Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-16 / 29. szám

6 • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 1905. junius 25. évtized, fiatal maradt a szíve s ugy tud lelkesedni, mint husz éves korában. A társaság ifjabb része sokáig nem engedte aludni az öregeket, akik ott laktak az »Arany Bárány«-ban. A hatalmas épület öblös folyosói minden szobába bevezették a hangot s zúgott az egész épület, amint a vármegye ifjabb nemzedéke fújta: »Ha móg egyszer azt izeni, mindnyájunknak el kell menni.« Bizonyos hogy akadt a szállodában néhány vendég, aki őszintén óhajtotta, hogy a lelkes ifjúság ne csak dalolja ezt az Ígéretet, hanem cselekedje is meg és legalább mindnyájan menjenek egy házzal odább. A vidéken dolgozik a hadi iskolának több tagja. Közös hadseregbeli tisztek. Terep tanulmányokkal foglalkoznak. Van köztük néhány magyar fiu is, a legtöbben azonban nem értik Árpád nyelvét ós Kossuth Lajost nem sorozzák nemzeti ideáljaik közé. Többen ott laknak az »Arany Bárányc-ban. Hogy miként vélekedtek az áldomásról, nem tudjuk, mert riporterünk olyan elvhű férfiú, hogy k. u. k. tiszteket nem interwiewol meg, először azért, mert egy kukkot sem tud németül, másodszor mert vasárnap még nagyon az áldomás hatása alatt állott. Azt azonban láttuk, hogy néhány sárga hajtókás privatdiener kíváncsian dugta ki a fejét, a második emeleti ablakokból. Felzavarta őket megérdemelt nyugalmukból a Gossuth Lajosch. Annyi bizonyos, hogy az idő és alkalom képes lehetett egy k. u. k. szívben némi aggodalmat kelteni aziránt, hogy közeledik a revolució. Gyűlés, szónoklatok, bor, cigány és még hozzá Kossuth nóta, még pedig hogyan ? Mintha harci riadó volna. Mindnyájan el akarnak menni. Gewiss, gewiss. Es kommt wieder die revulition. De nem következett a revulitió, csak egy békés, de harcias hangulattal teljes megyegyülés. Az igaz, hogy nem beszéltek valami nagy elismeréssel a közös hadseregről ós nem szavaztak jegyzőkönyi köszönetet a generalissimusoknak azért, hogy a magyar ifjúságot erőnek erejével egy kulturnyelv áldásaiban akarják részesíteni, sőt mi több, azt merték állítani, hogy barbár nyelven is lehet hadsereget vezetni, no de ez még mind messze van a revuluciótól. Igaz, hogy sürün emlegették Bocskayt, Rákóczit, Kossuthot, n főrebeiliseket, ellenben egyetlen egy táborszernagyot — Fejárváry bárót kivéve — néven nem neveztek. Ugy gondolják Bécsben, hogy egy kicsit alkotmányoskodnak a vármegyék; fújják a régi nótát az ősi szabadság védelméről és nemzeti ellenállásról. De majd elhallgatnak. Nagy kár, hogy nem küldenek ki valakit, aki közelebbről is lássa azokat az urakat, akik a vármegyékben tüzelnek. Sokat lehetne abból tanulni, mert messziről azt is hihetik, hogy néhány bus magyar békétlenkedik s az egész mozgalom csak a sujtásos időkből maradt alkotmányos játék. Pedig ha közelebbről néznék, nagyon hamar észrevehetnék, hogy Magyarországon a legkomolyabb politikai tényező a vármegye szava. Ez az egyetlen intézmény maradt meg a múltból, amelyben még hisznek ós bíznak a tömegek. Tekintélyét teljesen aláásni még azok a demokraták sem tudták, akiknek a szemében a demokrácia a bárónál kezdődik, de a rongyos embernél el is végződik; még azok sem voltak képesek teljesen aláaknázni, akik azt hiszik, hogy a haladás a történelmi mult összes hagyományainak elsöprését követeli. Meggyengült, zátonyra jutott, sok vonásában elavult a vármegye, de a lelke megmaradt még azokban az időkben is, amikor adták vették a mandátumokat, a kitüntetéseket és a rangot; amikor kellő protekcióval még törvényhozó is lehetett az ember; amikor már Magyarországon minden tekintély eltűnt, ami a múltban tekintély volt: a vármegye tekintély maradt és szava hangos volt. Jött volna el valaki Zalavármegye közgyűlésére s látta volna azt az elhatározottságot, amelylyel a nemzeti ellenállást szervezte a hazafias felbuzdulás, beláthatta volna könnyen, hogy azt a nemzedékről nemzedékre átöröklött szellemet, amelyre az alkotmány bástyáját eleink építették, ki nem irtja a hatalmi szó, sem fegyver, sem kényszer a szívekből. Mozgalmas napjaink voltak, amelyekben megnyilatkozott Zalavármegye közönsége. Hogy bár' mikor gutgesinnt hangulat uralkodott volna köztünk, senki sem állíthatja. A legélesebb nemzeti radikalizmus klassikus földje volt Zala móg Deák Fereno idejében is. A multat nem tagadta meg most sem. Méltóságteljesen fejezte kijérzelméit. Önmérséklettel, a tövények mesgyójén maradva mutatott rá arra az útra, amelyen haladni fog. Egerszegi krónika. Rovatvezető: Pubi. * (Vig szalmaözvegyet). Kinzó hőség uralkodott a mult héten, tisztelt olvasóm. Ne méltóztassék neheztelni azért, hogy nagyon nyári izü az Írásom. Az agyamban tótágast állnak a gondolatok, de olyan pillanataim is vannak, amelyekben még ilyen gondolataim sincsenek. Belefulladnak abba a rettenetes mennyiségű sörbe, amely általam elfogyasztatik. Ezt a rengeteg sört irói ambíciómnak áldoztam. Ugyanis az „Arany Bárány" árkádjai alatt tanyáznak igy nyaratszaka a szalmaözvegyek, a békés családapák,' akik még a meleget is szívesen elszenvedik a szabadságért. A szalmaözvegyi agyakból a szabadság szokta kiváltani azt a sok vidám ötletet, amely az év tizenegy hónapja alatt összegyűlik a családfői tekintély szigorú álarca alatt. Mikor a munkában kifárdt apa arcán ebéd alatt egy derűs mosoly cikázik végig, az már egy titkos gondolatot jelent, amely elraktároitatik arra az időre, amikor majd a szalmaözvegyi asztal mellett röpködnek a szellemi sziporkák és az anekdotákA szalmaözvegynél jobb cimbora, vidámabb korcsmatöltelék repdes körülmények között nincs a világon. De ebb' a kutya melegbe? Azok sem érnek semmit. Abban a reményben, hogy a törzsasztalnál uj benyomásokat, uj hangulatokat szedhetek össze a krónikám részére, naponként egy korona ára sört irányoztam elő. A sör elfogyott, de teljesen improduktív beruházásnak bizonyult. Minden ötlet óság, minden mozdulat csupa sablon. Akár a fiumei cápáról, vagy a tilosnak jelzett zalai részeken fürdőző publikum toillettjéről iijak. Százesztendős szóviccek kelnek életre, valahányszor egy taggal megszaporodunk. Eltemetett anyósviccek, képtelenségek, a hőség által agyongyötört kedélyek nyári hangulatai törnek előre. Meglátszik rajtunk a kisvárosi filiszter, hiába akarunk a szabadság napjaiban bohémek lenni. A mult hét egyik napján szintén uj tagot vártunk. Meg is érkezett a délutáni órák alatt. Csendesen meghúzódott az asztal sarkán és rettenetes mennyiségű italt fogyasztott. A társaság azon tagja, aki a legn/áribb izü auekdotákkal teszi boldogtalanná az életet, az uj jövevényt választotta céltáblává. — Képzeljétek csak, barátunkat megesküdtette a felesége a rabbinus előtt, hogy naponként egy koronánál nem fog többet költeni. — Azt nem tette — válaszolt a bánatos özvegy — hanem meggyanúsított, az igaz. — Nos, nos! Mondjad már. — Képzeljétek ezt az abszurdumot. Pakkoltunk. Törte a fejét mindenki a háznál, hogy nem maradt e ki valami a hat darab emeletes kosárból? Hopp megvan. A kisebbikifiur nagyot rikkantott: Mama, a spongya. Igaz biz a. A spongya, amivel az ifjurat mosogatják. Hol a spongya ? Hát elnyelte a föld, mondom egy órai keresés után. Az asszony dühös volt, a gyerek bőgött. Hol a pokol fenekén van az a spongya? Az asszony avval csititgatta a fiát, hogy bizonyosan apád nyelte el a szivacsot, hogy többet ihassék. Megharagudtam. Már hogy én spongyát nyelek, hogy segítsen nekem inni? Nem kell nekem segítség. Magamat is alig győzöm, nemhogy móg spongyát nyeljek. A derék férj nagyon mérgelődött, a társaság még ugyanazon nap pezsgős palack ólom fedeléből csinált levelezőlapon megírta ő nagyságának tíz aláírással: A spongyát megtaláltuk; tényleg a férje ura gyomrában van. De rettenetesen ki lehetett száradva. Pierrott és Pierrette Azt mondta, azaz hogy csak üzente: Hogy nem merek nézni a szemébe. És most gyávaságomért megvet. Oh mért teszed ezt velem Pierrett?! Ha megvetsz, ugye akkor nem szeretsz? A józan ész is agy diletálja ezt. De akkor az a drága szép szemed Miért mosolyog mindig Pierret ? Csalódol. Oh mert nem a gyávaság Teszi azt, hogy nem nézek folyton rád, De nem birom állni a meleget: Ez az egésznek oka Pierrett I Hiszen hogy ha reád tekint szemem, Húsz percenttel dobog jobban a szivem; Tehát gyáva nem vagyok, hidd el ezt; Csak melegem van, kedves Pierrett. S ha találna jönni pillanat, Hogy másra tanít a tapasztalat, Máskép mondod el véleményedet S az lesz majd az igazi . . . Pierrett I * * * A makacs troubadour. Lapunk barátja, a nyári kinlyrikus feldúlt ábrázattal állított be a szerkesztőségbe. Mielőtt mondtuk volna neki, hogy távozzék, azonnal leült ós kétségbe esve kezdett el panaszkodni. — Képzeljék! Sikerült megszerkesztenem a szezon legjob versét és egy éjszakai sétám alkalmával elvesztettem. Örömujjongásban törtünk ki. — Köszönöm részvétüket, de az irodalom móg sem lesz vesztes. Utána gondoltam, sóhajtoztam az elveszett versnek és azt hiszem, hogy a gondolatmenet ós az érzelmek skálája majdnem ugyanazonos lesz. Megsemmisülve törtünk le. — Most már csak arra kérem, hgy adják le a versemet, mert igy az a boldog szerencsés, ki megtalálta, tudhatja, hogy ki vesztette el. Avval a nyugodt érzéssel, hogy nekünk csak ezt az egy példányt kell kiállanunk, mig az a boldog szerencsés esetleg kát példány átolvasásával okoz magának kellemetlen peroeket, leadjuk az elveszettnek hitt, de újjászületett verset: Érzed ugye, hogy igazán szeretlek? Tudod, hogy érteg dobog e kebel? Sejted jól, hogy mit szenvedek érted ? Szívem mi gyötrő kínok töltik el. Te sajnálsz látom. Ezt mondja szép szemed, Megesik rajtam angyali szíved, Én Istenem, mit ér nekem ez élet! Ha birnom ezt a szívet nem lehet? Kérsz, hogy feledjelek. A szív gebére Csak egy orvosszer van: a faledés; S eszedbe nem jut, hogy a kit szeretünk, Azt elfeledni végtelen nehéz. Feledjem el azt a szép bájos arcod_ Ne lásson többé Bóvárgó szemem, Feledjelek el, egészen, örökre : Migor Te voltál nekem mindenem! Hát kit szeressek akkor én ezentúl ? Ki legyen az én őrző angyalom? Megint oly árva, elhagyott leszek majd S nem lesz más társam, csak a fájdalom. Nem, nem feledlek Megsegít az Isten,; Él még szivemben biztató remény ; Küzdeni és szenvedni fogok érted. Hogy csillag legyél életem egén. Hivatalos-rovat. Zalaegerszeg r. t. város polgármestere, mint az 1897 évi XXXIII. t.-c. 10 §-a értelmében teljesített esküdtszéki egyének összeírására kiküldött bizottság elnöke ezennel közhírré teszem, hogy Zalaegerszeg r. t. város területén az 1906 évre összeállított alaplajstrom 1905 julius 10-től julius 25-ig bezárólag azaz 15 napon át a polgármesteri hivatalban közszemlére kitétetett. Jogában áll bárkinek ez ellen a kitűzött határidőn belül felszólamlással élni, vagy a beadott felszólamlások ellen további 8 nap alatt észrevételt tenni. A felszólamlások vagy észrevételek alulirott polgármesterhez írásban benyújthatók vagy szóval előterjeszthetők. Zalaegerszeg 1905 julius 9-én. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa. Várhidy Lajos polgármester. H irek. Képviselőtestületi közgyűlés. Zalaegerszeg város képviselőtestülete 13-án rendkivüli közgyűlést tartott, amelyen az építési szabályrendelet átdolgozására egy bizottságot küldtek ki. Ugyanezen bizottsághoz utasította a közgyűlés a város szabályozási tervének revideálását, Udvardy Vince v. képviselőnek az uj utca nyitásoknál követendő eljárásra vonatkozó indítványát, a kövezetvám kérdését, Czill Károly és Márffy Gyula építési ügyét. Dr Keresztury József az építési szabályrendelet módosítására vonatkozólag korábban