Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-01 / 40. szám

" 1905. október 1. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap « meg. Akinek 1893. évi augusztus hó 19. napjáig tartó elnökségi ideje alatt szintén csak a közönnyel küzdve s a folytonos támogatás ós ldkesítósre való serkentéssel lehetett kormányozni uz egylet hajóját anélkül, hogy egyéb nevezetesebb s említésre méltóbb dolog lett volna elérhető, mint az, hogy az egyleti tagok száma ez időben már emelkedőit. Hasonló küzdelmen ment keresztül Ferenczy János, aki 1893. óvi augusztus hó 19-től 1894. évi deeem'oer hó 6-ig, lvalxlebó István, ki mint alelnök Ferenczy János időközi lemondása folytán — 1894. december 6. napjától 1896. óvi junius hó 22. napjáig; nemkülönben Neusiedler József, aki 1896. óvi junius hó 22-től 1897. óvi március hó 10-ig volt az egylet elnöke. Kik elnökségük ideje alatt minden tőlük telhetőt elkövettek az ez időben rohamosan hanyatlani kezdő érdeklődós ég támogatás fellendítésére, a zsibbadozó közszellem életrekeltésóre s az ez időben megindult országos jegyzői érdekek nngy kérdéseinek e vármegyei egylet részéről is küllő támogatásban leendő részesítésére. Fáradozásuk r.zonban hajótörést szenvedett. Az egyleti éleit iránt való érdeklődés évről-évre csökkent. A tagdíj hátralók rohamosan emelkedett s már-már ntlói lőhetett tartani, hogy e nemes és szép intézményt, — amelyuek meglehetős múltja is volt — a feloszlás veszélye fenyegeti. Ez volt indító oka, hogy Ferenczy János az elnöki tisztről lemondott s hogy azt Kabdobó István nem fogadta el. Ezen bajokon tehát segíteni kellett, még pedig gyorsan és gyökeresen. Mert azzal minden, az egyleti élet iránt érdeklődő jogyző tisztában volt, hogy azt a szétzüllésuek odadobni nem szabad; de a fennálló viszonyok közt finntartani sem lehet. Nem maradt tehát más hátra, mint a/, alapszabályok szigorított módosításával segíteni a veszélyes helyzeten, hogy oz által uz egylet ugy erkölcsi, mint anyagi támogatása hosszú időre biztosítva legyen. Hála a gondviselésnek és Lohooyay Elek zalamihályfai köijegyző egyleti tag elnöklése alatt kiküldött bizottság nehézséget nem ismerő erélyes munkálkodásának, a terv sikerült is. Mert az 1896. évi junius hó 22. napján Csáktornyán megtartott évi közgyűlés az egylet alapszabályait oly gyökeresen és szigorú alapon módosította, hogy ez által annak fennállása és eredményes tovább működése biztosítva lett. Egy szebb jövő reményében indult meg tehát — e perctől fogva most már a módosított alapszabályok keretében — az egylet tovább munkálkodása. S ennek eredménye már az 1897. évi augusztus hó 7-én Zalaegerszegen megtartott évi rendes közgyűlésen látható volt, — amennyiben azon legfeljebb 15—20 tagiárs helyett — mar 30 ti ál löbb jelent meg. E közgyűlésben került az egylet elnöki székébe Kovács Gyula légrádi községi jegyző, akit az alig néhány havi elnöki tisztéről lemondott Neusiedler József volt gulácsi körjegyző helyett választott a közgyűlés az egylet elnökéül. Fiatal 34 óves ember volt, aki az egyleti élet működésében ez időig aotiv részt nem igen vett; mert látta, hogy ott hiányzik azon közszollem, amely nélkül egyletet fenntartani és kormányozni nem lehet. Inkább a hirlapokban irt néhanapján egy-egy cikket, amelyek mindegyikében az egyesületi élet iránti meleg érdeklődése s a kartársi összetartás hangoztatása kópezte a vezérfonalat. Vonakodott is elfogadni kartársai megtisztelő bizalmát. Fiatalságát s gyöngeségét hozta fel okul, hogy nem leendmajd képes megfelelni a beléje helyezett bizalomnak s eleget tenni az egylet elnökére váró titáni munkának. Kérte a közgyűlést, hngyják meg őt az egylet főjegyzőjének, — o tisztet majd betölti továbbra is; de nz elnökségre nem érez magában képességet. Mert igen jól tudja azt, hogy egy uj korszaknak kell következnie, amikor az egyletélére kipróbált erőre lesz szükség. Nem csalatkozott, mert nagy munka várt reá. De nem csalatkozott a közgyűlés sem, meri Kováts Gyulában oly lelkes ésügybuzgó eluöl.ro talált, ki felett méltán elkh"t mondani: m elnökségre reá termett. A közgyűlés tehát Kováts Gyulát megválasztotta elnökének, ő pedig megkezdette működését. Az 1896 évi junius hó 22-ike óta az egylet főjegyzője volt, ismerte annak minden fázisát, tudta hol van a Ignagyobb baj, s miként koll megkezdeni annak orvoslását. Vas marokkal nyúlt bele az egylet vezetésébe. ; S fáradtságot nem ismerő óriási munkát végzett : az egylet ujjáteremtése érd ;kében. Fő célja nz ; erkölcsi és anyagi támogatás felébresztése volr, | amely ha nem sikerül szép módjával, ám mení jen perfors. Mert nem tudott megbarátkozni azon gondolattal, hogy egy oly tekintélyes számú testület, — mint a vármegye községi és körjegyzők egyetemo, saját erkölcsi, társadalmi és anyagi ügyeinek fellendítése érdekében ne egyesüljön s közre ne munkáljon, ha akar. Csak szorítani kell reá. Járt, irt, tett s egy pillanatot sem szalasztott el, amely alkalmas volt a vármegyei jegyzői kar tekintélyének emelésére, erkölcsi, szellemi ós ftuyagi érdekei előmozdítására. A fáradság nem is volt hiába. Mert alig néhány évi küzdelem és segítő munkatársának jól történt megválasztása után, vármegyénk községi és körjegyzői egyleto olyan színvonalra emelkedett, amelyre méltán büszkék lehetünk. Felénk fordulta társadalom érdeklődése, amely eddig alig ismert bennünket. Figyelmesek lettek működésünkre felsőbb hatóságaink, akik eddig csak végrehajtó közegekként tudtak rólunk. Megindult a közigazgatási reformok kora, amelyekről nem rég még álmodni som mertünk. l)t! így kialakulva kartársaink most már legnagyobb részének érdeklődése, megállapítva egyletünk pénzügyi szükségleteinknek bázisa, nagyobb kedvvel és hathatósabb erővel indultunk neki áron líRronak, amely nemcsak saját egyletünk terén idehaza, hanem az országos központi egylet működésében is rószt juttatott vármegyei egyletünknek. Hát mi teremtette meg mindezt? Mi hozta létre és fejlesztette a mai állapotáig nyugdíj intézményünket? Mi alkotta meg az 1900. évi XX. és az 1904. évi XI. törvénycikkeket? Mi szülte a közigazgatási és jegyzői ügyvitel egyszerűsítését? S mi okozta ennek a községi és körjegyzőkre vonatkozó indokolását ? Nem más, mint az egyesületi életünkből kisugárzó egyöntetű erős akarat, az ebből folyó közös ténykedés és vármegyei egyleteink lankadást nem ismerő buzgó s kitartó munkálkodása. Amellyel az egyletek még korán sem fejezték be működésüket; sőt ellenkezőleg, csak most kezd tér nvillani részükre, hogy a már évtizedekkei ezelőtt megkezdett munkájukat folytassák s a rég felállított programinjukat a megvalósulás kikötőjébe segítsék. A mi részünkről nem fog nehéz lenni, ha oly harcosaink lesznek a jövőben is, mint Starzsinszky György galnmboki körjegyző az egyletnek 1899. évtől 1901. év ig és Kele György kottori községi jegyző az egyletnek 1901. évtől 1905. évig volt egyleti főjegyzői, kik kitartó, fáradságot nem ismorő buzgolkodássai, széleskörű tudással és soha el nem feledhető ügyszeretettel töltötték be tisztüket. Akiknek, de különösen Starzsinszky Györgynek 3 óvi főjegyzőségi ideje méltán egyletünk fénykorának nevezhető; mert ez volt aunak átalakító korszaka, erre esnek a legnagyobb és legfontosabb országos érdekű reformintézkedések megkezdései, tárgyalási és eredményes befejezései. Nem lennék azonban hű tolmácsa egyleti történetünk 25 éves múltjának, ha meg nem örökíteném e helyütt néhány egyszerű, de a szeretet, tisztelet és ragaszkoelás által magasztossá varázsolt szóval a vármegyei ós községi körjegyzők egyleténuk az idők végtelenségéig tartó mélyen érzett há

;áját, azon nagyrabecsült egyéuek iránt is, akik mint felsőbb hatóságaink képviselői, nemes szívük sugallatát követve, minden időben és alkalommal a legnagyobb készséggel ós jóakarattal siettek egyletünk s ennek következtében ügyeink és órdekeiuk támogatása ós előmozdítására, mi által hatalmas részesei lettek e 25 éves egylet megszületése, fejlődése, fennállása s most máivirágzásban levő nagy és korszakot alkotómunkájának. E nemes férfiak: méltóságos Svastits Benő nyugalmazott főispán, méltóságos Gózony László í ni. kir. közigazgatási biró, tekintetes Cserfán i Károly vármegyei alispán, tekintetes Arvay Lajos i vármegyei főjegyző, nagyságos Odor Géza in. I kir. pénzügy igazgató, tekintetes Czukelter Lajos ; ós K autóit Kinn Mátyás várni-gyei jegyző urak és j nagyságos elr Szüllő Géza ur, a letenyei kerület I országgyűlési képviselője, aki a legutóbbi időben, ! különösen a jegyzői fizetés felemelésére vonatkozó i ügynek a m. kir. belügyminisztériumnál történt ! elintézése miatt közbenjárt s azt onnét kiszorgalmazta. Az ő neveik aranybetükkel lesznek bevésve, nemcsak egyletünk történetébe, hanem szíveinkbe is, ahol az irántuk érzett szeretet és ragaszkodás elobogni nem fog megszűnni soha, emlékük pedig örökké élni fog e vármegye jegyzői egylete történetében. A mai nappnl tehát mi is csak ünnepet ülünk. 25 éves emlékünnepét vármegyénk községi ós körjegyzői egylete fennállásának. Tehát nem befejezett tényhez, hanem csak egy határkőhöz jutottunk el, amelyet dicső elődeink raktak le ezelőtt 25 esztendővel, hogy megjelöljék az időt, amikoron a zalavármegyei községi és körjegyzők egylete, mint erkölcsi testület, megkezdette működését. E rövid vázlatból így dióhéjba szorítva is láthatjuk, hogy mily sok éa nehéz küzdelmen ment keresztül egyleti életünk 25 óv alatt. S ki tudná megmondani, hogy mi küzdelem vár még reá az idők jövendőjében, amíg majd betöltendi teljesen elószabott hivatását. Ennek móltatása már az utódok dolga leszen. Ami teendőnk azonban az, hogy haladjunk 25 éves egyletünkkel a megkezdett uton, következetesen laukadást nem ismerve, erőt, erkölcsi, szellemi ós anyagi támogatást nem kimólve mind az időig, amíg ezt közös ügyünk s hivatásunk kötelességünkké teszi. Lebegjen mindenkor szemeink előtt elődeink magasztos példája s ebből merítsünk erőt a további 25 esztendőre. Mólyen tisztelt közgyűlés! Kedves vendégeink! Most pedig, amidőn beszámoltam egyletünk nagyon is dióhéjba szorított negyedszázados működéséről, engedjék meg, hogy fogyatékosságom\ ért bocsánatot és elnézést kérjek, szíves türeli műket pedig sokszorosan megköszönjem. S azon óhajomnak adj ik kifejezést, hogy az isteni gondviselés kegyelme őrködjék egyletünk felett s vezérelje azt további utain. Adjon erőt és kitartást mindazoknak, akik azt vezetni fogják s boldogságot azoknak, akik azt jóindulatu támogatás ós pártfogásban részesítették és részesítik. Ugy legyen!! Egerszegi krónika. Rovatvezető: Publ. * A szőlő é3 a kosár. Igy szüret idő táján a kettő együtt könnyen elképzelhető. De ha átvitt értelemben vesszük a dolgot, az év bármely szakában is. A szőlő rendesen a savanyu jelzővel kerül a forgalomba. Ha valaki szeretne valamit elérni és nem sikerül neki, akkor mint az aesopusi róku azt mondja, hogy nem kall a szőlő, mert savanyu. A kosár meg annak az állapotnak lesújtó kifejezóse, mikor, teszem | fel, egy kérőnek felcsapott ifjút kikosaraznak, i Egy könyvet olvastam mostanában. Egy angol nő irta. Magában véve ez móg nem volna nagy esemény, mert hiszen tudvalevő dolog, hogy a nők, mióta elkezdtek olvasni, netnosak hogy ambicionálják, hanem egyenesen becsületbeli kötelességüknek tartják, hogy Írjanak is. Régebben, hu akadt nő iró, azt valami ellenállhatatlan kényszer hatása alatt tette, vagy azért, mert erős tehetségével esetleg perverz zseniáiításával váltott erre jogot. Tendenciája általános férfi-gyűlölet és a női erények magasztalása e könyvnek és ennek eredménye az, hogy a nő szellemi képességek tekintetében sokkal fölötte áll a férfiaknak. Igy aztán tisztában lehetünk ama csodabogarak gyűjteményével, amik a valószínűleg zöld fedelű könyvben foglaltatnak. Érdekes azonban az eleje. A könyv címe: Igazságok a férfiakról. A missz könyvének bevezetésében mindenekelőtt megjegyzi, I hogy — aggszüz, aki azonban minden idejét arra ; használta, hogy a férfiakat tanulmányozza. Hiuságból-e, vagy pedig mert megfelel a valóságnak, a missz azt irja, hogy munkája nom a savanyu szőlőnek esete, mert hatvanhat imádója ós kérője volt, akiket azonban rendre kikosarazott. Ezen gazdag tapasztalatok tárházából vonta le a szerzőnő a maga következtetéseit, amelyekkel magyarázni igyekszik azokat a konfliktusokat, melyek modern életünkben naponta jelentkeznek férfiak j és nők kőzött. | Bocsánat olvasóimtól, de a rosz nyelvű köz1 tudat azt beszéli, hogy a nők inkább elhisznek