Zalamegye, 1905 (24.évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-29 / 5. szám

XXIV. évfolyam J _ 1 JL' 5. szám. Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre. 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetések : = Megállapodás szerint. : Nyilttér soronként 1 K. Kéziratokat nem küldünk vissza ŰRLAP Politikai és társadalmi hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Választások után. Zalavármegyében lezajlottak a választások. A kormány csak egyetlen kerületet kapott: a csáktornyait. A többi hét kerület ellenzékit választott. Ami azonban nem jelenti azt, bogy maga a mai politikai rendszer nagyobb vereséget szenvedett volna Zalában, mint a múlt. választásnál. Előbb a vármegyének három olyan képviselője volt, akik a szabadelvű politika hivei voltak ; most is három van. Igaz, bogy kettő: gróf Batthyány József és Darányi Ignác dissideasek, de ez csak gróf Tisza Istvánnal szemben és a házszabály politika szempontjából bir jelentőséggel. Egyébként szabadelvű politikus mind a kettő. A szabadelvű párt, jobban mondva gróf Tisza István politikája azonban — ugy látszik — megbukott az egész országban. A nemzet a kormány ellen nyilatkozott, amely a nemzeti akaratra appellált. Ez előtt az Ítélet előtt meg kell hajolni. Le kell vonni a konzekvenciákat mindenkinek, akár Tisza pártjához tartozott, akár ellene foglalt állást. Következik most más, aki azt hiszi, hogy jobban tudja kezelni az állam kormányát. Aki azonban nem bizik abban, hogy jobb következik, maradjon meg azon az uton, amelyen elindult s álljon most oda, ahol a helye van: az ellenzék helyére. Évtizedekre kiható alakulásról van szó. Amíg csak a kormányok buktak, addig oda lehetett ülni ugyanazon szabadelvű pártból kikerülő másik kormány hát i mögé, mert maga a szabadelvű párt tömör többsége változatlan maradt; a többség mögött ott állott a nemzet. De ha a szabadelvűség bukik, ha a kormány nem a parlamenti harcokban, hanem a nemzet Ítélőszéke előtt bukott el; ha a párt kisebbségben maradt s a nemzet más többségnek a kezébe adja sorsát: akkor a szabadelvűeknek nincs többé mit keresniök a többség kebelében. Hogy kik kormányoznak, elvégre személyi kérdés. De hogy mely párt a többség, amelynek kebeléből a kormány kikerül; milyen e vek vezetik a többséget: ez máiolyan elvi külömbségeken alapszik, hogy megalkuvásnak nem leh t helye. Ha kisebbségbe került a /.abadelvű párt, maradjon kisebbség. A többség kormányoz, a kisebbség ellenzék lesz. Ez a parlamentáris élet rendje. De ha a szabadelvű párt elbukott is, a szabadelvűség uralkodni fog a jövőben is. Mert azt nem törhetik pozdorjává pártok hatalmi tülekedései. Nagyon kevés képviselője van az országnak, aki a szabadelvűségnek ellensége; a többi szabadelvű volt ellenzéki korában is, az marad a hatalmon / is. Es ha nevében nem viseli, programmjában nem vallja is, magával viszi a szabadelvű haladás eszméjét mindenhová. — — A választások a szenvedélyeket mindenütt felkorbácsolták. A rendszeres izgatás mindenütt fanatizálta a tömegeket. Szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hogy öt kerületünkben úgyszólván egyhangú választás volt. De azért mégis folyt vér. Eddig négy sebesültről tudunk. A legszomorúbb jelenség nálunk az, hogy a politikai harcok érdemleges részét a nép felizgatásában keresik, JX nép érdeméül tudják be, hogy az ellenpárt embereinek életét veszélyezteti s ellenvéleményt meg nem hallgat. Az elvhűség az a kő, amelyet kocsik után hajigál; az argumentum a dorong, amellyel az ellenfél koponyáját bezúzza és a gyalázkodás, amellyel leszedi másról a keresztvizet és a tisztességet. Még kortes nótába is kinyomatják az argumentumot: majd agyonverünk. Ez pedig csak az izgatás eredménye lehet. Mart a magyar embernek nem ez a természete. Olyan községekben, ahol a fanatikus kortesek nem működtek, legfeljebb annyit tettek az ellenpárti szavazók, hogy nem fogadták el, vagy visszaküldték a zászlót s megmondták, hogy más véleményen vannak. Ezzel el is volt intézve a dolog, utt azonban, ahol tucatszám rendelték a revolvereket, természetesen más volt a válasz. Ugy vagyunk a választások eredményével, mint a suszter inas a veréssel. Bár csak már kikaptunk volna. Bár csak tisztán látnánk már a jövendőt. Bízzunk a jobb belátásban, amely megmutatja a helyes utat a kibontakozásra. A zalavármegyei választások. A zalaegerszegi választó -kerületben Farkas József eddigi képviselőnek, aki néppárti programmal kapott mandátumot, ellenjelöltje nem volt e hó 23-ikáig. A szabadelvű párt megalakult ugyan, de nem szervezkedett. Amint mult számunkban megírtuk, mozgalomnak tulajdonképpeni célja csak az volt, hogy h szabadelvű érzelmű választók kifejezést adjanak annak, hogy a kerület osztatlan közvéleménye nem csatlakozik az egyesült ellenzékhez. A vezetőknek ezúttal nem volt szándékukban jelöltet állítani. Veszter Imre, a szabadelvű pártnak egyik régi oszlopos tagja 22-ón — mult vasárnap — sürgönyileg kérdezősködött Krosetz Gyula pártelnöknél, hogy a sikerre való kilátással fel lehetne-e venni a szabadelvű pártnak a küzdelmet. Kedvező válasz esetén hajlandónak nyilatkozott a jelöltség elfogadására. A pártelnök, aki alaposan ismeri a viszonyokat, természetesen azt válaszolta, hogy a győzelemre remény nem lehet; kár a fáradságért. Vasárnap délután azonban telefon jelentés ment az országos szabadelvű párt titkárához, amelyben Zalaegerszegről — az elnök tudta nélkül — ugy informálták a központi intézősóget, hogy a hangulat a szabadelvű pártra nézve kedvező; a harcot fel lehet venni s kérik Veszter Imre urat, hogy jöjjön a kerületbe. Veszter Imre hétfőn délelőtt tudatta hogy az nap délután két órakor Zalaegerszegre érkezik. A párt-vezetőség még fogadtatásról sem gondoskodhatott s csak a párt űóhány gyorsan értesített tagja fogadta a vasútnál az érkező jelöltet. Hétfőn délutánra pártértekezlet volt kitűzve, amelynek eredetileg egyetlen tárgya gróf Tisza István miniszterelnök által a szabadelvű párt megalakulása alkalmával küldött üdvözlő sürgönyre adott válasznak felolvasása és tudomásul vétele lett volna. Gyorsan elterjedt a városban a hír, hogy Veszter Imre megérkezett. A pártórtekezletre tehát szokatlanul sokan jöttek össza. Természetesen az ellenzék soraiból is sokan siettek a gyűlésre, mert teljesen váratlanul érte őket az a hír, hogy a szabadelvűek jelöltet állítanak. Az »Arany-Bárányc szálloda nagyterme zsúfolásig megtelt. A jelen voltakakat 5—600 választóra lehetett tenni. Az értekezletet megelőzőleg Krosetz Gyula pártelnök s a párt vezető tagjai bizalmasan közölték Veszter Imrével, hogy igaz ugyan, hogy a kerületben Fariias József képviselővel szemben itt-ott elegedetlensóg jelei mutatkoznak, de az ellenzéki szellem olyan erős ós a nópprrt annyira szervezett, hogy azt most megtörni a lehetetlenséggel határos. Veszter Imre azonban kijelentette, hogy a zászló becsületét meg akarja menteni, s a bizonyos bukás tudatában is fellép, ha a párt jelöli. Ezen előzmények, utáa nyitotta mtg Krosetz Gyula az értekezletet, amelynek hangulata mind végig lelkesült és szok itlanul egyhangú volt. Az ellenpárt jelen volt t; :>jai loyálisan viselkedtek, a szabadelvűek pedig v .lósaggal tomboltak afeletti lelkesedésükben, hogy a kerületnek szabadelvű jelöltje lesz. Krosetz Gyula higgadt, de önérzetes hangon tartott beszédet intézett a vá'asztókhoz, amelyben hangsúlyozta a szabadelvű eszmék melletti kitartást; a kerület és a város érdekeit, amelyek különösen a városi polgárságot kell, hogy a szabadelvű pártban tömör^tsék. A jelen volt más nézetű polgárokat pedig figyelmeztette, hogy & vendégjogot becsüljék meg úgy, ahogy a szabadelvű párt — ősi magyar szokás szerint — megbecsüli a vendégeket. Talán ennek a figyelmeztetésnek tudható be, hogy nem ismétlődtek azok a megszokott jelenetek, amilyenekről mult szá munkban is irtunk. A miniszterelnök válaszát az értekezlet éljenzóssel vette tudomásul. Ezután az elnök azt a kérdést intézte a választókhoz, hogy ismerve a viszonyokat, kívánnak c jelöltet állítani? Az értekezlet egyhangúlag Mai számunk 10 oldal.