Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)
1905-12-24 / 52. szám
1905. november 19. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 601 féltékeny, szenvedélyes, én meg kacér vagyok. Egyikünk sem fog engedni, szerenosétlenek leszünk mind a ketten. Nem leszek a felesége.* A fiatal ember elhallgatott. A másik egyetkettőt szippantott a szivarján. — Itt nincs ok se tanáoskérésre, se tanácsadásra. Be van fejezve. Egyszerűen ismerősei vágytok egymásnak, mint azelőtt. Punktum. — Igen, ha csak addig volna. — Én is ezt mondtam magamnak akkor. Hanem más történt. Nem tudok megszabadulni a képétől. Hogy egyszer igazán megszerettem, szeretem most már örökké a hibáival, sőt ha volnának, még a vétkeivel is. Most tanácsolj. — Hm. Nehéz dolog. Próbáld meg még egyszer. Az az ok, ami miatt visszautasított, nem eléggé plauzibilis. Azt mondod, kacér. Hátha csak szinészkedés volt? Próbáld meg újra. A szalonból ének hallatszott. Vanda hangja volt. Végig mentem az ormódi temetőn, Elvesztettem piros bársony keszkenőm. Piros bársony keszkenőmet nem bánom, Csak a régi, csak a régi szeretőmet sajnálom. — Te, ez nekem szól — kiáltott Hauser Feri hirtelen felugorva. Nézz ide. És a belső zsebéből egy gondosan összehajtogatott kis vörös nyakkendőt húzott ki. — Próbáld meg még egyszer — felelt az idősebbik teljes szilárdsággal. Bementek ők is a szalonba. A leány felhagyott az énekkel, de tovább zongorázott. A fiatal ember rákönyökölt a zongorára és nézte. Vanda érezte a tekintetét, de nem merte felvetni a szemét. Egyszer csak megszólalt Feri : — Ismeri az a német diáknótát: »Das Mádchen dass ich liebe, wird niemals meine Frau ? — Igen. De ez nem tragikus egy cseppet sem. Most már fölmert nézni, találkozott a tekintetük. Tán egy kicsit soká tartott a pillantás. Hirtelen felnevetett, aztán pajzánkodva mondta: »\Veine, weine, weine nicht. Ich werde dich lieben, aber heirathen nioht.c — Rám olvasta ? A leány felugrott, ránézett a fiatal emberre és gyorsan bement a dohányzóba. Az megértette és követte. Betette maga után az ajtót. — Jobb lesz — szólt Vanda, ha most mindjárt tisztába jövünk egymással. Előbb-utóbb úgyis egyedül maradunk és maga talán . . . talán akar valamit mondani. — Figyeljen Vanda! Élni fcgok az alkalommal . . . — Valahogy vissza ne éljen. — Nem, azt nem tehetem. Hiszen maga annyira fölöttem van, annyira a hatalmában vagyok, hogy ha még akarnám se élhetnék vissza helyzetével. — Nos, hát mit akar mondani? — Csak azt, amit már egyszer mondtam. Legyen a feleségem. — Éa már feleltem erre egyszer. — Kérem, ne újrázza meg. Egy kis változatosság jót tenne. — Ne tréfálkozzunk. Ez komoly dolog. Maga akkor nzt mondta, hogy kaoér vagyok. — Most is hiszem. — És mégis megkéri a kezemet ? — Meg. Szeretem magát Vanda! Látom a hibáit, de szeretem azokat is. Élek -halok magáért. Nem tudok lemondani önről. — Én nem merném állítani, hogy szeretem. Jó barátok talán lehetünk, de ha megjelennék esetleg az az ember, akit szeretni tudok, akkor ... el van készülve erre a lehetőségre is? — El mindenre! — Hogy lehetséges ez? — Meg vagyok róla győződve, hogy maga engem szeret. A leány elkezdett csendesen sírni. A férfi megfogta a kezét, odavonta ajkaihoz. Aztán gyöngéden átölelte. És Vanda sírva súgta: — Talán igaza van. Pedig tudta, hogy nincs igaza. Egy másikat szeretett régóta. De annak a másiknak ő nem kellett. Omikron. Piaczi áralDk a legutolsó ketMs£/c& fiOkilogrammoDkiiit biiza rozB árpa zab tengeri burgonya bükköny lóher tarkabab fehérbab minőség szerint . » > » > > KTor.-t<íl Kor.-lg 7-40 — 6-40 — 7— — 6-85 — 6 85 — TT» r. Tb. 1 Felelős szerkesztő: dr. Csák Károly. Társszerkesztő és kiadó: Udvardy Ignác. legtisztább természetes ~miMmfe Számos orvosi szakvélemény alapján kitűnő gyógyhatású köszvény húgysavas lerakódások. gyomop-és bélbetegségeknél. Különl eg ess ég gy omor ég és ellen. Főraktár: Zalaegerszegen GYARMATI VILMOS-nál; Forrás-Igazgatóság : Sóskút, Vasmegye. Nyilt-tér*) Válasz. Kluger Ignáo ur e lap mult heti számában kijelentette, hogy a kultusz-adó ügyében megindított mozgalomtól visszalép és a meghívókon lévő aláírását visszavonja. Helyesen tette, mert ha köztünk marad, küzdelmünket megnehezíti és a siker elérésében akadályul szolgált volna. Mi csak egész embereket használhatunk, akik szavukat meg akarják ós meg is tudják tartani. Kluger Ignáo ur nem mondta el kilépésének okát, elmondom tehát én. Mikor a meghívókat szétküldtük, többen megpróbálták Kluger Ignác urat megpuhítani és a mozgalomtól való visszalépésre birni. Ijesztgették, hogy a Zalaegerszegen iskolába járó gyermekei a hittanból megbukhatnak (neje hozott is fel erre konkrét adatot előttem) és hogy a zalaegerszegiek nem visznek tőle hust. Kilépése nem von le semmit abból a tényből, hogy ő volt egyike a mozgalom megindítójának. A ki nem érez magában erőt a küzdelemre, az álljon félre! Zalaszentiván, 1905 deoember 23. Deutsch Benedek. •) • rovatban kBilSttekért nem vállal felelősséget a sierk
