Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-29 / 5. szám

4 » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlapc 1905 januárf 1. vesztegetni nem szabad. Ha már a választásból a maga részére nem szerezhet semmit, legalább a községnek legyen haszna. Igy gondolkodik ós kér is. Az egyik község az uj iskolára tartozik néhány ezer koronával; azt kellene kifizetni. A másiknak vasút kellene. A harmadik vásárt akarna. Vagy építse ki az útját az állam; adjon neki postát; adjanak még egy tanítót, államosítsák az iskolát stb. stb. Söt olyan község is akadt, amely nem kivánt egyebet, mint hogy a földes úrtól vegyék el a vásárjogot és adják neki, mert ő is meg tudná érte fizetni a jövedelmi adót ópugy, mint a jezsoviták. Ha valaki azt akarná megtudni, hogy mit óhajt a nép, hol fáj legjobban a mi nyomorult községeinknek, választáskor legjobban informálják. De ebből az információból bajos volna kiválogatni a méltányos kívánalmakat és valódi szükségleteket. * * * Szomorú dolog, de úgy van, hogy a mi képviselő választásainkhoz sok salak tapad. A politikai áradat annyi piszkot, annyi utálatos önzést és annyi jellemtelenséget dob a felszínre, hogy a naiv lelkeket elfogja az undor. Csoda-e, ha abban a vásárban, ahol pénzért kínálnak mindent, a gyanú sanda szeme megfertőzteti a legtisztább idealizmust is? Amikor olyan polgárok, akik a tisztes munka hangos szószólói, a polgári tisztesség féltékeny őrei, lelkesedésük fokát a sáp nagyságától teszik függővé. Amikor nem a polgári erkölcsök tisztasága, a meggyőződós ereje vezeti az embereket politikai küzdelmekbe, hanem az önzés, a vak szenvedély, az elfogult gyűlölet, a hatalomra való vágyakozás, a haszonlesés. A pártirodákat ostromolják. Ha itt nem, talán amott akad valami szolgálat. Korteskedés, zászlótartás, levél hordás. Őszintén beszélek. Még soha közelről nem láttam, hogyan intézik a választások sorsát. Most volt alkalmam látni azt a vad hajszát, amelylyel az élősdi hadsereg a potya pénz után tör. jiiS megtelt a lelkem keserűséggel. Eddig csak ott jártam, ahol lelkesültek az emberek; most beletekinthettem egy pillanatra abba a műhelybe, ahol a lelkesedést osinálják s azoknak a lelkébe, akiket én sokszor lelkesíteni akartam. Emberek, hát ezek vagyunk mi ? Igaz volna az, hogy nincs önzetlenség az elvhűségben és éretlen a politikai jogokra az a nép, amelynek szavát alkotmányos országban az Isten szavaként tisztelik? Amikor felvonul egy sereg ember, akiket a mindennapi munkában, az élettel való tisztességes küzdelemben nap-nap mellett láttam és becsülni tanultam s el akar vegyülni azok közé, akiket nem edzhetett meg a polgári öntudat, de egyéni értéküket leszállíthatta a nyomorúság és a tudatlanság; akkor megrendült minden bizalmam a lelkesedés őszinteségében. És irigyeltem azokat, akik olyan tömegre mutathattak, amely tiszta lelkesedéssel követte az ő vezetőit. * * * Beállít egy nemzeti szinü tollas atyafi a pártirodába s követeli a napidíját. — Mit művelt? — Kérdezték az urak. — Bizalmi férfiú voltam, kérem, — a Csácsiutca végén. — Kivel bizalmaskodott, atyafi? — Arra vigyáztam, hogy a huszárok beeresszék a választókat. — Nem bizta meg senki, nem kap semmit. — De kérem, én adófizető polgár ős csaiádos ember vagyok. Én ingyen nem állok a Csácsiuica végére. * * * Egy másik. — Napidíjaimat tessék megfizetni. — Mi jogon, barátom? — Itt álltam három napig a folyosón rendelkezésre. — Ki hivta ide? — Senki. * * * Egy néppa'rti érzelmű szavazó beállított a szabadelvű táborba nagy zöld tollal. Bizalmatlanul fogadták. Azt hitték : kémszolgálatot teljesít. —- Nekem nem elvem a Farkas Jóska. — Hogyan változott meg a kend elve a mult választás óta ? A polgártárs bizalmatlanul nézte a kőrdezősködőt, végre megszólalt. — Nem zsidó az ur? — Nem. — No hát én olyan néppárti követre, aki a zalaegerszegi zsidóknak templomot építtetett, nem szavazok. Eddig van. Zokon vette a buzgó férfiú, hogy Farkas József vezette a zsidó hitközség küldöttségét a miniszterhez akkor, amikor templomjukra kölcsönt kértek. • * * Valamikor, a régi korrupciós világban, választások után rengeteg sok volt a részeg ember. Ma már nincs nyitva a csap, mert csak a szokásos vendéglátás van megengedve. A szokásos azonban nem elégíti ki a jóótvágyu szavazókat. Egyik-másik meg is cselekedte, hogy az egyik párton megette a szokásos ebédet, azután átsétált a másik oldalra második étkezésre. Bizony ilyen silány esztendőben, ebben a nagy szegénységben nem bánnák a jó falusiak, ha minden hétre esnék egy választás, legalább öt jelölttel. * * * A választási múzsa az utolsó napokban megihlette a lelkeket és özönével született a nóta. A legtöbbje bizony nem érdemelte meg a nyomdafestéket, de néhány olyan vastag népies poézissel van tele, hogy még választási múzsától is sok. Komám aszón! Nagy a panasz, Az ura kormányra szavaz 1 „De a fenye meg nem ette, Kiverem tiizes pemette. Haza ne gyere." Ides anyám mast beszéték, Hogy a papát megmetéték. „Ugy járt a kutya, mint tavai, Mer hogy a kormányra szaval Az a vén ganaj." A kormány nem tetszett a zalai magyarnak még Deák Ferenc idejében sem. A költőket tehát leginkább a kormány elleni gyűlölet hangolja dalra. Veszter Imre csak két nappul a választás előtt lépett tel, de hamarosan leverselték a söjtöriek, akik ezerszám nyomtatták a nótát, amelynek a vége ez volt: Kiáltsuk hát ne is egyszer, Abcug Tisza, abcug Veszter, Abcug minden kormány fajta, Aki bajt h'»z a magvarra. Éljen a néppárt. Most közel állunk ahoz, hogy at ellenzék kormányra juthat. Ha pedig oda kerül, ugyanezt fogják róluk énekelni ugyanazok a választók. De népszerű emberek lesznek akkor a liberális ellenzékiek, — még talán Tisza Pista is. A községi pótadók. Az adók nagysága és a jól működő adóprés I nem Achilles sarka a mi társadalmunknak. Baj van mindenütt még s szerencsétlenségünkre mi sem maradunk nélküle. Az adót azonban kénytelen-kelletlen megszoktuk valahogy, mert adónak kell lenni. Ili am nélküle nem állhat. Ez talán az összes »muszáj c-ok között a legkeservesebb. Adót se.o'-i sem fizet szívesen, mert az adó | sohasem cseppen, ellenben mindig csurr-n. De ; van az adónak egy faja, az u. n. pótadó, amely í sok helyütt valósággal áradattá teszi az ugy sem csermely terjedelmű adót. Közös baja ez mindenkinek. A csodálkozás és az irigység egy nemével i olvassuk tehát a pénzügyminiszteri statisztika | alapján készült összeírást, amelyben szerepel egy i bizonyos meseszerű Meczenzőf navü kisközség, | ahol a pótadó nemcsak hogy 0°/

0, hanem az i egyénekre valóságos minus. A községi jövedelmekből fizetik ugyanis még bizonyos arányban az egyesek adóját is. A Meczenfélbelieknek így i áldás a községi pótadó, amely ncmcuak hogy ' nincs, de még jövedelem is. Sajnos azonban, mi csak egy Meozenzóffel lóriink. Ez az egy kivétel pedig nem az egész társadalmunkkal egyező, i Ellenkezőleg, túlontúl bőviben vagyunk az oly községek ek, amelyek M^czenzéf község szólsőj ségig vitelei a má„ik irányban, j Az átlagos számítás szerint az adónak 33°/

0-a • teszi a községi pótadót. Az egyenes ndólioz tehát j ' m

<% annak egyharmada járul. Sőt szerencse, ahol i ez jóval több. íme egy kis szemelvény a városok pótadójáról: Kecskeméten 15°/

0-ot, Pozsony, Selmeczbánya, Bőlabánya és Temesvár városokban 30°/<r

ot te8z ki a pótadó. Nagyvárad 37, Debreczen 38, Szabadka 39, Kassa 41, Pécs 47, Arad, Kolozsvár 49, Marosvásárhely, Szeged, Zombor 50, Baja 53, Székesfehérvár 53, Győr 58, Sopron 65, Hódmezővásárhely 67, Újvidék 70, Versecz 74, Komárom 85, Szatmárnémeti 89 és Pancsova 90°/

0-kal szerepel a lisztán. Ijesztő számok ezek. Pedig a kisebb községek ezekből ki vannak véve. Igaz ugyan, hogy átlagos számításban a kis és nagyközségek pótadója jelentékenyebben kisebb, de a kis és nagyközségek aránya változó. Meczenzéftől egészen a hihetetlen Kravoláig, ahol a pótadó 572°/

0. Ez pedig éppen a kis és amúgy is nehezen tengődő existenciákat sújtja. A x-endezett tanácsú városoknál is horribilis az arány 48'6°/oHa mindezek okát keressük, a mondabeli labirint útvesztőibe tévedünk, mert annyi a fenálló hiba s társadalmi baj, téves ós rosz gazdasági intézkedés, hogy egyhamar nehéz Ariadné fonalára akadni. Kétségtelen azonban, hogy az egész adórendszer alapos és gyökeres reformra szorul, különösen pedig a községi pótadó rendszer. Tagadhatatlan, hogy a nagyközség, rendezett tanácsú óa törvényhatósági joggal felruházott városok fokozottabb igényekkel birnak, ami viszont több kiadással is jár. Másrészről azonban az is kétségbevonhatatlan, hogy a legtöbb város helytelen és káros gazdasági politikát folytat. Az intenzív, belterjes gazdálkodást nem elég szakszerűen végzik. A célszerűség ós a reálítás követelményeinek sokszor nem felelnek meg. Ilyenformán aztán felette káros hatással vannak a város egész lakósságának vagy annak nagyobb részének anyagi fejlődésére. Vannak városok, amelyeknek fejlődése számos lükósának tönkrejutása árán indult és nyert befejezést, holott az elkerülhető lett volna. Káros ez a túlságos adókivetés a városok lakóira, a városra magára is, a kisközségekben pedig éppen pusztító. Nem nagy fantázia kell hozzá, hogy az ember a kivándorlással és ennek sok más szomorú fajával hozza kapcsolatba. A községi pótadó rendszer mai állapotával, következményeiben kimondhatatlan káros, s jóllehet a bajt felismerték már régen, történt is intézkedés érdekében csaknem egy évtizeddel ezelőtt, a terv azonban még mindig a kezdetlegesség stádiumában van. A Babatündér. A zalaegerszegi karácsonyfa egylet igazán meglepő ós új élvezetet nyújtott a közönségnek a »Babatündér« balett előadásával. Amikor a tervet hallottuk, sokkal kevesebb sikerre számítottuk. Szinte hitetlenül csóváltuk a fejünket: Babntiindér műkedvelőkkel vidéken! Valami nagyon gyarló és halvány utánzatra számítottunk. Es nem utánzatot kaptunk, hanem egy von/.ó, kedves eredetiséget. A szereplők nem is akarták a nagy világot jelentő deszkák ragyogó művésznőit utánozui, hanem megmaradtak kedves babáknak, akik ha nem is képzett táncművészettel, de keresetlen bájjal lejtették el kecses táncaikat. Olvan volt a szinpad, mint a mosolygó tavasz. A kisebb nagyobb babák színdús ruhái, az apróságok, pirinyó kis leánykák csoportozat*, a remek szóló és társas táncok mind hozzájárultak shoz, hogy a közönség figyelmét a másfél óráig tartó előadás alatt teljesen lekösse a szinpad. A teremben nem maradt üres m egyetlen egy szék sem; nagyon sokan már csak álló helyet tudtak kapni. Az előadás prológgal kezdődött, amelyet Paukovics Stefike adott elő, elbesz Ivén kereaeílen, póz nélküli előadással a babák sorsát. A prológ után széthúzták a függönyt s a közönség előtt feltárult a babás bolt. A háttérben állottak a skatulyád. Jobbról balról japán babák, középen a tündér Volt magyar, stayer, rokokó baba, bohócok, apró-cseprő j úókbabák egész serege. Az ansamblé meglepően szép volt. A közönség egyes táncokat zajos tapssal ujráztatott meg. Kaszter Ilonka (dobos baba) és Som >ssy Ilonka (s; auyol táncosnő) tánca m'-steri volt. Á dobos baba egy végtelenül kedves francia táncot lejtett. A spanyol táncosnő gyönyörű jelmeze pompásan állt a szép magyar lányon, akinek temperamentuma,