Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-01 / 40. szám

1905. október 447. »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 5 Mígnem az idők haladása s a korszellem roha- ' mos fejlődése következményeként a 70 es évek ' elején a törvényhozás figyelme is feléjük fordult s lassacskán rendezni kezdte állásukat, az 1871. évi XVIH tc. megalkotásával. Itt kezdődött a százados mulasztás némi pótlása s a falusi jegyzőknek, mint hivatalos tényezőknek is felismerése. A kik szintén talajt érezvén lábaik alatt kezdettek kibontakozni előbbi tisztán elhagyatott állapotukból s kutatni egy eszme után, amelyben életet öntendő lassan, de biztosan haladhassanak azon cél felé, amely ugy erkölcsi, mint társadalmi téren állásaikat — betöltött hivatásuk s elfoglalt állami, nemzeti és sociálpolitikai positiójuknak megfelelőleg — megszilárdítsa és állandósítsa. Sok ellenállással és annál több előítélettel kellett mcgküzdouiök kitűzött céljuk elérésében. Amelynél nem annyira a személyük s állásaik iránti simpathia, mint inkább a rohamosan haladó állami és községi élet fejlődése jött segítségükre. Egymást érték az tynál-ujabb törvényük, szabályok és rendeletek, amelyeket nagyon természetes nem volt elég csak megkészíteni és közzétenni, hanem azok végrehajtásáról is kellett gondoskodni. Miután pedig a legtöbb törvény ós törvényes rendelkezés végrehajtásának a perifériákon kell történnie, hát ki legyen azok végrehajtója más, mint a falu jegyzője. Ekként fejiődött azután lépésről-lépésre a jegyzői intézmény, a folyton szaporodó munkahalmazzal megrakva egy elismertebb valamivé, az eddig meg sem látott falusi jegyző élethossziglan megválasztott községi előljárósági taggá. Igaz ugyan, hogy munkakörének kiterjesztésén B végzendő teendőinek folytonos szaporításán kivül helyzete évtizedekeu át alig változott valamit. Úgyszólván semmit. De a jegyzői kar mindezek dacára soha sem volt önző b elsősorban soha sem anyagi érdekének előmozdítására, hanem igenis a községi közigazgatás javítására és a jegyzői intézményfejlesztésére törekedett és törekszik ma is. E cél szolgálatára használt fel minden rendelkezésére álló eszközt, ennek támogatására keresett jóakaratú összeköttetéseket s eunek megvalósítására alakított a 80-as évek elején járási, vármegyei, majd országos jegyzői egyletet. Az így országszerte és teljes erővel megindított erős mozgalom nem is maradt hatás nélkül. Mert az eddig feledés homálvába burkolt falu jegyzői lassacskán kezdettek ismertekké lenni, alvó tevékenységük erős aktióvá fejlődni és szerény, de határozott főtörekvéseik közkívánattá válni. Szellemi képzettségük folytonos emelkedésével fokozatosan haladt aktiő képességük is. Testületi működésük kitartó munkájával lépést tartott a HÍ ker is, amely lassan haladt ugyan, de biztosan közeledett ama oól felé, amely kitűzve volt s amely (tl nem maradhatott. Igy került ;;zután évrő.-évre mindjobban a jegyzők kezébe nem csak a községi élet irányítása, hanem az állami közigazgatás na gyré síének vezetése és végrehajtása is. Hisz ma már nem hiszem, hogy akadna közigatást ismerő ember, aki kétségbe vonná, hogy a közigazgatás összes szálai nem a községi ós körjegyzők kezeibe futnak össze. Hogy nem ők a közigazgatás azon szervei, akik a gcneljaikra bízott községek népeit születésük percétől sírjukig kísérik az élet fázisain keresztül, minden néven nevezenelő ügyeikben. De nemcsak hivatalnok a mai jegyző, hanem népének és községének vezére, tanácsadója, atyja miudene. Hisz tőle függ majdnem kizárólag községeinek boldogsága, ha magasztos hivatását helyesen felfogva tölti be. Do ő lehet azok boldogtalanságának okozója is, ha nem áll hivatása magaslatán. Ettől azonban ma már tartani alig lehet. Mert hála a gondviselésnek Magyarország jegyzői karának nagy többsége — 'Kárpátoktól az Adriáig — át van hatva botölteudő hivatásának magasztos, de nehéz és sikamlós voltától s tudja, hogy mily felelősséggel tartozik Isten és emberek előtt annak pontos és lelkiismeretes teljesítése által. S mi teremtette meg mindezt m. t. díszgyülés ?! Szerény nézetem szerint Magyarország jegyzői karának kellő intelligentiája, erős akarata, nehéz de szép és dicső hivatásának alapos ismerete; és végül egyesületi szövetkezete s ezek lankaelást nem ismerő buzgó működése. Tehát méltán s az emberi lelket az elfogultságig büszke önérzettel eltölthető magasztos és dicső ünnepnek tarthatja Zalavármegye községi és körjegyzői testülete is a mai napot, melyen vármegyei egyesülete 25 éves jubileumát tartja. Amely fényes tanújele egyesületi működésűnk múltjának és biztató talizmánja jövőjének. Adja az egek mindenhatója, hogy az elhintett mag termő talajra találván, minél előbb megérlelje azon gyümölcsöket, amelyeket tőlünk — községi és körjegyzőktől — s ami egyesületi szervezkedésünktől — ugy a haza, mint a társadalom, de különösen a községeink és népünk érdeke méltán megkívánhat. Bennem erős a hit és remény, hogy szeretett vármegyénk jegyzői — híven a multak traditióihoz — minden erejüket, legjobb tudásukat és megfeszített szorgalmú munkásságukat fogják felhasználni minden időben arra, hogy a folyton bővül o hivatás körüket, az emberi lehetőség határain belül tisztességgel és becsülettel közmegelégedésre fogják betölteni. S ezáltal a reájuk várakozó nagy és az egész életre kiható fontossággal biró nem/.yfi, gazdasági és kultur missiót nemcsak e kedves vármegye, hanem a drága szent hf.za felvirágostatása, boldogítása és függetlenné tétele érdekében is kifogástalanul fogják teljesíteni. Ami annyival is könnyebb vármegyénkben, mert itt — hála az isteni Gondviselésnek — a jegyzői kar megtalálja felsőbb hatóságainak képviselőiben azt a támaszt és jóakaratú pártfogást, amely kitűzött nemes és magasztos célja elérésében hathatósan elősegíti. Legyen tehát m. t. díszgyülés a mai nnp testületi életünk valódi örömünnepe s kartársi szeretetünk s egymáshoz való ragaszkodásunk őszinte megnyilatkozásának láthatóemléke. Gyújtsa fel e nap szivünkben a barátság szent szövétnekét, amelynek soha el nem alvó ós mindig magasan lobogó lángja mellett — mint egy kedves család szerető tagjai — közösen összetartva s egyértelmüleg harcolhassunk kitűzött célunk felé. Mert csak ezáltal avatjuk naggyá e napot, örökéletűvé az eszmét s kedvessé az ünnepélyt. Amely családias ünnepélyünkön való kegyes megjelenés alkalmából őszinte magyar jegyzői szívem egész melegével ismételten üdvözlöm önöket, itt megjelent kedves kartársaim és nagyra becsült vendégeiuk. S ezzel a díszközgyűlést folytatólag megnyítottnak nyilvánítom. Az egylet története. Mélyen Tisztelt Díszközgyűlés! Nagyon Tisztelt Vendégek! Nehéz feladat jutott osztályrészemül akkor, amidőn azon megtisztelő bizalomban részesültem, melynek következtében kötelességemmé lett Zalavármegye községi és körjegyzők egylete 25 éves fennállásának történetét — habár röviden is — a mai ünnepélyes alkalomra megirni. Nincs magasztosabb, ele egyszersmind hálátlanabb feladat, mint a történetírás. Különösen akkor, ha annak tárgya a közügy terén s annak szolgálata érdekében kifejtett munkásságot v&u hivatva megrajzolni s annak úttörő munkásairól kell megemlékezni. Pedig hiszem, mindenki elfogja ismerni, hogy Zalavármegye községi és körjegyzők egyletének a mai jubiláris üunepsége alapját képező egyleti története semmi másról nem szólhat, mint a községi élet közügyéről s annak napszámosai, a községi és körjegyzőkről. Nehéz a felaelat súlya azért is, mert vajmi kevés az ad.it, amelv rendelkezésemre állott — ezen elvont tárgy röviel megírásához és nagyon széleskörű a tárgy, ép ennek, a kimerítő méltatásához. '" y W.' FS9S* a . ... .... "^'

.

.Y. ..

" H-KJ ^ az Ön megismerésével óhajom ezennel megvalósulna. Szombaton elélelőtt tizenegy órakor a műcsarnokban leszek, kérném, ha akkorára On is ott lenne; talán a kabátja felső zsebében egy kis selyemkendőt (talán vöröset?) tegyen ismertetőjelül. Magam ibolyaillatu, sötét selyem ruhában leszek. Szívélyes üdvözlettel Orrnósi Katica. Az utolsó volt a leglakonikusabb: Kedves barátom! Gentlemannak tartom magát, ós merem remélni, hogy szombaton délelőtt 11 órakor jelen lesz a nemzeti muzeum természetrajzi tárlatán, ahol találkozni szeretnék Magával. Nyakékemről — egy arany szívecske — és koromfekete hajamról rám fog ismerni, Egyelőre üdv! Maga talán rózsaszínű nyakkendőt vehetne föl? Igen? Sokkal szelídebb vagyok, semhogy mind a tizenhét felaelatnak eleget tehetnék, tehát csak egyre vállalkoztam, a Katica-féle találkozóra. A szombat előtti éjjel megnépesedett szobám bájos, láthatatlan alakokkai, ábrándos álomképekkel. Már nem voltam többé egyedül; foglalkoztam azon szépséges körvonalakkal, melyek megfognak hódítani, azon felc'.e szempárral, mely rabszolgává fog tenni. Reggel a szokottnál sokkal több o garettát szívtam el és segítségül beváltéin néhány Heine költeményt, melyekből műveltséget és komolyságot merítettem. Féltizenegykor elindultam a műcsarnokba. A piros selyem kendő a kabátom felső zsebében volt. Egy konflis felé tartottam, mielőn hátul meg! szólít valaki: i — Pá

; Ernő, beh régen láttam! Egy vidéki, de néháuy hónap óta a főváros| ban művelődő, csalogányszavu nagynéném volt. Baj, baj. Épen nem alkalmas időben ért a szerencse. A muzeumkert előtt alázatosan ajánlani akartam mogam. — A muzeumba keli mennem, Vilma néni. Ha jól emlékszem, meglepődött és zavarral mondá: — Kivételesen megtisztelem magát azzal, hogy egy durabra elkísérem. De cs< dálatos módon egészen a termekbe kisért föl. A nézegetéssel igen lassú tempóban haladtunk, én boszus voltam, hogy nem hazudtam ügyesen; a Vilma néni pedig szórakozott is, boszus is volt. Nem is a kengurukat és papagályokat nézte, hanem a nézőközönséget. A hőség ful asztó, lábam remeg az izgatottságtól. Az én bájos műcsarnoki szépemet elszalasztom. Hál' Istennők, í'éitizerikettőro készen voltunk a látnivalókkal. De a nagynóuém még mindig roszkedvü és ideges volt. A l.ibam alatt égett a föld, minden pillanatban vái.-ii szerettem volna, ele akaraterőmet lebiiuieHelto valami csodálatos gyöngeség, talán az a tudat, hogy a nagynéném roszkedvü, aminek ón vagyok az oka, mert nem szórakoztatom őt eléggé. Az utolsó teremből is kilépve, meglepetéstől tátott szájjal hallom az én bájos nagynénémtői: — Ernő, én nekem még meg kell néznem ezt a tárlatot. — Készséggel lovagja leszek, válaszolám önkénytelen ügyetlenséggel. De hirtelen egy kisegítő gondolatom támadt. Hiszen én ma erre az ielőre randevút kaptam! Nagy ambícióval léptem be újra az első terembe. A nagynéném egyre szórakozottabb lett. Szeme idegesen remegett. Most már nem is a közönséget nézte, hanem a kengurukat és papagályokat. Én megfordítottam a dolgot. Nem a kengurukat ós papagályokat néztem, hanem a hölgyközönséget éhesen, mohó vággyal. Két szemem kereste az aranyszívű és fekete hajú ismeretlent. Hiába volt, nem láttam sehol. Az idő rettenetesen elfutott, elmúlt a tizenkettő is. Ismét eszembe jutott az én műcsarnoki szépem. De bizonyos, hogy már vége eunek is; mehetek vissza, csinosan bútorozott szobámba. Egynegyedegyre végre elbucsuztunk a muzeumtól. A nagynéném szokatlanul harcias lett. A férfiakról egész uton csupáu rosszat tudott mondani. Csalfák, hitegetők, udvariatlanok, kiállhatatlanok ! Bármennyire is megtámadva éreztem a nemes férfinemet, keserű szórakozottságomban nem tudtam semmit kitalálni védelmükre. A bombák hullottak, igen sok az ón ártatlan fejemre is esett, azért nagyon megörültem, mikor