácskoztak a gazdák Balatonfüreden, amelynek vidéke, a Balaton bortermő partjának népe hálásan gondol a vezérekre, akik a szegény ember sorsáról is gondoskodnak. Zalamegye községi és körjegyzői egyletének közgyűlése. Zalamegye községi és körjegyzői egylete Péter ós Pál napján tartotta rendes évi közgyűlését Keszthelyen a városháza termében. A közgyűlésen az egylet 65 tagja vett részt. Az egylet történetében általában szembetűnő jelenség, hogy a közgyűlések mindig látogatottak, az egylet ügyei iránt mindig élénk az érdeklődés s a jegyzők közgyűlései nem csak a községi közigazgatás fejlesztésének előmozdítói, hanem annak az igazán megható kartársi szeretetnek, amely a mi jegyzői karunkban otthonos, kifejezője is. Kevés egyesület dicsekedhetik azzal, hogy tagjait nemcsak a közös érdek, hanem az egymáshoz való ragaszkodás is összeköti. A falu jegyzője a magyar államnak ősrégi időktől fogva a legfontosabb szerve. Nincs a közigazgatásnak, az igazságszolgáltatásnak, a politikai, gazdasági és társadalmi törekvéseknek olyan mozzanata, amelyben a jegyzők munkájára, tevékenységére szükség ne volna. A nép életében a legfontosabb tényező a jegyző, aki ha átérzi hivatásának fontosságát, áldása lehet a községeknek. A jegyzőket azonban hosszú időn keresztül elhanyagolták, semmibe som vették, sok helyen mellőzték és lenézték. Rászorult mindenki, a bajaival azonban nem törődött senki. Jajszavát nem hallották meg 8 mikor a fejlődő állam az ujabb intézmények minden terhét a munka alatt roskadozó vállaikra rakta, senki sem kérdezte, hogy a régi idők viszonyaihoz mérten megszabott sovány javadalomból meg tudnak e élni és 24 óra alatt hogyan lesznek képesek két napra való munkát ellátni. A kisebb ós nagyobb basák csak parancsolni tudtak. A parancsolásnál csak ahoz értettek jobban, hogyan kell a nép hivatott tanácsadóitól a kenyeret és a bizalmat elvenni. Ezek az idők elmultak. Az demokrátikus eszmék térfoglalása az egyéni értéket és a munka becsülését elébe helyezte az előítéleteknek s a munkátlan és tudatlan tekintélyeknek. A jegyzői kar, a magyar állam legjobban igénybe vett munkás serege, lassanként elfoglalja úgy hivatalos, mint társadalmi téren az őt megillető helyet. A peleskei nótárius kora óta letűnt évszázadok alatt felvértezte magát intelligenciával, tudással; keresztül gyötrődött a nélkülözések ós a megalázkodás különféle fokozatain, de eljutott odáig, hogy nem csak az instánciát irató paraszt, hanem a legfelsőbb hivatalos és társadalmi körök is kalapot emelnek a jó jegyző előtt, aki sarokköve az állam épületének, vezetője a népnek, közvetítője és tanácsadója a parancsoló hatalomnak. De mennyit kellett addig küzdeni, amig elismerés kisórte a munkát. Hosszú idő az, amelyet három emberöltő sem ór végig. Ezelőtt huszonöt esztendővel még a falu jegyzője nem volt az, aki ma. Ezelőtt negyedszázaddal ínég a régi hagyományokon élődik a tekintély, amely csak a rangnak adott elismerést, a munkának nem. A jó öreg nótáriusok már bele' törődtek a megszokott világba, de az ifjabb amolyan pengő jeget az ingováoy tetejére, nagyot gondolt az üldözött. Hazalopódzott. — Hideg van, öregem — szólt a feleségéhez. Aztán ugy is tudod, hogy a hideg nagy áruló; ingyen csinál kemény hidat a feneketlen ingovány fölött; letarolja a nádat és szem elé állítja a szegény embert. — Utoljára is nem lakhatom a szabad ég alatt, nádtövek között, mint egy mérges vidra, kire mindenki leselkedik, mivelhogy drága a bundája . . . Azt gondoltam, bemegyek a városba a kisebbik fiamhoz. Ott sok az ember s nem igen aggnak a másikra, kivált ha olyan fehér a haja, mint — teszem azt — az enyém. Elment még azon éjjel. Csakhogy — hiába — az már csak ugy van ezen a nyomorult sártekén, hogy az ember sziinös-szüntelen csetlik-botlik: mikor aztán azt gondolja, hogy most már úgyis elég sima az ösvény, bátrabban lép ki — de csuful hanyatt vágódik. Körülbelül egy hétig rejtezkedett vitézünk fiánál, mikor egy szép novemberi estén kijelentette a fiának, hogy ki kell mennie, mert másképpen megfullad. Kiment tehát s némi elővigyázatos körültekintés után a »Vörös ökörc-be lépett be, annyival inkább, mert az »ökör« mindig nevezetes volt a jó boráról. Jánosunk ivó beamtereket talált ott. Ügyet se vetett rájunk. Murcit kért. De nem ihatta meg, mert ime, a mulató, széleskedvü németek közül felkel egy fiatalabb példány s társainak ablakot recsegtető nevetése között odaimbolyog az öreg, tiszteletreméltó hazafihoz ós az orrát felpeckeli. Később ismét felkel ugyanazon orcátlan alak, odamegy az öreghez, súg a jobb fülébe s megrántja annak kagylóját. A társaság ismét hahotázik; vitéz öreg Balog Jánosnál pedig valóságos csoda, hogy feneketlen dühében még eddig meg nem pukkadt. A német harmadszor odamegy, nyilván azzal a szándékkal, hogy most már a másik fülébe is súg valamit. Öregünk nyugodtan várja a csufolódot. Ez már odahajol a vén huszár arcához, mikor . . . megvillan valami a levegőben. Vérsugár tör elő a német nyakából, lezuhan ... De minek üzzem-füzzem tovább ! ? A németet lepedőben vitték el onnét, Balog Jánost pedig láucon . . . Eltűnt. Mi lett vele? — soha sem tudta meg senki. Törzsök Vilmos. nemzedék érezte, hogy vele méltatlanul bánnak. Érezte azt is, hogy egy-egy ember a hagyományok hatalmát meg nem töri, de az uj idők szelleme már megtanította arra, hogy ai egyesülésben van az erő ós a hatalom. Egyesületeket alapított, amelyekben arról beszélt, hogy le kell rázni minden előítéletet, amely a múltból maradt, de meg kell tartani mindent, ami becses ós jó. Éa levetkőzték az elmaradottságot, a copfot, amely Gvadányi hősét díszítette, a sujtásos atillát és az öblös pipát; de megmentették a múltnak egy megbecsülhetetlen kincsét: a pátriárkális szeretetet. Ezelőtt 25 esztendővel alakult meg Zalavármegye községi ós körjegyzőinek egylete is. Kevés hasonló egylet előzte meg az országban. Zalavármegyében a közéletet nem büszke főurak, hanem azok a középső osztályból való férfiak vezették, akik nem ismerték a gőgnek azt a fokát, amely csak a cimet ós vagyont respektálja, a munkás embert semmibe sem veszi. Ezek a férfiak vezették a vármegyét ós jóakarattal nézték, miként törekszik előre a mellőzöttek minden osztálya. Szívesen látták a jegyzők szervezkedését is. S a 25 óv előtt megalakult egylet ma egy virágzó, erős testület, amelynek minden tagja alá van reudelve egy közös akaratnak, egy közös célnak ós törekvésnek. Aki valaha egyesületet szervezett, az tudja: mit jelent másfélszáz ember tömörítése, tudja azt, hogy mekkora értéke van annak az egyesületi szellemnek, amely egy akkora területen, mint Zalavármegye, minden jegyzői irodában érvényesül. Legyünk azonban igazságosak. Ennek a testületi szellemnek a megteremtésében a legnagyobb érdeme van az ifjabb nemzedéknek, amely teljesen megértette az idők szavát. Kovács Gyula légrádi jegyző, Starzsinszky György galamboki jegyző, Kele György kottori jegyző az egylet oszlopai, nem csak itthoD, hanem az országos egyesületben ia ismert nevek. Ugybuzgalmuk teremtette meg azt a pezsgő egyleti életet, amelynek üdvös hatása a községi közigazgatásban is érezhető. Ahányszor a jegyzők gyűléséről számolunk be, őszinte elismeréssel kell adóznunk a vezetőségnek a minden tagnak, hogy az egylet tevékenységét kiterjesztette a közigazgatás nívójának, a jegyzői kar tekintélyének emelésére és szűkebb hazánk, Zalavármegye érdekeinek szolgálatára. — — Keszthelyen jöttek öa^ze az idén a vármegye jegyzői. Sokan családjukkal együtt keresték fel a Balatonpart városát, ahol magyaros vendégszeretettel fogadták őket. A közgyűlés előtt való napon természetesen nem volt hiány a barátságos lakomákban. Különösen népes volt Vasa Miklós keszthelypolgárvárosi jegyző háza, amely hangos volt a vendégek zajától. A közgyűlés 29-én délelőtt folyt le Kováts Gyula elnöklete alatt, Hitelesítették az előző óvi közgyűlés jegyzőkönyvét, letárgyalták a költségvetést s a zárszámadást. A választás alkalmával Kováts Gyulát nagy lelkesedéssel egyhangúlag újra megválasztották elnöknek, Starzsinszky Györgyöt pedig alelnöknek. Kele György a főjegyzői tisztet, amelyet éveken át viselt, nem fogadta el; helyére Vasa Miklóst választották meg. A választmányban változás nem történt. A jövő óvi közgyűlés helyéü' újból Keszthelyt jelölték ki. Az egylet 25 éves fennállásáuak emlékünnepét Zalaegerszegen szeptember közepén tartandó díszközgyűléssel fogja megünnepelni. Érdekes pontja volt a közgyűlésnek az elnöki jelentéa, amely az egylet egy óvi működését foglalta magában, továbbá a közigazgatáai kérdések feletti vita, melyet Kauffmann Mátyásjraegyei aljegyző előadása vezetett be. Kauffmann a községi törvényről, továbbá a kivándorlásról ós az utlevélügyről értekezett, különös tekintettel az egységes eljárásra. A közgyűlés az előadásért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. Kumper Márton baki jegyzőnek az elhagyott gyermekek védelmére vonatkozó, lapunkban már j közölt indítványát a közgyűlés elfogadta, j A közgyűlésen részt vettek Takách Imre ; keszthelyi és Sólyomy Tivadar sümegi főszolga{ birák is. \ A gyűlés után a jogyzők megtekintették a Balatoni Muzeumot, ezután pedig Mérei Ignáo