Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-22 / 43. szám

XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 október 22. 43. szám. Előfizetési dl]: Égési évre . 10 K — f Fél évre . . 5 K - f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : - Megállapodás szerint. = Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ZALAVARME Politikai és társadalmi hetilap. YEI HÍRLAP Megjelenik minden vasárnap. A vármegyék ellenállása. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága a mult héten tartott közgyűlése fényesen igazolta azt, amit régóta hirdetünk: hogy az egész vármegye egy táborban egyesült abban a pillanatban, amikor az alkotmá­nyosság védelme s nem a pártpolitika szempontjából kezdte vizsgálni az esemé­nyeket. A pártkeretek szétestek. Zalavármegyé­ben csak egy párt van: a koalíció. Elfe­lejtettük az egymás elleni küzdelmeket, hogy a pártérdekeknél s a napi politika minden kérdésénél nagyobb érdek: a ma­gyarság legféltettebb kincsének megoltal­mazása vezessen bennünket. És ha valaha szükség volt arra, hogy a vármegye politizáljon; ha valaha üdvös volt az, hogy a vármegye beleszóljon az ország dolgába ; ma százszorosan szükséges és üdvös az, hogy a törvényhatóságok folytonosan napirenden tartsák a politikát; hogy éberek legyenek és szítsák a hazafi­ság tüzét. Nem mi kerestük a politikát. Az keresett fel bennünket. Az események kényszerítik a vármegyéket arra, hogy üléstermeiket parlamentté alakítsák át s még autonomikus ügyeik hátrányára is az ország szomorú sorsával foglalkozzauak. Évszázadok tapasztalatai tanítottak meg bennünket arra, hogy minden elernyedhet ebben az országban, csak a vármegyék maradjanak ébren, akkor még nem fulla­dunk bele az abszolutizmus mocsarába. Minden sánc omolhat, csak a vármegye ódon falait kell megvédelmezni; akkor még nem vesz erőt rajtunk a reakció. Szervezkedésre és erőgyűjtésre van szük­ségünk, mert elkövetkezik a súlyosabb megpróbáltatások ideje. Ma még csak szó­val és tollal küzdünk, de rövid idő alatt súlyos kötelességek és erős megpróbáltatá­sok hárulhatnak a vezetőkre s a vármegyék minden oszlopára. A kormány reaktiválása nem bizonyít a békés szándék mellett. Ugy lehet, hogy feléled a bezirkerek kora; jöhetnek újra a gyászmagyarok, hogy megrendszabályozzák a vármegyét s letörjék a nemzeti küzdel­met, az ellenállást. Jöhetnek emberek, akik erőszakkal akarják megmagyarázni az ország­nak, hogy a magyar alkotmány csak papi­ros, amelyet a fejedelmi akarat akkor tép ronggyá, amikor akar. Jöhetnek a kegyen­cek, akiknek szívében nem él az a szent érzés, amely bennünket őseink hagyomá­nyaihoz fűz; akiknek szemében a várme­gye rebellisek fészke, akiknek az udvari kegy a boldogsága és szolgaság a kenyere. Elkövetkezik az idő, amikor szemfény­vesztéssel, pénzzel és a korrumpálás min­den eszközével, a saját testvéreink árulá­sával ostromolják a nemzetet, hogy az alkotmányosság külső formáiért dobjuk el annak igazi tartalmát: a nemzet önrendel­kezési jogát. A vármegyék küzdelme még csak most kezdődik igazán. Erre a küzdelemre szer­vezni és sorompóba állítani kell az egész társadalmat, hogy a közvélemény egységes legyen és törhetetlen. Mert a vármegyék gyüléstermeinek kulcsát el lehet kobozni, a határozatokat meg lehet semmisíteni, a tisztviselőket el lehet csapni s helyüket másokkal pótolni; de ha az egész vármegye társadalma szemben áll a hatalom szolgái­val s körülsáncoljuk magunkat a passi­vitással; ha sem a parancs, sem igéret, sem kecsegtetés nem térit le bennünket arról az útról, amelyet a hazafias kötelesség jelöl ki: akkor jöhetnek a hatalom szolgái. Ha az előjelek nem csalnak, a kormány meg fogja kísérelni, hogy többséget szerez­zen magának az uralkodó által elfogadott programm alapján. Hogy ebben a programm­ban minő Ígéretek foglaltatnak, rna még nem tudjuk. De az bizonyos, hogy olyan pontjai alig lehetnek, amelyeket az ellen­zék valóra ne váltana, ha kormányra jut­hat. Az pedig bizonyos, hogy a történtek után a nemzet : inkább a koalició utján igyekszik megvalósítani célját. A jövő hónap elejére várhatjuk az első komolyabb elhatározó lépéseket, hir szerint sok főispánt fognak kinevezni, akik a kor­mány intentióival egyet értenek s akik hajlandók lesznek a vármegyék határoza­taihoz ragaszkodó tisztviselőket felfüggesz­teni, vagy elcsapni. Ezután következik a választások előkészítése, amely aligha megy kesztyűs kézzel. Zalavármegye soha sem tartozott a gut­gesinnt törvényhatóságok közé. Az ellenzéki szellem mélyen gyökerezik hagyományaink­ban s ezt még a legbékésebb időkben sem volt képes a kormány megszelídíteni. Most pedig olyanok az idők, hogy fellángoltak a szenvedélyek s az események azoknak adnak igazat, akik mindig gyanakodással és bizalmatlanul tekintettek oda, ahol al­kotmányos elveket hangoztattak, voltaképen pedig az abszolút fejedelmi akaratot öltöz­tették alkotmányos formába. Elvek, nagy és hatalmas elvek küzde­nek egymással. A milliókkal szemben álló abszolút vető s a nép akarata. Meglehet, hogy ma még érvényesülni fog a fejedelmi parancs, de holnap már uj korszakot jegyezhet fel a história Magyarország tör­ténetének lapjaira. Mert válságos időkben nem a trónok, hanem a milliók csinálják a történelmet. Zalavármegye nyilatkozata. Zalavármegye törvényhatósági bizottsá­gának közgyűlése hazafias lelkesedéssel üdvözli a képviselőház többségéből alakult vezérlő bízottságot s midőn eddigi, a nem­zet érzületét visszatükröző, az alkotmány megvédését célzó eljárását helyesli, meg­törhetlen bizalmáról és odaadó ragaszko­dásáról biztosítja; a multakért mélységes hálájának ad kifejezést, jövőre nézve pedig kéri, hogy hasonló szellemben, — szente­sített törvényeinken alapuló jogainkért küzdjön mindaddig, mig igazságos ügyünk végleges diadalra nem jut. Zalavármegye közönsége, a küzdelemből ki fogja venni AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES*I Z Ü TERMÉS ZETES HASHAJTOSZER. Mai számunk 12 oldaL

Next

/
Thumbnails
Contents