Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 27-53. szám)

1905-07-09 / 28. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap* 1905. julius 9. totta fel. A képviselőház a törvény elle­nére elnapolva van és igy újra a várme­gyékre hárul a feladat, hogy ezer éves alkotmányunkat megvédjék s imádott hazánknak megtartsák azokat a jogokat, a melyeket őseinktől örököltünk, s a melyeknek csorbítatlanul való átadása utódainknak szent kötelességünk. Itt az idő, midőn a nehéz küzdelemben minden hazáját szerető magyarnak ki kell venni részét, bogy visszaszerezhessük mindazt, mi hazánkat Isten és ember törvényei szerint megilleti. A törvényhatósági bizottsági tagok, vármegyei tisztviselők az értekezlet meg­bizásából fel lettek szólítva, hogy a »Szövetkezett ellenzékhez* tartoznak-e? Azonban miután az alkotmány minden magyar ember kincse, úgy annak meg­védése mindnyájunk kötelessége, evégből felkérem a vármegye lakóit, bogy az e hó 11-ikén Zalaegerszegen, a Korona vendég­lőben délután 6 órakor tartandó »Szövet­kezett ellenzéki* értekezletre minél számo­sabban jelenjenek meg, aki pedig a meg­jelenésben gátolva lenne, úgy kérném, bogy egy levelező lapon tudassa, bogy a ^Szövetkezett ellenzékhez* tartozik-e? és ezt kérném Bosnyák Géza Misefa, u. p. Nagykapornak cim alatt megküldeni. A polgárok hazaszeretete képezi az ország szabadságának talpkövét. Jó szerencsében hazafinak lenni nem nehéz feladat, azon­ban a balszerencse csapásai között és a jövendő bizonytalansága mellett a haza­szeretetben meg nem inogni, magasztos polgárerény. S legyen jelszavunk Kossuth Lajos következő mondása: z> Ha tűrni kell, tűrni fogunk, ha várni kell, várni fogunk, nem elbizakodva, de nem tétlenül, hanem őseink szent hagyományát, utódaink elidegenít­hetetlen örökségét visszaköveteljük.* — Bosnyák Géza, az értekezlet előkészítő bizottság elnöke. * » * Eitner Zsigmond orsz. képviselő az egyesült ellenzék megbizásából a következő indítványt terjesztette a törvényhatósági bizottság elé: a) Báró Fejérváry Géza, ugy minisztertársai iránt bizalmatlanságát fejezi ki. b) Az országgyűlés által meg nem szavazott adókat, újoncokat az alkotmány alapelvei és a törvény világos rendelete szerint a vármegye be nem szolgáltatja. c) Megtagad a vármegye minden törvény ellenére vagy a törvény mellőzésével teendő cse­lekményeknél való segédkezóst s ezért ugy saját összes tisztviselőinek, valamint a hatósága alatt álló városok és községek minden rangú tisztvi­selőinek ós alkalmazottainak meghagyja: 1. hogy állami adót, illetéket be ne szedjen, még önkéntes fizetéseket is el ne fogadjon, ilye­neket ne kezeljen; 2. hogy a hadsereg bármely szervének kiegé­szítéséhez, ujonook bármi módoni szedéséhez, a fegyveres erő bármely tagjának behívásához segít­ségét, közremunkálkodását tagadja meg ; — amely utasítás szigorú betartását a törvényhatósági bizottság nemcsak felügyeleti jogánál, hanem tisztviselőinek kipróbált hazafiasságánál fogva is elvárja és ép ezért kimondja : d) A fentebbi meghagyások teljesítésének szi­gorú ellenőrzése céljából egy 40 tagu bizottságot választ, amely bizottság önmaga választja az elnökét, jegyzőjót s amely bizottság köteles leg­alább is addig, mig a jelen alkotmányellenes kormányzat tart, minden hó első hétfőjén a megye székhelyén összegyűlni s amely bizottságnak a megye alispánja ós főjegyzője hivatalból tagja; ezen bizottságnak tagjai egyrészről feljogosíttat­nak s utasíttatnak szigorúan s a közigazgatás minden vonalán személyesen ellenőrizni, hogy a fenti meghagyások betartassanak, másrészt a bizottság másik főfeladatát képezi, hogy a vár­megye mindazon tisztviselőinek s alkalmazottjai­nak, akik a jelen határozat, ugy ősi alkotmá­nyunk ós szent törvényeinken alapuló cselekede­teikért a hatalom birtokosai részéről akár fegyelmi eljárás, üldözés vagy anyagi kár szenvedésében részesülnének, ezek részére a teljes elégtétel meg­adásáról gondoskodjék. e) Végül s előre utasítja a törvényhatóság alispánját, hogy amennyiben az alkotmányellenes minisztérium bármely tagja hivatalba lépését ezen törvényhatóságnak bejelentené, az illető miniszter eljárása iránti megbotránkozásunk jelekóp ezen átiratot a törvényhatósági bizottság elé ne terjessze, hanem azt a törvényhatóság utasítá»ára való hivatkozással egyszerű átirattal a miniszternek küldje vissza. Eitner Zsigmond indítványát az állandó választ­mány tegnap tárgyalta. A választmány ülésén Hertelendy Ferenc főispán elnökölt. Az ülás megnyitása után Árvay Lajos főjegyző felolvasta a rendkívüli közgyűlés összehívására vonatkozó kérvényt ós az indítványt, továbbá Pest ós Zemplénmegyók átiratait. Eitner Zsigmond indítványát pontonként tár­gyalta a választmány. Vita fejlődött ki arra nézve, hogy a póttartalékosok behívásának köz­vetítését a vármegye megtagadhatja-e? Berger Ignác az indítvány azon részét, hogy a behívást a közigazgatási tisztviselők tagadják meg, kiha­gyatni kérte; az állandó választmány azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a behivás megtagadása a vármegyének jogában áll s az eredeti szöveget fogadta el. A kiküldendő bizottság tagjainak száma Eitner Zsigmond indítványára 40-ről 60 ra emeltetett. Szily Dezső figyelmébe ajálja a választmány­nak, hogy a tisztviselők sérelmeiért nyújtandó elégtételt határozottabban kellene kifejezni, vagyis gondoskodni kellene arról, hogy a tisztviselők javadalmai biztosíttassanak. A kiküldendő bizott­ság kötelességóvó tétetett, hogy erre vonatkozó­lag tervezetet dolgozzon ki. Az utolsó bekezdést Eitner Zsigmond azon indokolással, hogy a kormány hivatalba lépését tudató leiratok a szeptemberi közgyűlés elé ter­jesztetnek s a vármegyének módjában fog állni akkor Ítéletet mondani, törölni kérte, illetve visszavonta, amihez a választmány hozzájárult. A vármegyék jogai. A vármegyék a politikai válság napjaiban érvényt akartak szerezni annak az évszázadokra visszanyúló hagyománynak, hogy az önkormány­zat az alkotmány bástyája, amely vészes, viharos időkben megvédelmezi minden támadástól a magyar alkotmányt. A vármegyék olyan határozatokat hoztak, amelyekkel első sorban elvi álláspontjukat hang­súlyozták; kifejezést adtak aggodalmuknak és bizalmatlanságuknak; másodsorban pedig saját tisztviselőikkel rendelkeztek, eltiltván őket a meg nem szavazott adók behajtása és újoncok kiállítása körül való közreműködéstől. A felzaklatott közvélemény nagy lelkesedéssel fogadta a vármegyék határozatait, de abban a meggyőződésben élt, hogy csak elvi kijelenté­sekről, olyan utasításokról van szó, amelyek csak papiroson maradnak, mert arra, hogy a vármegyék határozatai a gyakorlatban is érvé­nyesüljenek, nem kerülhet a sor. Abban a meg­győződésben éltünk, hogy alkotmányos életünk­ben bekövetkezett zavarnak meg kell szűnnie, mielőtt móg az ellenállásra tényleg rákerül a sor ós elég lesz az egész ország közvéleményének egyhangú megnyilatkozása ahoz, hogy az erőszak fegyvereit hüvelybe kényszerítse. Ugy hittük, ugy voltunk meggyőződve, apáinktól ugy kaptuk örökségül azt a hitet, hogy a vármegyé­nek jogában áll nyilatkozni arról, hogy a kor­mányzat irányát üdvösnek, alkotmányosnak tartja-e és jogában áll tisztviselői felett rendel­kezni oly értelemben, hogy amit a vármegye törvényellenesnek lát, annak teljesítésétől őket eltiltsa. Ezt a tilalmat azonban mindenki csak A hőség. Tikkasztó augusztusi délután Rosenkranz Náthán, a gazdag bankár, a kert fáira akasz­tott függő hintában feküdt és ke3erervesen nyögött. — Valóságos afrikai hőség! — Igen „afrikai" — válaszolá titkos örömmel Szerén leánya, aki mellette ült. Ennek meg volt a maga jelentősége . . . Szerén tizenkilencedik születés napja felé közeledett, s e veszélyes korban ismerkedett meg Németh Ödön doktorral, a híres fiatal Afrika utazóval, kinek a tropikus hőségtől meglágyított szíve egészen elolvadt a szép leány közelében . . . De nem tagadható, hogy Szerén is jól érezte magát az „egyenlítői hőség" mellett. Papája ezt már régen gyanította és félni kezdett. Nem kifogásolta ugyan a kellemes külsejű ós modorú fiatal tudós személyét, csak hivatása nem tetszett. Halálos ellensége volt a hőségnek, mely min­dig agyongyötörte jóltáplált testét. Azért, ha csak valaki említette is előtte az „Afrika" szót, CBak ugy csurgott róla az izzadtság, mert ön­kéntelenül is az afrikai vidékekre gondolt. Ily előzmények után az aggódó apai szív nem hitt oly családi boldogságban, midőn a férj az évnek legnagyobb részén át felfedezői uton van és a többek közt a néger nőkkel való folytonos érintkezés folytán m5g a jó Ízlését is elvesztheti. Erről ő is tudott volna egy nótát fújni. Az ő felesége is nagyon aggódott utána, ha „halaszt­hatatlan üzleti ügyekben" járt el és egyszer­kétszer későbben jött haza éjjel- Másnap reggel azután volt mit hallania. Rosenkranz úr okos ember volt, magába fojtotta megbotránkozását és hallgatott. Hisz egy magyar királyi opera­házi ballerina valósággal téli bundába van burkolózva egy afrikai kongó néger nőhöz képest! . . . Egy gyenge célzással, esetleg nyílt kikosara­zással könnyen kiragadhatta volna jólnevelt leányát az „egyenlítői hőség" közeléből, ha . . . Ez a „ha" azonban nagy úr volt. Tudniillik, ha az a fiatal tudós nem épen testi, lelki jó barátjának fia lett volna. A fiatalembernek el­utasításával egyszersmind annak apját is meg­bántotta volna. Ezt pedig nem akarta a szivére venni. Ügyes kémkedéssel megtudta, hogy Németbék valahol a Kárpátokban fognak üdülni, azért elhatározta, hogy ő pedig a Balaton pariján fogja a nyarat tölteni. A nagy távolság miatt tehát nem kellett előre nem látott veszedelmek­től tartani. Rosenkranz úr móg itt is nagyon jól vigyázott leányára. Folyton maga körül foglalkoztatta, mert tudta, hogy az ily szerelmes szívnek az a legjobb tápláléka, ha édes semmittevésben el­merenghet ós álmodhatik. A délutánok folyamán Szerónnek mindig fel kellett olvasni apjának az újságokat. Ma Rosen­kranz úr már hallotta az „országgyűlés" rovatát, s épen a „külföldnél" tartanak. — Németország legújabb vívmányai az afrikai gyarmatügyi politikában . . . — Az Isten szerelmére Szerén, csak ezt ne ... hisz háromnegyed részben az ember úgyis Afri­kában gondolja magát. Azt akarod talán, hogy megbolonduljak? Más valamit olvass, mi van még azon a lapon? — Semmi papa, csak a vonal alatt egy új regény . . . — Nem bánom olvasd fel azt . . . — Egy perzselő napsugár . . . regéuy . . . irta . . . — Óh, hogy a ... jaj végem van ... még a vonal alatt is perzselő napsugárral kínoz­nak . . . Fordíts . . . Szerén engedelmeskedett ós a másik oldalon kezdett olvasni:

Next

/
Thumbnails
Contents