Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-12-03 / 49. szám

1905. december 561. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 3 kalendáriumot ingyen küldi meg az érdeklődőknek a kiadóhivatal: VIII., Ülíői-u.t 18. Magyarország hírlapirodalma. Azokl ól a statisztikákból, melyeket a magyar nemzeti muzeum őrei 1904. évi hírlapirodalmunkról összeállítottak, érdekes ndatokat olvashatunk ki. Folyton és folyton szaporodik a hazánkban megjelenő hirlapok száma és a magyar hírlapirodalom óriási arányú fejlődését állapíthatjuk meg, ha például az 1904- óvi viszonyokat összehasonlítjuk az 1867. éviekkel. 1867-ben mindössze 80 magyar nyelvű hírlap jelent meg Magyarországban, 1904-ben pedig: 1330. De ne vegyünk 38 óvi fejlődést. Vegyünk 10 esztendőt. 1891-ben 735 lapunk volt, tehát egy évtized alatt majdnem megkétszeresedett a szám. Az 1330 magyar lap közül 87 politikai napilap, 99 politikai hetilap, 299 szaklap, 244 vidéki lap nem politikai tartalommal, a többiek vegyes tartalmúak, egyházi és iskolai, szépirodalmi és humorisztikus lapok. Benne vannak a számban a magyar nyelvű folyóiratok. Ilyen van Budapesten 239, a vidéken 149, összesen 387. Német, horvát, szerb, román, tót, orosz, cseh, lengyel, íranoia, olasz, angol ós héber nyelven 237 hirlap jelent meg hazánkban az 1904. évben, továbbá 78 folyóirat. A Magyar országon megjelenő összes hirlapirodalmi orgánumok száma 1904-ben tehát 1645 volt. A BflŰÖtvÖa. A fogyasztó közönség egyetlen alkalommal sínes annyira az eladó lelkiismeretességének kiszolgáltatva, mint amidőn órát vagy ékszert vásárol. Ezen cikknél a legkevesebben tudják azt megállapítani, váljon elsőrendű tartós óra szerkezetet, avagy hibátlan kövü ékszert kaptak-e? És ezért teljes mért,ékben méltányolható a vevőközönség tétovázása, amidőn ünnepi ajándékul avagy egyéb alkalomra órát vagy ékszer félét akar vásárolni. Sajnos, hogy sok reklammai dolgozó, némely esetben nem is szakember kezében levő üzlet nem azt nézi, hogy vevőjét lelkiösmeretesen kiszolgálja, hanem kétes értékű holmiján minél nagyobb haszonnal adjon tul. — Ily körülmények között őszinte örömünkre szolgál, ha ezúttal egy általánosan elösmert szolid órásra tereljük t. olvasóink ügyeimét. — Polgár Kálmán budapesti óraművészt értjük, (üzlete: VII. Erzsóbet-körut 29 szám) kinek egy évtized óta fennálló üzlete országos jó hírre tett szert, mert ő az egyedüli órás, aki zsebóráit minden helyzetben, sőt a finomabbakat még hideg és melegben is kiregulázza, ami által még a temparatura változásai sincsenek befolyással óráira. A vidéki közönség kényelmére Polgár Kálmáu »A Műötvös* cim alatt egy képes albumot áilitott össze, a mi gondos fénykép után készült metszetekben mutatja be az immár nagy népszerűségnek örvendő és megbízhatónak elösmert Polgár féle órák és ékszerek ezer számra menő fényképeit. Ezen »Műötvös€ cimü szaklap egyébkéut még azért is említesre méltó, mert a társadalom előkelőségeit képező egyénektől számtalan elismerő és hálanyilatkozatot tartalmaz, amelyek egyöntetüleg elösmerik, hogy az az öt évi jótállás, amit Polgár Kálmán óráiért vállal, nem üres frázis, hanem reáiis alapon uyugvó tény, amiórt a cég tényleg meg is felel. Birjuk Polgár Kálmánnak abbeli igéretét, hogy a kiadásában megjelenő »Műotvöst« olvasóinknak közvetlenül ő hozzá cimzendő felszólítására ingyen és bérmentve megküldi. Magyar Regényírók. A Franklin-Társulat e nagyszabású népszerű gyűjteményének, a mely Mikszáth Kálmán szerkesztésében és bevezetéseivel a magyar regényirodalom termékeinek színét javát foglalja magában, hatvan diszes kiállítású, egyöntetű kötetben, elsőrangú magyar festőművészek eredeti rajzaival, most jelent meg a harmadik sorozata, a mely az eddig megjelent tiz kötetet: Jósika, Tolnai, Justh, Csiky, Kemény, Pálffy, Vadnai és Herozeg Ferenc egy-egy regényét ujabb öt kötettel bővíti ki. Az uj sorozat legérdekesebb két kötete Ivánvi Ödönnek, a korán elhunyt kiváló Írónak főműve: A püspök atyafisága, a mely ujabb irodalmunknak egyik legértékesebb társadalmi regénye s most méltán került be a klasszikusok közé, hogy iróját megérdemelt népszerűséghez juttassa. Ezt a kót kötetes regényt (a gyűjtemény 44. és 45 kötetét) Gergely Imre 30 szép illusztrációja és ugyanannyi fejélce díszíti. A sorozat többi kötetei Jókai Mórnak: Az uj földesúr, Rákosi Viktornak: az Elnémult harangok, és Gaál Józsefnek : Szirmay Ilona cimü regénye. Ez utóbbi regény, mely a Peleskei nótárius szerzőjének egyetlen nagyobb történeti regénye, s annak idején Jósika Abufijával együtt jelent meg, nagy elismerést keltve, ; úttörő munka volt regényirodalmunk fejlődésében, a ma is nagy gyönyörűséggel olvasható. Az órde; kes munkát Wittich Eperjesi Károly eredeti rajzai és fejléczei illusztrálják. Szirmay Ilona az egész gyűjtemény 4- kötete. Az uj földesurat Márk Lajos, az Elnémult harangokat Grünwald Béla illusztrálta nagy művészettel. Az előbbi a gyűjtemény 21. az utóbbi pedig 58. kötete. A kötetek élén R. Hirsch Nelli finom rajzónjából minden egyes író arcképe van, Mikszáth Kálmán mesteri rövidséggel beleállítja az irót korába, teljessé teszik a munkák esztetikai élvezetét A hatvan kötetes teljes gyűjtemény ára diszes vászonkötésbeu 300 korona. Megrendelhető részlet| fizetésre bármely könyvkereskedés utján. A gyűjtemény félévenként öt kötetes sorozatokban jelenik meg. Viszonválasz. Amióta ujságírássál foglalkozom, mindig azok voltak a legkeserűbb perceim, amikor ki kellett állnom a közönség elé személyes izü disputára. A magam jószántából nem is tettem soha, de ha provokáltak, nem tértem ki előle Udvardy Vince tanár ur a »Magyar Paizs« hasábjain választ ad egy oikkemre s azt veti a szememre, hogy én őt a közóletben való szereplésében személyeskedéssel, uépnzerüs<

:ghajhászással vádolom. Az a bizonyos cikk pedig a »Zalamegye« 47-ik számában a városi közgyűlés lefolyásáról adott tudósítás volna, amelynek bevezető sorai — Udvardy ur felfogása szerint — személye ellen irányulnak. Aki érdeklődik a dolog iránt, olvassa el azt a cikket s ha valaki abból azokat olvassa ki, amiket Udvardy Vince ur belemagyarázott, akkor én meg fogom követni Udvardy urat, jóllehet Írásában igyekezett engem alaposan befeketíteni és eláztatni. Hogy ezzel mi volt a célja, azt ő tudja. Én nem is sejtem. A dolog érdemére áttérve, én az utolsó közgyűlés lefolyásáról azt irtam, hogy a kérdések lényege belefullad a sok meddő vitába, hibák keresésébe és hiába való rekrimiuáeiókba. Az akadékoskodás, a kétségbeejtő módún aprólékos ügyek, személyes kérdések és ellentétek felett folytatott elkeseredett viták nem használnak a v .rosnak. Ezeket fenntartom mai is. Reményiem, a vélemény és a szó szabad. Személyekkel nem foglalkoztam. Elmondtam az impressióimat s a közgyűlés lefolyását. Egy szóval sem mondtam, hogy Udvardy Vince ur az, aki obstruál, üres szalmát csépel és személyeskedik. Én személyekkel nem foglalkoztam. Az általános modorról és hangulatról beszéltem. Sőt mi több, nem is ugy értettem, ahogy ő magyarázza. Egyszerűen azt akartam mondani s Írásomat máskép érteni nem is lehet, mint hogy az a modor és mód, ahogyan a közgyűléseken tárgyalunk, nem használ a városnak. A lényeg belefullad a sok meddő vitába, személyeskedésbe, rekriminációkba. Szavaztassa meg Udvardy Vinoe ur a képviselőtestület tagjait: vajon ezzel az állításommal nem kapok e többséget ? Akinek azonban nem inge, ne vegye magára. Hogy Udvardy ur találva érezte magát, arról nem én tehetek. Miből meríti Udvardy ur azt, hogy azok a megjegyzések éppen hozzá voltak adressálva? Csodálatos, hogy nem emlékszik azon a bizonyos közgyűlésen elhagzott felszólalásomra, amelyben kikeltem az örökös rekriminációk és személyes kérdések hánytorgatása ellen. Megmondtam a véleményemet szóval is; ós pedig nemcsak Udvardy úrral, hanem a polgármesterrel szemben is. Felszólalásom meggyőzhette volna arról, hogy az ón álláspontom mindenkivel szemben ugyanaz s mindig és feltétlenül elítélem akár a személyes ellenszenvnek, akár. személyes érdeknek vagy rokonszenvnek a közügyek tárgyalásába való belevitelét. Udvardy ur szeretné rám kenui, hogy én mindig a polgármester dicsőségét zengem. Hát pedig ón, tisztelt képviselőtársam, soha senkinek, még Zalaegerszeg polgármesterénél hatalmasabb urnák a dmdalszekerébe sem fogom be magamat. De viszont azt az elfogultságot sem engedem úrrá lenni magam felett, amely a mi városi életünkben sokszor az igazság ós méltányosság rovására valóságos üldözési mániává fajult egyes ' népszerűtlen emberek ellen. Az elsőt nem engedi ' meg az önérzetem, a másodiknak ellentmond az igazság szeretetem. Az én subjektiv igazságaim a lelkemben születnek; mindig a magam fejével gondolkodom s érzek magamban annyi erőt, hogy sem rokonszenv, sem ellenszenv nem térít el az utamról. Azt láttam azonban a városi közgyűléseken, hogy az egyik oldalon hiányzik a kellő higgadtság, a másik oldalon hiányzik a tárgyilagosság s ezért kénytelen a képviselőtestület elmérgesedett vitákkal és —amint kifejeztem magamat — szalmacséplóssel vesztegetni az időt. Ezért irtam én azokat a zokon vett sorokat, amelyeket fenntartok ma is. Ha már rászántam magamat arra, hogy újságot irjak, kötelességemnek tartom megmondani azt, amit érzek és gondolok. A közügyekben fenntartom magamnak a kritika jogát; de soha sem utaztam szomélyekre. És nagyon téved Udvardy Vince ur, ha azt hiszi, hogy őt akartam kipécézni. Nekem az nem kenyerem. Én helyi skaádalumokból nem tápláltam a lapomat, szenzációkat nem hajhásztam és senkit ki nem pellengéreztem. Nagyon meglepett tisztelt képviselőtársam replikája, amelyben tiltakozik a személyeskedés vádja ellen s elejétől végig az ón csekély személyemmel foglalkozik. Általános szokás, hogy ha valakinek valamely újság cikke ellen vau kifogása, hát polémiába bocsátkozik a lappal. Nem bíbelődik a szerkesztő személyével. Udvardy Vince ur azonban engem mindenféle minőségben kezel; úgyis, mint hirlapirót, úgyis mint köztisztviselőt, úgyis mint városi képviselőt. Amit városi képviselői minőségeinben cselekszem, azt a köztisztviselő számlájára irja s amit mint hírlapíró megírok, azért mint városi képviselőt von felelősségre. Én pedig — amennyire az emberi gyarlóság megengedi — igyekszem elválasztani egymástól azokat a szempontokat, amelyek után indulok. Igen jól tudom, hogy mint köztisztviselő mivel tartozom a feljebbvalóimnak; de ennek az alárendeltségi viszonynak nem áldozom fel azt a függetlenséget, amellyel mint városi képviselő birok s hírlapírói működésemben függetlenebbnek érzem magamat a legfüggetlenebb tanárnál is. A magam gyenge papirosára azt irok, amit tetszik s ha beáztatnak is az alispán előtt mint hírlapírót, vagy mint városi képviselőt, azért a köztisztviselőt nem lehet és nem is fogják felelősségre vonni, bármennyire szeretnék is látni a jóakaróim, hogy amit mint hirlapíró, vagy városi képviselő teszek vagy nem teszek, annak a vármegyeházban igyam meg a levét. Udvardy Vince ur a sorok között azt is bűnömül rója fel, hogy árvaszéki elnök akarok lenni. De akarok ám, — csak kelljek. Ha nem tévedek, Napoleon mondta, hogy amelyik baka a borjújában nem érzi a marsall botot, az káplárnak is rosz. Árvaszéki ülnökből mi lehet egyéb, mint elnök ? De mutasson Udvardy ur akár a jelenben, akár a jövőben egyetlen egy embert, akitől szavazatot kérek. Avval is ad egy gyengéd döfést, hogy mint ujságiró, szeretem a praenumeránsokat. Hát bizony szeretem ; nagyon szeretem. És nagyra vagyok vele, ha hellyel közzel olyant tudok írni, ami tetszik. De mutasson Udvardy ur egyetlen egy embert, akitől azt kértem, hogy fizessen elő a lapomra. Nem duplikázok tovább. Amit írtam, megírtam. Meggyőződésből irtam. Nem kerestem vele sem Udvardy ur haragját, sem a hatalmon levők kegyét. És most, e sorok végén, Udvardy Vince úrhoz nem mint tanárhoz, ném is mint városi képviselőhöz, hanem mint jó baráthoz intézek egy kérdést: Miről volt jó ez a disputa? Használtunk vele a városnak? Használtunk vele talán maguuknak ? Nem. Hanem szereztünk vele a Mefisztóknak egy kis örömöt. Mert maga bevallja az én tisztelt ellenfelem, hogy valaki, vagy valakik figyelmeztették arra, hogy a »Zalamegye« leckét adott neki. Én pedig nem. engedem magamat heccelni Szellemi bukfencekre nem vagyok kapható. Szerény képességemmel szolgálom a közügyet ugy, ahogy jónak látom. Tévedhetek, de nem vétkezhetem. Reményiem, hogy ezzel befejeztük ezt a meddő vitát s maradunk azok, akik voltunk. Cselekedjék mindenki a maga lelkiismerete szerint. Punktum. Dr Csák Károly.