Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-10-01 / 40. szám

XXIV. évfolyam Zalaegerszeg, 1905 október I. 40. szám. ElAflxAtést díj: Kjrési évr« . 10 K — f Fél érre . . 5 K — f. i Nes-yed ívre . 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 tillér A L Politikai és Hirdetések : — .Megállapodás szerint. Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat uem küldünk viasza ii hetilap. vasarnap. A hatalom. Magyarország Bécsből hallotta a király szavát. A legvégső határokon is meghallották s a béke után sóvárgó loyális lelkeket is felrázta álmából a király beszéde. Idegen hang volt ez nekiink. Ugy éreztük, hogy uem a magyar király beszélt, hanem az osztrák császár, akinek szíve idegen hozzánk ; nem érti meg a mi szívünk dobbanását. A király szava az első pillanatban mélységes lehangoltságot keltett, amelyet nyomon követett az a meggyőződés, hogy most már el kell tűnnie a pártoskodás utolsó nyomának is; egységessé kell válnia az ország közvéleményének, hogy megvédelmezzük és biztosítsuk a Magyar állam szuverenitását, amelyben a királyi akarat csak egyik téoyező, de nem abszolút hatalom. Megrugdosták, megalázták a magyar nemzetet. Bécs szemébe kacagott a Magyar nemzet ezeréves alkotmányának, amely csak a mi szíveinkben eleven erő, a kamarilla szemében holt betű; rongy, amelyet szét lehet tépni azoknak, akik a szuronyok hatalmára hivatkozhatnak. Meztelenül, ridegen és erőszakosan állt elénk az osztrák felfogás, amely Magyarországot mindig meghódított területnek tekintette, amely ezeréves alkotmányunkat ajándéknak nézte. Ugy vélték oda át, hogy elég az alkotmányosság formája; hadd mulasson a nép, hadd tetszelegjenek a magyar államférfiak a parlamentáris kormányforma dicsőségével, csak a császári akarat érvényesüljön Ausztria javára és dicsőségére. Amikor a magyar országgyűlés többségének vezérei a király elé járultak, a magyar nemzet beszélt koronás királyával, akinek jogait megállapítja a törvény. Amikor a király beszélt, azt meghallotta az egész nemzet, amely minden hatalomforrása. Mert a mi alkotmányos érzékünk, amelyet egy küzdelemmel teljes évezred érlelt meg, nem pártok vezéreit, hanem a nemzet akaratának letéteményeseit látja azokban, akik az országgyűlés többségének bizalmasai. Pártokra szakadhatunk, de alkotmányunk védelmében egyek leszünk s amennyire tiszteljük a magyar szent korona jogait, annyira ellene szegülünk a császári akaratnak, amely a nemzet szuverenitását akarja megtagadni, amely az alkotmányosság alapelveivel szemben a hatalom önzését akarja érvényesíteni. Évszázadok történelmének sok eseménye tanúskodik arról, hogy a letörés, a megalázás, a hódítás és bekebelezés politikája uralkodott felettünk. Gyarmattá, kizsákmányolt országgá, néptörzszsé kellett volna válnunk, hogy a családi politika diadalszekerét huzzuk, ha a szabadsághoz való ragaszkodás és ősi hagyományaink tisztelete meg nem edzette volna a nemzetet az örökös ármány ellen. Azt hittük, hogy azt a régi törekvést, amely Magyarország földjét vérrel áztatta, amely évszázadokon keresztül szembe állította a nemzetet a dinasztia törekvéseivel, 1867-ben eltemettük. Uj fejezetet nyitottunk nemzetünk történetében s Deák Ferenc nagy alkotásától számítottuk a legújabb korszakot. Ragyogó nap szórta ránk sugarait és mi sütkéreztünk a verőfényben. Nem vettük észre, hogy a napsugarat csak azért nem zárták el előlünk, hogy ne lássuk meg a inukból maradt árnyakat, amelyek nem tudtak egészen meghalni soha. Itthon alkotmányos életet éltünk — parancsszóra. Bécsben nevettek rajtunk. Nemcsak a burgban, hanem az utolsó műhelyben is, ahol a császári dicsőségért dobogó szívek nézték a mi erőlködéseinket. A hályogot most alaposan leoperálták a szemeinkről. Előttünk áll a mezítelen való. Várhatjuk a kimondhatatlan szenvedést és nyomorúságot, amely osztályrészünk lesz, ha nem engedelmeskedünk feltétlenül a császári akaratnak. Nos hát mi várjuk a szenvedést és nyomorúságot. Mi történhetik velünk? Semmi különös. A mi búzánk megterem a jövő- 1 ben is ; husunk is csak akad ; borunk több lesz, mint amennyit megiszunk; iparunk roszabb helyzetbe alig kerülhet, mint ma van. Éhen nem veszünk, az bizonyos. Legfeljebb több lesz a szegény ember, mint eddig volt, de kimondhatatlan nyomorúság és szenvedés aligha következik. A nagyhatalmi állásnak azonban vége lehet. De erre első sorban nem nekünk van szükségünk. Akinek szüksége van rá, az törődjék vele. Az egész nagyhatalmi hivalkodás nekünk csak olyan smarrn, mint az osztrákoknak a mi nemzeti törekvéseink. Mi nyugodtan várhatunk abban a méltóságteljes törvénytiszteletben, amely távol tart tőlünk minden forrodalmi mozgalmat. A törvények ereje megvédelmez bennünket még a császár ellen is. A passív resistentiánál nagyobb hatalom nincs a világon. Ezt meg nem töri az összes monarchák egyesült hadereje sem, annál kevésbé az osztrák ármádia. Akik azonban azt hitték, hogy a császári parancs megfélemlíti a nemzetet s a békesség hiveit meghunyászkodó szolgákká teszi, nagyot csalódtak. Sokan voltak, akik a békességért sokat áldoztak volna, de mikor mindent, még önérzetünket és alkotmányunk alapjait is bele akarják dobni a mindent felemésztő Moloch : a szent nagyhatalom gyomrába, fel kell ébrednie minden magyar ember lelkében annak a tudatnak, hogy mindegyikünk egy paránya a szuverén nemzetnek és abból a bántalomból, amely az országgyűlés többségének vezéreit érte, valamennyiünknek kijutott. És abban, hogy a nemzetnek elégtételt kell kapni, egyek vagyunk mindnyájan. Jöjjön a szenvedés, a nyomor, a zsoldosok hada újra meghódítani az országot, ha tudja. Helyén talál minden magyar embert és szövetségeseket legfeljebb a nemzetköziek táborában kaphat. Mert ebben az országban csak a hazátlanok árulhatják el a nemzeti ügyet. Sclmiidthaucr-féle = keserűvíz, reggel fél pohárral használva jelenleg a legjobb természetes gyomor-, bél- és vértisztító, mint ivó kúra Karlsbadi és Maríercbadi gyógymód meglepően gyors és sikeres helyettesítője. Az első magyar ásványvíz, amelyben RÁDIUM fedeztetett fel. Gyégyereje rendkívüli. — Kapható kis és nagy üvegekben. Főszétküldés a forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban. Mai számunk 12 c'dal.