Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)
1905-11-26 / 48. szám
4 • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap < 1905. november 26. Városaink költségvetései. Zalaegerszeg város 1906. évre elfogadott költségelőirányzata a következő tételeket tartalmazza : Bevételek. Rendesek : mult évi pénztármaradvánv 30.291 K 34 f; ingatlanok jövödelme 77.029 K Ofi f; javadalmakból 39.484 K 37 f; kamatok 78 K; közigazgatási illetékek 9197 K 24 f; tanügyi bevételek 4567 K 24 f. A rendes bevételek összege 160.647 K 25 f. Rendkivüli jövödelmek: vegyes címeken 6309 K 64 f; átmeneti tételek 2320 K; bátraiékos követelésekből 47.776 K 83 f; előre nem látható bevételekből 10410 K 57 f. A rendkivüli bevételek összege 66.817 K 04 f; a két rovat főösszege 227.464 K 29 f. Kiadások, Rendesek : tisztviselők fizetése 34.455 K; tisztviselők mellékjárulékai 7764 K 86 f; szolgák fizetése 15549 K; szolgák mellékjárulékai 3492 K 64 f. — Irodaszerek, felszerelések és hirdetési díjak 2286 K 79 f. — Fűtés és világítás 1110 K 12 f. — Bútorok beszerzése és jékarban tartása 500 K. — Napidíjak és utazási költségek 8384 K 06 f. — Előfogati költségek 50 K. — Épületek és ingóságok jókarban tartása 6678 K 81 f. — Kö/.világitás 6000 K. — Sétaterek fenntartása 500 K. — Köztisztasági kiadások 12.203 K 26 f. — Gazdaságügyi kiadások 2953 K 20 f. — Tanügyi kiadások 33.963 K 30 f. — Szegénytartás 5085 K 60 t. — Vegyesek 12.856 K 69 f. Rendkivüli kiadások: Átmenetiek 2320 K. — Kölcsönök törlesztése 101.775 K 74 f. — Hátralékokra 40684 K 67 f. — Előre nem láthatókra 11.6 )7 K 96 f. A rendes kiadások összege 147.333 K 33 f, a rendkívülieké 159.418 K 37 f; összesen 306.751 IC 70 f. A hiány 79.287 K 41 f, amely az 1905 évre kivetett '111.040 K 20 f összes adóra 47 8/ 1 0°/ 0 és a földadó kivé 4.-'lével a többi vagyis 93.617 K 68 f adóra 28°/ 0 községi pótadó kivetésével lesz fedezendő. A pótadó tehát 1906. évre 75 8/ 1 0°/ 0. A kiadások a mult évhez viszonyítva 30.586 K 16 fillérrel emelkedtek", a pótadó százalék azonban csökkent. Nagykanizsa város költségvetésében a következő bevételek szerepelnek : pénztári maradvány 3059 K 78 f, javadalmakból 42644 K 05 f, városház és egyéb városi épületek bére 168715 K 04 f, épületek bérérték elszámolásából 25528 K, szántóföldek és rétek bére 9809 K 36 f, erdők és legelők után 23729 K 10 f, főgimnáziumi bevételek 23095 K 12 f, katonatiszti átvonulásokból 902 K, vegyes bevételekből 60816 K 09 f, rendkívüliekből 143250 K 93 f, mezőőrök illetménye 2820 K 42 f, árvapénztári Csirzik (visszafojtott haraggal): Engem ne nagyságozzon. Semmi közöm a nyugtához 1 A fiatal ügyvédjelölt (megnézte a nyugtát) : De, bíró ur, kérem, csakugyan nyugtája van. Csirzik: Hát maga már ismét fogadatlan prókátorkodik ? ! Nagyszerű. Mi köze van önnek ahhoz a nyugtához?! És ha száz nyugtája volna is! A törvény — törvény. Én nem változtathatom meg. Miért riem jelentkezett, mikor fölhívtam ? A fiatal ügyvédjelölt (neki bátorkodva): Hát, kérein ... Ez az asszony itt volt! Én láttam. Bizonyosan nem hallotta, mikor fölhívták. Én is csak megfeszült figyelem mellett hallottam a feleim nevét. A biró ur kissé halkan és gyorsan olvasott ... Ez a szegény asszony valószínűleg nem hallotta . . . Csirzik (fenyegetőleg): Hogy hívják önt? A fiatal ügyvédjelölt: Kérem . . . bocsánat . . . Csirzik: Átiratot intézek a kamarához az ön tiszteletlen magaviselete miatt. Akarja ? A fiatal ügyvédjelölt: Tessék. Csirzik : Még felesel is ? A falai ügyvédjelölt: Már egy szót se szólok. Csirzik (ráriparkodik az öieg asszonyra): Hallja, most már elég! Itt nekem r.e bőgjön! Menjen ! (Az öreg anyóka zokogva eltipeg) No, bizony . . . bírónak lenni igazi martyromság! Molnár Gyula. I tartalék-alap jövedelméből 4899 K 16 f, hátra1 lékokból 95741 K 48 f, összesen 611010 K 53 f. A kiadások a következő tételekből alakulnak: tisztviselők fizetése 83400 K, szolgaszemélyzet fizetése 37830 K, szegődményesek fizetése 14528 K, szolgaszemélyzet ruházata 6993 K 17 f, nyomtatványok stb. 8435 K 57 f, adókra 17515 K 26 f, főgimn. kiadások 29776 K 80 f, egyház ós hitfelekezetiekre 59176 K 80 f, városi épületek tatarozása 63494 K 20 f, adósságok és terhek 187381 K 10 f, segélyezésekre 30194 K 40 f, erdei kiadások 4060 K 80 f, utcai villanyvilágítás 22690 K, katonatiszti átvonulások 3697 K 40 f, közhelyiségek költségei 10786 K 48 f, tűzoltó célokra 5100 K, vegyes kiadásokra 32867 K 89 f, rendkívüliekre 113078 K 03 f, nyugdíjra 6130 K 64 f, takarékpénztári letétbe 9100 K, mezőőrök részére nyomtatvány és egyebek 180 K 12 f, hátralékokra 92281 K 79 f, összesen 838698 K 75 f. Nagykanizsa város pótadója 74°/ 0. Egerszegi krónika. Rovatvezető: Publ. • Találka a Barossban. Ebben a dologban Kala Pál vajmi keveset szerepel. Még a nyáron történt, hogy egy képes levelező lapot kapott. Ez volt rá irva : — Kedves uram ! A képes levelezőlap gyűjtés láza engem még mindig fogva tart. Enuek tulajdonítsa tehát, hogy egész ismeretlenül önt is, n.int akinekem nagyon tetszik, felkérem, hogy lépjen velem oserébe. Ha megvan a hajlandósága, ugy irjon a következő címre : „Zalai barna kislány" Nagykanizsa Poste-restante. A kártyán pedig egy gondolán mandolinozó vörös frakkos bóka volt. A nap a háttérben leáldozó félben. Figyelmesen megnézi ... de sem elferdített, sem ismerős írást nem fedezett fel. Egy kicsit kíváncsi volt mégis. Ugyan ki botolhatik bele Kanizsáról? Biztosan valaki fel akarja ültetni? ... de hát . . . hiszen egy lapot ha küld, az még nem a világ ! Vett egy nagyon szép lapot 1 Csupa felhő és sugár. Egyik szélén angyalfej, a másikon galamb, szájában olaj-ággal. És aláirta e neveletlen verset: Midőn kaptam lapját a kezeimbe, Szívembe egy édes vágy lepódzott be. Az ajánlat rettenetes jól esett, Kivált hogy velem történt meg ez eset. Szép „Zalai barna kislány' cseréljünk, Hátha a cseréből fakad szerelmünk. Pár napra rá megjött a válasz. Egy hintaszéken csibukozó kapucinus majom. Aláirva pedig : — Ha nem akarom azt mondani, hogy szemtelen, hát neveletlen goromba fráternek kell cimeznem. De történetesen ozt a lapot Dugó Hugó, a legjobb barátja olvasta el előbb. — Na neked ugyan jól megmondja egy kislány onnan az én hazámból. Kala nyugodtan osak ennyit szólt: -— Tanuld meg, hogy másnak a levelét nem illik elolvasni. — Tudom ... de hát akkor minek küldi nyiltan ? . . . Te? Aztán szép leány? — Mit tudom én ? Már bánom is, hogy belefogtam. — Hát csak még az első csere? — Igen . . . meg az utolsó. Dugó Hugó arcán örömsugár villant keresztül. — Ha Pali olyan bolond, hogy elszalasztja magától a jó szerencsét, majd felhasználom én. írok is neki rögtön. Vett tehát ő is egy nagyon szép lapot. Kicsi erdő szélén nefelejts mező közepén ül a mohos padon a leány. Előtte az ifjú térdepelés az állás, mozdulat és kifejezések azt látszanak jelképezni, hogy ajkain e szók reppennek 3l : Lili, én imádom! Az oldalára aztán odairta, hogy ha ugy találja, hogy az előző lapon valami izetlenséget irt volna, ugy bocsásson meg, ő ünnepélyesen viszaszívja. És aláirta szépen — Kala Pál. A valaszt pár napra rá már meg is kapta. Minden megvolt bocsátva. Azután megindult a levelezés. Móg mindig a ! Kala Pál címén ós mindig Dugó Hugó kerítette magához és válaszolt. Egyszer azt irta a barna : — Kedves Kala ur! A szerencsés véletlen folytán találkozhatunk és tényleg megismerkedhetünk egymással. Szombaton este szüleimmel Egerszegre érkezünk. Én szerét fogom ejteni, hogy vasárnap délelőtt ugy 11 óra tájban a Baross ligetben találkozhassunk. Tehát ... a viszontlátásra! Hugó majd kiugrott a bőréből. — Micsoda cacao! . . . Egy egész idegen leány és . . . oh de bolond volt az a Pali, hogy ilyet el tudott szalasztani . . . Ejnye ni . . . most jut eszembe ... Ez bajos lesz . . . Hisz anyámék is szombaton jönnek Olgával meg Ferkóval . . . Hm, hm ... na majd kicsináljuk dolgot . . . Tényleg Dugóék szombaton megérkeztek. Este barátságos vacsorára gyűltek össze, a melyen Kala Pál is, mint régi ismerősük, szintén jelen volt. Másnap délelőtt a fiatalok elindultak sétálni. Egyszer c^ak azt mondja Hugó : — Megengedjetek, oly fontos privát ügyem van ma délelőtt, a melyet el kell okvetlenül intézni. — Ejnye pedig terád okvetlen szükségem lett volna. — Hiszen itt lesz Pali, majd kalauzol az benneteket. — De nincs e neki valami dolga? — Nokein? — mondá Pali. Nincs semmi. Ha csak azt a kellemes időtöltést, a melyben részem lesz, nem tekintem annak. Utoljára ugy lett, a mint Hugó óhajtotta. Szívszorongva siet a Biross ligetbe. Körül siet, megáll, nagyot fuj, körül néz . . . nem lát senkit. Rágyújt egy cigarettára és tovább sétál ... de senki sem jön . . . Csak tán nem csapta be ? Újra visszafordul, de sehol egy árva lélek sincs. Nézi az óráját. Éppen 11 óra... Na. . Az lesz! . . . Ott jön messziről egy fehér napernyő . . . jaj ... de két fiatal ember kiséri ... Ez sem ő! A mint közelebb ér hozzájuk, mindig ismerősebbnek tűnnek fel. Mintha a leány Olga leune ... a férfiak meg Ferkó ós Kala . . . Égy pár lépés és meg van bizonyosodva a szomorú valóról. Csakugyan ők voltak. — Ejnye hát neked itt van az a fontos privát ügyed? ... Te? talán csak nem? . . . Mit szól hozzá Feri?... Még ő lesz! Világos... Te?! Nem egy zalai barna kislányt vársz itt? — Ugyan már mi jut eszedbe — szól zavartan Hugó — egy lovagias ügy . . . — Ugyan . . . tudom már folytatá Olga. — De nézd osak. Nem ismered ezt a szöveget, melyet eredetben mutatok neked? — Már hogy ismerném ? — De csak olvasd el! És Hugó kénytelen-kelletlen olvasta ugyanazon szavakat, a melyeket pár nap előtt az anzix kártyáról olvasott. De mire elolvasta, még neki állt feljebb. — Ugy hát te voltál ... és . . . ós . . . te móg menyasszony létedre Kalával levelezel? — Én velem ? — kiáltott fel Kala. — Azt sajnos, de tagadom. — Ne tagadd, mert itt vannak mind nálam a levelek. — Az én leveleim? Te nálad ? Hogy kerültek ezzek hozzád? A miket nem is kaptam ! Kezdem az egész dolgot uem érteni! Végre aztán Ferkó megmagyarázta. — Tudod egyszer odahaza előjött a szó rólad, hogy te milyen blazirtan flegmatikus vagy. Olgu azt mondta, hogy ez nálad osak tettetés. Én azt mondtam, hogy nem, ő sem engedett. Végre fogadtunk valamiben és ezt a próbát találtuk ki. Szegény Hugó! Te ugyan csúnyán felsültél. Tengeriszár-tápögép bemutatása Zalaegerszegen 1905. évi december hó 11-én. Az »Agraria« magyar gépforgalmi részvénytársaság áldozatkészsége folytán az ország több vidékén bemutattatott eddig már az általa gyártott tengeriszár-tópő készülék, amelyről a megejtett kísérletek alapján sok szépet és jót hallottunk; december hóban alkalmunk lesz meggyőződni azon állítások valódiságáról, amelyek eddig nevezett készülék használhatóságáról elhangzottak. Mindenesetre érdemes lesz ezen uj gép muni kájával s munkájának árával bővebben foglal-
