Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-22 / 43. szám

1905. október 5. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 5 A vármegye bizottsági közgyűlése mindezért kizárólag a kormányt tehetvén felelőssé; annak eljárását, mely a koronás király szent'szemólyót akarja a nemzet óhajával szemben vitt küzdelmei élére állítani, a leghatározottabban elitéli; egyúttal azonban, alkotmány védő hivatását követve, ünnepélyesen óvást emel mindán önkényuralmi törekvéssel szemben és tiltakozik alkotmányjogunknak olyatén magyarázata ellen, amely a nemzet ősi jogait ós szabadságait, ezeréves alkotmányát, az ország függetlenségét és önállóságát sérti és ezzel a mult szenvedéseire vetett fátyolt follebbenti; — továbbá ünnepélyesen kijelenti, hogy az emiitett jogok és szabadságok védelmében a törvény és jog alapján e.rnyedetlenül kitart, minden alkotmány- és törvényellenes küzdelemnek a törvénykönyvvel kezében a legerőlyesebben ellentáll ós nem riad vissza semmi szenvedéstől és megpróbáltatástól sem, amely a haza védelmében reá nehezedik ; nem riad vissza pedig annál inkább sem, mert az igazság, a jog és törvény mellette van ós az igazságnak, mint ahogy a napsugár áttör a felhőkön, diadalmaskodnia kell minden ármány felett; azonban határtalanul bizik a koronás király alkotmányszeretetében s amidőn azon hő óhajának ad kifejezést, hogy a korona és a nemzet, a haza és a király kölcsönös javára s boldogulására mielőbb megértsók egymást ós az alkotmányszerü kibontakozás igaz útját megtalálják : a kormányt és az idegen tanácsadókat óva inti, hogy tekintetbe véve azon örök igazságot, amely szerint senkiben ós semmiben másban, csupán a nemzetekben rejlik az erő és hatalom, mely államokat alkothat ős föntarthat, az erőnek és hatalomnak pedig a természet örök törvényei értelmében is érvényesülnie kell a nemzetek javára, mert azok nem másért, csak önmagokért és saját hivatásukért vannak : tiszteletben tartsák a nemzet jogait s az ország törvényeit és ne vessék magokat ezek uralmának útjába akadályokul, mert különben őket fogja terhelni a felelősség Isten és ember előtt 1 Jegyzetek. Egy hónapi szélcsend után ismét megjelent egy kegyelmes királyi kézirat, a mely alkalmrs arra, hogy belőle és róla millió kombináció áradjon szót az országban. Megindul a sok kritika az ujabbi kegyelmes tény felett, megindul az árja a vitatkozásoknak, hogy a kéziratnak melyik pontját hogyan kell érteni, végül pedig jön a hivatalos magyarázat, hogy az irója hogyan értette, a mikor irta. Bizony sajnos dolog, hogy olyan emberek intézik Magyarország sorsát, hogy minden sor irásuk csak egy-egy ujabb bomba a nagyon is összekuszált politikai helyzetben. Micsoda dekatitkolta s minden küldeményhez csatolt belőlük ilyenforma izeneteket: Hogy fordulnál le a seprőről, mikor a Szent Gellért hegyre lovagolsz; — nyújtóztassanak ki az ördögök tüzes serpenyőn ; álljon meg a szemed stb. stb. A Náncsi néni nem maradt adós és a gyalog posta éiő szóval hordta vitte az izeneteket vagy két évtizeden keresztül. Nénémasszony friss jó egészségben ugrott le a kocsiról s már a tornácon elkezdte a mondókáját. — Tudtam, hogy ez lesz a vége. Megint sokat zabált az a vén kazán. Egész nap nem szakadt ki a szájából a pipa; agyonette magát. Hát te vagy az örökös? Mi lesz az én tartásommal? Ki fizeti az ón rangos eltartásomat? Dobra kerül az a jószág, annyit mondhatok, ha valamiben hiány lesz. írásom van, hogy nekem rangos tartás dukál. Valahogyan megnyugtattam, hogy legalább a temetés alatt ne pöröljön. Később meg is barátkozott velem. Különösen mikor tudtára adtam, hogy pénzt hagyok a fiskálisnál, aki majd ellátja mindennel. A birtokot el akartam adni, de ebbe már nem egyezett bele. Mire lesz akkor bekebelezve a tartás? Hiába ajanlottam neki készpénzt, értékpapírt, nem fogadta el. Mert a föld nz csak föld marad. A papiros meg értéktelen lehet. Lám a Kossuth bankót is elégették, a földet azonban dentia ez a politikus vezetők tekintetében. Egy • Deák, egy Andrássy örökébe ismeretlen nevű I hősök vergődtek fel, a kiknek minden tette után ! a közvéleménynek vagy haragos félj aj dúlása, j vagy boszut lihegő vouaglása hallik ós a kiknek minden sor irása csak jobban összekuszálja a politikai helyzetet. Vagy talán az Írásokban célzatosság van s azt akarják vele elérni, hogy a korábbi sérelmeket a nemzet feledje el az ujabbi sértés miatt ? Nézzük csak meg a legújabb kéziratot. Három bekezdésben háiom rész'ete van. Politikai abszurdum az első azért, mert nyiltan beismeri a kézirat azt, hogy a leendő kormány a többségre nem támaszkodhatik. Ebből következnék tehát az, hogy a leendő kormány sem alkotmányos, sem felelős nem lehet. Alkotmányos és felelős nem lehet azért, mert az 1848. évi III. törvénycikk szerint és az egész világ parlamentjeinek törvényes értelmezése szerint alkotmányos csak ugy lehet a minisztérium ós ez csak ugy végezheti el az államügyek alkotmányos ellátását, ha ő ténykedéséért felelős és ezt a felelősséget ellenében érvényesíteni lehetséges is és ha ténykedései a többség akaratában lelik gyökerüket. Nem lehet tehát sem alkotmányos, sem felelős az olyan császári kirendeltség, a mely nem akar ténykedéseiért felelősséget vállalni. A kézirat második részéről igazán nem lehet tudni, hogy mi akar lenni. Nem lehet még csak sejteni stfui azt, hogy minő értelemben óhajtja értelmezni a kézirat az összhangot, a mit kétszer is említ. Mert hogy abból a cédulából, a mit a király a hirhedt szeptember 23-iki fogadtatás alkalmával a nemzet vezéreinek átnyújtott, vagy a király abból a mondásából, hogy következik a mérhetetlen nyomor és szenvedés, valaki azt következtethesse, hogy » Magyarországnak alkotmánya által biztosított önállósága tekintetében a szent korona viselője és a nemzet közt teljes összhang uralkodik,* teljesen kizártnak tartjuk. Mi következhetik más a 23-iki cédulából és a szenvedés és nyomor emlegetéséből, mint az, hogy vagy mondjon le a nemzet vérrel szerzett alkotmányáról, vagy pedig következik, mint Tisza mondta, a golyó és akasztófa, a »nyomor és szenvedés.* Tehát minden más, csak az nem, a mit a kézirat következtet, az összhang a nemzet és a szent korona viselője között. A harmadik bekezdés a gondolkodástan remeke. Az első pontból, vagyis abból, hogy az uralkodó az államcsínyeknek alkotmányos és felelős ellátásáról akar gondoskodni, továbbá abból, hogy az összhang az uralkodó és a nemzet között teljes, következik az, hogy a király Fejórváryt bizta meg a kormány megalakításával. Más szóval abból a tényből, hogy az uralkodó alkotmányosan akar uralkodni, abból a tényből, hogy eddig minden cselekedete oiyau volt az uralkodónak, nem tudták kirángatni a láb alól. Csak a föld az érték, a többi semmi. Mit volt mit tennem? A dagadót bérbe vette a község disznó legelőnek évi kemény 1Ü0 forintokért, amiből a rangos tartás nem került ki. KényI telén voltam néhány ezer forintokat letenni, hogy annak a kamatait a Náncsi néni élvezhesse. Azután elmentem a magam mestersége után idegen országokba. — — — Hoszu idő mult el azóta. Megszürkült a fejem, megrokkant a hátam s a szívemben valami furcsa őrzés keletkezett. Éjszakánként visszaálmodtam magamat a Göcsejbe, a boróka bokrok közé; a dagadó part oldalára, a kis falunkba, amely apró faházaival csábítóbb volt nekem, mint a világvárosok palotasorai. Hiába, mire az ember megvénül, visszavágyik oda, ahonnét elindult az élet útjára. Nem tudtam leküzdeni a honvágyat. Robogott velem a vonat Magyarország felé. Mekkora változáson ment keresztül ez az ország. Mindenütt a haladás jelei, mindenütt a modern kultura nyomai. Szinte fájdalmasan érintett az a gondolat, hogy Göcsejországot is átalkította a haladás. Nem fogok reáismerni többé. Czelldömölknól azonban megnyugodtam. A vicinális megfontolt haladása észrevétette velem, hogy közeledem hazafelé, a világ legkonzervatívabb foltjához, amelynek a neve még a mappákon amely a nemzet többségének teljes hálájával találkozott ós amely cselekedetek hűségesen megfelelnek egyrészt a király esküjének, másrészt a nemzet többsége akaratának, következik az, hogy kinevezi az uralkodó miniszterelnöknek újból azt., akit Magyarország akar, akiért Magyarország rajong, aki ideálja minden magyarnak, báró Fejórváryt. Tehát ez az a királyi kézirat, tmely mint fáklya világít a sötétben, amelyről előre megmondották, hogy fontos közjogi kijelentéseket fog tartalmazni, hogy ez lesz a kivezető fonál a súlyos politikai helyzetből. Azután jön ismét egy ujabb kézirat, amely azokat a boldogító reformokat fogja a világ elé tárni, amelyeknek hallatára a koalíció szétrebben, a nemzet egy táborba siet, a haladók táborába, amelyeknek hallatára rögtön egy jobb kor virrad a magyarra, amely korért érdemes volt élni a nemzetnek ezer évig; érdemes volt keblén táplálni ötszáz éven keresztül olyan fullánkot, amelyből édes méz fog c nemzet testébe szivárogni. Remegve várja azt a történelmi pillanatot a nemzet, amikor meg fog jelenni ez a kézirat. Remeg előre az örömtől, a boldogságtól, mert tudja, hogy a kéziratok nyomán mindig boldogság jár, az örök nyár, a mosolygó napfény. És ha csalódik a nemzet, ha didergés, sötétség jár a kézirat mögött, akkor csak szidjuk ismét a tanácsosokat, akik elárulják a hazát, akik nem értik meg a nemzet szíve (lobbanását. Mert a magyar mindig csak alkalmas tárgyat keres, akit szíve szerint megszidhat, megátkozhat és nem veszi észre, hogy azok a hazaárulók csak bábok, játékszerek a hatalom kezében, akiket csak ugy rángatnak a közönség szine előtt, mint a vásári komédiás a paprikajancsit. Szerdán volt százkettedik évfordulója annak a napnak, a melyen megszületett a haza bölcse, Deák Ferenc. Söjtörön ezelőtt százkét évvel nagy volt a kétségbeesés, mert a kis bölcs megölte az anyát. Most pedig Magyarországon nagy a kétségbeesés, mert a nagy bölcs munkája segítségével akarják eltiporni a mi legkegyesebb anyánkat, édes hazánkat. Egerszegi krónika. Rovatvezető: Pubi. * Szalmaözvegyi ötletek. Hogy szalmaözvegynek csak nyáron érdemes lenni, élénken igazolja ez a most megtörtént eset. Van egy főtisztviselő, a ki derék, finom, uri ember, jó ós boldog családapa és igen kedélyes természetű. Ez utóbbi tulajdonságának egyedüli hátránya az, hogy papucshősnek képzeli magát • -nr

*»' mm WIIC wiuniaa* sincs feljegyezve, csak mi — az odavalósiak — tudjuk, hogy létezik. Mert a Göcsej név nem geográfiái fogalom, hanom szívbéli kapocs azok között, akik ezt az oldugottj vidéket, szegény népét, sáros falvait szeretik. Zalaegerszegről kocsin vágtam neki az útnak. Alig akartam elhinni, hogy ime már eddig is elnyúlt a végtelen országút. Kövezett uton gördült a hintó, napsugárban fürdött a vidék. Más világ ez, mint amit ón ismertem. Egyszerre azonban rozoga fahidon döocent át a kocsi. Ráértünk a tagutra. No most már itthon vagyok. Ez az én hazám. Minden száz lépésnél görbül az ut, amelyen szeszélyesen kanyargó vonalakat rajzolt a kocsik kereke. Amint tavasszal felvágta az első nyomot egy-két szekér, ugyanazon nyomon haladunk mi is. Vagy talán már szaz esztendős is lehet az a kocsinyom. A dagadón még a göoseji kavics nyomait is megtaláltam. A. boróka boürok azonban eltűntek. Ringó vetés hullámzott a helyükön. Kezdtem büszke lenni a dominiumomra. A domb tetőn ujabb meglepetés ért. A falu közepén szép piros tetejű uriház állott. Kastély a mi falunkban. Biz az. A Náncsi néni lakik benne. Fekete selyem ruhában fogadott, szalonba vezetett s lorgnettjóvel fixirozott. Lehet már vagy kilencven esztendős, de nem látszik meg rajta.