Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-09 / 28. szám

1905. julius 9. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapt 5 respektálták, mint más városokban. Az összeíró küldöttség a közmuukára kötelezetteket feléből harmadából összeírta; amit le lehetett szolgáltatni, azt loszolgáltatták, a többi maradt a papiroson. Amikor azonban a dolgot szigorúbban kezdték venni s a vármegye szabályrendelete is hang­súlyozta, hogy az összeirók mulasztásaikórt anyagi felelősséggel is tartoznak, az összeírások pontosab­ban készültek. így már tavaly Zalaegerszegen a közmunkára kötelezettek névsora teljes volt. Azelőtt uz iparossegódeket soha sem irták össze. Egy kis jóakarattal belemagyarázták Őket a szégődményesek közé, akik közmunkával nem tartoznak, vagy talán osak egyszerűen szemet huuytak az összeírás hiányai előtt, mert belátták, hogy iparossegédeket a közmunka természetben való lerovására kényszeríteni méltánytalanság, a váltságösszeget behajtani pedig nem lehet. Tavaly azonban már az összeiró küldöttség felelőssége tudatában összeírta az iparossegódeket is. Az összeírás közszemlére kitétetett, az ellen felszólalás nem törtónt. A polgármestert néhány megrongált ut javí­tása iránt többen sürgették, elrendelte tehát, hogy akik még az előirt közmunkát le nem szolgálták, vagy a váltságösszeget le nem fizet­ték, az utak kijavítása végett közmunkára kiren­deltessenek. Ötvennél több iparos segéd kapott meghívót, hogy julius 3-án reggei Bórakor — eszközökkel felszerelve — a városháza előtt jelentkezzék, ahol a városgazda ki fogja a munka helyét jelölni; ha pedig a közmunkát leszolgálni nem akarná, annak váltsága fejóben fizessen 1 K 20 fillért. Az iparossegédeknek szokatlan volt a felhívás, mert eddig még soha közmunkát nem teljesítet­tek. Inzultust ós megalázást láttak a dologban. Elhatározták, hogy megjelennek ugyan a város­háza előtt, de nem azért, hogy leszolgálják a közmunkát, hanem hogy a városi hatóság ellen tüntessenek. Társaikat csatlakozásra hívták fel s már szombaton a következő nyomtatványt osz­togatták : » Munkások 1 Az ipari munkáknál beállott uborkaidőt a mi derék, jó, takarékoskodó polgármesterünk — ugy látszik — arra akarja fel használni, hogy be­bizonyítsa, hogy ő milyen jól gazdálkodik a város pénzével. A munkások bőrén akarja pótolni azt, amit esetleg haszontalanságokra kiad, vagy amit egy könnyelmű rendőrkapitány elsikkaszt. Vagy talán végre megsokalta, hogy görnyedő aggas­tyánok és tehetetlen öregasszonyok söpörjék az utcákat és fiatal erőre van szükség ? íme, ez a korlátlan városi hatalmasság vissza akarja helyezni a régi rabszolgarendszert, be akarja hozni a robotmunkát, nem gondolva arra, hogy ezzel nem csak az iparos segédeket, hanem iparosainkat is, (akik úgyis viselik a közmunkaterhet), érzéke­nyen károsítja. Munkástársak! A polgármester rendeletben felszólítja a városi iparossegédeket közmunka tel­jesítésére. Hi — ránk nézve lealacsonyító — rendelkezést a legnagyobb felháborodással uta­sítsuk vissza és e célból folyó hó 3-án (hétfőn) reggel 6 órakor a meghívókkal felszerelve jelen­jünk meg a városháza előtt, nem ugyan dolgozni, sem fizetni, hanem azért, hogy hozzánk méltóan, gúnyos megvető felelettel adjuk tudtára a városi hatóságnak, hogy a zalaegerszegi iparos munkások e rájuk nézve lealázó bornírt rendelkezésnek nem hajlandók megfelelni és figyelmébe ajánljuk a polgármester urnák, hogy ha éppen mégis ren­delkezni akar valaki felett, akkor menjen el Náprátfára, ott van elég kanász és béres, azok talán engedelmeskedni fognak; de az iparossegé­dek meg fogják mutatni, hogy ők nem kívánják a rabszolga korszak visszahelyezését és nem akar­nak a polgármester úrral visszafejlődni, hanem inkább előre törni. Munkások ott legyetek a jelzett időben mind­annyian 1 Több helybeli iparossegéd, c Vasárnap három szakegyletnek majálisa volt a kaszaházi kertben. Itt a tüntetés terve már teljesen megérlelődött. Reggelig mulattak, reggel pedig felvonultak a városháza elé meglehetős nagy tömegben, amelyben a majálison részt vett nők is voltak láthatók. A városháza előtt azonban nem jelentkezett senki, aki a munka helyét kijelölte volna. El­indultak tehát a Kossuth Lajos utcán a polgár­mester lakása felé. Néhány rendőr utjukat állta | és szótoszlásra szólította fel a tömeget, amely dalolt és lármázott ugyan, de egyéb rendetlen­; Béget nem csinált. A tüntetők nem szegültek | ellen a rendőröknek, sőt ugylátszott, hogy haj­; laudók a békés hazatérésre. Ekkor megharsant a huszárok trombitája, akik sebes ügetésben jöttek a tömegre. Mathisz főhadnagy a békessé­ges magatartásra hívta fel a 3—400 főnyi tömeget. A főhaduagyot mégis éljenezték s a huszárok néhány perc alatt szabaddá tették az utcát. A tüntetők azo »ban már vérszemet kaptak. Látták, hogy félnek tőlük. Kimentek a Baross ligetbe, hogy megvárják a polgármestert, aki féltízkor volt Náprátfáról érkezendő. Várhidy Lajos polgármester a féltíz órai vonattal meg is érkezett. Figyelmeztették, hogy miként akarják fogadni s hogy ne hagyja el az állomás épületét, de nem hallgatott a figyelmeztetésre s egyenesen a tüntetők tömegébe ment. Abcugolás és egyéb kellemes kiáltások özöne fogadta. A polgármester felhívta a tüntetőket, hogy panaszukat adják elő, küldjenek fel hozzá megbízottakat, hogy ügyüket megvizsgálhassa. Ebben a tömeg megnyugodott s a polgármester a városházára hajtatott, ahová a bizalmi férfiak is követték, akik után a kapukat bezárták. Mialatt fent a városházán a polgármester a panaszt jegyzőkönyvbe vétette s megígérte, hogy azt a képviselőtestület elé terjeszti, a tüntetők is a főtérre érkeztek. Alig őrt ide a 2—300 főre apadt tömeg, négy elszabadult katonaló vágta­tott közéjük. Egy pillanat alatt az a hír terjedt el, hogy a lovakat azért bocsátották szabadon, hogy a tömeget szótugrassa. Nyomban megérkez­tek a huszárok is s néhány csendőr a nép közé vegyült. A hangulat újra elmérgesedett. Néhány kő repült s egy ember jelentóktolen szúrást kapott. Az izgalom elérte tetőpontját. Az emberek ökleiket fenyegetően emelték a városházára, amelynek ablakaiból a tisztviselők nézték a tüntetést. Félő volt, hogy tényleg történik valami inzultus. Ekkor érkezett oda Csertán Károly alispán. A tömeg elcsendesült és nyugodtan meg­hallgatta az alispánt, aki erélyes hangon intette őket nyugalomra és hazatérésre. A vezetők egy­szerre kiadták a jelszót: oszolj. Ezel a tüntetés­nek vége is lett. A polgármester a panaszt a jogügyi bizottság elé terjesztette, amely azt a véleményt adta, hogy az iparossegédekre alkalmazandó az 1890. évi I. t. c. 49. §-ának d) pontja, tehát ezek köz­munkára nem kötelezhetők. A tanács elfogadta a jogügyi btzottság álláspontját s így előkészítve került az ügy a képviselőtestület elő. A képviselőtestület közgyűlésén 40 v. képviselő jelent meg. Az ülés izgalmasnak ígérkezett, mert híre járt, hogy a polgármesterrel szemben a bizalmi kórdóst is felvetik. Fülöp József aljegyző ismertette az ügyet s előterjesztette a tanács azon javaslatát, hogy az iparossegédek a közmunka alól egyszersminden­korra mentessenek fel. Lányi Kálmán v. kópv. kir. főmérnök a kérdés elbírálását a képviselőtestület belátására bízza s azt pusztán a törvényesség szempontjából bírálja. Utal az 1890. I. t. c. rendelkezéseire s az ország többi városaiban fennálló gyakorlatra, amely szerint az iparossegédek közmunkára kötelezve vannak. A törvényt hiányosnak és igazságtalan­nak tartja, de ez nem ment fel senkit attól a kötelességtől, hogy azt tiszteletben tartsa. Nem szabad azt a hitet kelteni, hogy tüntetéssel és pressióval a törvény kényszere alól akárki mene­külhet. A mozgalmat elitéli. Faragó Béla a polgármesternek figyelmébe ajálja, hogy egy kis előrelátással ős kormányzati bölcsesóggel az izgalmat el lehetett volna kerülni. Az orsz. iparegyesületnél kérdezősködött, hogy tartoznak e az iparossegédek közmunkával, amire azt a választ kapta, hogy a közmunka természet­beni lerovására nem kényszeríthetők, de annak váltságát megfizetni tartoznak. Azt hiszi, hogy az iparossegédeket a polgármester azért hivatta be közmunkára, mert ezzel akarta fedezni a köz­munka alapban mutatkozó hiányt. Dr Csak Károly rámutat arra, hogy az a fel­világosítás, amit Faragó Béla az orsz. ipar­egyesülettől kapott, nem uj, mert már a kormány is érezte, hogy a törvény kényszere az iparos­segédekkel szemben nem alkalmazható a a keres­kedelmi miniszter már 1897-ben kimondotta, hogy ezek természetbeni közmunkával egyáltalá­ban nem tartoznak, tehát tőlük csak a váltság követelhető, munkára be nem hívhatók. Ezt, mint elvi jelentőségű mozzanatot, a határozatban kifejezésre juttatni kívánja. A tanáosi előterjesz­tést elfogadja s azon a nézeten van, hogy a képviselőtestület az iparossegédeknek a közmunka váltságot is elengedheti, mert a törvény nem kényszeríti a várost arra, hogy a közmunkát le­szolgáltassa, vagy megváltassa, csak megengedi azt, hogy polgárait közmunkára kötelezhesse. Méltánylást érdemlő okokból tehát azt egészben vagy részben egyeseknek vagy osztályoknak, időlegesen vagy végleg a törvónybon megszabott mentességeken kívül is elengedheti. Dr Hajós Ignác szerint a törvényben meg­szabott községi szolgálraányokat elengedni a képviselőtestületnek jogában nincsen. Precedenst tehát nem alkothat. Tekintettel arra, hogy a kérdós az egész országban vitás, de másrészt ez a gyakorlatban végre sem hajtható, a következő indítványt teszi: sMiután az ügy kétes ós vitás, a városi képviselőtestület a polgármester amaz intézkedését, hogy 50 iparosmunkást a közmun­kának természetben való lerovása végett beidé­zett, megsemmisíti, illetőleg a jóváhagyást ettől megtagadja ós ezen intézkedés végrehajtását meg­tiltja mindaddig, míg e vitás kórdős a közigaz­gatási biróság által az egész országra nézve megnyugtatólag eldöntve nem lesz.« Ezután Várhidy Lajos polgármester szólalt fel. Engem törvénytelenséggel vádolni nem lehet, noha bűnbakként engem állítottak oda. A t. képviselő urak nagy tévedésben vannak, mert ezt a dolgot nem most produkálták, miután az iparossegédek összeírása már egy évvel ezelőtt megtörtént. Az 1900. évi I. t.-c. egy khaosz volt a közigazgatás egész vonalán olyannyira, hogy a törvény kötelezte a törvényhatóságokat, miszerint alkossanak e tárgyban szabályrendele­teket. Ezt a törvényt idáig nálunk össze-vissza hajtották végre. Az egyik lerótta a közmunkát, a másik nem. Én ugy, mint több egyéb más dolgot, kötelességemnek tartottam ezt is rendezni, a városgazda hatáskörét megszigorítottam. — Tény az, hogy az iparossegódeket mindaddig, míg a szabályrendelet készen nem volt, nem kötelezték közmunkára, de mikor a szabályren­delet életbe lépett, jött egy alispáni rendelet, mely szerint elvárja a felsőbb hatóság, hogy a közmunka-összeírásnál a törvénynek megfelelőleg lelkiismeretesen járjunk el. — Végtelenül sajná­lom, hogy személyem ellen ilyen tüntetések készültek, de ezt nem tekintem egyébnek, mint lelketlen izgatásnak és azért ón a tüntetésben résztvett fiatalembereket nem is okozom. Ha a tüntetést előzőleg közülök csak egy is feljött volna hozzám ós pauaszát előterjesztette volna, azt szívesen jegyzőkönyvbe veszem ős előterjesz­tésemet megteszem sérelmeik orvoslása végett. — Az összeírás annak idején a szokásos módon közszemlére kitéve volt, de jogorvoslattal ellene senki sem ólt, így jogerőre emelkedett. A ható­ság tehát joggal védelmezte, hogy az összeírás helyes ós végrehajtható. — A törvény köteles­ségóvó teszi még a polgármesternek a szigorú ellenőrzést az utak jó karban tartására nézve. Polgárok panaszt tettek nálam, hogy az ebergényi ut rossz, tehát helyre kell állítani. A pénztárban e célra pénz nem lővén, viciuális útra pedig nem is szabad készpénzt fordítani, tehát helyesen jártam el, hogy a közmunka kötelezettek közül a munka teljesítésére ötvenet beidéztem, de a kibocsájtott felhívásban az is benne volt, hogy a természetben való leszolgálást 1 K 20 fillérrel megválthatják. Ebben találtak tehát sérelmet az iparossegódek. — Ezután móg a tüntetés lefo­lyását ismerteti és megbotránkozását fejezi ki az ismeretlen felbujtókkal szemben. Ezután ismét dr Hajós Ignác jelentkezett szólásra. Biztosítja a polgármestert arról, hogy a jelenlevő váró,ói képviselők között egy sincs olyan, a ki ellene izgatott volna, mert hisz az adott esetben nemcsak a polgármester személyé­ről, hanem mindnyájunk személyi és vagyoni biztonságáról lővén szó, közös érdekünk a város békéje és nyugalma. De van egy francia köz­mondás, amely azt mondja: Előre látni annyit tesz, mint kormányozni. Már napokkal ezelőtt hallottuk többen és felhívásokkal uton-utfólen hirdették, hogy a polgármester ellen tüntetésre készülnek, sajátságos tehát, hogy a városi rend­őrség nem tudott a dologról semmit ós nem je­lentette ezt be a polgármesternek; mert ezt eleve ki lehetett volna kerülni ós az intézkedéseket megtehettük volna ós nem lett volna semmi tüntetés.

Next

/
Thumbnails
Contents