Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-29 / 44. szám

XXIV. évfolyam Előfizetési dij: Egész évre . 10 K — f Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 Bllér Hirdetések : = Megállapodás szerint. = Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZAL Politikai és társadalmi hetilap. Megjelenik AP vasárnap. Guruló koronák. (H. E.) Hogy tévedés ne essék, nem azokról a koronákról lesz szó, melyeket a fejeken, hanem amelyeket pénztárcákban szoktak hordani. Hire jár, hogy bécsi pénzemberek körében gyűjtést indítottak. Nem is titok, hogy miie. Kell a pénz a magyarországi választásokra. Azzal a kecsegtető' reménykedéssel csalják ki az osztrák sógortól a pénzt, hogy kell a magyar ellenzék letörésére. A bécsi zsebek pedig megnyílnak. Szükséges és hasznos befektetésnek ígérkezik ez a pénz. Szükségesnek, mert miből szedik meg magukat a bécsi pénzemberek, ha egyszer Magyarországot kiszabadítja a koalíció a négyszázados elnyomás és kifosztás alól? De meg hasznot is fog hozni a befektetés. Hiszen ha most leverik a nemzeti ellenállást, akkor tehetetlenül fekszünk az osztrák tőke elé s annyi vérünket vehetik, amennyi csak jól esik. Szóval kamatoskamattal térül meg a tőke. Adakozzatok! Adjatok! Ugy látszik ez lesz az a sokat hánytorgatott »einmarschieren.« A koronák fognak begurulni Magyarországra? Aki ezt a tervet kifőzte, de aki végrehajtja is, lehet pénzember. De valószínűleg több benne a pénz, mint az ember. Nem ember az — aki a rabszolgavásárnál is aljasabb lélekvásárra dobja pénzét. Nem ember az — ki esetleg a nyomora révén akarja embertársát lelkileg is nyomorulttá tenni. Nem ember az — aki egy nemzetet meg akar venni, hogy aztán eladja rabszolgának. De naivak is lehetnek az osztrák sógorok. Azt hiszik, a magyar határnál kezdődik a Balkán; az a kedélyes félsziget, mely hiressé tette csodás hatásáról a guruló rubelt. Azt hiszik, hogy ugyanazt a hatást meg fogja nálunk tenni a guruló korona. Hinni és csalódni: gyorsan követhetik egymást. Legfőbb akadálya ennek a tervnek, hogy itt e földön magyarok laknak, akik ha nem hajoltak meg a véres pallos villogó érce előtt, annál kevésbbé puhulnak meg a guruló koronák szelid, fehérfényii érce előtt. Tagadhatatlan, hogy kerül egy pár alak és egy-két kerület ebben az országban, melyekben a pénz vezeti az emberek lelkiismeretét. Nem kell messzire se mennünk, ha rájuk akarunk bukkanni. De éppen innen láthatjuk, hogy ezek a mi van eladó individiumok, ezek a mi van eladó kerületek mindennek mondhatók, csak magyarnak nem. Fognak akadni magyarul beszélő emberek is, akik eladják magukat. Nem voltak ám azok sohasem magyarok! Hazátlan sehonnaiak, a nép jóhiszeműségének házalói, akiknek nem telik már a Jakabfillérekből. Régen eladták már ezek magyarságukat és a magyarságukkal együtt becsületüket is. Ide hát gurulhatnak azok a koronák! Nem rontanak semmit, legfeljebb a forgalmat növelik. Hanem azért lehet az a forgalom akármilyen nagy, a haszon elmarad. Nem azért küzdöttünk négyszáz éven át, nem azért vívunk most is elkeseredett harcot, hogy a diadalra szánt lobogót eladjuk néhány koronáért. Elfelejtették Bécsben, hogy nemcsak pénzemberek, de magyar emberek is vannak a világon. Magyarok, akik lehetnek szegények, mert egy nagyhatalmat tartanak ki vérükkel és pénzükkel, de gazdagok becsületben. A becsület pedig nem számlálja az ellene törő fegyvereket, hanem olvasatlanul vágja vissza koronáit annak, aki így akar lelkéhez férkőzni. A magas kormány újra megfenyegette a vármegyéket, ha be nem adják a derekukat és tovább is ellene mernek állni a parancsszónak. A sanctiója a fenyegetésnek az, hogy nem kapnak a vármegyék pénzt, mert lehetetlenné teszik az adószedést. A vármegyék azonban a fenyegetéstől nem akarnak megijedni. Mert ha a dotatio elmarad, legfeljebb a tisztviselők fizetéséről kell majd gondoskodniok. Egyéb baj nem eshetik. Egy-kót tisztviselőt el is csapnak. Ez sem olyan nagy baj. Egy vármegye elég nagy ahoz, hogy az áldozatoknak kenyeret adjon. De a vastagabb végére is kerülhet a sor. Jöhetnek a főispánoknak titulált kormánybiztosok, amint már jönnek is. Néhány kinevezést már hirül adott a hivatalos lap s valószínűleg követi őket a többi. És az előjelekből azt lehet sejteni, hogy nem keztyüs kézzel szándékoznak belenyúlni a kényelmetlen darázsfészkekbe. Most már csak az a kérdés, hogy mit fognak csinálni a főispánok s mit fognak csinálni a főispánokkal szemben a vármegyék ? Az alkotmányos küzdelem sorsa a vármegyék maguktartásán fog eldőlni s a főispánok sikerei döntik el azt is, hogy lesz-e eredménye a kormány küldetésének, vagy nem. Szinte biztosra vehető, hogy a törvényhatóságok a főispánokat nem fogják respektálni s ha lehet, beiktatásukat is megakadályozzák. De kérdés, hogy ez megakadályozza-e a főispánokat jogaik gyakorlásában? A király minisztereket ós főispánokat tetszése szerint nevezhet ki. Kinevezési joga csak egyetlen alkotmányos formához: az ellenjegyzéshez van kötve. Ősi szokás szerint a főispán jogait csak beiktatása után szokta gyakorolni, de a törvény ezt ki nem mondja. A főispán az esküt a közgyűlés előtt teszi le, de nincs kimondva az sem, hogy ott kell azt letennie. Szóval a törvény százféle módon csürhető-csavarható, ha arról lenne szó, hogy a főispán jogainak gyakorlatába lóphet-e beiktatás nélkül. A vármegye természetesen ugy értelmezi, hogy addig nem gyakorolhatja a kinevezett főispán törvényes jogait, amíg a törvényhatóság be nem iktatja. A kormány azonban feltétlenül máskép fog gondolkodni. Ha azonban igazságosak akarnak lenni, el kell ismerniök, hogy osak a vármegyei felfogás-lehet helyes. A beiktatás nem csak ősi szokásjogon alapuló ceremónia, hanem olyan ténykedés, amellyel i vármegye a kinevezett főispánt hivatalába belehelyezi. A beiktatás a jogok gyakorolhatásához feltétlenül szükséges épugy, mint a királyi kinevezés. Egyik a másikat kiegészíti; egyik a másik nélkül teljes jogot nem alapít. A királyi kinevezés megadja a méltóságot, a beiktatás, amely az eskü kivételéből áll, ráruházza a hivatalos hatalmat. A beiktatás magánjogi értelme legjobban megvilágítja a kérdóst. Ősi jogunk szerint a király adományozta a nemesi birtokot. Az adománylevél azonban csak a birtokhoz való jogot adott, de annak élvezetébe az adományos csak akkor léphetett, ha a vármegye beiktatta, — Ha valaki perét a bíróságnál megnyerte, az itólet alapján kérhette a beiktatást, a birtokba vezetést, ameiy Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle radio-aktiv = IfflQfll'íívi? az elrontott gyomrot 2—3 óra ftCOClUíl/i, a|

att teljesen rendbe hozza. = Használata valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőknek. Csodálatos gyógyerejét az igmándi víz rádium-tartalmának köszöni, amely tudományos alapon egyedül ezen forásban lett felfedezve, miért is bevásárlásnál össze nem tévesztendő a közönséges keserűvizekkel. Főszétküldés a forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban. Kapható Zalaegerszegen Raszter Sándor gyógyszerésznél, Gyarmati Vilmos, Kosztelitz fóliksa urak fűszerüzletében. Kis üveg 30 f, nagy üveg 50 f. — Az egyedüli természetes keserűvíz, amely kis üvegekben is kapható. Mai számunk 12 oldali